Ősi Magyar Himnusz!

Kr.u. 410-ből:
Nagyon ajánlom ezt a kúltur kincsünket,mindenkinek meg kell ismerni,

Ugye hogy hasonlít a Miatyánk-hoz? Így már talán kitalálható, hogy kiknek volt érdekük titokban tartani a 410-ben keletkezet imádságot, mint ahogy őseink származását,nyelvét, hitét és Kárpát-medencei ősiségünket is.

- Tényleg nagyon szép .

 

                                                                                                               Kereszt

                Kereszt

 

URUNK ISTENÜNK!

 

Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen lévő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére Magyar rovásírás szakértőt-nyelvészt kértek fel!!! Előlünk, mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.

Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!

Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN ((amiről ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, ÜGYEK fejedelem, alapította, építette szabír-magyar-várost, híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos Magyar szablyák. Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban!!!!

A kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!! A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem tudni róla!!

A finnugristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem tudni. Talány, kinek, illetve kiknek állt az érdekében???? Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal, hatalmas és teljesen autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre.

A HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk.

Visszatérve az imához: gyönyörű!!! Nemhiába, mondták a GÖRÖGÖK, hogy a szkíták- hunok – magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!

URUNK ISTENÜNK

BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.

ELŐTTÜNK SZENT NEVED,

TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,

MAGADON VISELED.

BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,

NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET

KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S

LEFEJTED RÓLUNK

GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG

ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,

MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,

LEGYEN MINDÖRÖKRE

Őszintén a Magyar Karácsonyról!

http://www.ujszeged.hu/pdf/karacsony.pdf

 
  

A Jurtáról....


Az alsó világot az un. kerege és az ajtó alkotják. A kerege egy bőrszögekkel rögzített apácarács, ami szállításkor összecsukható, a jurta felállításakor pedig egy fallá húzható szét. A harmonikaszerűen kinyíló részeket kötelekkel erősítjük egymáshoz.
A középső világ, mely az alsó és felső világ kapcsolatát teremti meg a tetőrudakból áll (rudazat). Ezek enyhén lekerekített négyzet-keresztmetszetű, felső végükön kúpos kialakítású farudak. Alsó végein minden rúd egy rövid kötéldarabbal a keregéhez rögzül, míg fent a tündökbe fúródnak és szorulnak is meg a kúpos kialakítás miatt.

A felső világot a tündök jelképezi. Bizonyos értelemben ez a jurta szíve. Minden tetőrúd a tündökbe fut. A tündök egy fából készült gyűrű, melyre minden egyes tetőrúd számára egy-egy furat kerül. A tündök furatainak enyhén szűkülő kialakítása, az ehhez illeszkedő lekerekített kúpos rúdvég-kiképzés és a nehézkedés tulajdonképpen egy masszív befogott kapcsolatot jelent a tündök és a rudazat között.
A terhek viselését a három "világ" együttdolgozása látja el. A tündök súlya a tetőrudakon keresztül a keregére, majd a talajra adódik át. A szerkezet stabilitásához elengedhetetlen a keregét abroncsszerűen körbefogó kötélzet, mely meggátolja, hogy a szerkezet szétnyíljon.
Az istenfa kivehető része a jurtának, a nélkül nem dől össze.

Az Európai országok határainak változásai 1000 év alatt!

/videó/

 

 

vilagutazo.blog.hu/2012/05/17/europa_1000_eves_hatarvaltozasai_11_percben

 

Hun Szövetség....

 

A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban azoknak a törzseknek a közreműködésével, aki már Ataiszon is szövetségben voltak.
Kaza-hun (Kazakok), Széki-hun (Székelyek), Türk, Jász, Lett, Bolgár, Manysi, Kabar, Úz, Mari, Tatár, Mongol, Kun, Manzsu, Suoma, Vót, Baskir, Újgur, Avar, Észt, Komi, Csuvasz, Vepsze, Mordvin. 
http://szkitahun.wordpress.com/

55 Hadjárat, ebből 51 Győztes!

 

A pásztorok jelzései kútgémmel

 

 

 

1. vigyázz, hivatalos ember érkezett,

2. hajtsák a gulyát vagy ménest az itatóhelyre,

3. elkészült az ebéd, jöjjenek ebédelni,

4. nagy baj, szerencsétlenség történt,

5. vigyázz, megérkezett az olvasó (számvevő) bizottság,

6. vigyázz, látogató gazdák érkeztek,

7. a kút vize nem iható, 8. a kút elromlott,

9. a számadó nincs a közelben,

10. nő tartózkodik a pásztorálláson,

11. megérkezett az ócskás, lehet adni-venni,

Nádudvar (Hajdú vm.)

„Lebocsátva látom a kútgémet,
Elment már a csárdából a német,
Csaplárosné nyissa ki az ajtót,
Kilenc jerkét hajtottam, meg tokjót.”

gyevicikkhez 4.jpgMolnár Éva keze alatt sorra születnek a gyertyák. Fiatalon már elismert gyertyakészítő, aki a jelentős népművészeti rendezvényeket kiállít és bemutatókat tart.

Adja magát a kérdés, hogy a felmenői között volt-e, aki gyertyákat készített, családi hagyományt folytat-e.

gyművek_1.jpgÍzelítő Molnár Éva gyertyáiból.

- Nem, az én családom nem kézműves dinasztia. Apai ágon polgári, anyai ágon mezőgazdasággal foglalkozó családból származom. Azért az én famíliámban mindenki, akire csak emlékszünk, ügyes kezű ember. A szüleim is ilyenek. Édesanyám szívesen végez mindenféle kézimunkázást, édesapám mindent megbütyköl, amire szükség van.  Ezért aztán nekünk sosem kellett kutyaházat venni, rittyentett egyet, ha szükség volt rá.

- Innen ered érdeklődése a kézművesség felé?


- Igen, azt hiszem . A nővéremmel együtt születésünktől természetes volt a kézművesség szeretete, láttuk gyakori alkalmazását mindennapi életünkben. Használjuk pedagógusi munkánk során meg a szabadidőnkben is. A nővérem, aki nem mellékesen óvónő, 1992-ben beiratkozott a Budapesti Művelődési Központban szervezett Kézműves Iskolába. Szövő szakra járt.  Még középiskolás voltam, mikor egy karácsonyi foglalkozásra elkísértem.  Akkor és ott láttam és próbáltam ki először a konzervdobozban–mártogatással készített szál gyertyát.  Azonnal kiválasztott magának ez a mesterség!

-  Ez nem fordítva történt?- Nem, mert ha megkérdezik, hogy miért pont ezt a mesterséget választottam, nem tudok rá magyarázatot adni. Talán nem is én választottam, talán a mesterség választott engem.

finito_2.jpg

- Mi történt a villámcsapásszerű találkozás után?

 - Hosszú éveken keresztül autodidakta módon bővítettem, fejlesztetem tudásomat,– a Budapesti Művelődési Központ  Guzsalyas Népművészeti Iskola folyóiratainak segítségével, néprajzi könyveket, cikkeket bújtam.  Tanultam közben önön hibáimból, furcsa eseteimből is. Ekkor már az Apáról Fiúra Alapítvány foglalkozásain tanítottuk a gyertyamártást és bemutatókon népszerűsítettük a mesterséget, bemutatóin.  Büszke vagyok rá, hogy a mai eszközkészletünk és tudásunk nagyon sokat gyarapodott!

 gyertyaöntöfezereleshazi.jpgGyertyaöntő felszerelés. Forrás: Magyar néprajzi lexikon

- Magányosan tanulta a mesterség fortélyait?


- Két mesterem volt, akikre nem győzök elég hálával és tisztelettel visszagondolni szakmai színvonaluk és emberi kvalitásaik miatt egyaránt.  Egyikük a „népi” berkekben ismert és elismert Gulyás Béla egri gyertyamártó. A  másik  pedig méltánytalanul elfelejtett a gyulai gyertyaöntő Marosán György volt.

 

-Hogyan került kapcsolatba az említett urakkal?


-Érettségi után Gyulán folytattam a tanulmányaimat, s egy véletlen esti séta során láttunk meg egy táblát kirakva a kerítésre: Marosán György gyertyaöntő. Marsiné Gombos Márta népművész, lelkes lokálpatrióta segítségével jutottam be Gyuri bácsi műhelyébe, s lehetőségem adódott inaskodni több alkalommal nála. Ez 1996-ban történt. Sosem fogom elfelejteni a padlástérben kialakított gyertyaöntő műhelyt, az odavezető „vadregényes” utat. S főképpen az idős, de munkáját mindig szerető és művelő Gyuri bácsit! Úgy volt ő pedagógus, hogy sosem tanulta. Olyan pedagógiai érzékkel rendelkezett, mely csak igen keveseknek adatik meg. Itt ismerkedtem meg a gyertyaöntéssel, ami nem formában öntést jelent.

 

Marosán Gyuri bácsi munka közben(1).jpgA képen Marosán Gyuri bácsi látható munka közben.

-  Hogyan lehetett régen gyertyához jutni? Csak iparosoktól lehetett venni?

- Mártással   réges-régen az asszonyok otthon is készítettek egyszerű gyertyákat.  Ehhez  szükséges volt egy gyertyamártó edény. Ezt legtöbbször fazekasoktól szerezték be. Ezt az edényt egyharmadáig forró vízzel töltöttek meg. Erre  került  rá a megolvasztott és átszűrt marhafaggyú vagy viasz. Az edényt azzal kellett csurig tölteni.

- Hogyan lett gyertya a vízbe öntött zsiradékból?

-Egyszerű, jól működő rendszer volt ez: az alul elhelyezkedő forró víz ugyanis megakadályozza, hogy a faggyú vagy viasz idő előtt megdermedjen. Az így előkészített masszába mártogatták bele a gyertyabeleket.

- Kézben tartották a gyertyát, amíg el nem készült?

 - Nem, a gyertyabeleket pálcikákra erősítették vagy deszkalapra felfüggesztették. Ez igen praktikus, mert így egyszerre többet is tudtak mártani. A mártást addig kell ismételni, míg a gyertya kellő vastagságúra nem hízik. Ezt követően a gyertyák végeit egyformára kellett vágni, és néhány napi szikkadás után lehet is használni

- Hogyan történt a viaszgyertya készítése műhelyekben?

- A műhelyekben egészen más technikákkal dolgoztak. Az egyik ilyen volt a ringes gyertyakészítés, ez a különleges öntőeljárás leginkább a mézeskalácsosok sajátossága volt, akik kiegészítő kereseti forrásként készítettek gyertyát.

 - Mi az eljárás különlegessége?

- Az, hogy a gyertyabeleket egy oszlop körül forgó fakorongra, szaknyelven ringre akasztják. Ezen a bizonyos ringen egyszerre 26-32 szál fér el. A felmelegített viaszt végigöntik a felfüggesztett bélen, az anyag tehát locsolással, öntögetéssel kerül a kanócra.  32 szál gyertya esetében, mire a sor végére ér a mester, az eleje már meg is száradt.  Addig ismétlik az öntést, amíg a gyertyák kellő vastagok nem lesznek.

- Ön látott ilyen technikát élőben is?

- Igen, Gyuri bácsi ezzel a technikával dolgozott, Egyszerre 32 gyertyabelet rakott fel, s öntözgette a ring alatt levő kalapban lévő gyertya alapanyaggal. Az eszközök, amelyeket használt, nem voltak modernek. Nem volt gáztűzhelye sem, műanyag eszközökkel sem dolgozott. A műhelyen bizony látszott az idő foga, de részben ezért tűnik nekem, olyan romantikusnak, kedvesnek Gyuri bácsi alakjával együtt. Ö klasszikus gyertyákat készített főként templomok és számára, de feleségével együtt úszógyertyákat is készítettek Gyula város polgárainak örömére.cik.jpg

A másik technika a gyertyamártás technikája. Ezt a műveletet végzik a mártófával (amely egy korong átfúrva és ezen a lyukon keresztül van belefűzve a kanóc) vagy a henger alakú edénnyel. Itt eltérő mozdulatsorok vannak, ahogy a név is sugallja, a mesterek nem öntötték, hanem belemártották a gyertyákat a felolvasztott alapanyagba, megvárták, hogy meghűljön a mártott réteg a gyertyán és újra belemártották a viaszba. Ezt a mozdulatsort addig ismételték, míg a megfelelő vastagságú nem lett a gyertyájuk.

- Már említette Gulyás Béla gyertyamártót. Hogyan került kapcsolatba a másik mesterével?



- Az Apáról Fiúra Alapítványban Gyertyakészítő Alkotótábort szerveztünk az egyesület tagjai számára. Gulyás Béla gyertyamártó mestert kértük fel, hogy tanítson minket.

Tábor Béla bácsi 2(3).jpg

Béla bácsi a táborban tanít.

 be.jpgGulyás Béla öntőformái

Béla bácsi tudásával tovább szélesítette, bővítette ismereteinket. Ekkor ismerkedtünk meg a gyertyamártás eszközeivel, a mártófával, vágófával, a gyertyadíszítés módozataival. Különlegességeket is megtanultunk, készítettünk például Balázs gyertyát, tekert gyertyát. Béla bácsi ezek után mentorunkká vált, figyelemmel kísérte a tevékenységünket, fejlődésünket. Nem volt olyan Mesterségek Ünnepe hogy ne kerestük volna egymás társaságát! Tanácsai, ötletei mindig előre lendítettek!

balazsgyertya.jpg

 A képen Gulyás Béla, Carmelita Nővérek, Petrits József Balázs-gyertyái láthatóak.

 

- Ma már ön is tapasztalt gyertyakészítő. Ez a munkája?

- Bizony, 20 éve foglalkozom gyertyakészítéssel,  de nem  ez a foglalkozásom, szakmám. Része az életemnek, de a megélhetésemet nem ez a tevékenység adja. Számomra ez elhivatottság, szenvedélyesen keresek még most is mindent, amitől még jobban művelhetem a mesterséget. Az elmélet is érdekel, nem csupán a gyakorlat. Gyuri bácsi mondta, hogy a gyertyakészítés nem csupán mesterség, hanem művészet!

- Hol láthatjuk a gyertyáit?

 GYRTY.jpg

- Az elmúlt időszakban kétszer vettem részt tanítványaimmal a Budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepén. A Mézes és Gyertya évében, 2012-ben a Ritka mesterségek kiállító pavilonjaiban mutattuk be tevékenységünket, tudásunkat.
A mesterség-bemutatókat mindig nagy érdeklődés övezi. Eszközeink sokfélék, vannak közöttük a házi gyertyakészítésére alkalmasak és az ipari eszközök is.  Büszkék vagyunk a régi kincseinkre, de a modern eszközöket is használjuk. Bemutatóinkon, játszóházainkon folyamatosan válaszolunk az érdeklődők, rácsodálkozók kérdéseire. Igyekszünk mindenki kérdésére válaszolni, tévhiteket "tévtanításokat" tisztázni.

mai.jpg
-Mik a leggyakoribb kérdések?

- Divat a gyertyakészítés, s érdemes otthon kipróbálni. Ehhez az alábbi fortélyokat javaslom:
az alapanyag a paraffin. Ez kézművességgel foglalkozó boltokban könnyen beszerezhető. Ezután az érdeklődő kerítsen két edényt. Az egyik olyan legyen, amit már nem kíván máskor használni.  Erre a célra  kiváló egy  jókora ép konzervdoboz. A másik edény, ami még konyhai használatra is alkalmas lesz a művelet után.  Az utóbbi edényben melegítjük a vizet és a bele vagy ráhelyezett másikban tároljuk, melegítjük a viaszt. Így elkerüljük a nyílt lángon való melegítést, kevésbé balesetveszélyesen dolgozunk, Természetesen így sem hagyhatjuk felügyelet nélkül, hiszen gyúlékony anyagról van szó! Mivel elég 70-80 fokra felmelegíteni, elkerülhetjük, hogy az anyag megégjen, büdösödjön. Mártogatás, öntés alatt mindig kivesszük a melegítő edényből a paraffinos edényt!

gyertyamartoedeny.jpgA képen míves  műemlék gyertyamártó edény látható, de egy konzervdoboz is megfelel.

Forrás: Magyar néprajzi lexikon

- Miből legyen a gyertyabél?
- Tiszta pamutanyagot használjunk, akkor nem érhet csalódás. Mégpedig azért, mert a pamut nem tartalmaz műanyagot, s az égésnél sokkal szebb lángja van mint a műszálasnak. Fontos, hogy a felfűzések előtt megmártsuk egyszer a kanócot az olvadt anyagban és hagyjuk kihűlni. Ezzel az úgynevezett előmártással a kanócot átitatjuk viasszal. Miután többször belemártjuk a kanócot a viaszba, szépen vastagodik a gyertyánk, és a saját súlya fogja lehúzni. Ezért nem lesz is lesz szükségünk sem kavicsra sem egyéb lehúzó tárgyakra. Ezáltal a gyertyánk is szép egyenletesen fog hízni. Fontos, hogy ne tartsuk sokáig a meleg anyagban a kanócot.

gyertyamártás.jpg

- Nem attól hízik a gyertya?

- Bizony ekkor, a meleg hatására nem hízik tovább a gyertyánk, hanem leolvad a viasz. Minden mártás után meg kell szárítani, mert a lehűlt anyagra jobban tapad a viasz, mint a melegben tartottra.

- Ekkor mártják vízbe?

   - Én nem használok vizet a hűtésre, s nem ajánlom senkinek sem én sem a Mestereim. Nem kell ahhoz, szakembereknek lennünk, hogy belássuk, a vízzel való hűtés hátrányait. Vízzel így hűtenek: egyszer a viaszba mártják, egyszer a parafinba. Igen ám, de a mártás előtt a vizet mindig le kell húzni, törölni a gyertyáról!  Ez az a mozdulat, ami sietségünkben elmaradhat, bár az alaposan letörölt gyertyán is maradhat vízcsepp! Ezek aztán sok-sok gondot okozhatnak! Egyrészt répa alakú lesz gyertyánk, másrészt hólyagos lesz a rajta maradt vízcsepp helyén. A rétegek a nedvesség miatt nem jól tapadnak egymásra. Ezért később lecsúszik a gyertyánk a kanócról, a vizes kanóc pedig sercegve ég! De mégsem ez a legrosszabb!

- Mit okozhat a gyertyába került víz?

- Ha nagyobb adag paraffinba kerül a vízcsepp, a legközelebbi melegítésnél addig forr a parafinunk alatt, míg megtalálja a kiutat, ekkor gyakorlatilag felrobbantja a viaszunkat! Pont olyan ez, mint amikor a forró zsírba vizes sütnivalót teszünk.

- Hogyan hűtsük le a gyertyát, hogy jól sikerüljön?

- Legjobb, legegyszerűbb levegőn szárítani a gyertyát. Tusom, hogy ez igen időigényes lesz és sokáig fog tartani, de szép lesz és kizárjuk a baleset lehetőségét!  Bizony, mint a legtöbb kézzel készített dologhoz, ide is kell a türelem.


. - Divat manapság a színes gyertya, de a paraffin nem színes.


- Színezőanyagnak legjobb a viaszkréta! Nem drága, könnyen beszerezhető, főleg ha nem nagy mennyiségben készítjük a gyertyát.  Használat előtt forgácsoljuk le, hogy könnyebben olvadjon, vegyüljön a gyertya anyagával. Gyertyánkat díszíthetjük például díszítőfóliával, díszítőgyurmával, viasz festőtollal, szalvétával, faágakkal, saját anyagával festve.


 - Ön pedagógus. Hogyan használja a pedagógusi munkájában során a gyertyakészítést?- Sajnos azt kell mondanom, hogy nincs sem elég tér sem elég idő az iskolában gyertyakészítésre Néprajzi ismereteimet felhasználom foglalkozásaimon, beszélgetéseink során.. Természetesen foglalkozunk gyertyával, de nincsenek rendszeres gyertyás foglalkozásaim.  Ezeken a foglakozásokon a magas csoport létszámunk miatt leginkább csak méhviasz gyertyát készítünk. Azoknak az elkészítése egyszerű, nem igényel sok eszközt. Méhviaszból készítettünk már tekert gyertyát és úszógyertyát, főként karácsonyi gyertyának. Karácsony meg húsvét tájékán mindig előkotrom a másik mesterségemet, a mézeskalács készítést. Olyankor illatos mézeseket sütünk a diákjaimmal. Az Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület szervezésében szombatonként tanítványaimmal gyertyakészítő szakkört tartok felsősöknek. Repertoárunkban volt: adventi mécses, úszó mécses, mécses lámpás, szálgyertyák készítése.

- Említette, hogy tanítványaival tartja a szakkört. Kik ők?

gyevicikkhez_1.jpg
- Gimnazista voltam, amikor szenvedélyemmé vált a gyertyakészítés. Ez húsz éve történt, így nem meglepő, hogy fiatal korom ellenére már nekem is vannak tanítványaim. Pedagógus vagyok, s a tudásomat szívesen és örömmel adom át másoknak a gyertyakészítés terén is. Sokan tanultak már tőlem eddig is, s remélem, ez a jövőben is így lesz.   Egyik első tanítványommal évek óta együtt bemutatózunk a Budai Várban. Van, aki az édesanyja révén az anyatejjel szívta magába a kézművességet. Neki tanítója voltam, s most kíváncsian figyeli mellettem a gyertyakészítés csínját-bínját. Egyikük már óvodás korában úszógyertyákat szedegetett ki a szaggatóból, formából.   Most öntőformával dolgozik, tanácsot ad az újoncoknak, de van, aki csak középiskolásként csöppent ebbe a világba. Egyiküket maga Béla bácsi tanította, de másokat, mi tanítunk. Anno egy szál kanóccal bemutatóztam, most tanítványaim jó pár technikát ismernek. Jó csapat vagyunk: mindegyiknek más áll a kezére, van, aki az öntést szereti, van, aki mártó fás mártogatást. Ismerjük egymás erősségeit.


 - Mit tartogat a jövő a népi kismesterségeknek, köztük a gyertyakészítőknek?


- Manapság a kreatív hobby boltok megjelenésével, a technikai eszközök fejlődésével, rengeteg olyan céget, embert találunk, aki gyertyaöntéssel foglalkozik. Sokféle színben és sokféle illatban, formában pompáznak a gyertyák a boltok polcain. Azt látom azonban, hogy ezek az emberek tudják ennek a mesterségnek a gyökereit, eredetét.  Tapasztalatom szerint nem ismerik azokat a gyertyákat, amelyeket a régi mézeskalácsos-gyertyaöntő mesterek hagytak ránk. Sajnos sokszor olyan emberek sem értik és tudják ezeket a dolgokat, akik, segíteni tudnák ennek a mesterségnek a megmaradását. Nem azért érzem magamat különlegesnek, mert én olyat alkotok, amit más nem, mert bőven mit tanulnom és tapasztalnom. Értékesebbé tesz engem az, hogy ismerem a gyertyakészítés történetét. Kevesen vagyunk ilyenek ma Magyarországon, aki így foglalkoznak vele.  A gyertyaöntő dinasztiákban is, a mézeskalácsos és gyertyaöntő Petrits család csak a szerencsés kivétel- azt láthatjuk, hogy a gyerekek nem folytatták a mesterséget

- Miért alakult ez így?

 - Nem korszerű talán, hogy türelmesnek, az anyaggal szemben alázatosnak kell lenni a gyertyakészítőnek. Az is igaz, hogy ebből megélni manapság nem kis kihívás, én sem a gyertyázásból élek. Nem lehet gyorstalpalón megtanulni a mesterséget, s ez bizony időt és türelmet kíván. Ismerni kell a fortélyokat, szakmai fogásokat, s csak azután lehet újítani. Sok ebben a munka, a tanulás, de valóban megéri, mert boldogság maga az alkotás és örömet nyújt egy –egy szépséges gyertya.

 

Az eredeti szentiratok 98 %-át nem tették be a Bibliába

Hernuss Zoltán :

.”Az 1945-ben előkerült pergamenek alapján kimondható, hogy az eredeti szentiratok 98 %-át nem tették be a Bibliába (mivel e pergameneken a 100 % szerepel). A maradék részt pedig sok helyen átírták.

És ma csak ezt a meghamisított Bibliát olvashatja a legtöbb ember.”

-”A Talmud Jézust állandóan NIMRÓD fiának nevezi.”
- (Talmud = a zsidó vallás szent könyve.)
-”… Nem kellett tolmács, Jézus HUN nyelven szólalt meg.”
-”Ez az én testem … Ez az én vérem …” >

“Egyetlen nyelv van, amiben egy új szó keletkezik, ha e 2 szót összerakjuk (test-vér) : a MAGYAR.” (Szántai Lajos, művelődés-történész)

Így teszi Jézus egy mágiával a “testvéreivé” a tanítványait (szimbolikusan) , így “adja át beléjük” az ő lelkületét.

-”A Jézus név szanszkritül azt jelenti: a FÉNY FIA.
Héberül viszont nem jelent Semmit,

tehát Nem héber név, tehát Jézus Nem héber származású !”

-”A 3 király,aki Jézus bölcsőjéhez megy (az eredeti írásokban)a PÁRTUS birodalom küldöttei:SZKÍTA mágusok !

Ugyanis Pártiában meghalt a király, és egyenes-ági fiú örökös hiányában a királynő unokaöccse volt a jogos örökös, vagyis Jézus !

EZT jelzi a tömjén, mirha és arany küldése a küldöttekkel. Viszont a héber vallás szerint ezeknek az ajándékoknak Semmi értelmük sincs, sőt a tömjén még törvénysértő is.”

-Jézus az ács fia > “A héberben ugyan az a szó jelenti az ácsot, ami az arámiban a HELYTARTÓT.

A Pártus királynő húgának a férje egy (Pártus) helytartó volt Izraelnek az északi területén (ahol a kánaániták* éltek), és az Ő fia volt Jézus !”

* : Kik voltak a kánaániták:
“Akik Kánaán földjén éltek (vagyis a mostani Izrael területén), mielőtt a zsidó nép (Jáhve* parancsára) oda nem ment, és le nem mészárolta a 90 %-ukat, hogy elfoglalja a (gazdag és fejlett) országukat.

A megmaradt 10 % lakosság az északi területre szorult ki.
A kánaániták ABC-je 24 betűből állt, amiből 18 a székely rovásírásban is szerepel !
Templomaikban egy szent SÓLYOM volt az oltár fölött !”
[Turul = Kerecsen-sólyom]

“Az Eredeti ószövetségben a kígyó helyett egy SÓLYOM mondja Évának, hogy egyen a tudás fájáról.”
(Egyébként … miért lenne bűn enni a Tudás fájáról ? Bűn a Tudás ?? :)

* : Ki volt Jáhve:
-”Jáhvét kérte Mózes, hogy mutassa meg magát.
Jáhve mondta: Abba belehalnál (!)
Mózes erősködött, hogy látni akarja.
Jáhve megjelent, és rátámadt Mózesre, aki egy bárányt dobott elé, így Jáhve azt falta fel, és Mózest nem bántotta.” (Mózes 2. könyve)

-”Jáhve egyetlen ábrázolását találták meg: ami egy szamárfej, vörös szemekkel.

Szamárnak egyedül Széth-et ábrázolták még (az egyiptomi mitológiában), aki a harag és a káosz istene, akit Hórusz győz le, a jóságos SÓLYOM-fejű isten.

Jézus egyszer azt mondta, hogy ő volt Hórusz (egy korábbi életében).

Vallás-történészek szerint pedig Jáhve és Szét (is) azonos.”

-A Rítus című (2011-es) filmben egy Vörös Szemű Szamárban ölt testet egy démon.

-Alaje pedig ezt írta: “Jehovah egy földönkívüli volt a Földön több ezer évvel ezelőtt, aki azt akarta, hogy istenként tiszteljék.”

Ne haragudjunk a zsidó népre !

-1.) Mert csak a tudatlanságuk miatt követték egy náluk “nagyobb” lény parancsát !

-2.) A holokausztkor visszakapták amit adtak, ezzel Törlesztették a karmikus adósságukat !

-3.) A mostani (vagyis a 9.) földi civilizáció első népe (Hérodotosz és Pompejusz írásai szerint) a SZKÍTA nép: a Szelídség, Megbocsátás, Vendég-szeretet és a Szeretet (vagyis a Fény) népe volt !

Legyünk méltó utódaik az Aranykor kezdetén ! Mutassunk példát ezekből !

- (Rockefeller végeztetett egy kutatást, hogy melyik nép DNS-e a legdominánsabb (bízva abban, hogy az övé), de a MAGYAR jött ki eredményül !)

-4.) Nincs rossz nép, rossz ember, rossz sejt, … , csak Eltévelyedett !

-5.) “Ne ítélkezzetek, nehogy fölöttetek is ítélkezzenek.” !

Hogy is volt akkor:

1.) Jézus 12 éves korában került el Izraelből és 30 évesen tért vissza. A kettő között keleten tanult és tanított (Egyiptomban, Indiában és Tibetben), amit mind kivágtak a Bibliából !
A Koránban és tibeti írásokban viszont szerepel Jézus ezen útja ! (ők Isszának nevezik).

2.) “Halála” után 300-400 évvel különböző zsinatokon:
-Kivették Jézus tanításaiból a reinkarnáció, asztrológia, numerológia tanait,
és … hogy “Isten országa Bennetek van !” , “Ugyanaz a Fény van Benned … “

Ezek “helyébe” írták: hogy Isten rajtad Kívül, elérhetetlen magasságokban van, és így az Isten és közted szükség van egy közvetítőre: a papságra.

De elkerülte a figyelmüket ez a 2 rész:
Károli Gáspár fordítás, 82. zsoltár 6. vers: “Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan.”
Illetve: “Én vagyok a világ világossága” – mondta Jézus. Később pedig a tanítványainak mondta: “Ti vagytok a világ világossága.” – Tehát nem azt mondja, hogy .. én vagyok az Isten fia, ti pedig csak emberek, hanem hogy ugyan azok vagyunk !

-Kitalálták, hogy legyen bűn,
amiért büntetés jár,és hogy legyen pokol,és ördög.

Míg Jézus azt tanította:
“Nincs bűnös, csak tudatlan. Ezért meg kell Tanítani !
Nincs gonosz, csak beteg. Akit a Szeretet gyógyíthat meg !”

-Próbálták összemosni Jézus tanait a zsidó vallással (ami valójában Ég és Föld) :
Elnevezték Jézus tanait Újszövetségnek,
Jézus származását átírták zsidóra,és egy zsinaton kimondták, hogy Jézus apja: Jáhve.

[Ez még a papok között is akkora felháborodást váltott ki, hogy lázadás tört ki az egyházonban !

Miért ? Jáhve Egyiptomban csecsemőket ölt (Kivonulás 11.1), Kánaánban pedig népirtást végeztetett. Jézus tetteiből és szavaiból pedig mindig a SZERETET áradt. Még keresztre feszítése közben is: "Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." > Ugye, nem mindegy hogy ki az apja ? :) ]

-”A női princípium kitörlése:
-Az Atya, Anya és Fiú szent-háromságot átírták Atya, Fiú, Szentlélek -re.
-Jézus mindig azt mondta: “… az Isten és az Istennő …” > Mindenhonnan kiradírozták, hogy: Istennő.
-A történetből (ahonnan csak tudták) kitörölték Mária Magdolnát – Jézus legKözelebbi Tanítványát – a 12 tanítvány közül ” , … de Leonardo Da Vinci odafestette az “Utolsó vacsora” című művére Jézus mellé.
-Jézus, amikor feltámad, Mária Magdolnával találkozik először (mintha megvárná, míg a többiek elhagyják a sírt), és Jézus úgy szólítja Mária Magdolnát, ahogy egyik tanítványát sem ! Ez a megszólítás csak a legközvetlenebb tanítványnak járt ki !

-Mária Magdolnát (aki Egyiptomban tanult, és felnőtt korára már nagy hatalmú mágus főpapnő volt),
“bűnös nővé” írták át, … amit később egyesek prostituáltként értelmeztek.

Visszatérve,és összefoglalva: az írások szerint Jézus:

-A SÓLYMOT tisztelő kánaániták
PÁRTUS helytartójának fia volt,
PÁRTIA trónörököse !
-Akit SZKÍTA névre kereszteltek ! aminek a jelentése: a FÉNY fia !
-Tudott HUNUL !
-A Talmud NIMRÓD fiának nevezi. (Talán arra gondolnak, hogy leszármazottja.)

Mondjuk ki: Jézus az ősi MAGYAR népbe született le.
Trónörökös volt, de az uralkodás helyett az emberiséget tanította,
félelmet nem ismerve, tűzön-vízen keresztül,
adta át az embereknek a Fényt.
Tegyük mi is ezt.

SZERETET Mindenkinek.

 

HONNAN JÖTTÜNK?

 

A hivatalos történetírás minden lehetőt elkövetett, hogy ellehetetlenítse a téma kutatóit, a mellőzéstől a megölésig minden eszközt bevetve az utolsó ezer év alatt. Érthető, mert egy népet kellett megfosztani az identitástudatától, és ez a munka nem ismerhetett könyörületet. Ez ma sincs másképpen. Aki ezer éve hazudik, annak valóban kellemetlen lehet egy-egy lelet, vagy nem is beszélve egy írásos emlékről. De sorra kerülnek elő a földből az "avar kori" keresztek, de ennél is sokkal régebbi leletek is. Azt is tudnia kell a kedves olvasónak, hogy megvannak azok az aranylapok is, amelyek legalább 5000 évesek. Írás is van rajtuk. Ezek ráadásul sokkal jobb magyarsággal vannak írva, mint ahogyan a makogásig visszadegradáló idegen érzelműek szeretnék. A három - ötezer éves hun-magyart még eléggé jól értjük, és mindenki megszokná egy-két napos gyakorlás után. Ennyit a jövevényszavakról és a jövevénynevekről, és az ebben a szellemben írt nyakatekert magyarázatokról.


A Darwinizmus eresztékeiben fog recsegni, ha ezek a feljegyzések nyilvánosságra kerülnek. Mi semmiféle felsőbbrendű magyarságról nem akarunk itt szólni. Mert Isten előtt minden teremtménye fontos és egyforma.

Nos itt vannak az akadémiai "tudományos" vonal közönség elől eldugdosott barna csíkos bugyikái. Itt főképpen a "történelemelőtti" korok az izgalmasak, mert pontosan ott derül ki az, hogy valamilyen ok miatt be akarnak csapni minket az eredetünkkel kapcsolatban. A leletek között 4 milliárd éves vésett fémgömb is van, amit az őshalaknak kellett volna elkészíteni víz alatti kohóikban, mert a ma tanított dogmák szerint akkor még csak ezek éltek a földön. Az is kellemetlen, hogy a kihaltnak mondott őshal ősünk ma is él a tengerekben mert azóta fogtak ilyet a halászok. Kegyetlenül bánik a sors a teoretikusokkal. A rendhagyó leletek legalább annyian vannak, mint a már széleskörűen elfogadtatott evolúciós bizonyítékok. Eszerint legfeljebb négymillió éve mondhatjuk magunkat embernek.

Ennek bizony csúfosan ellentmond az a több száz millió éves aranylánc, amelyet szénben találtak. Ha jók az információim, akkor egy angol polgár találta, miközben a szeneslapáttal kisebb darabokra igyekezett püfölni a tüzelni valót, észrevette, hogy az egyik széndarabot egy aranylánc köti össze a másik felével. Berohant vele a múzeumba, ahol hitetlenkedve nézegették a leletet. A láncnak öregebbnek kell lennie a szénnél. A karbon korszak pedig roppant régen volt. 25 -ször olyan régen, mint amit a homo sapiens korára becsülnek. A ma általánosan hangoztatott és elfogadott nézetek szerint homo sapiens 100000 éve él a földön. A szén, amiben a láncot fellelték 100000 millió éves. Ezek szerint akkor azt a láncocskát csak a cickányok, vagy a dinoszauruszok hordhatták a nyakukban.A kréta kor is rettentően régen volt. Itt most nem a népünk történetét kívántuk igazolni, hanem azt, hogy a nekünk tanított történelem rengeteg ellentmondást hordoz magában. Ahogy itt rámutattunk a csalafintaságokra, ugyanígy rámutathatunk saját történelmünkben és leleteinkben is. A régi bűnöknek hosszú árnyéka van. 6045 évre visszamenőleg eléggé megbízható feljegyzéseink vannak népünk történetéről, és ez nagyban érinti az egész földi populációt.

vince.jpg

 Vince  azt jelenti: győzedelmes.  A szentet ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Vince a latin vinum ( bor)  szóval való rokon hangzása  miatt a szőlészek szentje lett. Névnapja időjárásából a bor termését szokták megjósolni.

A  falvakban  vincevesszőt metszettek, ezt a meleg szobában vízbe állítottak, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére  következtettek. A  gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bőséges legyen a termés. Mind a vincevessző hajtatása, mind pedig a pincelátogatás a magyar nyelvterület más részein is szokás volt

 A várható kukoricatermésre jósoltak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.

Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást, szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermést jósoltak. A közismert időjárási regula így hangzik: "Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince".

 

Szkíták vagyunk...

 

 

SZKÍTÁK VAGYUNK!- Mondják az oroszok. Mi vagyunk azok! -mondják az ukránok. A szkíták indoeurópai népek voltak! -dicsekszenek Európa tudósai. (Már csak a valódi szkítákat - a magyarokat - nem szabad szkítáknak nevezni.)

Szkíta-hun jövevények az orosz nyelvben??

A kiterjedt régészeti kutatások nyomán meglepő felfedezéseket tesznek az identitásukkal egyre többet foglalkozó oroszok. Oroszország és
zaknyugati részein feltárt orosz erődökről sorra derül ki a viking eredet, és ha a kalandozó, új térségeket megismerő és a folyók mentén telepeket létesítő északi nép utódait keresik, egyre többször találják meg önmagukban. Így vannak ezzel az egykori szkíta-hun-tatár-kun térségek lakói is. A „helyzet csak fokozódni fog" a genetikai kutatások eredményeinek széleskörű megismerésével, egymagában már az a meglepő igazság is sokkolóan hat a történelmet hézagosan ismerők számára, hogy nem sikerül „szláv gént" kimutatni. Lassan meg kell békélni az orosz-szláv identitás kulturális jellegével, hiszen emellett van más is, vagy lehet, a magyar sem homo-gén!: vagyunk jászmagyarok, kunmagyarok, székelyek, csángómagyarok, palócok, hunok, szkíták, zsidók, cigányok, és aki magyarul magyarnak vallja magát, magyar lehet. Vagy szláv, aki ezt tartja magáról, de legalább beszél egy szláv nyelven. Őket nem sorolom. Még fokozódni is fog és terjedni a szkíta identitás divatja, hisz seregek, tömegek olvadtak szét egy megváltozott hatalmi rendszerben, mindig így volt ez a történelem folyamán. Az ukrán és orosz térségek számlálatlanul ontják a felszínre csodás kincseiket, melyek a mélyen lappangó azonosság-érzéseket segítenek felerősödni. Az ösztönös érdeklődés tudatossá is válik, része lesz az állam programjának. Ukrajnában például bélyegsorozat idézi fel az ősi időket, a kiállítások is egyre gazdagabbak, az orosz régészet világhírre tett szert a szkíta-hun feltárások révén.


Ruszisztikai tanulmányaim során gyakran eltöprengtem egyes régi orosz szavak, úgynevezett ószláv nyelvi elemek magyar hangzásán. A túró szó adta az első gyanús jelet: az orosz творог (tvorog) is megfelelhetett magyar szavunknak, mert a g-ről tudtuk, hogy az ősmagyar -ó/ő-nek az elődje, még ómagyar példánk is van: szamtagh, a „veszprémi alapítólevélből". De megnyugtatott az irodalom mindig, hogy persze, ezek orosz jövevényszavak a magyarban. De éreztem, ez nem olyan biztos, mert fordítva is történhetett a kölcsönzés. Gyanúmat táplálta az „óorosz" тур (tur) szó egykori megléte, amely szó pedig nyelvünkben a mai napig megvan. Túr-os a ló háta (azaz varas), ha csak verik, és nem gyógyítják, lévén közös ló a szegény pára. Ezek az oroszok kölcsön adták nagylelkűen a szavukat, majd megváltak tőle? Nálunk meg tele van a térkép vele, a kis Túr neve elterjedt a környéken, igei változata is gyakori, úgy viselkedik, mintha őshonos volna nyelvünkben. Most, hogy a hun nyelvben felbukkant, még erősebb magyar nyelvi kötődése. A Turin itáliai helységnév (Torino) és Torna neve egybecseng, az erdélyi Torda régi Turda alakját a román nyelv őrizgeti, tur dolgában nem szorulhatunk más nyelvekre. Azóta egyre erősebb gyanúval szemlélem az „orosz jövevényszavakat", sőt már nem is gyanúval: bizonyossággal: nem lehetnek ezek mind eredeti orosz szavak, ha együttélésünk egyes peremvidékeken hozott is néhány idegen kölcsönszót, mi is adtunk annyit legalább, hogy ne érezzük adósnak magunkat kultúrakölcsönzés dolgában. Nemcsak a szóról van szó ilyenkor. A két kultúra közötti minőségi különbség eredményezheti, hogy hiányzik az egyik nyelvből ez vagy az a fogalom, míg a másikban megvan. Ez utóbbi fejlettebb kultúra lehet -ezt a következtetést levonhatja az egyszerű ember is. Ha túlságosan nagy az egyoldalú átvétel aránya, rossz érzésekkel tölti el anyanyelvével szemben az embert, és arra gondol, minek kellett ezt a témát fölvetni. Egyetemi nyelvtörténet-tankönyvünkben találtam a „jóval fejlettebb szlávok" kifejezést. Elröstelltem magam, de a szlávokkal szemben sem töltött el a testvériség érzése, az erőszakos keresztelésekre, a szlávság erőszakos „kultúra-terjesztő" betöréseire, az anyanyelvünk elleni mai merényleteikre is gondolva. Meg kell gondolnunk, fontolnunk valami fontosat! Ezt nem tudhatja, nem érezheti ilyen mértékig csak olyan ember, aki átment a vesszősorok alatt, többször is. Nem lehet másnak minősíteni, mint szellemi vesszőfutásnak a felső szintű magyar nyelvészeti stúdiumokat, amelyek során fogalmat alkothattunk a „jóval fejlettebb szlávok" felmérhetetlen nyelvi fejlettségéről, és vele szemben nyelvünk kezdetleges, primitív voltáról. A mi nyelvünk, bogyógyűjtő korunk óta, csak úgy másoktól ránk ragadt szégyennyelv, bóklászásaink során a fejlettebb népektől tarháltuk szavainkat, míg ezt az ugató, a kultúrnépek számára nyelvnek nem is nevezhető zajhalmazt összehordtuk. Nem a kultúrált, nagy tudású tanárok végzik el ezt a piszkos munkát, nyelvünk folyamatos megalázását, hanem okos, magas szakmai tudással és módszerekkel összeállított szégyenprogram, melynek tartalmi kihatásai majdnem katasztrofálisak és majdnem véglegesek a szellemi érlelődők számára.
Röviden fogalmazva: egyoldalú tudományos álláspont szolgai átvételére késztet a tananyag, a vizsgaanyag, maga az oktatói szellem.
Nyelvünk származtatása (a hamis finnugor elmélet) nem igaz, nem tudományos, és nem magyar. Ebből következően hamis a történelem leírása, és a hamis alapok csak hazug felépítményt tarthatnak.
Most csak az orosz jövevényszavak kérdésével foglalkozom. Nincs teljes példatáram, a kép néhány vonását bírom csak fölvázolni. A készülő képet sejteti azonban a minden rendszer nélkül kiemelt néhány példa is. Bizonyító ereje csak annyi lesz, amennyi elég a fölvetéshez, de a kérdés fölvetésére legalább bíztatja a szakembereket. Mivel fontosnak tartom a fölvillantott jelenséget, eljuttatom az illetékes tudományos intézménybe válaszadás céljából a hozzá fűzött kérdéseimet. Elmarad a tipizálás is. A néhány kiemelt szó alkalmat ad arra, hogy fölvessem az összehasonlító nyelvészet módszereinek hiányosságát, ami szerint nem fordított elég gondot a magyar nyelv ősi vonásaira. Pedig ezek érzékelhetők voltak akkor is, ha a szkíta vagy hun nyelvi dokumentumok nem álltak még rendelkezésre. Nem részletezem, csak megemlítem a klasszikus hibákat, amelyekből egy is elégnek kellett volna bizonyulnia ahhoz, hogy a jövevényszavakat vegyük le a napirendről, mert eképpen csak egyoldalú és hamis etimológiát alkothatunk meg. Ki kell zárni az igaztalanság lehetőségét - ezt kívánja tőlünk a legelemibb igazságérzet nemzetünkkel szemben. Inkább ne legyen szószármaztatás, minthogy hazug legyen! Klasszikus hiba, hogy a finnugor minősítés tudománytalan, idejétmúlt. Alapnyelv-fogalma erőltetett: ingatag hipotézis. „Hipotetikus alapnyelv" még nem alapnyelv: nem tudományos, csak érzelmi kategória. Az etimológiai szótárak a tudományosság látszatával tetszelgők fantázia-melléktermékei. A tisztán magyar szavak sok esetben kapnak ilyen minősítést: származása bizonytalan, vagy eredete vitatott, vagy egyszerűen: származása ismeretlen. (Lehet, hogy éppen ezek a szavak bizonyítanak valamilyen döntő, a hivatalostól eltérő tételt. Legcsúnyább hiányossága „tudományos etimológiai nyelvészetünknek", hogy sehol nem szolgál bizonyítékkal a biztos származás alátámasztására, soha sehol nem állapítják meg ezek a „tudományos művek", hogy minek a hatására és milyen irányú szókölcsönzés következett be, valamikor (?). Még az „alapnyelvi" szavak származtatását sem közlik a szógyülemedések.
A szláv nyelvek közt az orosz nyelv kellemes hangzású, rendkívül gazdag, változatos és árnyalatok kifejezésére is alkalmas. Bár nem ragozó, de a sok hozzáadott vagy adható nyelvi elem (affixumok) a szavakat elől is és a végén is sok-sok toldással nyújtják meg, egy-egy szótő, szógyök megszámlálhatatlan szót hoz így létre. Az orosz szavakról teljesen le kell hántani e ragacsokat (melyeknek lexikálisan nem sokat, de hangzásban rengeteg lehetőséget kínálnak a költőnek és nyelvhasználónak), hogy hozzáférjünk a gyökhöz, ami alapján valóban vizsgálható a szó eredete. Ráadás a költőnek: ezek a gyökök változataikkal kínálják fel magukat a nyelvi helyzetekben, például más a folyamatos és más a befejezett szemlélet gyökváltozata (magán- és mássalhangzókban is különbözhetnek). Különös figyelmet tehát jóformán csak szótagok, sőt hangcsoportok érdemelnek, a böngészésnek még ezen a fokán: a kezdeteknél.
Az orosz igékről elöljáróban elmondhatjuk a legérdekesebb megfigyelést. Együtt fejlődött a szkíta nyelvvel, egy olyan átalakulásban, melyben a szkíta (és hun) igék -infinitív végződése hatást gyakorol a szláv törzsek igéire, és megerősíti, hangzóssá teszi a -тъ (ty) végződésű, előhanggal kimondva: az -ить (ity) végű igék „hatalmát". Azért lehetett ez így, mert a hun-szkíta igék sorában a legkisebb tő az alanyra magára irányuló cselekvést kifejező tő. Ez a tő nem tartalmaz még -т (t) végződést (jarin, asin, szerin, kenin, gazin, stb.). Ellenben a következő változat, a t-képzős szótő már jellegzetes hangzású: a kifelé irányuló, aktív, mozgató cselekvés kifejezője: jaritin, hoditin, kenitin, asatin, gazitin, stb. Ez már nyelvi hatást válthatott ki, amely sok igének átvételével is járt. Emellett az orosz nép a Krisztus előtti századokban nem volt távol nyelvében a szkíta-hun népektől, így a nyelvek kölcsönhatásban fejlődtek, legalábbis változtak. Találkozott a két nyelv, az igék hangzásában különösen, ekkor sok szó került át a szkíta-hun nyelvből az oroszba és más szláv törzsek nyelvébe. Így történt-e a hatás, pontosan nem tudhatni, az eredmény azonban az, hogy a szkíta-hun igék ott hemzsegnek az orosz és más szláv nyelvekben. Идти, ходить (ittyi, hagyity). Menni-járni. Szkíta infinitív: edin, editin - hodin, hoditin. Itt van még a menin is, a mai menni igénk, tehát túlkínálat van a szkíta-hun oldalon, nem valószínű az orosz szó elsőbbsége, ismerve a szkíta-hun nép ősiségét. Igaz, ott is van még ехать (jehaty), ragozva еду, едеш, едет (jedu, jegyes, jegyet) stb., látható, hogy az orosz utazik ige is ugyanez a szó. A járás fogalma többrétű, a szkíta-hun hoditin magyar megfelelői: halad és a hagy (a haladással jár ez is: otthagy, elhagy valamit). Mivel a hunok, szkíták életének fő tartalma sűrűsödik a had, hadal (ma halad), hada(l)tat (hoditin). Alexandriai Heron, a „Heron labdája" felfedezője sok egyéb találmányával volt még ismert az antik világban: ő alkotta meg az útmérő szerkezetet, azaz a haladásmérőt. Mi volt a neve, tudjuk-e? Igen, ez volt a hodometer. Vajon az orosz nyelvből vette a szót a görög feltaláló? A szkítákkal szoros kötelékek fűzték össze a görögöket (szkíta rendőrsége volt Hellasznak!), és különben a szkíta nyelvhez közel állt a görög, mint ezt dr. Aczél József (1941) és Varga Csaba (2OO6) könyvéből is megtudhatjuk.
Egyezik az ősi og, ig, ügy, ok tőváltozatokkal az окно (okno=ablak) első szótagja. A kr gyöklényeg működése: край, круг, кругом, (krug, krugom, kür, kör, ker): csak ez elemi példákból is látszik: ez a szavak nemzetközisége. Az orosz eszik: есть (jeszty). Malom szavunk annyi családtaggal helyezkedik el a nyelvünk mezejében, hogy nem szabadna vitatni eredetiségét. A mal-, mel- gyökkel élnek a szlávok, köztük az oroszok is, még a máló málna is ott van: малина (malína) (!), de már a mál hiányzik, holott az eredetiség bizonyítéka ha ősi módon, több szófajában is beágyazódott nyelvünkbe a szó. Gyöngyösön van Farkasmály, Lencsemály dűlőnév, nyilván a „napos oldalt" jelentő ősi mál szavunkkal (és finom szőlejével) dicsekvő hegyoldal málló oldal, a mállik ige is kell a mállasztáshoz. Magyar szó ez, nem orosz. Legföljebb közös szónak mondható. De ha valaki más népnek ajándékozza akár egyetlen szavunkat is, az képes több szót is, sőt, képes nemcsak szót, mást is megvonni népünktől és más népnek adni. Ez is a nemzetárulás fogalomkörébe tartozó tevékenység, ez is egy mód és mérték. Kitérhet mindenki az ilyen feladat elől: legegyszerűbb módja ennek az, hogy az igazat írja az ember.
Голова (golová). Vajon mit kezdhetünk az orosz gyökökkel, ha egymással párhuzamosak, és szkíta-hun szavak felé mutatnak? Van-e érdekes abban, hogy a gol a hunban hajlatot, hajlékot jelentett, orosz голова (golová) származéka meg fejet? A magyar golyó úgy kapcsolja őket össze, hogy a gurulás felé mutat. Arámi szó a gulgulta is: golyót és koponyát jelent, és a Golgota nevű szent hegyet, Krisztus kereszthalálának helyét. Gul-gul: ez már gurul, a mozgás körbe haladt, a gol csak haladás előre, hajlat, szent hajlék volt valamikor. Halhin-gol: egy ütközet helye. A hun Golkeni csillag (Capella) ennek az avatását, kenését, fölszentelését jelképezi nevében. De az oroszban vajon van-e mozgás benne, ez a szó megvan-e a nyelvben? A гулять (guljaty) sétálni jelentésű. Nem lepne meg, ha felbukkanna a hunban vagy a szkíta nyelvben egy golin v. gulin ige (Kulin?), vagy ennek képzett változata: *голитин (golitin). Azt jelentené, hogy sétáltat, pl. kutyát. A magyar nyelv még bírja szavakkal: kopár! Érdekes, az oroszban: голий (golij)! Átmennek egymás helyére, keresztezik egymás útját a szavak. Láss csodát, még egy kereszt: a koplal az oroszban: голодает (golodájet), azaz éhezik, голодный (golódnüj) pedig: éhes.
Látható a szavak által felvillantott képekből, hogy nem szakadtunk el az eredettől, a kopár a koponya kopársága, és két kop-os magyar szónak is gol-os felel meg az oroszban. Mi még sok szót hozhatunk ide: kopik, kopasz, kópé, kopoltyú stb., melyek azt mutatják, hogy a magyar és magyar-ős nyelvekben őshonos szavakról van szó. A mi szavunkra mutat az is, hogy az oroszban a голова (golova) már fejet jelent, a koponyának meg a череп (csérep) felel meg, mert ebből is ittak az ősök, mint a cserépből. A rendszert a magyar szavak mutatják: a kop (hunul: találat) a koppanás hangja, a gol a hajlás látványa, a gul a haladást is kifejezi (arámi gulgul, magyar golyó), minden árnyalat - szócsalád tagja a magyar nyelvben. (A golyó származását ismeretlennek titulálják a hivatalos magyar etimológusok.)

Egy hang hozzáadásával kibővül a rendszer újabb szócsaládokkal. Változtassuk meg a magánhangzót a gol-ban, pl. legyen gal. A kerekség-gömbség megmarad, de új árnyalatok jönnek a jelentéshez: galand (gl is, mint a latin glandi: tölgymakk neve), galacsin, galóca, stb. Vagy a kap jöjjön a kop helyett. A koppanás nemcsak találatot jelent (kopja, kopó), hanem már kölcsönösséget is kissé, kapcsolatot, találkozást („nem kaptam meg": nem találkoztam vele, Erdélyben). Majdnem gyökszó a kapa: a maga felé kapó, kapkodó mozgás kifejezője. Az orosz мотыга (motűga) a mozgással, mozgatással kapcsolatos szó, ezért a mi kapa szavunk nem minősíthető orosz jövevénynek nyelvünkben, míg a мотыга (motűga) feltétlenül a magyar mo gyök átvételét jelenti: mozog, moccan, mocorog, mozdul stb. Van t-s változatunk is? Van: motoz, motívum! Motolla. Átsimulhat a gyök a ma-ba: matat. Ráadásul a motügában van még egy tipikusan magyar elem, a g! A vége ennek az -ó, -ő igenévi képző. Eljutunk oda, hogy megadjuk az orosz szó jelentését, melyet a magyar elemek és ezek történetének ismeretében tehetünk meg. Egy hun *mozin v. *motin: mozog, motitin: mozgat, *motigh: mozgató. (Más európai nyelvekben van v hiánypótló is: movies~mozik). Itt vagyunk az orosz kapa szónál. A magyar eszközök megnevezése sajátosan magyar fejlemény, a szó tartalmában benne marad az eszközzel való bánás mozdulata is: kapa (kap), vonó (-kés), fúró (fúr), ami nem olyan ritka dolog. Csak az nem érthető, hogy ha az orosz nyelvben a kapát motügának nevezik, hogyan lehet a kapa szavunk orosz jövevényszó? Lehet viszont az orosz мотыга ősmagyar jövevényszó az orosz nyelvben, mint ahogy a jelek szerint az is. Nyilván, a копать (kopaty) szóból vonták el a nyelvészek a kapa szót, ami „ásni"-t jelent, mondván: a magyarok meglátták a növénytermesztő derék szlávot ásni, megkérdezték, mi az amit csinál, kopáju-mondta ő, és ebből a magyar is megértette: kapál. És azt is, hogy akkor az eszköz nem lehet más, mint kapa. Hiba esett, több is az okosságba. A hun a taka szóval nevezte még a kapát, a magyar a kap, kapkod szót alkalmazta az eszköz megnevezésére. (De az ásót заступ (zásztup)-nak, rálépőnek nevezi az orosz, vagy лопата /lapáta/, ha ásólapát.) Nem akar a szó meglenni az oroszban. Azért sem akarja az „igazságot", mert a magyar használja a kovát, mint követ, kovál vagy kopál, ennek eredménye, hogy kopik, lekopik a dióról a régi zöld héja, a *kopatin ősmagyar szó a kopatni, koptatni, és majd kapatni, kaptatni, a kapás, kapcsolódás sok szavában jelenik meg. Az olasz nyelvben is megvan, elvont jelentésében is: oj capitó, v. no capisco. (Vélhetően még az etruszk korban kapták el az ősök szavunkat.) De ha már ide keveredett a заступ (ásó, ami „rálépő" jelentést hordoz), vessünk erre is egy pillantást. Kopáljuk le a (pref.) za és sz igei előképzőket (nálunk igekötő), marad a tup. Csodás. Ismerős. Hunban: lépés; lépni hunul: topin. Mai alakjai: topog, toppan, topánka, toporog, toportyán stb. És egész családot alapított, sőt nemzetségek sorát a szó odaát: ступить, выступать, наступление (sztupity, vüsztupaty, nasztuplényije) stb. Átmegyünk vele a másik tup-rokonsághoz, amely az „ószlávban" tump volt. De ez is ősmagyar jövevény: a mai tömb, a középkori tumba őse; тупой угол (tupój ugol): tompaszög. (És itt is itt van a gol!, bár nem hajlatot, hanem szögletes sarkot jelent. Na és a hun gúla? -az meg egyenesen piramist!) Ha tehát lekapargatjuk a szó elejéről és végéről a többnyire nyelvtani jelentést hordozó elemeket, ott áll pőrén ősmagyar szavunk. Olykor több változatban is, megvan a tapos jelentésű топтать (toptáty) szó is.
Растение (rasztyenyie) növényt jelent. A 'rasz' szét jelentésű, a 'tyeny' viszont? Ten. Hunul tenin, magyarul tenni. Az egész: széttevés. A növények széttevése, elhelyezése, ültetése. Hun szóval ültettek az „óoroszok". Hamál csillagnév a hunban: Azrateni: rátétet, terhet, málhát jelent, szószerint: arratevés, rátét. A teni tehát tény vagy tét. TEN. Ősi istennév, az egyiptomi nyelvben is van jele, a magyar írásban is: és azok egyformák(!). A Tevő, az Alkotó neve TEN, az ISTEN szó második eleme. (Első eleme az IS - ŐS. Растение (rasztyenyie): növény, élet, a tevés, alkotás, termesztés emberi munkának istenivé lényegülése. Földanya ringatásával; Gaia ágy is a hunban: földágy is, ágyás a magyarban. ISTEN neve tehát: ŐSTEVŐ, ŐSTEVÉS. Űstennek is hangzik nálunk, néhol. Mire juthatunk egy kis növényből kiindulva! Váltakoznak ebben a folyamban szép magasságok az egyszerű, porlepte földközellel. Ezzel az ISTEN szavunk talán új értelmezését végeztem el, nekem a legegyszerűbbnek ez tűnik.
Soha nem bírtam megemészteni, miért nem kell foglalkozni az egyszerű megegyezésekkel, amelyeket vagy véletlen egybeesésnek, vagy nem rendszerszerű szókóborlásnak minősítenek tankönyveink. Ezekkel - mondják - nem kell foglalkoznunk, mert nem tartoznak a főirányba: az „összehasonlító nyelvészet" által már régen felkutatott tényekhez. Itt van a szól igénk, az 'l' igeképzővel, amely az ősi v-s tőhöz is járul, akkor szaval lesz, ugyanazon ige, mutatván otthonlétét nyelvünkben. Alapja a 'szó' főnév, ennek orosz megfelelője a слово (szlovo), és olasz jövevénynek minősítik a szolo zenei műszót. Mondhatnák az olaszok is magyarnak szavukat. Szó szavunk ez is, mint az orosz слово (szlovo) is. Származási viszony áll fenn közte és a szolga között: aki szolgál, az szól-gál, jön-megy-végzi a dolgát, közben szól, ha valamivel végzett, vagy gondja van. A magyar nyelvben jelentésük van a szavaknak, önmagukat megmutató, és. önmagukon túlmutató.
Бить-колотить (Bity-kolotyity). Együtt szép vizsgálni e két igét, mert mindkettőt bottal végzik, ütést jelent Az első cselekvést a bottal végzi, és ezzel is nevezi meg, a második ige mögött a kalin hun szó munkál. Ennek az ütésnek az eredménye a kalim, kalina, kalap, más néven botos! Выбить (vübity) és выколотить (vükolotyity), a két ige befejezett alakja azt jelenti: kibotozni. Szigorúan szó szerint véve, mert a szótárban a „kiporolni" magyar igénél leljük föl, az eszköz „működésével" kifejezetten. Rövid és ütős szó a bot. A hun nyelvben rövidülni látszik: üt lesz belőle az igei alak, bár megmaradt a botoz is. Bitin a hun kikövetkeztetett inf. , „bitni", ütni. Az orosz megőrizte a бить (bity) igében a b-s régi változatot, amely a bot elődszóra mutat. Убить (ubity) tehát: megöl, разбить (razbity): széttör, és még rengeteg szó keletkezik a különféle „igekötők", vagy igeképzők hozzáadásával: вы-бить-ся из колей (vü-bity-szja iz koléj): kizökkenni a kerékvágásból, szó -szerint „kiütődni"... A kol-ra is adjunk még példát: клоть дрова (klóty drová): fát aprít. Más kifejezése is van: дробить, раз дробить (drobíty, razdrobíty); ez is aprít jelentés, de másik szavunkkal: darab-ol. Дробить (drobity) - darabol, valószínű hun alakja *drabitin, gondolva a drabális darabra, amely még nincs feldarabolva. Szemben a darával, oroszul крупа vagy манная крупа (krupá, mánnaja krupá). Oroszul дробить (drobity) v. молоть (molóty) az igei alakjuk a darálás fogalmainak, az utóbbi a magyar őrlésnek is megfelel (molnár). Néhányszor elénk keveredhet még e szó. Mondjuk el még róla, hogy valószínű ennek is volt hun alakja. Most más szó szolgál az eszköz (malom) és más a vele végzett cselekvés (őröl) jelölésére, de nem veszett ki a szó: a mállani, mállasztani is megmaradt, miközben más igét is leltünk a malom főnévi alany állítmánya számára: A malom őröl.
Nem a görbe szavunk rejtőzködik-e a горбый (gorbüj) szóban? Sőt: görbülj. Двугорбый верблюд (dvugorbüj verbljud): kétpúpú teve.
Акт (akt). Orosz is, de nemzetközi méretű az akt szócska, minden cselekedet, akció, okozat alapja. Magyar-ős alak az akhtum (as), okság, amiből az akció következik.
Чин (csin). Csinosít, csinál szógyöke nálunk, oroszul rangfokozat. Ez díszít igazán!
Налить-наливать (nality-nalivaty): ráönt. Li - liv a gyök. Mint a magyar lé-lev-es, az orosz jelentés szemléletes: rálevel. Ha már a lé megvan, lehet igésíteni is. Mennyire elbújik előlünk a расплываться-расплыться (raszplüvatyszja-raszplütyszja) szó morzsái között: a li -ből csak a l marad, az i is ü-vé változik, vagyis lüv lesz a lev magyar gyökből.
Распростирать-распростереть (raszprosztyiráty-raszprosztyeréty) szavunkból sem marad semmi, ha a nyelvtani jelentésű ragacsokat ra-sz-pro-sz, és -éty -lefejtjük: marad a tyir-tyer, lágyságát letörölve a tir-ter: a terjedés, tárás fogalma marad. Az eredeti : (karját, szárnyát) széttárja lexikai jelentés ebben is benne van
Копать шанцы (kopaty sancü) hunul: kopatin sant.
Волга (Volga): Számtalan próbálkozás sem hozta el a megfejtését annak, honnan ered a Volga, mármint a név. Hun-szkíta szó: a volgin-volgün (~folyni) származéka, folyót jelent. Erről már sok szó esett máshol, de hozzáfűzöm a orosz változatát, hogy megerősítsük folyónevünk eredetét. Sárgarigó! Kell-e, lehet-e szebb madár és madárfütty, mint az övé. Szépen mondja nevét az orosz: иволга (ívolga)! Egyszerű a jelentése: í+folyás, ííífolyó. Éles füttyszó folyik a Volga partján, hozza felénk a keleti szél. Ha a folyás fogalmában nincs rokonság köztünk, miként fejezi ki az orosz ugyanezt? Több módon: megy, kivezetődik, és külön a folyásra a hunok által gurulás fogalmára igénybe vett teke (a golyó másik neve) szó igésített alakjával, amely nem maradt fenn a magyarban, de így hangozhatott: *tekin, *tekitin. Oroszul: теч - (протекать (tyecs-/pro/tyekaty), és folyékony: текучий, текущий (tyekúcsij, tyekúscsij). Fennmaradt viszont a teke szó a magyarban, és valószínű a tekint, tekintet, stb ennek a származéka, ha a tekintet folyását és a szemgolyó mozgását-gurulását össze tudjuk kapcsolni a néz ige-fogalom sajátságával. A szemgolyó „tekézésével". (Azt hiszem, nyelvi atavizmusnak is tekinthetjük, ha valakinek a tekingetésére mondjuk: „golyóz" a szemével.) Így már ismerősként tekintünk a „tyekússaja Volga" kifejezésre, melynek minden szavát magyarul mondva ezt kapjuk: „folyó folyó".
Szer-szre-szr: közös gyökere közös szóhalmaznak, amely ráadásul más népek nyelvéhez is hozzáköt bennünket. Mi szeretünk, szerelünk, szervezünk vele, a nyugati ember szervíroz, servus-t köszön, és mi is velük. Serviens: valamit sejtünk történelméből: a kiszolgálás, szolga, szolgálat fogalom családosulása, fennmaradása fontos fogalomkörként. Сердце (szerdce): szív, средство (szredsztvo): eszköz, fontos, de szinte egyedülálló szavak, mutatják más nyelvből való jövetelüket. Nem alkot szerkezetet, nem alapít családot a szó, mert a mi őseinké volt. Серия, яарай (szerija, szaráj): itt vannak ezek is, de megint máshonnan érkezett szavak, az utóbbi kelet varázsával érkezett Oroszföldre. De keleten is a mi őseink szava volt ez.
Továris Lenyin, és a többiek. A hun szavak meglepetéséből nehéz volt ocsúdni, a sokféle élményt egyenként kell felidézni, mert más-más jellegűek. Nem oly távol a szociálista vészkorszaktól, a továrisok ősi létének nyoma kettős borzongást okozott. A taváres ugyanis kereskedőt jelent a hunban, elemeire bontva táv-áras, árus. Aki csak úgy boldogul, ha társa van, és akitől vásárol a vásározó, a hun vásár szó megléte biztos jele az árucserének, ha nem tudnánk is, kelet mennyi szállal kötődik a világhoz, elég csak a selyemút körüli történelmi esemény-kavargásra gondolnunk. Mit árultak a továrisok? Mindent, amihez hozzájutottak. Főképp hazát, emberséget, emberiséget. Lejnin pedig: lenni - ezt jelenti. Nem tudni, a bolseviki vészdiktátor honnan jutott hozzá e nagy és nagyszerű hun szóhoz, hogy álnévként fölvegye, és a prolidiktatúra mocsarába alázza. A derék távárusok forgolódtak sírjaikban, névutódaik szörnyűségei miatt. És a nyelvész elvtársak eddig úgy butították a dolgozókat, hogy a társ magyar szó a товариш (továris) átvétele. Utólag azonban kiderült a történelem. A hun szó közelebb áll a társ szavunkhoz: taretin-tartani adta a szót, a -sul, -sül képzőbokor akadt rá, és nagy szónövényzetet alkotott: társul, társaság, társas, stb. is. Mindennek az alap(szava): a tár hun szó. Ott van a pegüverekh tárje (fegyvertár) szótársulásban, nyilvánvaló tartalmával: tárolni, tartani, tartalékolni kell benne valamit. Ahogy a szükség kívánja, úgy és azt tartjuk: barátot is, társat. Nem továrist. A magyar nyelvben a tár, tar-t, tár-s szavaknak annyi származéka van, olyan nagycsaládot alkotnak, hogy nyelvészeti erőszak árán tudhatják elvenni szavunkat, az egész nagycsaládot. Egyik legrégebbi jelenléte nyelvünkben a tarsoly szó. „Társali" volt két szereppel, (egyúttal a szerepek jelzik a szó két jelentésfejlődési irányát). Az egyik: tartunk benne, a másik: társul velünk, hozzánk, hű társul szegődik, akivel társa-logni is lehet. Nem járnak jól a nyelvészek a barát szavunk szláv jövevénnyé való minősítésével sem. A két ikernyelvben, a hunban és örményben a bar egyaránt jó-t jelent. (A bara már lándzsát!) Higgyük el, hogy az oroszból ment át az örménybe, és a magyarba is átjött a jó fogalma, ami a barátkozás, barátság alapja? Miért higgyük el? És ha nem higgyük el, akkor is ránk kényszerítik a számunkra hihetetlent? De miért? Mert ők az erősebbek? Mert csak? Régi magyar szó a barát, barátság, baráti, ebből vették a szűkebb egyházi fogalmat, és nem fordítva történt az átvétel. A hunban még: baresin: szeretni, kedvelni, baresi: barát, baresild: baráti, barátilag. Nem nehéz meglátni benne az orosz барон, барин (baron, bárin): báró, földesúr szót, nőnemű változatában is ugyanezt: баришна (bárisnya). Hun szavainkkal becézik a bárisnyát, nekünk meg visszakínálják az általuk használt orosz szókat? Nem így volt. Buzgó nyelvész foglalkozásúak söpörték át a szavainkat az orosz nyelvbe, hogy jövevényszavakká minősíthessék szavaink sokaságát, mint a „jóval fejlettebb szlávok" nyelvéből koldultakat. A bárin még őrzi az igenévi végződést is. Nem vacakoltak vele, ahogy kapták, úgy fogták. A *bárin hun szó, jelenti: „jóni" (jónak lenni, jóság), mutatva, hogy a földesúr minden jónak a forrása, a javak birtokosa ő, tőle lehet csal remélni a jót, javakat, az emberek javára valót.
Ле, ле, ли (le, lé, li) gyökök bújócskát játszanak velünk, az orosz szóelemek burjánját burítják rájuk. Például az експроприировать (ekszpopriírovaty) szóból kell kihámozni az ír szavunkat. Előtte a pri a cselekvő felé mutató irány igekötője, az ír tehát: magára ír, megír, a szó összjelentése: kisajátít.
Сопроводить (szoprovogyity): a szo (-val, vele) igei előrag és a pro előrehaladást jelentő másik igekötő után a вод (vod) gyök jelenti a „vezet" cselekvést. Kísér -jelenti a szó. Százával tartalmazza a szótár a vod-gyökű szavakat, a legmeglepőbb jelentéssel, a vod-a például vizet jelent, a vogy-ity lágy változat a vezetni igét, a provod vezetéket, stb. Hun-askata megfelelője a vede, a magyar pedig: a víz! Ved-erben, vagy vöd-örben. Ved-el belőle a ló, akit a gazdája vez-et. Водопровод (vodoprovod): a szóban kétszer is benne van a víz szó, ami ősgyöke a vezet fogalomnak is. A vízvezetés ezért tkp. vízvízelés: a víz egy irányba folyik, pontosabban ő szabja meg az irányt: a víz vezet. A magyar nyelv nem tagadja meg az egykori együttélést, a szavak ősközösségét.
Tyúk: tyik, tik, tok! Ezt az angin szónál találtam ki, ebből az anyagból anyukám mindig tokot (párna- és dunna-) varrt, meglepett az orosz tyik jelentés, nem ismertem az angin orosz nevét. Ez a régi magyar tik szavunk, lágy ty-vel ejtve, ami tyúkot jelent, ezek szerint tehát a tojás tok-ját. Meglepő megfelelés: mikor került a szó az orosz nyelvbe?
Kallasztás, kallómalom, khalin. Utóbbi hun szót vélem felbukkanni a kolóty (aprítani) szóban. Van más rokon is: klok, klócsja, talán elmegy tőlünk a szó? Nem kell félnünk! Ez a „cafat" szó is a mi kolonc szavunk, a kallasztás kezdetben bottal történt, kalákában! Később építettek hatékonyabb kallómalmot a kallómolnárok. A botos viselője már nem érti, miért botos az ő nemezcsizmája. Khalatin: őröltet, khaliasi: malom. Ütőmalom! A mal-, mol-, mel - gyökök másféle: az őrlőmalom szavaiban vannak érdekelve. Szintén kiváltották érdeklődésünket. Oroszul мелница (mélnyica), németül Mühle. Molnár: мелник (mélnyik) ill. rMüller, franciául meunier. Ennek a malomnak a magyar moly, orosz коль (molj) jelzi a tevékenységét: őröl. A német „állatpofa" is ezt teszi: sMaul. Az eredmény: a мелкий (melkij) (jelentése: apró), málé, málna, máladék, maláta: szintén nemzetközi elterjedésű származékok jelzik szavunk, a mál tőszó vándorútját. Meg kell jegyezni, hogy érintkezik a szócsalád más családokkal, melyek jelentésköre ebből vált ki, önállósodott: a meleg, méz, melasz, és az egyéb, az aprósággal, finomsággal, édességgel kapcsolatba hozható szavak csokrait hozva létre. A magyar malom: a kallómalom (ütőmalom) és az őrlőmalom, másképpen az ütő- és málasztó a műveletek és termékek megnevezései magyarnak mondhatók, tőlünk el nem vitathatók.
Один (agyin): egy. De van felismerhetőbb alakja is, összetételekben, nézzünk csak az „egyesít"-származékra: соединять-соединить (szoegyinyaty-szoegyinyity), leírva a folyamatos és befejezett alakját is a szónak. Hámozzuk meg kissé: az irányt vagy igeszemléletet kifejező szo előtagot (és most a szemléletesség érdekében a нить (nyity) igeragot is) vegyük le róla. Marad az egyi, majdnem a mai magyar egy számnév. Sok más szónak is alapja, sokszorozott jelentéssel és jelentőséggel! Egységes: единый (egyínüj), itt már tisztán látszik a szavak egymásra találása. Az ősi gyök egytagú, mint az egy.
Вон (von). Az orosz szó jelentése: el. A magyar von szó, igeként bár, de ugyanezt az irányt mutatja.
Вор (vor)-for. Induljunk ki a повёртываться (povjortüvatyszja) visszaható igéből, amikor a magyar forog, fordul, forrong szavak for gyöke után kutatunk az orosz szóelemek között. Mivel többnyire kétszemléletű igealak változatokat mutat föl, és ehhez a különféle igekötők deformáló hatása járul, változatos alakban lelünk rá szavunkra, és a vizsgálandó for gyökünk megfelelő alakváltozatára. Поворачиваться-повернуться, обёртываться- оборачиваться- обернуться (povorácsivatyszja-povernútyszja, objortüvatyszja-oborácsivatyszja-obernutyszja)... Nézzük csak: vor, ver, bjor, bor, ber. Ismerős már a sor? Például a вертеться (vertyetyszja) szó a ver gyököt mutatja: a верталёт (vertaljot) a. m. helikopter. A verta jelenti a forgómozgást, a ljot a repülőt. (Szinte hallom, a fiatalok „verdá-ját", nyelvi atavizmussal.) Ha azt mondom, forr a bor, ugyanazt mondom, mint: bor a bor, mivel az ősgyök, a bor egy fogalom, igei vagy főnévi szerepben, a nyelvi helyzettől függően. Később rárakódtak új elemek, és a népek-nyelvek különélésétől kezdve más-más módon, de íme, ugyanazon szavak külön-nyelvi korszakairól beszélhetünk. Hogyan lehet megállapítani egy szóról, hogy melyik nép, melyik törzs, melyik táj szava ez valójában? Ha nem tudják hitelt érdemlően igazolni valamely szó átadását vagy átvételét, nem tudják bizonyossággal megállapítani, melyik az átadó nyelv és miért, nem szabad rámondani, hogy ez vagy az a szó szláv jövevényszó a magyar nyelvben. Úgy látom, a bor-for ősi szavunk, a hun nyelvben is megtalálható a bor szó, a magyar nyelv tehát az átadó nyelv. (Hosszú lenne a szkíta-hun-magyar folytonosság történelmi bizonyítása, de nem lehetetlen vállalkozás, ezt már sokan, magyar tudósok és gondolkodók sok időszakban megtették. Az a kérdés, kinek higgyünk, és az igazat akarjuk-e megtudni, megvallani.) Nemcsak az itallal kapcsolatban jut eszünkbe a bor-for gyök működése. Ami borul, az fordul is. Aki borít, rendszerint fordít is. És most ne terjesszük tovább a borulás határait, mert a burián eltakar mindent a burjánzással. Majd a fer következne, hogy lássuk: a gyök kis változtatása kitolja újból a szótermés határait.
Бур (bur). Itt azért megtorpanunk kicsit. A бурав (buráv) (orvosi bor!!) fúrót jelent, a jelző szerepében: буровой (burovój), és a буря, бурный (búrja, búrnüj) (vihar, viharos) talán megelőzné a magyar nyelvet? Válaszol rá nyelvünk: fúró, furulya (fúróval készül!), furdal, furmányos, és aztán: ború, borjú (ez is kifordul a tehénből, másik jelentése: háti csomag katonának, borjúbőrből), borogatás, burián (ami burjánzik), és mennyi van még!
(Erre csak a finnugor nyelvtudomány összehasonlító részlegének nyelvészzsengéi /így!/ képesek, akik például azt is meg tudják állapítani, mikor röpült el az Ural fölött az a méhraj, amelyikről a vogul testvér és a magyar testvére együtt megtanulták a méz szót. E szó alapján azonosítani tudják a finnugor alapnyelv szerkezetét és felmérik az ob-környéki rokonlátogatások politikai hatásait.) Ennyi pászta után jogosan kérdezhetjük: azt jelenti-e a sok azonosság, szógyök-párhuzam, hogy a magyaroid (hungaroid) és a szláv nyelvek rokonok? Valamilyen szinten igenis rokonok: csak az együttélés tartós hatásai tudták ilyen mélyen átitatni egymással a nyelveket. Meg tudjuk-e állapítani az elemek áramlásának irányát? Szinte lehetetlen vállalkozás. Mégis figyelemmel kell lennünk a kölcsönhatásokra, anélkül hogy az egyik nyelvet csak kölcsönző, a másikat csak átadó szereppel ruháznánk fel, az egyik (pártosan kiválasztott) nyelv vélt felsőbbrendűségét követve. Rendszerint a magyar nyelv az alsóbbrendű ebben a viszonyban, amely mesterségesen, rendszerint ideológia mentén megalapozott. Az egyetemi tankönyv ilyen durván fogalmazva adja tudtunkra értékrendi helyünket: „... mindezeket a szavakat...a jóval fejlettebb szlávoktól kölcsönöztük." El is hittük ezt, bár vintóvkával verték belénk eme „igazságokat", ám e hiszékenységünknek már vége. Az elvtársak pasli damój, egyedül maradtunk. Szemtől szembe tovább csak nem hazudhatunk egym
ásnak?

Hunok, Magyarok és a védikus civilizáció

 



 

Hunor és Magor meséje évszázadokon át tanította őseinket a hunok és magyarok testvéri voltára, valamint arra, hogyan vándoroltak el eleink a közös ázsiai őshazából. Hiteles történészek feljegyzései, mondáink, hagyományaink, valamint hazai és külföldi tudósok egész serege állította és állítja, hogy a magyar hun eredetű nép. Hazai írók, mint Bonfinius Antal, Thuróczi János, Corvin Mátyás kortársai, I. Béla névtelen jegyzője szerint a magyarok a hunoktól származnak. Kézai és egyéb krónikák Árpád honfoglalását úgy írják le, mint a magyarok második bejövetelét. Habár Anonymus ezt nem mondja, félreérthetetlenül utal rá, amikor leírja, hogy Álmos Attila örökségét átvenni indult az új haza felé. Örökségi jogról beszél a Zágrábi és a Váradi krónika is.

Az Attilánál követségben járó Priszkhosz rétor nyomán már a VI. században egymástól függetlenül két szerző, a görög Prokópisz és a gót-római Jordanes is részletesen megemlékeznek a hunokról. Itt is azt olvassuk, hogy a hunnak nevezett népnek csak egy része hagyta el Szkhítiát és költözött Nyugatra, ezeknek lett a királya később Attila. Ugyanakkor még Attila életében megemlékezik Priszkhosz a hunok előbbi hazájában maradt népekről, az onugorokról. "Ha tehát az onugorok még Attila életében is Szkítiában maradt hunoknak számítanak, akor a magyar krónika hun történetének magja történelmi valóság kell, hogy legyen" (Dümmerth Dezső).

Ebben a hun rokonságban hittünk, ebben éltünk mindaddig, mígnem némely XVIII. sz.-beli tudós komoly kísérletet nem tett hagyományaink megcáfolására. Azóta is folyik a vita, ám ma már nemcsak finn és török, hanem sok-sok egyéb eredet-elmélet is létezik.

Ilyen alkalmakkor elengedhetetlenül felvetődik a kérdés: Okos dolog-e elrugaszkodni hagyományainktól, ősapáink hitétől? Milyen jogon állíthatjuk, hogy mondáink, regéink és hagyományaink egytől egyig tévesek? Sajnos sokan úgy vélik, ami monda, az nem lehet tudományos. Dümmerth Dezső szavaival: "Ma világszerte vannak, akik úgy vélik, hogy tudományos vizsgálat csak az lehet, mely előre kész programmal, tudatosan szembehelyezkedik mindenféle hagyománnyal, és azt cáfolni igyekszik. Eszerint már a puszta indok nélküli tagadás is tudományosnak, felvilágosultnak számít, mert hiszen e felfogás szerint — semmi, ami monda és legenda köntösben jelentkezik, eleve nem lehet igaz." (Az Árpádok nyomában, Bp. 1977)

A politikai érdekek mellett ez a felfogás indokolta, hogy az utóbbi kétszáz évben akadémiai tatárjárás pusztította hagyományainkat. A hun rokonságot legtöbben merőben megtagadták, s az ősi, dicső magyar múltat beledobták az Akadémia szemeteskosarába. Csak az utóbbi években sikerült lassan visszakanyarodni az évezredes hagyományhoz, miután a legújabb kutatások egyre inkább bizonyítják, hogy Sajnovics, Hunfalvi (azaz Hundorfer) és mások piromániában szenvedtek, s hogy a régi mondáink és történetíróink szava igaz.

Ne hagyjuk hát figyelmen kívül hagyományainkat!

Tanulmányomban a hun-magyar rokonságról tanuskodó mondáinkat, hagyományainkat veszem alapul. Kutatási területem az óind vagy ún. védikus civilizáció. Ősi indiai könyveket tanulmányozva nyomon követtem a hunok, pontosabban az ephtaliták vagy fehér hunok és egy águk, a magák vagy magarok történelmét.

Ma már tudjuk, hogy egy nép múltjának kutatásában nem elegendő a csupán nyelvészeti összehasonlítás. Én úgy vélem, hogy a mindenkori uralkodó vallás és civilizáció az, ami legjellegzetesebben rányomja bélyegét egy népre. (Például, a kereszténység felvétele óta számtalan latin szó épült be nyelvünkbe: templom, oltár, kereszt, szent stb.) S mivel a jelek arra mutatnak, hogy a magyar őshaza a mai Nyugat-Kína, Dél-Szovjetunió, illetve Kelet-Afganisztán területén létezett — hol kisebbedett, hol nagyobbodott —, ezért eleink több mint valószínű, hogy a védikus vallás és kultúra hatása alatt éltek.

A hindu megjelölést szándékosan kerülöm, mégpedig azért, mert pontatlan. Beszélhetünk brahmaizmusról, Visnu-hitről, Advaita filozófiáról vagy akár a Csárvaka, Gautama és mások által hírdetett materialista tanokról, de hinduizmusról nem. Ez a megjelölés azoktól a mohamedán népektől származik, akik a Szindu folyótól nyugatra éltek. Ez a folyó képezte akkor a határt, így a túlsó parton élőket szinduknak nevezték, de mivel a mohamedánok az "sz"-t "h"-nak ejtették, így keletkezett a hindu név.

Figyelemre méltó, milyen sok helyütt írnak a Védák a hunokról. Időszűke miatt most csak néhány művet idézek (hamarosan megjelenő könyvemben részletesebb leszek).

A védikus civilizáció egyedülálló irodalma, az ún. Védák svéta huna-ként, olykor pedig szita (szittya?) húnaként ír a hunokról. Svéta fehéret jelent. Említés történik a hára hunokról is; hala vagy hára vöröset, míg a török qára szó feketét jelent. Így megállapíthatjuk, hogy a hunoknak két fő csoportja létezett, a fehér és a színes.

Először is a Rámájanáról kell szólnom, mert ez a híres eposz közli a két királyfi és a csodaszarvas történetét; hihetetlen, mennyi hasonlósággal. Varáhamihíra Brhat Szamhitája az asztrológiáról, a különféle bolygók, üstökösök stb. hatásáról tanít. A 14. fejezetben azt írja, hogy a húnok (az akkori) Észak-Indiában éltek. A 16. fejezet arról tesz említést, hogy a svéta vagy fehér hunok népét a Kétu nevű bolygó folyásolja be leginkább, s akkor éri nagy szerencsétlenség őket, ha valamely üstökös farkát meteorcsapat keresztezi.

A Mahábhárata, a világ leghosszabb és legősibb eposza szintén sok értékes információval szolgál a hunokról. Mítikus eredetet tulajdonít nekik, azt állítván, hogy a hunok magától az isteni Nandini vagy Szurabhi tehéntől erednek. E mű szerint a hunok Észak-Nyugat Indiában éltek, s királyuk megjelent a híres rádzsaszúlya ünnepségen, hogy értékes ajándékokkal halmozza el barátját, a császárrá kikiáltott Judhisthirát (Szabhá Parva, 51. fej. 24. verse). A Matszja, Váju, Brahmánda és Bhagavata Puránák szerint 11 hun király 300 éven át uralta Indiát.

Ayingar elmélete szerint a Védák először uttara- azaz északi-kurukként írnak a hunokról. Szerinte a hunok a Taklamakan sivatag észak-nyugati határán éltek, ezt a részt hívják a Védák Uttarakurunak.

A Manu Szamhita, a Védák híres törvénykönyve (X.43.44.) írja, hogy a hunok — a kámbódzsa, török és egyéb törzsek mellett — a védikus civilizáció szerves részét képezték, ám később távoztak Indiából.

A Védák értelmező szótárában pedig a következő információt találtam a magákról vagy magarokról: észak-indiai harcos nép, kiknek papjai a napot imádták.

Az ilyen és ehhez hasonló információk (részletes felsorolásukra majd csak könyvemben kerül sor) azt sugallják, hogy a hunok a történelem előtti korokban India uralkodó rétegét képezték. A Védákban többször is közölt Parasurám történet (isteni inkarnáció, aki egymagában hadat üzent az uralkodó rétegnek, s kiűzte őket Indiából) és egyéb ( pl. numizmatikai) bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a hunok, mint az óind birodalom uralkodó rétege, szerves részét képezték a védikus civilizációnak, ám később az északi határvidékre vándoroltak, s csak jóval később, a Krisztus utáni V. sz.-ban (455-ben) vonultak vissza délre, az akkori India szívébe. Először vereséget szenvedtek Szkandhagupta császártól, de 465-ben bevették Pataliputrát, s (újra) megalapították indiai birodalmukat, amely egészen 542-ig, Mihirkula, India Attilájának haláláig virágzott. Ezekután az ephtaliták fokozatosan beleolvadtak a kései óind társadalomba (mindezt egy másik dolgozatom anyaga hivatott igazolni).

Ayingar szerint tehát a Mahábhárata, a Puránák és az Aitáréja Bráhmana uttara-kurukként ír a transzhimalájiai hunokról, s több mint valószínű, hogy ez a megjelölés ugyanazt a népet jelöli, mint a kínai törnénetírók hszuingnu-jai, vagy a geográfus Orosziusz huni-jai.

Értékes, a hunokra vonatkozó feljegyzéseket találtam még különféle oszlopok és templomok felirataiban. Időszűke miatt ezekre most nem térhetek ki.

Ezekután lássuk, milyen egyéb nyomok mutatják a hunok-magyarok indiai múltját, illetőleg védikus kultúra-eredetüket. Evégett megpróbáltam párhuzamot vonni a magyar és szanszkrit nyelv, valamint a magyar nép és a védikus civilizáció hitvilága, hagyományai, szokásai, népművészete és zenéje között. Kezdjük hát a nyelvészettel:

Egyik kutatónk írja A magyar nyelv nyelvrokonságai c. művében (Nemesdedinai Zsuffa Sándor, 1942. Bp.): "Az ismert nyelvek közül a védikus szanszkrit a világ egyik legfejlettebb nyelve, mely filozófiai munkák megírására a legalkalmasabb, ugyanis ebben a nyelvben a legbonyolultabb bölcseleti meghatározásokra, igazságokra, tételekre, söt egész összefoglalásokra is egy-egy kifejezést lehet találni. Csodálatos, hogy a magyar nyelv a szanszkrit nyelvvel is őseredeti kapcsolatot árul el. Ez a kapcsolat igen ősi, talán a Rg Védában megörökített történelmi események idejéből származik, mert azok a fogalmak, amelyeket mi szanszkrit szavakkal egyező magyar szavakkal fejezünk ki, igen ősi időkre mutatnak. A szanszkrit és a magyar nyelv közötti ősi kapcsolat nem csalóka látszat, hanem valóság, mert azt nemcsak a néhány azonos hangzó ("cs", "gy", "ty", "ly"), vagy azonos hangzású és kiejtésű szó, hanem főleg a szerkezeti egyezés bizonyítja."

A tibeti szótár előszavában eképpen ír híres tudósunk, Körösi Csoma Sándor, akiről sokáig azt hitték, téves nyomon járt, amikor őseinket az ujguroknál akarta keresni, s csak most kezdi igazolni őt a tudósvilág: "Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús forrást fognak találni tanulmányozásában, szem előtt tartván nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük szempontjait, mégpedig azért, mivel a szanszkrit nyelv alkotása (más indiai nyelvekkel egyetemben) nagyon párhuzamos a magyaréval, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől. E párhuzamosságnak feltünő bizonyságul álljon a következő példa: A magyarban előragok helyett utóragokat találunk, kivétel nélkül, kivéve a személyes névmások esetét; és az igegyökből segédige nélkül, s csupán egy szótag egyszerű hozzáadásával többféle igealakokat formálhatunk: tudniillik cselekvő, szenvedő, óhajtó, viszaható formákat. Így van ez úgy a magyarban, mint a szanszkritban, s nincs szükség sem itt, sem ott a segítő igékre az összetett múlt vagy jövő idők formálásában, ahogy az okvetlenül megkívántatik az európai nyelvekben."

Így szól Körösi Csoma a szanszkrit és magyar nyelv hasonlóságairól. Én még megemlíteném a szanszkrit és a magyar kicsinyítőképzők teljes azonosságát. A szanszkrit nyelv a "ka" és a "dzsi" kicsinyítőképzőt használja (példák!), míg népies változata a "ko"- t. Ezek megfelelője mind megtalálható a magyar nyelvben is. Pl.: napocska, fiúcska, leányka stb., illetve Fercsi, Karcsi, bácsi, öcsi etc., valamint Lackó, Ferkó, pejkó stb.

Az uttörő Körösi után több magyar kutató foglalkozott a szanszkrit és magyar nyelv összehasonlításával. Dr. Tóth Jenő indiai tanulmányai ideje alatt például kb. 1300 olyan szót gyüjtött, amelyek a magyar nyelv törzsi, családi, földrajzi stb. vonatkozású szókészletével mutatnak szoros kapcsolatot.

A Duka Tivadar által kiadott Körösi Csoma életrajz függeléke mint Csoma Sándor eredeti gyűjtését közli azt a kb. 250 szanszkrit szót, melyeket a magyarral egyeztethetőnek tartott. Az ehhez írt jegyzetekben olvashatunk a Körösi által kiemelt, Indiában szereplő, magyarral egyező családnevekről: Bala, Buda, Bodala, Barta, Bálya, Bod, Bede, Binde, Vajna, Beder, Vida, Bardócz, Bihar, Hari, Csorja, Sánta, Buja, Székely stb.

Mind a mai napig használunk olyan jó pogány magyar keresztneveket, melyek Indiában is népszerűek: Attila, Béla, Buda, Réka stb.

A magyarral rokon hangzó szanszkrit szavakat most nem sorolom fel, de néhányat érdemes megemlíteni, azokat, melyek a legfontosabb jelentőségűek egy civilizált, vallásos kultúrájú nép életében:

ista, isan — isten; balavan — bálvány (!); agni — égni; átá — atya;

hirany — arany; kúp — kút; brikha — bika; arthak — érték;

dvára — udvar; kalasha — kulacs; stb.

Halálos ágyán Körösi nyomatékot adott annak a meggyőződésének, hogy hazánk ősi helységnevei, illetve a folyók és hegységek nevei szanszkrit eredetűek: Déva, Temesvár, Mucsi, Kartal, Buda, Baja, Tisza (Indiában Tiszta folyó) és Bihar. Ez utóbbi India egyik államának neve is, melyet az Encyclopedia Britannica szerint a fehér hunok alapítottak.

A nyelvi hasonlóságokról még órákig lehetne beszélni, de időszűke miatt térjünk át a a magyar és védikus hitvilág tanulmányozására, ezt is dióhéjban. Vegyük először is a lélekvándorlást, mert ez képezi a védikus filozófia és vallás talán legjellemzőbb tantételét. Mondáinkban, meséinkben ez természetes jelenség, a régi magyar hit szerves része. Pl. mondáink szerint Attila Álmosként született újra. Több szólásmondásunk ("hálni jár belé a lélek") valamint meséink mind a mai napig frissen őrzik őseink hitét a lélekvándorlásban.

A mítoszokban az emberi testből a halál pillanatában kiszálló lélek ismét egy új, növényi, állati testbe költözik. Példák erre: ..."miképp a meggyilkolt királyleány, mint jávorcsemete elősarjad"..., "a megholt leányból rózsa lesz"..., ellenben a csapodár, hűtlen nő "gyümölcstelen szederfává lesz"..., a csángó dalban pedig "a megholt kedves mint gerlice jő elő"....A bűnösebbek torz kinézésű vadállatokként, mint pl. kígyó, béka, farkas stb. formákban születnek meg, az enyhébb vétkeket elkövetők pedig szelídebb formákban, pl. galamb, lepke stb. képében. (Ipolyi Arnold "Magyar mitológia")

Mint már említettem, a védikus értelmező szótár szerint a magarok papjai a napot imádták. Ezzel kapcsolatban Theophylaktos történetíró eképpen ír: "A magyarok tisztelik s énekkel dicsérik a Napot s a tüzet...de imádják egyedül és istennek nevezik azt, ki a Napot, eget s földet alkotta."

A honfoglalás előtti magyarok legrégebbi részletes leírása arab nyelvű, Dzsajháni bakharai tudós és államférfi tollából származik, s Ibn Ruszta, valamint Gardhizi arab fordításában maradt ránk. Eszerint a magyarok tűz és nap imádó népek voltak.

A Védák szerint a harcos nemzetek vagy a Raghu- vagy pedig Szúrja-vamszához tartoztak. Az utóbbiak a Napot tartják eredetüknek, ezért azt imádják.

De a magyarok nemcsak a napot és a tüzet, hanem a szent aTurul madarat is imádták. Ez szerintem nem más, mint a védikus vallás Garuda madara, amit ma is imádnak Indiában, Nepálban és Bali szigetén. Az ősi magyar hit szerint a turul nem fizikai állat, hanem madár alakú, felsőbbrendű égi szellem, akárcsak Garuda. Erre utal Anonymusz is, aki világosan divina visio - ról beszél. Ethele király címere a koronás turul volt.

Tudvalevő, hogy a magyar táltosok lóáldozatokat végeztek. Ez a rituáció szerves része volt a védikus civilizációnak, s az "asvamédha-jagja" néven ismerték. A táltos vagy tátos szó egyébként igen érdekes, mert feltételezhető gyökere, a tat Brahmára, a védikus papokat és a kozmoszt teremtő félistenre utal. Több feljegyzés szerint (Bonfinius) táltosaink vegetáriusok voltak — akárcsak az indiai bráhmanák —, s főként jogurton, mézen, gyökereken éltek.

Úgy a magyar, mint a védikus ősvallásban nagy szerepe volt, van a bűvös, mágikus szavaknak (mantrák), mint amilyenek a ráolvasásokban is előfordulnak. Érdekes, hogy az indiaiakhoz hasonlóan őseink is ilyen mágikus szavak hatásának tulajdonították elért eredményeiket, mint pl. a sikeres gyógyulást, vagy akár a nyílvessző célbatalálását.

A 108-as szám szintén nagy jelentőségű a védikus vallásban; mennyei, bűvös számnak számít (108 Upanisad, rózsafüzér szem, Krisna barátnői rangos cím stb.). Kézai Simon történetíró szerint a magyar nép 108 tiszta nemzetségből áll.

A történelemkönyvekben olvashatjuk, hogy a lázadó Vata szkhíta módra leborotválta a haját, s csak egy varkocsot hagyott a feje búbján. Priszkosz történetíró is tanúsítja, hogy a hunok egy copf kivételével körbeborotválták hajukat. Dugonocs-Apor Péter jegyzeteiből is kiderül, hogy a székelyek és magyarok hajukat mind leborotválták, a megmaradt varkocsot pedig felkötötték. Ez a védikus civilizációban is kötelező viselet volt, sőt, Indiában sokan mind a mai napig így tesznek.

Az eredeti magyar népviselet is igen hasonlít a közép-ázsiaira. A pendely vagy szoknya-gatya, a lobogó ujjú fehér ing és a kis mellényke mind-mind teljesen ismerttek az észak-indiai népviseletekben.

Eleink hozták Európába a gombot (pitykét), lábukat pedig szépen csilingelő kösöntyűk ékesítették.

Az indiai hunok szövő és hímző technikája, valamint a batikolt munkák rajzai és motívumai Európában csak nálunk mutatnak csodálatos egyezést. A kapudíszek és hímzések diszítőelemeiben sűrűn fellelhető a pávamadár, a lótuszszerű nagy virág és az ún. csakra, a nap szimbóluma. Sokak szerint, mint pl. Huszka, ezek csak nálunk és az indiai művészetben honosak.

Ami pedig a zenénket illeti, erről így nyilatkozott Kodály Zoltán: "Zenénk törzse éppoly rokontalan Európában, mint nyelvünk. Eredetiségéből ezerévnyi érintkezés, idegen hatás sem tudta kiforgatni" (Magyarság a zenében, K.Z. írása). Deben Bhattacsárja, aki az UNESCO megbízásából a világ majd mindegyik népének zenéjét tanulmányozta, a hatvanas évek végén egy gyönyörű dupla albumot jelentetett meg a székely-magyar, illetve a csángó népzenéről, úgy véli, hogy zenénk csak Európában idegen, Észak-Indiában viszont nagyon is ismerősnek hangzik.

Ősi magyar hangszer a kagylókürt is, melyet Indiában ma is használnak. A cimbalom a kasmíriak népi hangszere (szantúr), a citera pedig nem más, mint szitara. Mindkettő felépítése hasonló: rezgőhúrok stb.

Lehet, hogy a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt mindez felületesnek hangzik. Hamarosan megjelenő könyvemben részletes, meggyőző érveket kívánunk felsorolni az ősmagyarok védikus kultúrájának igazolására.

Végül is Körösi Csoma Sándor szavaival szeretnék búcsúzni, melyek szerintem egyáltalán nem idejét múltak:

"Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősindiai kultúra tárházában!"

 

Az avar honfoglalás.

Kagán Baján vezetése alatt jöttek a Kárpát medencébe

 

Közvetetlenül a hunn birodalom felbomlása után, a 461–465. évek közt, egy új nép jelenik meg a történelem színterén, s miként elődei, a hunnok, ez is nagy pusztítást visz véghez a Maeotis és Kaspi-tenger mellékein. E nép az avar nép. Úgy látszik, ugyanazon népcsaládhoz tartozott, mint a hunnok s miként ezek is, az avarok is Magyarország területén alkotnak államot, mely harmadfélszáz évig áll fenn s kezdetben veszedelmes ellenfele a kelet-római császárságnak, mígnem Nagy Károly csapásai alatt teljesen összeomlik.

E nép neve eredetileg nem avar volt. A görög irók arról tudósítanak, hogy eleinte a vár és hunn (Var et Chunni) nevet viselték s a hunnok keleti ágából származtak, mely az V. és VI. században a Kaspi-tengertől északra s a Volgától keletre eső roppant térségeken ugor vagy uigur név alatt tanyázott. A várhunnok századokon át függetlenűl éltek saját törzsfőik alatt, mígnem egy más nemzet, a tulajdonképeni avarok, velök együtt az Ázsia fensíkjain lakott népeket mind meghódították. De ez avarok uralma nem sokáig tartott; egyik alattvalójuk föllázadt ellenök, legyőzte őket s ura lett azon egész földnek, mely azelőtt az avaroké volt. E föllázadt törzs a turkok népe volt s ősi tanyái az Altai-hegység alján terültek el. Uralkodójuk, «a nagy khán, hét nemzet királya s a világ hét tájának ura», hogy az avarok egykori alattvalóit is hatalma alá hajtsa, a Volga partjait is fölkereste, s mivel e néptörzsek ellene szegültek, megtámadta őket s oly irtóztató vérengzést vitt bennök véghez, hogy, ha a történetíróknak hinnünk lehet, háromszázezer ember vesztette életét, úgy hogy a földet négy napi járásnyira holttestek borították. A leigázott népek között volt a várhunnok nemzete is.

A megtört és az Ural bérczei közé visszaszorított várhunnok csak az alkalmat lesték, hogy gyűlölt uraik hatalma alól szabaduljanak. Több év telt el a kinos szolgálatban, mígnem egy napon főhordájok, mintegy kétszázezer ember, fölszedte a sátorfát s nyugatnak indult. Csak három törzs maradt vissza: a tarniachok, kotzagirok és zabenderek. Félelmökben gyorsan menekülve, mindent feldúltak a várhunnok, a mi útjokba esett. A rémület iszonyú lőn, midőn híre futott, hogy az avarok jelentek meg; e hiedelem a névhasonlatból származott. Különben az új jövevények a törökök ismertető jeleit viselték; hajuk szalaggal összekötve, két hosszú csimbókban lógott alá vállukra. A hunnoknál nem volt divatban ez a viselet, s a várhunnok is a török fogságban vették föl. Mikor észrevették, hogy avaroknak tartják őket, épen nem siettek eloszlatni a rájok nézve oly kedvező tévedést, sőt elfogadták a hódolat jeleit mindazon törzsektől, melyek hajdan az avarok rettegett neve előtt meghajoltak. Hogy ide-oda bolyongásuknak irányt szabjanak, elhatározták, hogy a római birodalomhoz fordulnak. Az avarok kagánja, fényes kísérettel, Kandik nevű főtisztjét küldte követül Justinianus császárhoz Konstantinápolyba.


I. Justinianus császár rézpénze.
A kysikusi pénzverő-intézetből. Anno XVIIII. (uralkodásának éve). Az M betű a pénz értékjegye s 40-et jelent.

Régi hatalmuk és balsorsuk híre jóval előbb megérkezett a császári székvárosba, mint maga a követség s most az a körülmény, hogy e vitéz nép a turkok jármát lerázva, a Kaukázus síkjait elárasztotta s követeket küld a császárhoz, nagy érdeklődést keltett. A követek viselete és nyelve hunn vala s rendes hunn tolmácsok voltak a közvetítőik. Kandik a császár elé járulván, ily pöffeszkedő beszédet intézett hozzá: «Császár! egy vitéz és számos nemzet, a legszámosabb és legvitézebb e földön, jön magát neked fölajánlani. Ezek az avarok, a legyőzetlen és győzhetetlen faj, mely minden ellenét meg tudja semmisíteni, pajzsúl szolgálhat e birodalomnak. Ha saját javad kívánja, hogy ily néppel fegyveres szövetséget köss s azt mint segítő felet örökre magadhoz csatold: fölajánljuk szövetségünket s csak két dolgot kötünk ki: fizess az avaroknak illő ajándékok mellett évi segélypénzt s adj nekik jó földeket, hol békében megtelepedhessenek.» Justinianus korábbi éveiben meg tudott volna felelni e szemérmetlen és dölyfös szavakra, de épen ez évben (557), midőn a dögvész és földindulások a birodalmat nagyon megviselték, csak annyit válaszolt, hogy meg fogja a dolgot fontolni. S hogy a követeket jóindulatáról biztosítsa, aranynyal befuttatott lánczokat, olyan formákat, minőkkel a foglyokat szokták vasba verni, fekvőhelyül és trónul szolgáló és metszetekkel ékesített arany ágyakat, gazdag öltözeteket és aranynyal áttört selyem szöveteket adott nekik ajándékul. Azután tudtukra adta, hogy üzenetét rövid időn egy Valentinus nevű római tiszt viszi meg a kagánhoz.

Valentinus azzal az utasítással indult útnak, hogy évi segélypénzt ajánljon a kagánnak, oly föltétellel mégis, ha ez kötelezi magát, hogy a Kaukázus felől minden ellenségtől megvédi a birodalmat; illő ajándékokat is igérhetett, de nem volt szabad földek átengedéséről beszélnie, legföljebb akként nyilatkoznia, hogy se ne igérjen, se meg ne tagadjon semmit. Justinianusnak mindegy volt, úgymond a görög történetíró, Menander, akár győznek az avarok, akár nem; a birodalom csak nyerhetett az által, hogy egyik barbár törzs a másikat emésztette. S a kagán derekasan hozzálátott a dologhoz; megtámadta először a hunnugurokat, majd az ephthalita-hunnokra vetette magát s végkép kiirtá a sabirokat. Azután a Fekete-tenger mellékein tanyázó utigurokkal és kutrigurokkal bánt el, s nem törődvén azzal, melyik a rómaiak szövetségese, egyformán bánt el mind a kettővel. Mind a két nép könnyen meghódolt s a várhunnok számát szaporítá. A kagán a Deneper partjainak birtokba vétele után, a szláv antokkal találkozott, a kik ellenállást kisérlettek, de végre is kénytelen voltak meghódolni s ettőlfogva az avarok szolgáivá lettek.


Justinianus császár és udvarbirái.
Mozaikkép a ravennai San Vitale templomban; a VI. század közepéről.

Elfoglalván a várhunnok a pontusi síkokat, 562-ben már a Dunához érkeztek. Előcsapataik átkeltek a folyam deltáján s Kis-Scythiába nyomultak; azonban a kagán seregének zömével a balparton megállapodott, hol sátort üttetett s fölállította szekérvárát. Egyúttal fölhívta a túlparti római parancsnokot, hasítaná ki azon földeket, melyeket Justinianus császár számukra kijelölt. A római tiszt zavarában arra kérte a kagánt, hogy követsége által folyamodjék egyenesen a császárhoz. A kagán ráállott. E közben a turkok nagy-khánja követeket küldött Konstantinápolyba, hogy visszakövetelje nem az avarokat, a kik Ázsia belsejében turk uralom alatt éltek, hanem az avarok egykori alattvalóit, a leghitványabb rabszolgákat, a várhunnokat. Így tudta meg az új népről a császári udvar, hogy kikkel van tulajdonképen dolga.

A várhunnok, vagy nevezzük őket új nevükön, az avarok követeinek Konstantinápolyban soká kellett várakozniok, s midőn a lassúság miatt haragra lobbantak, Justinianus ajándékokkal, hizelgő szavakkal és igértekkel kérlelte meg őket. Végre is azt az ajánlatot tette a császár a kagánnak, hogy Kis-Scythiát, melyet megszállva tartott, cserélje föl Singidunum környékével Felső-Moesiában, melyet az Itáliába vonult herulok épen oda hagytak. E földterület a gepidák és longobárdok birtoka közt feküdt és Singidunum hatalmas őrsége által könnyen szemmel tartható vala. A kagán azt felelte, hogy neki Kis-Scythia jobban tetszik s azt nem is akarja elhagyni, már csak azért sem, mivel szakadatlan egybefüggésben van foglalásaival a Fekete-tenger keleti és nyugati részein. Ebbe azonban Justinianus nem egyezett bele.

Látván a kagán, hogy a császári udvaron ki nem fog, hadait az antok ellen fordította, kik ellenséges állást foglaltak az avarok ellen. Megtörvén őket, a szlovének, majd a vendek ellen indult s a szlávságot mindenütt leverve egész a thüringiai hegyekig, hol egyszerre félelmesebb ellenséggel találkozott. Ezek az austrasiai frankok voltak, kik fölött I. Sigebert uralkodott. Ez az avarok elé sietvén, megverte őket egy nagy csatában az Elbe folyón túl, annyira, hogy a kagán békét kért. Sigebert, úgy látszik, nem valami súlyos föltételeket szabott. Az avarok ugyanazon az úton tértek vissza, melyen jöttek, folyvást háborgattatva visszavonultokban a gepidák által, a kik nem jó szemmel nézték, hogy az avarok akkori hazájok, Dacia közelében fészkelték meg magukat.

Midőn az avarok épen aldunai tanyáikra visszaérkeztek, nagy változás történt a birodalomban. Meghalt Justinianus s unokaöcscse II. Justinus ült a trónra. Ugyanekkor az avaroknál is uralkodó-változás történt. Baján volt az új kagán neve s épen ifjúsága delelőjén állott. Jellemének egyik sarka volt az ügyesség, melylyel az emberek titkos terveit azonnal kiismerte; abba helyezte inkább dicsőségét, hogy hódításait ravaszsággal biztosítsa, mitnsem hogy fegyverrel koczkára tegye. Szemtelen kapzsiság, vagyonszomj uralkodott benne, de övéi iránt nagylelkű volt; szeretett fényben ragyogni s meglepő válogatásig vitte a jó izlést és fényűzést. Háborúit barbár kegyetlenség jellemezte, de azért lelke nem zárkózott el az emberies érzések előtt; megkegyelmezett Augusta városkának, minthogy hévvizei legkedvesb nejének egészségét visszaadták, s maguk a rómaiak beismerték, hogy egyízben éhségtől elcsigázott hadaikat tisztán csak az ő nagylelkű vendégszeretete mentette meg a pusztulástól. Hosszú élete folyamán három római császárral állott szemben, hazát szerzett népének a Közép-Dunánál, a mai Magyarország földén, s az avar államot a hatalom legfelsőbb fokára emelte.

Justinus császárt az avarok mindjárt trónraléptekor fölkeresték, hogy követeik által szerencsét kivánjanak neki, megújítsák a régi szerződésüket és elfogadják tőle a szokott ajándékokat. Baján e követséget ifjú, büszke és szép külsejű fiatal emberekből állította össze s vezetőül bizonyos Targites nevű, nevezetes embert adott melléjük.

Targites hosszabb beszédben emlékeztette a császárt, mivel tartozik atyja (így nevezte Justinianust) hű szövetségesei iránt. Justinus azt felelte, hogy többet tesz érettök, mint a mennyit atyja tőn: eszökre téríti, hogy a romlástól megmentse őket. «Nekünk nincs szükségünk segítségetekre, – így szólt a császár – s tőlünk nem fogtok egyebet kapni, mint a mit tetszeni fog nekünk adni, mint szolgálataitok díját, vagy mint jutalmat azért, hogy alávetettétek magatokat a birodalomnak, melynek szolgái vagytok.» Ezzel megszakadt minden viszony az avarokkal. A követek, dühöket fenyegetődzésben ontva ki, távoztak; urok azonban, bár nem kevésbbé ingerült volt, nem mutatta; nem jelentette ki részéről a szövetséget felbomlottnak, nem szólt semmit. Egy nagy fontosságú esemény különben is másfelé fordította figyelmét.


Avarkori aranykorsó.
A korsó domborulatán szakálas lovas, jobbjában lovas zászló, baljával oldalán lecsüngő szakálas ember üstökét tartja; a lóról ellenség levágott feje lóg. A nagy-szentmiklósi kincsből.

A mai Magyarországnak azt a részét, mely, Erdélyt is beleértve, a Tiszán túl terül el, a hunn birodalom felbomlása után a gepidák lakták. Mikor azután a longobárdok beköltöztek Pannoniába, a két szomszéd és rokon nép közt halálos gyűlölet keletkezett. Azonban megátalkodott harczok után sem birták egymást megtörni, s végre is a longobárd király, Alboin, arra határozta el magát, hogy vitéz ellenfele, Kunimund ellen az avarokat használja föl, kiknek épen kezök ügyébe esett rajta segíteni, s e végett nagy pompával követséget küldött a kagánhoz. A longobárd követeknek az volt a főfeladatuk, hogy az avarokat feltüzeljék s arra emlékeztessék, mily rosszúl bántak velök a gepidák és rómaiak, hogy az avarok a longobárdokkal egyesülve, bizonyosan megsemmisítik a gepidákat s e nép kincsei és földei közös zsákmányuk lesz. Az avarok egész Scythia uraivá lesznek, könnyen elfoglalhatják Thraciát, pusztíthatják a görög tartományokat s egész Byzanczig nyomulhatnak. Hozzátették a követek, hogy ha az avarok szövetkezni akarnak velök, sietniök kell, nehogy halálos elleneik, a rómaiak megelőzzék őket. Baján egész hidegen hallgatta őket; «nem látja tisztán – mondá – mit nyerhetne mindezzel az ő népe». Habozást szinlelt; majd azt hangoztatta, hogy nem árthatja magát e háborúba, majd meg, hogy tehetné ugyan, de nem akarja. Végre kifárasztván a követek türelmét, tettette magát, hogy kénytelen-kelletlen enged s ezt a föltételt szabta: először, hogy a longobárdok engedjék át neki azonnal szarvasmarháik tizedrészét; másodszor, hogy győzelem esetére biztosítsák neki a zsákmány felét és a gepidák egész országát. Alboin kapva-kapott a szövetségen, csakhogy megtörhesse Kunimundot, ki megrémülve könyörgött a császárnál segítségért; de Justinus nem látta át, mi érdeke lehetne a római birodalomnak a gepidák segítésében; megigért mindent, de nem tett semmit. A háború nem tartott soká. A gepidák sorait a longobárdok szemben, az avarok hátban támadva meg, áttörték, szétverték, kiirtották. A longobárdok nem ismertek kegyelmet, s ha a legyőzöttek némi részvétre találtak, ez az avarok részéről történt, kik pedig nem is voltak fajrokonaik, s kik e szerencsétlen népen könyörülve, itt-ott meghagyták falvaikban, hol szolgai sorsra kárhoztatták.

Az avarok tehát visszaszerezték a régi Hunniát, melyet egy század óta Ardarich gepidái tartottak megszállva. 568-tól fogva, a mikor e nemzetirtó hadjárat lefolyt, lassanként elenyészik a Gepidia nevezet s helyét a régi Hunnia név foglalja el, olykor-olykor az Avaria névvel váltakozva. Alboin longobárdjaival és szép foglyával, Rosimunda királyleánynyal, elvonul Itáliába, Baján pedig népével a Tisza partjain üt sátort, hol kétszáz esztendő lefolyása alatt a legtarkább vegyületben tolongtak ide-oda a legkülönbözőbb nemzetek.

 


A “TITOKZATOS” MAGYAR NYELV TÖRVÉNYEI ÉS JÁTÉKAI

 

Szerző: Kiss Dénes

Aligha véletlen , hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve
Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkor a magyar nyelv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencvenkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez - arányosítás - a magyar nyelv “marsi” származásával kapcsolatban.
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik - kisebb-nagyobb mértékben, általában jelentősen! - a világ legtöbb nyelvétől?


1./ A magyar, ragozó - aglutináló - nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz RAG-okat, - képzőket, jeleket, toldalékokat - RAG-asztgatunk, RAK-osgatunk. (Igy szó-rak-oz-unk!). Ám nem csak a szavak végéhez, hanem azok elejéhez, sőt a közepéhez is. A RAG jelentése maga is rész. A háztetőnek azt a részét - eresz-rész - eresztékét nevezik ragnak például Zalában, ahova a kulcsot s egyéb kisebb tárgyat “eldugtak”. De benne van - s lehet! - több szavunkban a “rag” szórész, például a sa-ROG-lya szóban, amelynek jelentése, a kocsi vagy szekér megtoldása, öblös, keretes farésszel. Azaz maga a saroglya is toldalék! (De föltételezhető, hogy benne van a nyelvfejlődés korábbi idejére utalva, például a farag, fa-rag, s tán reg-gel stb. szavainkban?)
E nyelvi alapelemek - rag, képző, jel - ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók. Látható, hogy a rakosgat szavunk ragozása, pontosabban a “rak” szavunké milyen érdekes. De mondhatunk más példát is. Íme:
   meg-hí-v-at-tat-hat-ná-tok
valakit valahova. Ezt a világ legtöbb nyelvén legkevesebb négy-hét szóval fejezik ki! A magyar is tudná így is: “Szóljatok, hogy hivattassanak meg engem.” Vagy: “Mondjátok meg, hogy ők (valakik!) hívjanak meg engem.” stb.
Lássunk példát a rag-képző szóhoz kapcsolódó lehetőségeire:
   SZER - SZOR - SZÖR
egy-SZER, SZER-ez, több-SZÖR-öz, rend-SZER-int, sok-SZOR, SZOR-galom, stb. Csak egy logikai példát arra nézve, hogy e szó-elemekkel valóban azonos vagy közeli jelentéstartalom jelenik meg a szóban: sok-SZOR. Ebben az esetben a SZOR a szó végén található, és azt jelenti a szó, hogy valaki valamit folyamatosan vagy gyakori ismétléssel tesz. S ha a szó elején: SZOR-galom, találjuk a SZOR-t, akkor az előbbi, a sokszor jelentése világlik elő ebből a szóból is. Hiszen az a szorgalmas, aki valamit sokszor, rendszeresen vagy folyamatosan csinál! De e szótagok, részek jól látszanak a több-ször-ös-en szavunkban is. (Szándékosan választjuk el a szavakat a későbbiek folyamán is, hogy az olvasó lássa, lát-ha-s-sa, lát-ha-tó legyen nyelvünk ragozó jellege - lám: jel-leg! - mert leg-es-leg így leg-én-ked-he-t-ünk nyelvünkkel.) Később még mutatunk példákat a -ra-re, -ban-ben, -tól-től, -nak-nek stb. ragokkal s tán még kép-zők-kel - kép-ző-k-vel, vel-ük - is.

2./ A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom legalább kilencven százalékát s azt inkább csak árnyalják a magánhangzók. Jó példa erre a következő verssor:
   Tilpri migyir hi i hizi
   vagy: Hözödnök röndölötlönöl
Az olvasó hamarosan rájön, különösen, ha csupa e-vel, majd csupa a-val stb. próbálkozik. Rendszerint a harmadik magánhangzó “összekötés” elővilágítja az eredeti szöveget. Persze mindehhez az szükséges, hogy a magyar mondatban az eredeti helyükön hagyjuk a mássalhangzókat. (Ez csupa mássalhangzós, ősi, magyar rovásírás titka is.) Akar falyamatasan as lahat magyaral baszalna, i misik migyir migis migirti, higy mit is ikirink möndönö ö mösök mögyörnök.....

3./ A magyar nyelvben az ábécé minden hangzója - kivétel x, y, q, - önmagában, másod- vagy harmadmagával külön tisztségviselő is lehet! A már említett “ rag-ok” lényege is ez. Például a fej-em-re szóban három “e” hangzó található, de az első jelenti az eredeti, alaki értéket, a második már a birtokos rag “összekötője”, a harmadik pedig a helyhatározó ragé. Ám lehet még egy zárt “e” kérdőszócskaként: fej-em-re-e? Tehát a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki, hanem helyi értéke is van. Így például a “k” - a sok szavunkból elvontan! - a többes szám jele. A “t”, amely a tárgy jele, tán nem véletlenül szerepel a “tárgy” szavunkban? De lehet igék esetében az egy vagy két “té” a múlt idő jele is. Alapszó a “vala”-ból kialakult “volt”! Ezért múltból “jövő” bizonyíték a “voltaképpen” szavunk, hiszen azt jelenti, hogy: igazában, valójában.

4./ A magyar, beszéd közben, a mondatban az első szót, a szóban az első szótagot hangsúlyozza. Ez is természeti törvény szerint való. Ugyanis a beszéd kezdetekor van a legtöbb levegő a tüdőben, s akkor létezik a legnagyobb nyomás is. Így az első hangzó lesz nyomatékosabb, ha természetesen beszélünk. Itt említjük meg azt a fontos, talán még zenei törvénynek is nevezhető nyelvi megnyilvánulást, amit magánhangzó-összhangnak neveznek. A lényege, ha a szótőben magas hang “szólal” meg, például “ég”, akkor bármelyik értelemről, jelentésről is van szó, magas hangú lesz a toldalék: égre vagy égés, égő. Ám átváltozhat a szóeleji “é” hangzó “e”-re, ha például így változtatjuk az eredeti ég, égbolt jelentését: egesedik. Költői nyelvben lehetséges: “Fölénk egesedik a kékség.” stb. De a magánhangzó illeszkedés törvénye megmarad. A mély hangú szótövek esetében pl. “haj”, a toldalék, rag: hajra, hajon, hajjal stb. De ha már tovább képződik a szótő: hajadon, akkor ebben az esetben is megmarad a mély hangú toldalék: hajadonnak, hajadonnal, stb. Ám ha önálló jelentésű szórész kapcsolódik a szóhoz: haj+lék - lak-héj! - akkor is mély hangú lesz általában a toldalék: hajlékra, hajlékom, sőt, a képzett hajlékony szóhoz is mély hangú ragok társulnak: hajlékonyan, hajlékonyra, de már ha új, önálló jelentéssel bíró nyelvi elem járul hozzá, akkor kissé fölmagasul a szó vége: hajlékony-ság! (A ság-ség képző minden bizonnyal a “sok” szavunkból lágyultan alakult, formálódott. Hiszen nagyítja, nagyobbítja, erősíti a képet: hegy - hegység, katona - katonaság, bátor - bátorság. De igazában így értékelhető a feltételezés ereje: sok a sok = sokaság.) Külön érdekesség az “i” hangzónak, hogy jaját “szabálya” van. Mert például víz-re, íz-re, tíz-zel, stb. De már síppal, híd-ra, át-hid-al, de sikolt, s lehet sikít, sikoly, sikoltás. Vagy: hig-ít, de hig-ul, sim-ul, simít. Az “i” tehát külön vizsgálandó, iz-gal-mas, iz-ga-tó kérdés.

5./ A magyar nyelv szókincsét és működési rendszerét is meghatározza a hangutánzó jelleg uralma. Valamint a be-CÉ-ző gyermeknyelv jelenléte. Így aztán a magyar szavak nemcsak - ok-os - jelentésükkel, de sajátos tárgyi “emlékezetükkel” is részt vesznek a közhírlésben, a közlendőknek nemcsak eszközei, hanem többszörös hordozói. Azt mondhatjuk, hogy valójában a magyar nyelv minden szava hatással van a magyar nyelv minden szavára! S ha az ősi szógyököket nézzük, a kezdeteket, akkor ennek logikai - számtani! - útja megrajzolható. Jó példa erre a földönfutó szavunk! Most már néhány érdekes és sajátos példa következik arra nézve, hogy nyelvünk a legvalósabb valóság ősi kifejezője is.
Az említett FÖLDÖNFUTÓ szavunk pedig azért jó példa - noha nem egyedülálló! -, mert egyszerre jellemzi a magyar nyelv valósághoz való szoros és ősi kötődését, valamint a szó dokumentum jellegét. Ugyanis, ha ezt a szót használja a magyar, akkor hozzágondol kimondatlanul is néhány jelzőt. Mégpedig a következőket: szegény, szerencsétlen, hazátlan stb. Ezek a jelzők mint valami szóárnyék követik ezt a szót. Mi ennek az oka? Egyetlen logikus válasz lehetséges, hogy lovon ülő nép szemszögéből, akinek még lova sem volt - két-három-ötezer éve! - az félhetett, hogy bármikor kell menekülni, harcolni stb., ő hátrányos helyzetbe kerül! Így azután a “megjárta” szavunk, ami szintén gyaloglásra utal, ugyancsak mellékjelentést kapott, mert azt jelenti: hogy rosszul járt, valami baja-gondja lett stb. Vagy a nyilallik szavunk jelentése: belénk szúrt éles fájdalom! Belénk nyilallt! Nem kell mondani, hogy igen régi tapasztalat, a nyíllövés. A nyíl okozta fájdalom emlékét őrzi ez a pontos kifejezés. Nem minősítés, de jegyezzük meg: az angol “földönfutó” szóban - homeless - nincs benne a “föld”! Noha ez a szó magyarul azt jelenti, amit az összetétel szavai is jelentenek: föld+ön fut valaki. Máshol nem is futhatott valóságosan. Ahogy a nyíl angolul “arrow”, és a nyilallik: (fájdalom, mi más nyilallna?) shoot, a nyilalló shooting, stabbing pedig inkább hangutánzó, a suhanást halljuk belőle! A nyílpuskában már egyik szó sincs benne. Újra hangsúlyozzuk, ez nem minősítés, csupán a magyar nyelv mássága! De ez a másság megnevezhető: az ősi valóságra emlékezi a magyar nyelv a szavaiban. Nos, még egy példa arra nézve, hogy bizonyos nyelvekben bizonyos szavak nem eredendőek, hanem átvételek: A német nyelvben das Pferd a ló. Lovagolni azonban reiten. Így hát a lovagolni szóban nincs benne a ló! Erre több nyelvet is említhetnénk példaként. Mindez arra is mutat, hogy a ló hasznosítása e földrészen - Eurázsia - keletről nyugatra terjedt el.
E kiragadott példák arra is mintát nyújtanak, hogy a nyelvünk emlékezete több ezer évre nyúlik vissza. A magyar nyelv szavai, akár a föld rétegei, őrzik elmúlt korok eseményeit, valamint a társadalmi és földrajzi környezetre is utalnak. Kis túlzással az is állítható, hogy a magyarság története benne van a magyar nyelvben, csak képesség kell annak elolvasásához.
Végezetül néhány sajátos magyar nyelvi példát mutatunk be. Mindezek meghatározzák a ragozó nyelv működését: a ra-re ragok megtalálhatók a rá, reá, rája - sőt pl. a haj-rá! - stb. szavainkban. A hajrá alighanem vadászati kiáltás is volt, nemcsak harci. A “Huj! Huj! Hajrá!” arra szólította föl a lovon vadászókat, hogy a vadász sólymot, a rárót engedjék rá a vadra:
      “Ti is rárószárnyon járó hamar lovak,” (Balassi Bálint)
E verssorban két dolog is utal a gyorsaságra, előbb a ráró szárnya, majd a “hamar” kifejezés, amelyben benne rejtőzik a “mar”, például a kígyómarás gyorsaságára utaló szavunk. (De létezik az elmarja előle, azaz elkapja, elveszi kifejezés is. Valamint pl. a marakodik s tán a Maros gyors folyásáról kapta a nevét?)
Lássunk néhányat az ingó-bingó, majd be-CÉ-zett, csecse-becsés szavainkból: az ingyom-bingyom, egyedem-begyedem, ugra-bugrál, stb. egy sem található a szótárakban! Holott minden magyar szóval lehet “hintázva” hasonlóan játszani: igen-bigen, székem-békem, stb. Használjuk az ákom-bákom kifejezést és még sok ezret, aminek az egyik szóikre nem hordoz külön jelentést, csak hangulatfestőt, érzelmit, játékost. Ám vannak olyanok is, amelyeknek mindkét szavát külön is használjuk: anya-banya, ácsi-bácsi, maci-baci, (bocs, paci, csacsa stb.), ezek be-CÉ-zett szavak, becirmosodik a “c” hangzó és cuki-buki hangulatot kölcsönöz ez a gyerekek-csecsemők: csecs+emlő! szopás közben százezerszer hallott cuppantó, cicin csüngő hangzója, ami benne van a kece-bece és még sok szavunkban, ám a “kece” már csak népdalban őrződött meg: “kis kece lányom fehérben vagyon...” Ki az a “kis kece” lány? A fehér ruhás, kecses, karcsú menyasszony!
Ám szerepet kap a ka-ke-kó kicsinyitő - ke-d-vesitő képző is, amely aligha véletlenül van jelen, a régies kee, kend, majd kegyelmed, őkelme, ke-d-ves stb. szavainkban. (A kedves-ke idétlensége bizonyítja, hogy a szó elején már betöltötte a szerepét a “ke”!) De például a kedves, kis madár neve CIN-KE, egyrészt hangutánzó cin-cin szóból és a kedvesítő képzőből áll össze. A FECS-KE a fecsi-locsi-csicsvegő hangutánzó szóból, valamint a jellegzetes fic-kándozó repülésből adódhat össze. Ezek csak kiragadott példák hiszen a csi-kó szavunkban benne van a ki-CSI szó “csi” része, illetve az említett mélyhangú “kó” képző. Éppen ezért, a nyelvi rákérdezés igazolja, hogy felesleges ezeket a szavakat tovább kedvesíteni - kicsinyíteni! Íme: cin-ke-ke, fecs-ke-ke, csi-kó-ka... És így tovább.
A logika jelenléte meghatározza a magyar nyelv rendszerét! E rendszer fölismerését pedig az segíti, hogy a magyar nyelv a tiszta hangzók nyelve. Azt írunk, amit ejtünk és azt ejtjük, amit írunk! Ezért elkülöníthetők a tiszta hangzók, amelyek mássalhangzó “képletei” általában már a szótőben meghatározzák a jelentéstartalmat. Íme:
      a K+R - G+R példái jól mutatják mire gondolunk:
K+R = kar, karéj, karol, (karó: rákarolódik a növény, mert a nyelv logikája “visszafelé” is igaz!), kard, kerek, kerék, kerget, (űz, miközben bekerít: KER+GET, gat-get gátol!), kerge birka, kert, kerít, kerül, korona, karima, KÖR! Hiszen mindezek a jelentéstartalmak, - és még száz! - körre, kerekre, görbére, stb. utalnak. Folytassuk a példákat: karám, karom, köröm, stb.
Majd a lágyult gé-vel: G+R: garat, görbe, görnyeg, gerinc, görgő, görbül, gurul, guriga - karika! - íme a kicsinyítő képző is lágyul, a “ka”-ból “ga” lesz! Hely hiányában, noha kidolgoztunk a nyelv egészének rendszerét, csak kevés példát említhetünk! De megjegyezzük, hogy a “nyelvpörgetéssel” ejtett-formált “R” hangzó jelenléte a döntő! Ezt más nyelvek is igazolják pl. az ír, , rajzol - g-r-afit, car-bon, kara-gara, korom! - szavakban is és a jelentések, még sok más hasonló “eR-res” szóban körre, görbeségre, forgásra utalnak. Például a finnben a piri=kör, de a napapiiri = napkör, azaz sarkkör! Magyarban ireg-forog-pörög vagy a forgatag-fergeteg stb. összefüggései bizonyítják ezt.
Általános nyelvi logika a vízszintes és a függőleges. (Tény-leg, vég-leg, mér-leg: leg és leg, lám így is leg-én-ked-het-ünk nyelvünkkel!)
A “vízszintes” logika példája a jobb és bal testrészeink, valamint oldalunk megnevezésének történeti-tapasztalati összegzése:
A MAGYAR NYELVBEN A JÓ OLDAL A JOBB OLDAL! Vagyis nincs külön szó a jó kézre, ennek fokozása a jobb kéz, ami egyúttal jobb a bal kéznél! Ősi tapasztalat ugyanis, hogy az emberek legtöbbjének a jó keze a jobb keze. Az a jó a szerszámhoz, a fegyverhez, stb. S a bal keze a rosszabb keze: bal-og, bal-ga, bal-lada, stb. jelentések is erre utalnak!
Példa a “függőleges” logika jelenlétére: a “fej” szavunk jelentése még: fő, koponya. “Hajadonfőtt”, kalap, sapka nélkül. “Jó fej, nagy koponya.” - mondják így is. Akinek fő a feje, annak a fejnek, főnek kell használni a koponyáját, azaz gondolkodnia kell! De hol van a fő? Fönt. Fölül. Ebből képződött a főnök, fönnség, fölség, fennséges, stb. A fej-ből a fejedelem, fejes, fejlődés, fejlődik, stb. (Az anyaméhben a fej fejlődik ki előbb, aránytalanul jobban, mint a test! Nomád népek ezt látták nemcsak az embernél, hanem állati magzatoknál is!) Mert a nyelvekre, és nyelvtanra a valóság volt a legnagyobb hatással!
Sajátos logikát képviselnek például az égtájak megnevezései a magyar nyelvben:
KELET - ott kel-kél a nap, kikeletkor kel ki a földből a fű, a mag, kelés keletkezik a bőrön, “kikel-ünk” magunkból, fölkelünk ágyból, székből, vagyis a fölfelé való törekvést fejezi ki s kelt azon a napon, amikor a nap kelt - ez a “keltezés”. (Dátum.)
DÉL: az északi féltekén , déli 12 órakor, bárhol is állunk, Európában vagy Amerikában a nap tőlünk déli irányban van. Vagy dél felé haladva egyre inkább a fejünk fölé kerül, azaz: delel. S mi életünk delén - magasán! - vagyunk daliák, délcegek, deli legények. (Jól tudom pl. a deli török szár-mazású szó, ám had soroljam ide, ahova a magyar nyelv törvénye állítja!) S a “déli” szavunkban benne van az “él”, például az étel: eledel! stb.
NYUGAT: al-kony-atkor a nap le-kony-ul, elnyugszunk, lenyugszunk, nyugalom, nyugodalom terül ránk: a nyugalom és megnyugvás függ össze e jelentéssel.
ÉSZAK: az éj és éhség szaka - szak-szeg, szeglet, szegély, csík! - vagyis a rideg égtáj iránya!

E magyar nyelv rend-SZER-ében a ragok, képzők ide-oda való RAK-os-GAT-ása - gat-get: gát-ol-gat - a tárgyi dologból képzéssel cselekedet lesz: gát-ol, s a folyamatos cselekvést éppen a “gát” újra szóhoz való kapcsolásával szüntetjük meg, gátoljuk: gát-ol-gat!
A BAN-da szavunkban aligha a “da” képző adja a jelentést! Sokkal inkább a “-ban” helyhatározó rag! S így van ez a ban-dita, bandérium szavakban is! A magashangú “-ben” helyhatározóból is képezhetünk szót: ben-dő! Állatgyomor, embergyomor. Belül - bévül, bél! - helyezkedik el. Valóságos akár a fennhéjázó szavunkban a “héja”. De így már: bensőségesen elbeszélgettünk, átjárta egész bensőmet, stb. elvont fogalommá válik ez a szavunk is! S a magyar nyelv lényegi jellemzője, hogy az elvont fogalmakat így vissza lehet vezetni a valóságos fogalmakhoz, tárgyakhoz, amelyeket nyelvünk sokkal előbb megnevezett - s minden nyelv! -, mint az elvont fogalmakat! (Gondoljuk meg, miként mutatja ki “fogafehérét” a “fog” szavunk kettős: tárgyi és cselekedeti vonatkozásban!) De mindezek csak jelzésként kiragadott példák nyelvünk minden más nyelvtől eltérő sajátságaiból. Végezetül ugyancsak nem közönséges mutatványt nyújtunk: a magyar nyelv mértani ábrát, majd épületet tervezett!

A mellékelt ábra minden sora jobbról balra, balról jobbra, alulról fölfele s felülről lefele olvasható. A hosszabb soroknak több lehetséges olvasata van. Az ábrában minden hangzó ék alakban helyezkedik el. A magyar rovásírás ismerői észlelik, hogy a rombusz alak az ősi rovásírásunk “eK”, azaz “k” írásjelét adja. Minő véletlen?!



KÉK EKÉK ÉKE KÉK


            K             Néhány olvasati lehetőség
= Kék ék
= Kék ekék - Kék-e? Kék!
= Kékek ekék - Kék ekekék
= Kékek éke kék
= Kék ekék éke kék stb.

 
          K É K          
        K É K É K        
      K É K E K É K      
    K É K E K E K É K    
  K É K E K É K E K É K  
K É K E K É K É K E K É K
  K É K E K É K E K É K  
    K É K E K E K É K    
      K É K E K É K      
        K É K É K        
          K É K          
            K            

E KÉKEK ÉKEK ÉKE


            E             Néhány olvasati lehetőség
= Ekék éke
= E kékek éke - Ekék ekék-e
= Ekék ekekéke stb.
          E K E          
        E K É K E        
      E K É K É K E      
    E K É K E K É K E    
  E K É K E K E K É K E  
E K É K E K É K E K É K E
  E K É K E K E K É K E  
    E K É K E K É K E    
      E K É K É K E      
        E K É K E        
          E K E          
            E            

  • A lehető leghosszabb sor: E KÉK EKEKÉKEK ÉKE KÉK EKÉK EKEKÉKE s ez visszafelé is ugyanezt jelenti! Ebből a sík ábrából nőtt az épület.

    Miért lehetséges ezt az ékeskedő ábrát létrehozni? Mert miként említettük, a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki jelentésük, hanem helyi értékük is van, azaz: többféle tisztsége is lehet hangzóinak. Az “e” és “é” hangzók alaki jelentésükön túl birtokos ragok és kérdőszók is lehetnek. Ez a “titok”! De ez teszi lehetővé, hogy magyar, beszéd közben: négy, csak magánhangzóból álló szót is használhassunk! Íme: betűket festünk és kérdezünk: “Ez a kék szín Jóska áié-e? Vagy Pista béié lesz?” Más példa, a sok magánhangzóra: övéiéiéi.... Valamint: fiaié-e?
    Másfajta játék és törvény:
          DÚS+KÁL
          KOL+DÚS
    A magyar nyelvben ilyen szó “dusk” nincs, nyilvánvaló, hogy a létező “dús” szóhoz kapcsolódik a “kál” szórész. S ennek van is saját jelentéstartalma, ami kifejti hatását a szóban, ha előre kerül! A “káló” maradékot jelent, de ebből származhat pl. a kallódik kifejezés. Vagyis ha szó elejére kerül: dúskál, akkor gazdagságról van szó, ha koldus, akkor szegénységről. A BAL+jós szavunkban hiába van a “” - hiszen a jósnő, jósol, javasasszony: jója valaminek a java! - hogyha a “bal” megelőzi. Így a baljós jelek, egyértelműen rossz jelek. Az élő nyelv sajátos logikája ez.
    De hát a nyelv tengernyi! Mégis tán elég megkóstolni néhány csöppjét, hogy ráérezzünk az egész ízére!

    A témáról bővebbet és részletesebbet lehet megtudni az író Játék és törvény, Ősnyelv - nyelvŐS?, valamint az ŐSEGY titka és hatalma avagy a magyar nyelv tana c. munkáiból.

Milyen fegyverekkel harcoltak az Avarok....

 

Fénykép: Egy angol forumon szó volt arról, hogy mikor jelentek meg Európában a kétkezes kardok, és ezen belül a kétkezes szablyák. Úgy látszik, hogy az avarok ismertek ilyen fegyvert (az avarok nyilván magyarok, tehát ezt is mi találtuk fel). A lelet innen származik: 
http://epa.oszk.hu/01600/01609/00037/pdf/MFME_EPA01609_1984_1985_2_221-240.pdf

 

 

ELŐZETES JELENTÉS A GERJEN-VÁRADPUSZTAI AVAR TEMETŐ FELTÁRÁSÁRÓL
GERE LÁSZLÓ
(Ózom, Vármúzeum)
I.
Egy múlt századi ásatás tanulságai
1987-ben kezdtük el Gerjen község határában a Váradmajor nevezetű dombon az ásatásokat. Célkitűzésünk Wosinsky Mór 1890-92 között folytatott ásatásainak pontos helymeghatározása, valamint annak eldöntése, hogy a régi ásatási eredményeket mennyiben igazolják a maiak.
A ma már teljesen művelés alá vont dombon semmilyen támpont nem lévén, abból indultunk ki, hogy Wosinsky Mór első öt illetve hat árkát a domb legmagasabb pontján, a sertésólak K-i oldalán húzta. Elgondolásunk helyességét már az első évben három árok előkerülése igazolta, azóta további hat árokról valószínűsíthető, hogy a régi ásatás kutatóárkai közé tartoznak. A régi ásatás árkainak tekintünk minden olyan árkot, amelynek irányítása Ny-K-i vagy É-D-i, oldala nem függőlegesen levágott, és nem tartalmaz újkori tégla vagy mészhabarcs-vakolás darabkákat, valamint nem fordul meg derékszögben. A bronz-, avar- és legújabbkoron kívül más korszakba tartozó jelenségeket ezidáig nem találtunk.
A továbbiakban két általunk újra feltárt Wosinsky árkot mutatunk be, ezeken jól tanulmányozhatjuk Wosinsky Mór ásatási módszerét. Az árkok (I. tábla) ÉNy-DK-i irányításúak, kb. 10-11 m hosszúak, s átlag 0,8 m szélesek. A köztük lévő távolság 3,5 m. Az árkok irányából kiindulva ezek az ásatás első felére tehetők, ugyanis a IX. árok leírásánál Wosinsky ezt írja: „Hogy a csontvázak közül egyet se hagyjunk ki, megváltoztattuk az árkok irányát és pedig észak déli irányban vontuk ezentúl azokat, hogy keresztezzük a kivétel nélkül nyugat-keleti irányban fekvő csontvázakat."1 Ez akkor válik igazán érthetővé, ha tudjuk azt, hogy a temetőben a sírsorok 1-3 m-re vannak egymástól, tehát a találomra húzott ÉNy-DK-i árkokkal (Ez Wosinskynál Ny-K-i iránynak felel meg, tehát valószínűleg a Duna folyásához viszonyítva határozta meg a világtájakat) nagy esélye volt arra, hogy azt két sírsor között jelölje ki, vagy amint azt a „B" ároknál látjuk, az árok csak érintette a sírok végét, abból 5-20 cm-t le is vágott. A sírokra Wosinsky mégsem bontott rá. Nem valószínű azonban, hogy az árok oldalában nem észlelte volna a sírgödör foltját. Annak magyarázatát, hogy nem bontotta ki a
1 Wosinsky Mór 1892. 214.
221sírt, sokkal inkább abban kell keresni, hogy Wosinsky kerülte a nagy földmunkával járó rábontásokat, vagyis minél kisebb munkával a lehető legnagyobb eredményt akarta elérni. A fenti megállapítást bizonyítja maga Wosinsky is, amikor arról ír, hogy: „Miután ily mélyen feküdtek a leletek, munkakímélés végett áttértem a pusztának északnyugati végére s ott a már készen talált határárkot vétettem mélyebbre..." Mindez akkor válik igazán érthetővé, ha tudjuk azt, hogy Bernrider József nagybirtokos rendezte az ásatást.2 Nyilván a földbirtokos a nagy tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák közötti rövid szünetben engedte át munkásait Wosinsky Mórnak, így érthető sietsége. Az É-D-i irányban húzott árkokba azonban egyszerre több sírsorhoz tartozó sír is beleesik, s ezeknek fele legalább úgy, hogy a sírnak középső vagy felső részén halad át. Az ilyen síroknál alig van szükség rábontásra. Ezt a típusú sírfeltárást a „C" árokba eső 9.,38.,39. sírok jól szemléltetik. Az l.,9.,38. sírok esetében jól megfigyelhető volt, hogyan történhetett egy-egy sír feltárása és a mellékletek felszedése. Az 1. sírnál a bordacsontok végénél (a Wosinsky árok vonalában, annak szélénél) egy fülbevalót, a lábfejnél pedig egy edényt találtunk. A 9. sírban egy bikónikus orsógombot, a 38. sírban pedig egy edényt tártunk fel. A sírok feltárását és a leletek felszedését minden bizonnyal Wosinsky munkásai végezték, ő csak felülről, az árok széléről irányította őket. Nem kell tehát azon csodálkoznunk, ha időnként egy-egy lelet elkallódott az ilyen jellegű munkákhoz nem szokott emberek keze között.
Az embercsontokat, melyek az árok vonalába estek, nyilván azért nem hagyta eredeti helyükön, mivel azok zavarták az őskori telepjelenségek megfigyelésében. Az árkok betöltésében azonban megtalálhatók ezek a csontok, főként az árok alján, vagy annak közelében.
Wosinsky Mór azonban aligha ásott rosszabbul kortársainál, s így minden bizonnyal hasonló jelenségeket figyelhetünk meg más régi ásatások esetében is.
Az 1990. ásatási évben már a majorsági épületek alapozásának néhány szakaszát is megfigyeltük, lassan lehetőség lesz a régi ásatási árkok illetve sírok helyének beazonosítására. Ez azonban csak a sírok egy részénél lesz lehetséges, - I-XVII. árkok, 1-45-ös sírok - ott, ahol Wosinsky valamihez viszonyítva megadja árkainak helyzetét.
II.
A„B" és „C" árkok vonalába eső sírok ismertetése
6.s(r. Szélessége 80 cm, megmaradt hossza 210 cm, mélysége 150 cm, irányítása ÉNy-DK, neme férfi. A felszíntől 105 cm-re a sír ÉNy-i sarkában juhkoponyát találtunk. Ezen a szinten további állatcsontok voltak a sír középső részén (juh lábszárcsontok). A váz jobb válla fölött két, préselt, lemezes, félhengeres, bronz varkocsszorító. A bal kar és a bal medencecsontokon, és a lábszárcsontok között ívelt pengéjű szablya. A jobb karcsont és a bordák között négyzetes lemezes veret, e felett egy kisszíjvég. A gerincoszlop alsó részének jobb és bal oldalán egy-egy négyzetes veret. A csigolyák és a jobb oldali medencelapát között két kisszíjvég, felettük vascsat töredéke. Keresztirányban a medencén összetört íjvégcsontok. A jobb combcsont felső végénél íjközépcsontok. Jobb combcsont és a medencelapát külső oldalánál vaskés. A bal combcsont külső oldalán - attól kb. 10 cm-re - két háromtollú nyílhegy. A bal lábszár külső oldalán íjvégcsontok. A jobb combcsont és a szablya között állatcsigolyák. A bal lábszárcsontok és az íjvég-
2 Wosinsky Mór 1891. 301..303. 222
csontok között bőr tarsoly/?/ vagy tömlő/?/ lenyomatát figyeltük meg. A sírgödör mindkét végén téglalap alakú mélyedés volt. A sír ÉNy-i végének mindkét sarkában egy-egy karólyukat tártunk fel, ezek minden bizonnyal valamilyen sírjellel hozhatók összefüggésbe. A szablya felvétele után a bal oldali bordák mellett négyzetes veret, a bal alkarcsont belső oldalán préselt ezüstlemezes nagyszíjvég, a két veret között vascsat és szíjbújtató került elő.
40.sír. Szélessége 80 cm, megmaradt hossza 177 cm, mélysége 100 cm, irányítása ÉNy-DK, neme nő. A sírt ÉNy-ról egy 100x130 cm-es rablógödörrel feldúlták, itt került elő a koponya töredéke valamint egy juh/?/ szarvtöredéke. DK-i végét állatjárat bolygatta. A medence a borda és a karcsontok anatómiai helyzetüknek megfelelően feküdtek. A jobb felkarcsont és a bordák között piperekanál/?/ nyéltöredéke a bal oldali bordákon egy ezüst félgömb és egy üveggyöngy került elő. A bal alkarcsonton kerek huzalkarperec volt, párját a jobboldali állatjáratban találtuk meg. A keresztcsont mellett bal oldalon vascsat. A jobb oldalon a medence felső részénél vaskés. A csontok alatt 3 mm vastag szerves korhadékot - koporsót - figyeltünk meg.
47.sír. Szélessége 60 cm, megmaradt hossza 160 cm, mélysége 155 cm, irányítása ÉNy-DK, neme nő/?/ A sírt erősen feldúlták, a koponya, végtag és medencecsont töredékeket a sír végébe dobálták. Az ÉNy-i sarokban itt is találunk egy sírjelre utaló karólyukat. Melléklete nem volt.
9.sír. Mérete 180x80 cm, irányítása ÉNy-DK, mélysége 146 cm, neme nő. A koponya, a törzs és a karcsontok anatómiai rendben kerültek elő. A lábszárcsontokat az árok ásásakor kimozdították. A lábszárcsont mellett bikónikus orsógomb volt.
38.sír. A sírnak csak ÉNy-i vége maradt meg, itt egy lábszárcsont töredéke és egy kézzel formált edény került elő. Mélysége 99 cm.
39.sír. A „C" árok a sírnak a közepén haladt át. A sír visszatöltött földjéből különböző mélységből kerültek elő embercsontok. A sírgödör sarkaiban sekély mélyedéseket figyeltünk meg. A sír nagysága 180x60 cm, mélysége 102 cm.
III.
A
leletanyag értékelése
6. sír Varkocsszorítók: Hosszuk 4,6 cm, szélességük 0,6 cm. Bronzlemezből préselt, félhengeres típusúak. Végeit és gerincét préselt félgömbsor díszíti. A varkocszorítóknak jó párhuzamait ismerjük a dunapentelei 7. sírból.3 Azoktól azonban különböznek a gerjeniek préselt félgömbös díszítésükkel. Tökéletes analógiájukat találjuk azonban a zsélyi (Zelovce) 312. sírban, ahol ívelt szablyával és homorú oldalú, préselt négyzetes véretekkel együtt került elő. A keceli temető 33. sírjából ugyanilyen varkocsszorftó, germán jellegű szalagfonatdíszítéses szíjvégtöredékkel együtt került elő.4 (Il.tábla 1-2)
Övcsat: Hossza 4,5 cm, szélessége 2,4 cm. A csattestet és a csatkarikát egy darabban öntötték. Anyaga réz. Az ovális csatkarikához csúcsban végződő csattest csatlakozik. A csatkarikán egy hornyolt nyúlványt alakítottak ki a tüske számára. Ennek a típusnak számos analógiáját ismerjük, azonban zömüknél a csattest hegyes végénél nincs olyan téglalap alakú bevágás, mint amilyen a gerjeni csatnál megtalálható. Hasonló csatot ismerünk Homokmégy-Halom 124. sírjából5. Az alattyáni temető 617. sfr-
3 Marosi Arnold - Fettich Nándor 1936.11. Il.tábla 12.
4 Cs.Sós Ágnes 1958.15. IX.t. la-b
5 Garam Éva 1975.1048. Il.tábla
223
jából préselt, sima, négyzetes, homorú oldalú véretekkel, és hegyes végű lemezes szíjvégekkel együtt került elő ilyen típusú csat.6 (II. tábla 3.)
Préselt, homorú oldalú négyzetes veretek: A 6. sírból négy darab ilyen veret került elő. Anyaguk ezüst. Eredeti méretük 2,6x2,6 cm volt. Széleivel párhuzamos, kidomborodó szalagkeret díszíti, melyek a sarkokban kis négyzeteket alkotnak, ezekben lapított kis félgömbök ülnek. Ezt a típust sima, díszítetlen formában nagyon sok helyről ismerjük, mint például a fent említett alattyáni 617. sírból is. Szalagfonatdíszes, négyzethálós díszítéssel még szintén a gyakori leletek közé tartoznak. A gerjeni........

Folytatás: epa.oszk.hu/01600/01609/00037/pdf/MFME_EPA01609_1984_1985_2_221-240.pdf

Az Árpád  Házról....

 

Az Árpád-házi királyok családi lobogója

 

Történelmi kitekintő
1301. január 14. – Véget ér az Árpád-ház uralma Magyarországon III. András halálával.

A hivatalos történetírás szerint az Árpád-ház (Turul-dinasztia) a "honfoglaló" magyar törzsszövetség vezéréről elnevezett dinasztia. Árpád leszármazottainak uralkodása idején került sor a magyar királyság megalapítására. A "honfoglalást" követően, körülbelül 900-tól Árpád eltűnik a forrásokb
ól, a Kárpát-medence valós hatalmi viszonyai, a kialakuló fejedelemségek kiterjedése és jelentősége ismeretlenek.

A "honfoglalástól" Gézáig terjedő időszak források hiányában gyakorlatilag teljesen ismeretlen. Árpád utódai közül Géza által vezetett fejedelemség emelkedett ki a többi közül, amelyet a Géza-kori Tiszavidéki terjeszkedés mutat a Géza-féle német felszerelésű hadsereg tagjainak normann-kardos temetkezéseivel.

Valószínűleg jelentősebb hatalmi központ volt még Somogyban, ahol egy másik Árpád-ág uralkodott. Ennek a családnak két utolsó tagja, Tar Szerénd és Koppány. Koppány és a többi fejedelem (Ajtony, Gyula) legyőzésével István biztosította az Árpád-ház uralmát a Kárpát-medencében, amelyet 1301-ig István nagybátyjának, Mihálynak leszármazottai kormányoztak.

Az uralkodóházak közül az Árpád-ház adta a legtöbb katolikus szentet, valamint egyedüli dinasztiaként, – a pápai privilégiummal szemben – az Árpád-házi királyoknak kinevezési jogköre volt az egyházi tisztségek terén.
Az évszázadok során - a kiterjedt házassági kapcsolatokkal rendelkező dinasztia - az Árpádok vére szinte valamennyi későbbi nagy európai dinasztia uralkodóiban is csörgedezett (Valois, Habsburg, Bourbon, Anjou, Jagello) úgy ahogyan a magyar arisztokrácia (Garayak, Cilleiek) tagjaiban is.

A 972–1301 közötti időszakot a dinasztiáról Árpád-kornak nevezzük.

 

Egy Japán kutató levele a magyarokhoz!



 

A világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar !

O l v a s d és t e r j e s z d !

Részlet, Prof. Shokotu Faisi japán történész leveléből a magyarokhoz.

"..Mi néhányan, japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ lenemesebb nemzete és fajtája a magyar. A "Felkelő Nap" birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem "karma" messzire sodort el.
Faji kiválóságuk elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell állapítanom a következőket:
1) Igaz magyar történetírás nem létezett.
2) A valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogy is értékelnék azok a mítoszok erejét, igazságát, akik saját Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották?
Miután azonban a magyar nemzet, faj és nép a történelmi kutatás szempontjából csak olyan elbírálás alá kell hogy essen, mint a többi nemzet, faj és nép, kérdezem Önöktől kedves magyar történész kortársak, miért hivatkoznak mindig saját fajuk kérdéseiben a hitleri anomáliákra? Miért nem hivatkoznak a "biblikus Izrael" faji hasonlatosságokra? Izrael faj, nép és nemzetség, tehát ugyanúgy a magyar, japán, görög, arab is faj és nemzetség. De miért nem oldják meg végre Önök - magyar tudósok - a Bibliában hemzsegő magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek kérdését? Innen messziről jobban látszik az igyekezet is meg a hamisság is.
Valóban, a magyar fajta igen elkeveredett már. A "magyar" történelemírás tudósai is ilyen kevert vérűek. Van német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita-magyar keveredésű történelem tudós is. Érdekes kívülről megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok, izraeliták javára akarják a magyar történelmet elferdíteni. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kartársakhoz, és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Nevezetesen: Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek a származását, történelmét elhomályosítani igyekszenek?

Kik állnak e mögött az elhomályosítás mögött?

Addig is, amíg Önök erre válaszolni fognak, mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók a legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven - magyarul! - írjuk ÉBRESZTŐNKET csaknem 800 millió testvérünkhöz, és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetségnek akarunk a legősibb származásért és sok ezer éves hagyományért tiszteletet adni - még akkor is, ha Önök ezt a tényt megmásítani akarják..."

Buenos Aires, 1962. február 2.
Shokotu Faisi dr. Ph.

forrás: mariaorszaga.hu

Amit soha nem szabad elfelejteni!!!!

 



A pozsonyi csata - 907 július 4-7.


 

Előzmények

Őseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak előre, ahol a Liutpold határőrgróf által mozgósított bajor sereg elől visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepűelvét. Ezt követően, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezető átjárókat.
Délnyugatra kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elől az átjutás lehetőségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen őseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.
Északon 902–906 között véglegesen legyőzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.
A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erős hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyőzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.

A POZSONYI CSATA LEFOLYÁSÁNAK REKONSTRUÁLT TÖRTÉNETE

Gyülekezés

A 907 júniusában hadjáratra induló bajor sereg, mozgósítás elrendelése után, május hónapban Ennsburg térségében gyülekezett, mely időpont az előző évekhez hasonlóan egybeesett a rendszeres éves májusi seregszemlével. Az időpont megválasztása rendkívül megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére, hiszen egy szokásos, évenként ismétlődő mustra leple alatt készítették elő a törzsszövetség elleni hadjáratot. Céljuk ezzel éppen a felderítés, de legalábbis a döntéshozók megtévesztése volt, azaz azt elérni, hogy minél később derüljön fény támadó szándékukra. Tehát őseink felderítése, ha észlelte is a bajor fegyveresek gyülekezését Enns körzetében, úgy értékelhette, hogy éves rutintevékenységről van szó. Itt kezdődött a bajor hadműveleti megtévesztés, és ez tartott egészen az északi hadoszlop előrevonásának felderítéséig.
Hadműveletek a Duna déli partján
A gyülekezést követően a Duna déli oldalán, a római limes út nyomvonalát követve, egy bajor hadoszlop június 17- én (egy nappal korábban vagy később) megkezdte előrevonását, és napi 25 kilométer átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdőn. A bajor támadási szándékot a gyepűsávban őrjáratozó felderítők valahol a Bécsierdő nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó, azonnal bevethető törzsi főerőkhöz. A határvédelmi erők a riasztást követően azonnal elindultak a gyepűsáv mélységébe azzal a céllal, hogy kihasználva a könnyűlovasság mozgékonyságának rendkívül megfelelő terep előnyeit, állandóan zaklatva a túlerőben lévő ellenséget, lassítsák annak előnyomulását a főerők beérkezéséig. A számítások azt mutatták, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erők és június 26-án felvették a harcérintkezést a támadók első csoportosításaival. Ettől kezdve a gyepűsávban folyamatosan nyomon követhető a határvédelem halogató harctevékenysége. Június 28-án beérkeznek a riasztott magyar főerők első csoportjai, és a Fischa kelet 10–15 kilométer sávjába érve feltehetően leváltották a két napja harcoló határvédő erőket. Amennyiben lépcsőzött bajor előrevonással és harcba lépéssel számolunk, akkor a főerőik bevetése erre az időre valószínűsíthető.

A dátumok alapján feltételezhető, hogy a főerők első csoportjainak (Pozsonytól mintegy 40 kilométer mélységig riasztott csapatok) harcbavetésekor nagyobb összecsapásra is sor kerülhetett június 28–29-én. A nekrológiumoknak a püspökökre vonatkozó korai dátumai azt valószínűsítik, hogy a Duna déli oldalán a zömmel egyházi méltóságok által felállított had vonult, Theotmár salzburgi érsek vezetésével. Egyúttal utalnak a Pozsony előtti elhúzódó harcokra is.
A bajorok megerősödve a beérkezett erőkkel, tovább nyomultak, és június 29- ére mintegy 15 kilométerre megközelítették Pozsonyt. Ugyanezen a napon feltételezhető a főerőik újabb csoportjainak harcba lépése (Pozsonytól 80 kilométer mélységig riasztott csapatok). A dunántúli szállásterületek nagyobb mélységeiből (Szombathely, Komárom) július 1- jén és 2-án további magyar erők érkezhettek Pozsony térségébe, melyek feltehetően alkalmazási körletekben, csapdát állítva várták be az elfáradt bajor hadoszlopot. A bajorokkal harcérintkezésben harcoló csapatok magukra vonva a támadókat, bekerítésre (tőrbecsalásra) alkalmas területre csalogatták a harcokban kifáradt bajor erőket, ahol már vártak rájuk a rejtett körleteket elfoglaló magyarok. Július 4-én, a Pozsonnyal szembeni Duna jobb partjához közeli térségében a szemben álló felek között döntő ütközetre került sor, melyben a magyarok hatalmas veszteségeket okozva súlyos vereséget mértek a bajorokra.
A csata lefolyása alátámasztja korábbi feltételezésünket, miszerint a bajorok déli hadoszlopa mélységben és időben is tagolt lehetett. Az ütközet előtti hosszúra nyúló, nyolcnapi csatározásokat indokolhatja a bajor erők lépcsőzetes harcba lépése, amelyben egy erős előrevetett osztag felvette a harcérintkezést a magyar határőrizeti erőkkel, azonban a főerők harcbavetésére két nappal később kerülhetett sor.
A rekonstruált ütközet lefolyásába szervesen illeszkedett a magyar véderő azonnal bevethető csapatainak lépcsőzetes alkalmazása. Mozgósításra nem volt idő, még ha a legkorábbi felderítési lehetőséggel (az Ennsnél június 17.) számolunk. Magyar erőkkel a Dunántúlról, valamint a Nyitra folyó és a Kis-Kárpátok közéből számolhatunk.
A második ütközet és a Duna északi hadoszlopa problematikája
Vizsgáljuk meg egy másik hadoszlop alkalmazásának lehetőségét a Duna északi partján. Erre ugyan közvetlen információval nem rendelkezünk – jóllehet a források közvetetten utalnak rá –, azonban a hadműveleti megfontolások és a hadszíntérismereteink is azt valószínűsítik, hogy a július 5-i ütközetre a Duna északi partközelben, valahol Pozsony térségében sor került. A gyanút erősítette meg számításom, amit a folyó északi partközelében, Langenstein–Pozsony 261 kilométer útvonal 18 nap alatti teljesítésre végeztem. Itt a harcérintkezés felvétele a Morva határfolyó mentén, július 1-jén jött létre. Az eredmény: a határfolyó menti harcérintkezés létrejötte további bizonyítéka lehet a Duna bal partján alkalmazott hadoszlop létének, és egy második ütközet megtörténtének.
Ha egybevetjük a folyó két oldalán zajlott eseménysorozatot, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Összehasonlítottam az ütközetek és a megelőző fontosabb események időbeli lefolyását. Legszembetűnőbb a különbség a határfolyók mentén bekövetkezett harcérintkezés felvétele esetén. Míg a déli hadoszlop június 26-án lépett harcérintkezésbe a határvédelmi erőkkel a Fischa folyó mentén, az északi hadoszlop a Morva folyónál július 1-jén vette fel a harcot a beérkezett magyar/morva csapatokkal, tehát öt nappal később. A halogató harctevékenység (itt őseink által, a színlelt megfutamodás harceljárására alkalmazott terminológia) a Duna jobb partján, a harcérintkezés felvételétől az ütközetig (~40 kilométer sávban) nyolc napban, míg az északin (~15 kilométeren), három napban számolható.
Mi lehetett az oka annak, hogy a Duna északon modellezett ugyanazon események 3–5 nap késéssel következtek be? Hadműveleti megfontolások alapján nagy biztonsággal itt is a tudatos bajor hadműveleti megtévesztés rajzolódik ki. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a déli hadoszlop szándékosan gyors előrevonásával, napokkal megelőzte az északi hadoszlopot. A megtévesztés következtében a magyar véderő főerői a Duna déli partjára összpontosultak, kevés csapatot hagyva a Duna északi területein. A megtévesztés kezdetben bevált. Közrejátszott ebben az is, hogy az északi útvonalon előrevonást végrehajtó csapatok felderítését az uralkodó terepviszonyok lényegesen megnehezítették. Ennek következménye az lett, hogy amíg a déli hadoszlop harcolt, az északi hadoszlop nagyobb ellenállás nélkül, július 1-jére kijutott a Morva folyóig, és 15 kilométerre megközelítenie Pozsonyt (a magyarok elővédharcai innen számolhatók).
A Duna bal partján kialakult veszélyes helyzet szükségessé tehette a Duna délen bevetett magyar csapatok egy részének átcsoportosítását a folyó északi oldalára. A Dévényi-folyosóban halogató harcot vívó erők a folyón átkelt könnyűlovascsapatokkal megerősödve, feltehetően a táborba vonult, harcokban kifáradt Liutpold seregét bekerítették és megsemmisítették.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért vált szükségessé a hadműveleti megtévesztés? Mi lehetett az eredendő indítéka? A településtömbök eloszlása azt mutatja, hogy a Dunától északra a Nyitra és a Kis- Kárpátok között több mint másfélszer nagyobb településsűrűséget jelez a feltárt fegyveres lelőréteg együttese, mint a Dunántúlon. Ez azt jelenti, hogy a csatát megelőzően a Magyar Fejedelemség térségben diszlokáló, bevethető erőinek a zöme a Dunától északra helyezkedett el. A bajor hadműveleti megtévesztés szándéka feltehetően ennek az erőcsoportosításnak a területi megosztása lehetett.

A bajor vereség alapvető okát abban látom, hogy nem szerveződhettek össze csapásmérő erővé, nem alkalmazhatták a döntő csata harceljárását. A magyarok támadása az időben elkülönült, csoportokba szervezett menetrendjüket érte, lehetővé téve részenkénti megsemmisítésüket, és a magyarok részéről az erőfölény megszerzését. Mindez azért alakulhatott így, mert nem ismerték a magyaroknak a messzehordó reflexíjaikra alapuló távolharc-taktikáját és az ezzel kombinált, színlelt megfutamodás harceljárását. A vereséghez hozzájárulhatott – feltételezve az északi hadoszlop létét –, hogy a Duna két partján felvonuló erők nem rendelkeztek folyamatos összeköttetéssel, nem tájékozódhattak a kialakult helyzetről.

A POZSONYI GYŐZELEM KÖVETKEZMÉNYEI
A pozsonyi győzelem a Magyar Fejedelemség nyugati határát kitolta az Enns folyóig, és északra véglegesítette a volt Morva Birodalom keleti részeinek (a mai Szlovákia és Észak-Magyarország területének és Alsó-Ausztria keleti területeinek) elfoglalását. A bajorok veresége oly megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb 123 év múlva, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.
A pozsonyi csata részletes elemzése egy sor, a magyar hadüggyel kapcsolatos kérdést világít meg. Ezek közül a legfontosabb a korabeli magyar hadszervezet mozgása, mely éppen a csata kapcsán figyelhető meg.
Észre kell vennünk a hadüggyel kapcsolatos, néhány fontos körülmény jelenlétét. Az első a magyar haderő mozgósítási rendszerét érinti. Ugyanis a csapatok alkalmazási körleteikbe érkezésének dátumai – még a feltételezett, korai Enns környéki felderítés esetére – sem teszik lehetségessé egy mozgósított haderő bevetését, melynek normaidejére a mozgósítás elrendelését követően a gyülekezési körlet elfoglalásáig – a krími tatárok ismert normáit figyelembe véve – 2–4 hét számolható. Ebből következik, hogy a pozsonyi csatában a békében is hadra fogható, azonnal alkalmazható haderőt (a törzs- és nemzetségfők állandó katonai kísérete) alkalmazták.
A számítások azt igazolják vissza, hogy a könnyűlovas-véderő alkalmazásával a Kisalföldről és a hozzá csatlakozó területekről számolhatunk. A Felső- Tisza-vidék térségébe helyezhető fejedelmi katonai kíséretnek nem volt lehetősége részt venni a harcokban.
A magyar hadügy egy másik fontos kérdését, a határvédelem rendjét is pontosíthatjuk. A feldolgozás megerősítette korábbi értékelésünket a gyepűelve kettős rendeltetését illetően. A magyarok a gyepűelvének a határfolyóktól nyugatra elterülő sávját biztonsági zónának tekintették. Rendeltetése a terület ellenőrzésében, idegen mozgások felderítésében és a határvédelmi erők riasztásában fogalmazható meg. A Wienerwald és a Fischa folyó közötti biztonsági zóna mélysége reálidejű felderítést biztosított, lehetővé téve bármely ellenséges behatás elleni intézkedés időbeli foganatosítását. A modellezés alátámasztotta, hogy a Fischa, mint határfolyó képezte az ellenséges támadások megállítását és visszaverését előkészítő első ellenállási vonalat. Ettől keletre húzódott a határőrizeti sáv, melyben a magyar könnyűlovasság a látszólagos megfutamodás taktikáját ismétlődően alkalmazva lelassította az ellenség előnyomulási ütemét, állandó zaklatással veszteségeket okozott, kifárasztotta erőit, felmorzsolta erkölcsi tartását, megbontotta fegyelmét és számára előnyös helyen döntő csapást mért rájuk. Tehát a határőrizeti sáv rendeltetése az ellenség megsemmisítésében határolható be.
Az ütközet tanulságai alapján a gyepűelve rendeltetése a felderítésben, riasztásban és a határvédelem szervezett egységében foglalható össze. Nagy valószínűséggel a felderítés a határvédelem része volt, és sem a fogalmak, sem a mögöttük ma ismert tartalom akkor még nem vált szét.
A győzelem a honfoglalók, és az őslakosság összefogásából születhetett meg, a törzsszövetség és a csatlakozott népek fegyveres erőinek együttműködése alapján. Három évvel Kurszán vezér halála után esetleg mást lehetett volna elvárni, azonban viszálykodás és az elkülönült helyi érdekekért folyó harc helyett egységes katonai fellépésbe ötvöződött a hon birtoklásának tudata.
Torma Béla elemzése alapján (Új honvédségi szemle, 2007. július 5)


Január 6. - Vízkereszt avagy háromkirályok napja      (azért nem "vagy amit akartok")

 

 

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” azaz a 12 napos ünnep zárónapja. Innen való az ünnep angol neve: Twelfthday, "magyarán " tizenkettedik nap. 

Az Epiphania görög szó azt jelenti: „megnyilvánulás”. Epiphania ünnepe a III. századtól létezik, ekkor tartották Krisztus születése napját. Száz évvel később azonban  Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” december 25.-ei ünnepével egyesítette az egyház, ezért  az Epiphania hamarosan új jelentéseket kapott.  Egyfelől a háromkirályok imádásának,  másrészről Krisztusnak a Jordánban való megkeresztelkedésének is az ünnepe lett. Az utóbbi gondolathoz később   kapcsolódott Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezés.  

 

Ezzel a nappal tehát véget ér a karácsonyi ünnepkör, és megkezdõdik a farsang.  Mivel a  parasztság ekkor ért rá  szórakozni,  hiszen a földeken éppen nem volt munka, a farsangi időszak alkalmat adott  a vigadozásra . Amikor  beköszöntött a tavaszi szántás-vetés idõszaka,  véget ért minden léha bolondozás, mert minden gondolkodó ember a jövõ kenyerére figyelt s figyel ma is, aki a természet ritmusát követi.

Ekkor bontották  le a karácsonyi asztalt is. A Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adtákFalun-városon  hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát. Városon  nem túl dicső véget ér az addig becsben tartott fa : kidobálják a kuka mellé. Ez is tanít valamire, de talán  akad ennél okosabb tanítás is. Falun elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt. Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.

Az ünnephez sok-sok hiedelem és szokás kapcsolódik:

 

Van ahol még ma is él, máshol örvendetes, hogy újra él a háromkirály járás,  néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.3 k.jpg

A több évszázados  betlehemes szövegekben a pásztorjáték , a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet.  Leginkább férfiak és fiúk,  máshol meg csak lányok  járták  a házakat. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag.

Íme a csillag a Néprajzi Lexikon nyomán:beo.jpg
Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. A háromkirályjárás egyetlen állandó szövegmotívuma a csillagének:


beolvasás.jpg

 

A játék cselekményvázlata:



-ENGEDÉLYKÉRÉS: Be szabad-e jönni a csillagokkal háromkirályt köszönteni?

-A FŐSZEREPLŐK BEMUTATKOZÁSA Ők Gáspár, Menyhért, Boldizsár azaz a királyok, valamint Heródes. Szerepelt még a katona, az angyal ( NÉHOL Ő A CSILLAGVIVŐ) és a hírnök is.

-HERÓDES ÉS AZ EGYIK KIRÁLY PÁRVIADALA

-A CSILLAG KIUGRATÁSA

-JÓKÍVÁNSÁGOK, AJÁNDÉKOK KÉRÉSE, ÁTVÉTELE A gazda és a gazdasszony szépen megköszöni a jókívánságot. Nyomtékul  szalonnát, kolbászt tűznek a  királyok botjára, esetleg  kapnak egy pohár bort is.

Mára  a dramatikus szokás  egyszerű köszöntővé egyszerűsödött.

 

 A Ghymes feldolgozásában ilyen gyönyörűséges a csillag ének:

 

Vízszentelés:

 

Innen az ünnep magyar neve, hiszen szentelik, keresztelik a vizet.

A templomokban  manapság is szentelnek vizet. Ebből a hívek vittek haza, hogy baj, betegség, halálesetkor a család rendelkezésére álljon. Behintették vele a falakat, hogy ne csapjon oda a villám. Öntötték a jószág ivóvizébe, hogy egészségesek maradjanak, a vetőmagra, hogy szépen megeredjen s jó termést hozzon. A lányok megmosták benne arcukat, hogy szépek legyenek. A szentelt víznek, melyet Háromkirályok vizének is neveznek,  ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak, s ezt a hiedelmet az egyház is támogatta.

A szentelt víz  ott volt az emberi élet fordulópontjain. Meghintették vele a gyermekágyas asszony ágyát, lottyantottak belőle az újszülött fürdővizébe, a menyasszonyt és vőlegényt is  megpermetezték vele.A házban felravatalozott halott mellett is ott volt, rendszerint rozmaringágat tettek a vízbe. A szertartás végeztével a halottat is megpermetezték vele.

Gyógyító hatását nem is érdemes lajstromba venni, elvileg bármire, minden bajra gyógyír.Kenegettek vele fájós tagokat, itták is például torokfájás ellen.

Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát de még sót is szenteltek bizonyos vidékeken.

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása.

E nap a házszentelés időpontja is,

  a szokás a napkeleti bölcsekhez kötődik: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megjelent Jézus jászolánál, és kifejezték imádatukat a kisded előtt. A házszentelésre vagy  más néven KOLEDÁRA  már Mátyás király idejéből is van adat  Napjainkra visszaszorult, de egyes helyeken erre az alkalomra összegyűlnek a  rokonok. A bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak,   Az egyház meg  a házszentelések alkalmával gyűjtött be a hívektől fát , búzát, lisztet, diót, tojást, almát,miegymást. 

bBB.jpg


 

      A házszentelés ceremóniája így zajlott:
A hagyomány szerint a csengettyűs ministránsok előre jelzik a ház lakóinak a pap érkezését, a kapufélfára vagy a bejárati ajtó elé rajzolt jellel jelezve a papnak, hogy az ott lakók  akarják-e a látogatását vagy sem. Ha igenlő választ kapnak, akkor a ministránsok áldást, békességet kérő verset mondanak el.

A jellel ellátott hajlékokba csengettyűszóval  érkezik a pap,  s köszönti a ház lakóit „Békesség e háznak és a benne lakóknak!”  
 A szertartás után a papot égő gyertyával kísérik ki.

 

Időjósló nap is:

Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap  időjárásából is jósoltak az újév időjárására nézve.Szõlõtermõ vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés. Ha nem, majd megcsordulhat még Vince napján! vigasztalódtak magukat. 

 

Forrás:

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/vizkereszt

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

 

Magyar - járás a Mongoloknak?



 

Nagyjából egy évvel ezelőtt a barátnőm egyik összejövetelén beszélgettem egy középkorú jól szituált férfival, aki hosszú éveket töltött Közép-Ázsiában, többek között Mongóliában. Egy rövid mondattal elintézte a mongol beszámolóját, amely így hangzott:

„A mongol iskolákban a gyerekeknek azt tanítják, hogy az Aranyhorda a Magyaroktól kapott ki.”
Amit mondott szöget ütött a fejembe! Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Nem értettem az egészet!
Egy éven keresztül nem hagyott nyugodni ez az egyetlen egy mondat. Utána jártam: A Mongolok igenis jól tanítják!
Egyet azért biztosra vettem: 1241 április11-én nem vertük meg a mongol hadakat Muhinál, ám nem is mértek ránk megsemmisítő csapást, mint ahogy azt tanultuk.
Az iskolában valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a tatárjárást, ha nem is pontosan így tanultuk, de ez volt a sugallata:
Dzsingisz Kán 1241-ben Muhinál megsemmisítette a magyar haderőt, majd pusztított és kiirtotta a magyar lakosságot, majd a betelepülő szlávok, germánok, románok megtanultak latinul, hogy pár száz évvel később magyarul beszélhessenek.
Kivonulásuk a tanultak szerint: Majd egy félév múlva meghalt Dzsingisz Kán apja, Batu kán, így az országból viharos gyorsasággal kivonultak!
Kivonulásuknak valós okai a következők:
1. Igen sok harcosuk odaveszett a Magyarországi hadjárataikban.
2. Nem tudták megsemmisíteni a magyar haderőt, erre bizonyíték az is, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után, már több külföldi hadjárat élén visszafoglalta a tőle korábban kizsarolt nyugati megyéket.
3. Közel 160 magyar várat nem sikerült bevenniük (Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely, Zala, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, stb.)
4. A magyarországi háborús állapotokban a mongol hadsereg élelmezése is nehézséget okozott.
Most jön a lényeg, ha időben előrecsúszunk 44 évet, akkor valóban Mongóliában tanítanak helyesen, mert Magyarországon elfelejtették tanítani azt a röpke tényt, hogy:
1. Nogaj kán 1285-ben, az addigi legerősebb seregével, az Aranyhordával indult a Magyarok ellen (a 2. tatárjárás) Pestnél IV. László csatlakozott Kunokkal hülyére verte, majd a keleti Kárpátok szorosain át kiűzte őket. Torockónál a Székelyek segítségével győzött, és az utolsó túlélő Mongolt is kiűzték az országból, de még Vizsolynál Baksa György, majd Borsa Lóránd is fölpofozta őket.
Ezt a Mongolok valószínűleg „Magyar járásnak” hívják.
Köszönöm a figyelmüket!
Ja! Volt egy másik mondata, „Ha egy mongolt megkérdezel, hogy miért van akkora országuk a népességükhöz képest, akkor a válasz a következő: visszavárjuk a Magyarokat!”Köszönjük a meghívást, udvarias, de maradunk.
Marjai László, Budapest 2011-07-27


Január elseje, a polgári év  kezdete.

Boldog új esztendőt kívánok a Ghymes zenekar dalával:

 

 

NÉHÁNY ÚJÉVI JELKÉP:

Kismalac

malac.jpg

Szilveszteri malac, aki kitúrja a földből a szerencsénket. A malac a bőség jelképe is, aki mindent képes felfalni és a maga javára hasznosítani.

Négylevelű lóhere

lohere.jpg

 A négylevelű növény  igazi ritkaság. Kitartás kell ahhoz, hogy ráakadjunk a "szerencsére". Az igazi szerencse azonban csak akkor ér el minket, ha a négylevelű lóherére véletlenül találunk rá.

 

Szerencsepatkó

patko (2).jpg


 

  Régen a patkó az állatokkal kapcsolatos rontások elűzésére szolgált. A szerencsepatkóba vetett hit alapja az volt, hogy az ártó szellemek ellen rendkívül hatásosnak vélt vasból készült. A szerencsepatkó szerencsehozó jelentését mással is magyarázhatjuk:  a régiek szerint a vas  megvéd a  gonosz szellemektől (a talált vasnak pedig még nagyobb ereje van).A patkót azért alkalmaztak, hogy az megvédje a ló lábát a  szúrós, sérülést okozó dolgoktól, azaz védelmet nyújtson. Ha a patkó a lovat képes megóvni a külső veszélyektől, akkor talán az embert is képes megóvni a bajtól, gondolhattál eleink. A patkó bűvös ereje azzal magyarázható, hogy amikor a patkót a ló lábára illesztik, azt a tűzből veszik ki, ennek ellenére a lónak mégsem fáj.A patkót még bűvösebbé tette a hét szög, amivel fölverték, lévén a hét bűvös szám. De bűvös volt maga a patkó anyaga is – hiszen a hit szerint a vas varázsereje távol tartja az ördögöt.

 Szerencsehozó hiedelmek újév napjára:

Aki újév első napján születik, abból nagy úr lesz!

Ha egészséges az, akit először meglátsz újéve reggelén, te is az leszel egész évben!

Aki malacpecsenyét eszik, annak a házába sok pénzt, jólétet túr a malacka.

Ha ezen a napon piros almát teszünk a vízbe és megmosakszunk benne, még szebbek leszünk!


 

 

Hallgassuk a Gajdost is újév alkalmából !

 

 MIT EGYÜNK MA?

 

ÚJÉVI ÉTELEK:


Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálko­zás, megszabott ételek fogyasztása,  és bizonyos ételek tiltása.  Mindenki ismeri  a baromfihús evésének tilalmát , mert úgy tartják, a baromfi elka­parná, hátrakaparná a szerencsét, kire­pülne a szerencse. Disznóhúst viszont jó választás enni, mert a disznó elõretúrja a szerencsét.  Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik, mert   a sok apró magocska  sok pénzt hoz a házhoz. Néhol hagyományosan  rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy "hosszúra nyújjon az esztendõ, sokáig éjjenek" meg  hogy ezzel "nyújtsák a gazdaságot" .  Hagyomány volt egész kenyeret szegni, azért hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly mentén tilos volt  a mákos ételt enni,  mert  attól bolhásak lennének a következő évben . 

A moldvai magyaroknál  jelentősek a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokások. Újév reggelén manapság is  búza, kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magot  szórnak  szét a házban. Eközben jókívánságokat mondanak: "Adjon isten bort, bõ búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát." vagy: 
"Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!". A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak.  Újév napján megrázzák a gyümölcsfákat,  így igyekeznek biztosítani a bő termést.

 Már az ókori  Rómában  is ünnepelték az év évkezdetét, mégpedig   mértéktelen kicsapongással. Az emberek jókívánságokat mond­tak, ajándékokat adtak egymásnak. A keresztény egyház  Jézus körülmetélésének ünnepét tette  Janus ünnepének helyébe. 

A római újév a Julius Caesar  nevéhez kapcsolható naptárreform  eredményeképpen került január elsejére. A középkori Európában  számos évkezdet volt szokásban. Hazánkban  például kará­csonytól, december 25-tõl számították az új esztendőt.  Erre a változó évkezdetre utal az újév kiska­rácsony elnevezése is.


A január elseji évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általá­nossá.  Ez 1582 óta  van " forgalomban ".

A Calendae Januariae, azaz január hónap elsõ napjának elnevezése  magát az újévet jelentette, másrészt az egész télközépi ünnepkört. Sok nyelvben  az újévi szokások a calendaenévbõl eredeztethetők. Ilyen a koledálás, kolindálás elnevezés,  de maga a kalendárium neve is utal erre.


Az újévhez fűződő szokásokkal az emberek  a gazdaság, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét  akarta   biztosítani.  Jóslással, varázslással, mágikus praktikákkal igyekezett szerencséjét, egészségét biztosítani. Sok szilveszteri szokás január elsején is érvényes.


Az újévi köszöntésnek, különösen a diákok adománygyűjtéses köszöntéseiről tiltásáról a 16. század óta vannak  adatok.   Főleg a szokás tiltásáról vannak adatok.

Országosan elterjedt  szokás volt, hogy újévkor házról házra járva jókí­vánságokat mondtak, illetve énekeltek . fiúgyermekek, legények, házasemberek, amelynek jellemzõ szövegkezdete: Újesztendõ, vígságszerzõ. 
 Rendszerint csapatosan mentek házról házra.

Engedélyt kértek: 
Szabad-e újévet köszönteni? 

TILOS MA A MUNKA!:

  Régen munkatila­lom volt  év első napjánaz, nem volt szabad fõzni, mosni, varrni, állatot befogni. (Mosni már karácsony elsõ napjától tilos volt január másodikáig. hogyhogy lehetett ezt megtenni, nem is tudom. Sikerült nekik.)

Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlõdik egész évben, ezért igyekeztek a derűsen, veszekedés nélkül meglenni egymással.

Újesztendõ napján nem szabad semmit kiadni a ház­ból, mert elszáll a tehén haszna- tartották ezen a napon.

Január elsõ napja  kiváltképp a férjjóslásra alkalmas . A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit lát először az eladő leány,  olyan nevű ember  lesz a férje.  Máshol tükröt tettek a lányok  fejük alá, hogy megálmodják a jö­vendõbelijüket.

Lónyán kocsonyát ettek, aztán  elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválasztott  egy csontot,  melyet kitett az udvarra. Aki csontját  a kutya reggelre  eltakarította, az abban az évben férjez is ment.( Az összefüggést nemigen látom, de biztos van benne.)

Kora reggel a kútnál mosdottak, hogy frissek legyenek egész esztendőben.Így kezdték a napot , s az egész esztendőt.

 

Íme egy újévi köszöntő:

Új esztendő, vígságszerző…

Új esztendő, vígságszerző,
Most kezd újulni.
Újulása víg örömet
Szokott hirdetni.
Hirdeti már a Messiást
Eljöttnek lenni.
Légyetek a nagy Istennek
Igaz hívei!
Alsó kék ég, felső kék ég,
Dicsérd uradat;
Urad áldjad, menny, föld, tenger,
Te magtartódat!
Megtartódnak, táplálódnak
Mondj hozsannákat.
Hozsánna néked, Úr Jézus.
Mondj jónapokat!
Áldott Jézus, dicső Krisztus,
Kedvezz népednek!
Bor-, búzával, bő terméssel
Látogasd őket!
 

 

Forrás:

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://www.lovasok.hu/index.php?i=35282

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

 

Szilveszteri és újévi népszokások

                                  

Szabó Emese szegedi foglalkozásvezető összeállítása
 

Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i. e. 153-tól vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg.
 Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését.

Álljon itt most néhány népszokás és babona, akár okulásul, akár azért, hogy kipróbáljuk.

Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.

 

 

E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenből” is. Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagymakalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.
 A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
 Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz, pl. Hajdúszoboszlón azt mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.
 Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás babonáihoz. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja. Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.
 Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
 Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.

 



 

Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette.
 Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac is, mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt annak, aki ezen a napon baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis az elkaparni volt hivatott a szerencsét. Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.
 A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére.

 


 

Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.

Szerelemjóslás
A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.
 A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Magyar babonák:
Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna”.
A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.
Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken – így húsvétkor és pünkösdkor is – a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.
Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja

 


 

Tilalmak
Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.
Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Szerencsehozó étkek:

A malac, azaz malacsült
Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.

A lencse
A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.

Szerezz be egy kis szerencsét!
A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

 



 

A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat.
A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít.
A lóhere elűzi a boszikat és a rossz szellemeket.
A malac gazdaggá teszi a ház népét.
A csirke viszont elkaparja a szerencsénket.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.
 A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

Vízkereszt

Magyar neve a görög Hagiasmos nevet magyarítja, míg a katolikus népek általában a Epiphania vagy háromkirályok napja elnevezések nemzeti formáját használják. Egy XI. századi egyházi forrásból tudjuk, hogy a január 6-i vízszentelést nálunk „görög módra” hajtották végre.
 A vízkereszti szokások közül külföldi látogatók már a XV. században jellegzetes magyarországi jelenségnek nevezték a papság vízkereszt-napi alamizsnagyűjtését. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra.

 




 

Felhasznált irodalom:
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0005.html
Az újévi szokások eredete
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjc/0/24434/1
Ma ne együnk baromfihúst! - Szilveszteri babonák és népszokások
 barikad.hu
http://magyar-videk.hu/babona/bor-buza-bekesseg-szilveszteri-nepszokasok
Újévi babonák és népszokások
http://kifozde.blog.hu/2007/12/31/ujevi_babonak_es_nepszokasok
8+1 régi újévi népszokás, ami ma is hasznos lehet
http://www.nlcafe.hu/szorakozzunk/20091231/_81_regi_ujevi_nepszokas_ami_ma_is_hasznos_lehet/
Telegdi Ágnes: Téli ünnepkör, Aréna Kiadó
csepel.info

 Szilveszter napja

 

Szent Szilveszter pápa  ünnepe  a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája, Bőved estének is nevezték. Szokásainak tartalmát, hiedelmét és hangulatát újév napjától kölcsönzi.

 Már a babilóniaiak is azt tartották, hogy a jövendő a sors könyvében meg van írva. Ezért nem véletlen, hogy az emberek évezredek óta próbálják kifürkészni jövőjüket, s biztosítani jó sorukat.

Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A népi kalendárium  alapján szilveszter az újesztendő első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai és hiedelmei  szinte azonosak,  s  mindkét napra érvényesek.

A szilveszteri szokásokban kiemelkedően fontos szerepe van a zajkeltésnek. Ennek elnevezései: kongózás, csergetés, pergőzés, nyájfordítás.  A  pásztorfiúk  nagy zajjal  kergették el az óesztendőt,  a dudás az Ó szép Jézus kezdetű  nótára  zendített. Ezalatt a többiek   különféle zajkeltő eszközökkel szaladgáltak, s ezért ráadásul  a háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak. A zajcsapáshoz tartozott a gulyajfordítás ( micsoda príma név!) is Ennek az volt a célja, hogy az állatok felriadjanak álmukból, s a másik oldalukra forduljanak. Miért volt ez kívánatos? Hát azért, mert így biztosították az állatok egészségét és  termékenységét a következő esztendőre.  Néhol azért engedélyt kértek az ifjak a gazdától, mielőtt nekifogtak a zajkeltésnek: "Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?" Kongattak, énekeltek. A ceremónia végeztével ilyen s hasonló tréfás versekkel kérték az adományt:

Bemennék én tihozzátok, Ha van erős pálinkátok,

De ha nincsen pálinkátok, Be sem megyek tihozzátok.

A képen gulyafordítást végzők láthatóak.

 

Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz  egy történetet  is  kapcsolnak. A hagyomány  szerint   a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal  kikergették  a törököket.  Másik magyarázat is van: a hajdúk török martalócokat üldöztek, és visszatérve köd ereszkedett rájuk, hogy hazataláljanak, az otthon lévők segítségül nagy zajt csaptak .Ennek
 az emlékére tartják néhol még ma is a zajos összejövetelt.  Estefelé minden pásztor a piacra ment, ahol kolomppal, dudával, " ereszd el a hajamat"  jellegű zajcsapásba kezdett.

A szilveszteri zajongás célja egyértelműen a gonosz elűzése. Ez Erdély falvaiban is szokás volt. Ott  az  éjféli harangszókor a fiúk  teljes gőzzel, minden lehetséges zajkeltő eszközzel  lármáztak.  Tréfás kedvükben kicserélték az utcakapukat, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lány van a házban.

Az óév kiharangozása és az újév énekkel köszöntése  leginkább az erdélyi protestáns falvak szokása. Néhol  éjfélkor  még lövöldöztek is , nem csupán tülköltek .Közben megszólaltak a harangok, így temették az óesztendőt.  Csak ezután harangoztak istentiszteletre.

 Néhol egy teljes órán át húzták a harangokat:  így búcsúztatták az óesztendőt és  így kötötték egybe az óesztendőt az újjal.  

A Homoród menti falvakban este  tizenegy óra tájban először a nagyharanggal, majd a kisharanggal harangoztak. A falu népe  közben egyházi énekeket zengedeztek – legalább nem hallatszott, ha valaki hamisan énekelt… Ezután egy  szép szál legény kiállt a torony ablakába és elbúcsúztatta az óévet, majd  az összes harangot együttesen meghúzva köszöntötték az újévet.

 

JÓSLÁSOK:

Bár az ünnep szokásai közül a legelterjedtebbek a pásztorok és legények zajkeltő, gonoszííző szokásai, jelentősek  még az ólomöntés és egyéb szerelmi jóslások, melyekről előbbiekben már szóltunk. Sok helyütt hagymakalendáriumot is készítenek. Az ország csaknem minden területén reggelig tartó táncmulatsággal búcsúztatják az ó évet.

   Ezen  a különleges éjszakán is igyekeztek a lányok elősegíteni sikeres párválasztásukat: gombócfőzéssel, ólomöntéssel  próbáltak  jövendőbelijük neve és foglalkozása  felől előzetesen ismeretet szerezni.

A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt: "Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol" . Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt monták: "Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!"

Ilyenkor is jósolnak fokhagymával, hagymával is:

ÍME A HAGYMAKALENDÁRIUM :

"Ha kíváncsi volt a gazdaember, hogy milyen időjárás lesz az újesztendőben, minden hónapban, akkor vöröshagymát kettévágott és tizenkét kovát lebontott róla s mindenikbe tett egy kis sót". Amelyikben reggelre nem olvadt el a só, az száraz hónap volt amelyikben elolvadt, az esős hónap volt. Így tudta meg, hogy milyen időjárás lesz abban az évben. Hasonló módon jósolnak fokhagymával is. Abből tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és abba sót tesznek.

Köszöntők

Óév estéjén, újév hajnalán, és reggelén  az ifja és fiúk köszönteni járnak - szerencsére  még ma is. Az Újesztendő vígságszerző kezdetű szép énekkel és más újévkor is szokásos köszöntőkkel járják a házakat.Bőséget, jó egészséget, szerencsét kívántak a következő esztendőre, amiért jutalmul adományt kaptak.

 A Ghymes zenekar előadásában így hallik:

 




Hejgetés

 

A moldvai hejgetés vagy urálás az  ifjak óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása.

A HEJGETÉS DRAMATURGIÁJA:

1.

Először a búza élettörténetét adja elő a hejgető (uráló). Ez  a mag elvetésétől kezdődően  a kisarjadzáson, aratáson, kicséplésen, megőrlésen át egészen a belőle történő kenyérsütésig tart.

2 .

Ezután jókívánságokat mondanak a ház népének. A szokás célja a gabona, a kenyér,  magarán a termékenység biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre. A hejgető a szöveget mondja és a bikát szólaltatja meg.

 

Mi ez a bika?

Ez a  bika – ki hinné- egy  köcsögdudaféle hangszer. Dézsából készül, száját vékony báránybőrrellekötik, közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hangszert a lába között tartja a hejtegető, és megnedvesített kezét huzogatja a lószőrön.A hangszer ettől  dörmögő, a bika bőgéséhez hasonló hangot ad. A hejgető csoporthoz tartozhatnak alakoskodók is. Ilyen a medve, cigány (a medve gazdája), vőlegény, menyasszony, ostorosok, továbbá furulyás, dobos zenészek.

Lujzikalagoron (Moldva) a hejgető legények ostorpattogtatással, csengettyűszóval, nagy zenebonával vonulnak. Mikor egy lányos házhoz érkeznek, megkérdezik: "Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűkvel, s bikával?"  Ha engedélyt kapnak ( mindig kapnak), megállnak az udvaron és az uráló elkezdi a köszöntőt:

HEJGETÖ Jó estét, jó estét kívánunk a házigazdának és a házigazda asszonyának!

Már eljöttünk ebbe az új esztendőbe és kapjik magikat jó egészségbe, csendességbe, békességbe és az Úr Jézus nevibe.

Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETÖ Az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak hetfő regvel, mikor felkele,

víg Váradra el kell menni keresni szolgát, és el kell indulni szántani

és hetfő regvel mikor felkele megmosdana, megtörölközne aranykendezővel és letérbölt, megimádta az hamar Jézust,

hogy megérte hetfő regvelt.

Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETÖ És hetfő regvel mikor felkele,

akkor az úrgazda bemene a grádzsba, kioldozza nagy szép fekete lovat, feltette a nyerget a hátára.

Serje mint a tűz, fekete mint az üst.

És felszöke a ló hátára, megcsapkodta a ló hátát, betalál, be víg Várad felé.

Mikor hazaére, megvéve tizenkét kiló vasat, és mikor hazafelé indula, mint a gondolat napszentület felé akkor kovácsmester kiszökött egy nagy szerencsénkbe.

Gyere ide uram!

Én vagyok magadnak a mestere, csináljunk ekéket,

nagyobbakat, kisebbeket, s potriviltabbakat. Biztassátokj ó legények!

MIND Hej!

HEJGETÖ És mikor hetfő regvel felkele,

akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak:

Hamar uram!

Kell keresni szolgákat, el kell indulni szántani.

És keresének szolgákat. Felrakodának tizenkét szeker búzát. Indulnának a mező felé és mikor odaérnének, letérbölnének,

megcsókolták a fóldet, megimádták hamar Krisztust, hogy megérték azt a napot,

hogy szántsák meg azt a nagy szép mezőt, hogy vessék be azt a nagy szép búzát

és nekifogának vetni, hosszába, keresztülibe is vetnek egy nagy feteke barozdát. Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETŐ És béveték a búzát,

az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,

ha már az a búza meg kell termedjék egy hónapra s egy félre, ha nem termett meg egy hónapra s egy félre,

megtermett két hónapra s egy félre,

s akkor az úrgazda azt parancsolta a szolgáknak,

hogy már hetfő regvel meg kell járja azt a nagy szép búzát, és akkor azt mondta a szolgának,

hogy hozza ki azt a nagy szép sárkány lovat. Feteke mint az üst, serje mint a tűz.

feltette a nyerget a hátára, megcsapkodta a ló hátát, s mező felé beindula.

A mező messzünét zöldlött, közeliből sáriglott, bémennek a közepibe.

Leszakaszta három csokrécskat és bétette a zsebibe. Mikor hazafelé indula mint a gondolat,

mikor odaére, felteve az asztalra,

hamar a ház megvilágosodott,

hamar úgy megimádta az Isten is azt a nagy szép mezőt, olyan szép volt a búza.

Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

HEJGETŐ Akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak, hetfő regvel be kell menjen Végváradra.

Felkele, elindula Végváradra, odaére,

megvéve a tizenkét kiló vasat, mikor hazaére, csinánák a sarlókat.

És akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,

Hamar uram, hetfő regvel kell keresni szolgákat. Hamar megyünk aratni.

Hetfő regvel felrakom én a tizenkét szekerbe, beindulnának a mező felé, és mikor odaérének, letérbölének és keresztet vetnek napkelet felé, és megimádták hamar Jézust,

hogy megáldotta azt a nagy szép búzát, és néki fognak aratni,

jobb kezükvel arattak, bal kezével markolva fogja, és markokból felekbe, felekből osztogokba,63 osztogokból dzsireádákba,

dzsireádákból a lába alá tevék és kiverék. Markikval megszereIik, filivel zsákokba merik, és betakarínak tizenkét szekervel.

Hazaindulának napszentület felé,

mikor érének haza,

kovácsmester kiszökött egy nagy búzalisztes kalappal.

Hamar uram gyere ide hozzám, csinálja szép tiszta búzalisztet. Hamar érkezik az újesztendő, hamár uratok és mikor haza érének, felteve a vizet, megmelegíte, meggyúrá,

és csinála egy akkora kalácst,

mint a malomnak a legnagyobb kerekje, és bévet egy darabot oda.

Egy darabot onnan kivéve, megy haza. Feltette az első szegre, nem talált, feltette a hetedikbe, letörött,

feltette a harmadikba, letörött.

És elveve az úrgazda, felteve az asztalra, azt mondta az úrgazdánénak,

hamar uram, vedd el a kést, vágd el egybe, adj az uratoknak is,

hamar nekünk is.

És a jövő esztendőbe, mikor eljöjjünk, kapjuk magikat csendességbe, békességbe, hamar Úr Jézus nevibe,

és végig áldják házat,

s az disznó füstölt lábát.

Isten adja az úrgazdának, az úrgazdánénak, a már minden családjának,

egészséget Jézuskának, dícsértessékjó neve. Biztassátokjó legények!

MIND Hej!

  HEJGETŐ: Úr Jézus nevében Isten tartsa meg a házigazdánkat, és a házigazda asszonyát.

A Hej! kiáltások közben a hejgető megrázza a csengettyűit. A többiek nagy lármát csapnak ostoraikkal, a bikával, a harangocskákkal, furulyával, dobbal.

Lujzikalagor (Moldva), 1993. Gyűjtötte: Karácsony Molnár Erika

 

Lakatos Demeter ide kapcsolódó verse a

Csángú hejgetés

 Det1 óra tizenkettőt üt,
 Azért kapunk új esztendőt.
 Új esztendő színbe2 várja,
 Vénnek az életét most szánja,
 Vajon órára szegezi,
 S éjfélkor elviszi?
 Egy új esztendű, mint egy virág,
 Örül neki az egísz világ.
 Egy új esztendőbe most vagyunk,
 Maguknak sok jót kívánunk.
 Legényeknek, leányaknak, bácsuknak3,
 Nípnek4, kölyöknek urálunk5,
 Senkit nem felejtünk el,
 Azt tudjuk, hogy úgy is kell.
 Ki szereti, hozzan bort,
 Igyék, s oszt rugja a port,
 Leánynak egy szíp legényt,
 Legénynek leányt megint,
 Betegnek egíszséget,
 Mindenkinek békességet,
 Új esztendő magának,
 Jó szerencse házának,
 Szültüljetek6 legínyek,
 Örüljetek jó kedvnek,
 A háznak s a gazdának
     Sok esztendőt kívánunk!
 Szaporodjanak, mint a filesek7,
 Kereztelésre én is ott leszek,,
 Mük az ablakból nem menünk,
 Meddig perecet nem kapunk,
 Azirt jöttünk hejgetni,
 Mi egy kis pénzt nyerni,
 Dorsa8 szegínyek vagyunk,
 Ennivalót nem kapunk,
 Félbemaradt az utunk,
 Az ablak alatt meghalunk,
 Ma nem érdemes meghalni,
 Van kedvünk még táncalni,
 Nektek hiu9 most tele puival10,
 Váltsátok a régit újval,
 Font kalácsok az asztalon,
 Bor kacag a korsóban,
 Szép babák a tűzhelyen,
 Házba magánál nagy rend,
 Hejgetést nem bánunk,
     Sok esztendőt kívánunk!
 Soknak kívánunk sok esztendőt,
 Jamboron a hóba ledült,
 Minden háznál tisztelték,
 Azt hiszem, hogy megigézték
 Krapasztaltan11 kicsit látok,
 Házba is látok most fákat,
 Nem jöttünk mük kopogtatni,
 Eljöttünk csak hejgetni,
 Kivánunk sok egészséget,
 Házba soha betegséget,
 Az Isten adjon, el ne hordjon,
 Más időre det eljövünk,
 Jobbnál jobban megkapjuk,
 Teknőcskébe egy buba,
 Ne férjen a zsákba búza,
 Pincébe sok pujocska,
 Egy kívánság, nem pogocsa12.
 Innen menünk, megfázunk,
     Sok esztendőt kívánunk!

1. amikor
 2. kebelébe (vö. roman san)
 3. itt apa, családfő
 4. fehérnép
 5. kíván (vö. roman ura)
 6. furulyáljátok
 7. nyulak
 8. nagyon
 9. padlás
 10. kukoricával
 11. holtan (vü. román a crapa)
 12. tréfa

 

 SZIL VESZTERI - ÚJÉVI  FINOMSÁG A ROPOGÓSRA SÜLT MALACPECSENYE:

 

A malacot szárazra töröljük, besózzuk, pihentetjük. Ismét szárazra töröljük. A hasüreget meghintjük majoránnával, köménymaggal, majd egy zsemlét teszünk bele, hogy a nedvességet felszívja. A száját szétnyitjuk, és egy almát illesztünk bele. Ezután az egész ma1acot bekenjük sertészsírral. A négy lábát szétterpesztve tesszük tepsibe, majd a sütőbe. A sütéshez legalább 1,5 órára tervezzünk. Csak mérsékelt tűznél süssük! Közben  olajba  vagy zsírba  mártott kenőtollal az egész testet végigkenjük. Amikor már szép piros, akkor kész. Ezután kivesszük a sütőből, vágódeszkára helyezzük, azonnal lecsapjuk a fejét, hogy belsejéből a gőz eltávozhasson.  Ha ez elmarad, megpuhul a bőr.Felszeleteljük, és eredeti alakjára visszaállítva pecsenyés tálra tesszük. Savanyúságot, burgonyát vagy kenyeret is kínálnak mellé.

FORRÁS:

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

“A VAJAT kérném szépen....”



 

Egy kis érdekesség:

 A Margarine eredetileg a pulyka hízlalásához lett előállitva. Amikor a pulykák meghaltak a Margarintól a befeketetők, akik ennek az anyagnak kikisérletezéséhez adták a tőkéjüket vissza akarták szerezni a pénzüket és ezért ezt a fehéres anyagot, ami nem hasonlít semmilyen étkezési anyagra megkeverték egy kis sárga színezékkel és elkezdték értékesíteni, hogy a vajat felváltsa. Hogy tetszik? Egy ügyes ötlettel új ízesitett változatok láttak napvilágot.
 Tudod mi a különbség a Margarine és a vaj között?

 Olvasd végig és megtudod! Roppant érdekes...

 Mindkettő termék majdnem azonos kalóriát tartalmaz.
 A vaj szaturális zsírtartalma kicsit magasabb mint 8 gramm összehasonlítva a Margarine 5 gramm-jával.
 A Margarine fogyasztása a nőknél 53% növeli meg a szív és keringési rendelleneségeket szemben az ugyannyi mennyiségü vaj elfogyasztásával a Harvard orovsi kutatásai szerint.
 A vaj fogyasztása elősegíti a különböző tápanyagok felszívódását és felhasználását az emberi szervezetben. A vaj nagyon sok tápértékkel rendelkezik. A vaj íze nemcsak sokkal finomabb, hanem ízfokozóként is használható.
 A vajat évezredek óta használja az emberiség szemben a Margarine, ami kevesebb, mint 1OO évvel ezelőtt fejlesztettek ki.

 És most a Margarine-ról:

 Nagyon magas a telített zsírtartalma!
 A szívkoszorúér betegségek kialakulásánk veszélye megháromszorozodik!
 Megnöveli a koleszterolt és azon belül is a „rossz” LDL –t és lecsökkenti a „jó” koleszterolt!
 A rákos megbetegedések veszélye ötszörösére növekszik!
 Csökkenti az anyatej minőségét!
 Csökkenti az immunrendszert!
 Csökkenti az inzulin szintjét!

 És most jön a legdurvább: A MARGARINE egyetlen egy molekula kivételével már majdnem műanyag! Ha azonos lenne ez az egy molekula is, akkor már 1OO%-ban azonos lenne egy bevásárlő szatyorral! Így azonban CSAK 99%-ig azonos! 27 komponense vagyis összetevője azonos a festékkel.

 Ha ez még mindig nem elég arra, hogy elgondolkodjál az étkezéseden, akkor itt van még két érdekesség:
 Kipróbálhatod magad is....helyezz el egy MARGARINE-t az utcán vagy a garázsban (lehetőleg ne a napon) és pár nap múlva vizsgáld meg! Észreveszed majd, hogy senki sem nyúlt hozzá még azok a kis muslincák is elkerülik. Az illata sem változik mert nem rendelkezik semmilyen tápanyagértékkel és egyetlen baktérium sem tud megtelepedni rajta éppenezért!
 Hogy miért? MERT MŰANYAG! Rákennéd a kenyeredre a műanyag bevásárló szatyródat????

 Oszd meg a barátaiddal, ha számítanak Neked!
 Ahogy a kínai mondás tartja, ha valaki megoszt valami értékeset, amiből hasznod származik, akkor kötelességed azt megosztanod neked is másokkal.

Mit jelképez a szarvas?

 



 

A magyar nép egyik lélekvezető állata, s az egyetemes mítoszkészlet fontos szimbóluma a szarvas. A barlangrajzoktól a sámánhiten keresztül korszakokon és kontinenseken át követhetjük nyomon a szarvas attribútumát. Külön kiemelném a magyarság ősvallásában betöltött szerepét. Fejtsük meg, hogy mit szimbolizál a szarvas a kollektív tudattalanban, s hogy mit üzen számunkra ez a jelkép!


 Amióta az emberiség létezik, a szarvas igen előkelő helyet foglalt el a kollektív tudattalanban és a vallásokban. Találkozunk vele az őskori barlangrajzokon csakúgy, mint az ókori kultúrákban. A szarvas agancsa különösen fontos szimbólum, amely az idő periodicitását és a megújulást, az újjászületést reprezentálja. Részint azért, mert a szarvas agancsa újranő, részint azért, mert agancsában a szoláris (Naphoz kapcsolódó) szimbólumot véltek felfedezni. Ilyesformán az agancs nem más, mint a Nap sugara.

 A kínaiak a szarvast a jóléttel és a hosszú élettel hozták összefüggésbe. A japán sintoizmusban gyakran feltűnik a szarvas a szentélyek képein, amúgy pedig az istenek hátas állata.

 A germán mitológiában a világfa koronájában négy szarvas legelész, s közben megeszi a bimbókat, a virágokat és az ágakat. Utóbbiak sorrendben az órák, a napok és az évszakok jelképei.

 Mivel az emberek úgy tartották, hogy a szarvasnak van olyan energiája, amely megvédi az embert az ártalmas varázslatoktól, ezért előszeretettel készítettek agancsából védő amuletteket. Állítólag a szarvasagancs jobb oldali ágában több az erő, mint a bal oldaliban.

 A szarvas húsa a fáma szerint lázcsillapító hatással bír. A Bestiarium szerint a diptam nevű gyógynövényt szarvasok fedezték fel: amikor nyíl fúródik a testükbe, megkeresik ezt a növényt, esznek belőle, s csodák-csodájára annak hatóanyaga meggyógyítja őket és a nyilat is kihajtja belőlük.

 Az alkímiában a szarvas a fémmegmunkálás és a fémátalakítás szimbóluma. A szarvas elsősorban lunáris (Holdhoz kötődő) jelkép. Ugyanakkor a szarvas Artemisz istennőhöz is kapcsolódik, aki egy Aktaión nevű vadászt változtatott szarvassá.

 A keltáknál égi közvetítő a szarvas. Cernunnos istenség például a fején szarvasagancsot visel. A kelta korban úgy vélték, hogy a szarvasok a „tündérek marhái”. Ezt nem szabad félreérteni. Számos kultúrában a beavatott és a sámán agancsokkal ékesített fejdíszt visel.

 A keresztény források arról számolnak be, hogy amikor a sárkányok előbújtak a földből, egy szarvas széttaposta őket. A sárkányok ez esetben a sátán megszemélyesítői. A heraldikában gyakorta feltűnik a szarvas motívum sokrétű jelentéstöbblettel: egyrészt az erőt jelképezi, másrészt a szelídséget és a lágyságot.

 A szarvast a középkorban többször szőlőt majszolgatva ábrázolják, ami azt fejezi ki, hogy a hívő még ebben a világban is részesülhet a mennyei élvezetekből.

 A görög és a római korból ered a felszarvazás szokása. Ez a szokás arra vezethető vissza, amikor az uralkodó együtt hált az asszonyokkal, s ennek jeléül szarvakat tétetett a házukra. Megjegyzem, a középkorban az asszonyok uralkodóval való légyottjai a férjeik számára többnyire igen magas tisztség megszerzését jelentették.

 Közép-Amerikában a kalendárium hetedik pecsétje ábrázol szarvast. Aki e jelben született, annak az volt a sajátossága, hogy nem szerette az állandó otthont, szinte folyamatosan vándorolt és a természetet járta. Amúgy a szarvas több eurázsiai népnél és egyes észak-amerikai indián törzseknél is a csillagos ég jelképe.

 Szent Hubertushoz (†727), a vadászok, az erdészek és a lövészcéhek védőszentjéhez kötődik egy szarvassal kapcsolatos legenda. Hubert egy hercegi család elkényeztetett sarja volt, akinek az életét teljesen kitöltötték a világi örömök. Az egyik nagypénteken elment vadászni. Ekkor váratlanul egy szarvas tűnt fel előtte, amely agancsai között egy keresztet viselt. Az előkelőséget annyira megrendítette a látomás, hogy annak hatására döntött úgy, hogy abszolút új alapokra helyezi az életét.

 Ami a mítosz valóságtartalmát illeti, Hubert ténylegesen Lüttich első püspöke volt. Állítólag maga a pápa szentelte fel. A felkenés aktusa közben azonban hiányzott a stóla, s egy másik legenda szerint ekkor egy angyal jelent meg, aki egy stólát nyújtott át neki. A mai napig ereklyeként őrzik a kultikus ruhadarabot, amelyet a veszett kutya harapta emberre szoktak ráteríteni.

 A magyarság számára a szarvas szakrális állat, ezért aki oltalma alatt áll, az különleges tulajdonságokkal bír. Az örök megújulás, a Nap, illetve Krisztus szimbóluma. A hosszú életnek és a halhatatlanságnak a jelképe, mivel a szarvas megkeresi az élet forrását és iszik annak vizéből. A szarvas a bőség és a teremtő erő egyik attribútuma.
 Csodaszarvasmondának egyik változata szerint Hunort és Magyart a csodaszarvas vezette Meótisz mocsaras vidékére, ahol Dul király lányait vették feleségül.

 A csodaszarvas mondája megtalálható a Képes krónikában. Csodaszarvas szerepel Anonymus Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai) című művében is. A csodaszarvas monda irodalmi feldolgozásai közül kiemelkedik Arany Jánosnak a Buda halála című művének 6. éneke: Rege a csodaszarvasról.

 A regösénekekben a csodaszarvas mindig hím állat, ezért csodafiúszarvasként is emlegetik. Az egyik,

 Dozmaton feljegyzett változatban a csodaszarvas homlokán a fölkelő fényes Nap, oldalán a szép Hold, jobb veséjén az égi csillagok vannak.

 Egy másik monda szerint a Csodaszarvas homlokán viseli a hajnalcsillagot, vagyis a Vénuszt, szügyén a Holdat, két szarva között pedig a Napot.

 Jankovics Marcell kutatásai alapján a Csodaszarvast az égen a következő csillagképek alkotják: Ikrek (Gemini), Szekeres (Auriga), Orion, Fiastyúk (Pliades), a Perseus és a Cassiopeia.

 A szarvas a gyorsaságáról is híres. Mint csodaszarvas transzcendentális tulajdonságok hordozója: ő a magyarság egyik lélekvezető állata, ezenkívül ismeri a gyógynövények és az örök ifjúság titkát.

 Spirituális szempontból a csodaszarvas feladata az, hogy életet vigyen mások életébe. Ezen kívül a szarvas a mozgásnak, a hódításnak és az életnek a szellemiségét hordozza magában.

 Kik az aprószentek?

aprosz.jpg

Aprószentek napján a Heródes király által  lemészárolt  kisdedekre emlékszünk.

Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a "zsidók újszülött királyát" keresik. Mivel a  bölcsek nem tértek vissza hozzá, írástudói segítségével derítette ki, hogy a gyermek Betlehemben született meg.  Hogy a „ konkurenciával” végezzen, Heródes  Betlehemben és környékén az összes  kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megölette. Így akarta biztosítani, hogy a "zsidók újszülött királya" nem maradhasson  életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek.

Jézus úgy maradt életben, hogy Józsefnek álmában megjelent egy angyal.  Arra utasította, hogy  a szent család meneküljön Egyiptomba Heródes vérengzése elől.

Mi a vesszőzés szokása?

apro.jpg

Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s  Moldvában még ma is élő szokás. A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi  kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét  úgy  magyarázzák, hogy betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért - az igazságosság nevében-  ezen a napon  a lányoknak kell szenvedni.

A szokásának kettős magyarázata van: egyrészt pogány eredetű szokás, mely  termékenység- és egészségvarázslással függ össze.  Másfelől a bibliai történetből eredő keresztény szokás.

 

 

Mióta szokás a  vesszőzés ?

apr.jpg 

Nem tudni, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. A pogány eredetű vesszőzésről nincs írásos adatunk. A források  annyit árulnak el, hogy a 16. században már megszentelték a  " verőeszközöket", mert  az ilyen   vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el. Tehát keresztény és pogány szokás prímán összhangba került.

Na de mi az a suprikálás?

A vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak  is nevezték.  Az alkalmas  vessző lehetett  termőág, hajló fûzfavessző.  Suprikálni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló  szövegek kíséretében  finoman  megcsapkodták-veregették, a nőket, leánykákat vagy a gyermekeket.

 Hogyan zajlott le  a vesszőzés?

.Galgahévizen  így  történik a vesszőzés :

Hála Isten megértük az Aprószentek napját!

Adja isten, többet is érhessünk, Nem ilyen búval, bánattal, Örvendetes napokkal!

 A supikáló korbáccsal ráüt az asszonyra, és ezeket mondja ( a szöveghez illő testrész gyenge suprikálása közben):


Keléses ne legyen ebben az esztendőben!

Jó, szófogadó legyen!

A csúz meg ne járja a fejét!

Ha vízért küldik, bort hozzon,

Ha borért küldik, vizet hozzon!

Hasfájós ne légy!

Hátjájós ne légy!

Derékfájós ne légy!

Férjhez leány, férjhez! Házasodni, legény, házasodni! Friss légy, egészséges légy!

Kölcsönverés visszajár, ezután a gazdasszony a nyalábból kihúz egy szál vesszőt, és képletesen megveri a pásztort, hogy jövőre jobban vigyázzon az állatokra.

A suprikáló férfit étellel, itallal, kínálják, üveg bort, vagy pálinkát, kalácsot is adnak neki a jól elvégzett varázslásért cserébe.  A megkorbácsolt lány pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.

 A Dráva vidékén   aprószentek napján a gyermekek fűzfavesszőből font korbáccsal odoricsoltak. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókájukat. Ezután  a többi fiút, néha a felnőtteket is megveregették. Ezért cserébe  diót, édességet, pénzt kaptak. Ha ezen a napon esett az eső, megfigyelésük  szerint kelésesek lettek a gyermekek. Ez ellen az alábbi mondóka védett:

Ódorics, ódorics, Egészséges légy, Beteg ne légy, Keléses ne légy,

Apádnak, anyádnak szót fogadj, Ahová küldenek, szaladj! Egészséges légy, keléses ne légy, Ahová küldenek szaladj!

Ha borért küldenek, vizet hozz, Ha vízért küldenek, bort hozz!

 

KEDVES OLVASÓMNAK IS HASONLÓ JÓKAT KÍVÁNOK, SUPRIKÁLÁS NÉLKÜL IS!

 

 

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1361.html

http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/182.html#198

http://octo.blog.hu/2010/12/01/decemberi_nepszokasok

E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették, de nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy János  naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely  egyes  borvidékeken máig él. Régen minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott.

borJános-nap-Krizsán-Csaba111.jpg

MTI  fotó - borszentelés

A szentelt bornak  különben– mint minden szentelt dolognak – mágikus erőt tulajdonítottak.

Beteg embert és állatot egyaránt gyógyítottak vele. Öntöttek a szentelt borból a boroshordókba is. Ezt azért tették, hogy ne romoljon el a bor. Szólásunk a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan.

A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való naptári helye miatt is kedvelt névünnep. Az István-köszöntőkhöz hasonlóan igen sok változatban él a magyar nyelvterületen. Más nevekkel behelyettesítve, de anyák napi éneknek is kedvelt  az így kezdődő köszöntő:

Serkenj fel, kegyes nép, mert most jő az hajnal,
aranyszál tollakon repdes, mint egy angyal.

 A legények, férfiak ,jánosolnak",  ez a nap nem a mértékletes poharazásról szól,  hiszen úgy tartják, erőt-egészséget isznak Szent János poharából.

Kinek a névünnepe van ma?

janos.jpg

János apostol és evangélista Zebedeus fia, az idősebb .Jakab apostol fivére, úgyhogy keresztény volt az egész család. Halászvolt mint a tanítványok többsége. Ő a negyedik evangélium feltételezett szerzője, és a hagyomány szerint az „Apokalipszis” (Jelenések könyve) írója. Az elsők között követi Krisztust.  Érdekesség hogy  tanítványként  lányos képű ifjúként ábrázolták, evangélistaként idős férfi, végezetül, mint az Apokalipszis látomásos szerzőjét élemedett aggastyánnak mutatják az ábrázolások.

A keresztény üldöztetések idején János is „vértanúságot” szenvedett.  Zubogó olajba dobták, de ő csodálatos módon sértetlenül került ki a tűzre tett üstből, mi több, ifjúságát is visszanyerte. Mesebeli!

Ezután  nem mertek vele ujjat húzni, inkább Patmosz szigetére száműzték. Ott történt, hogy egy viharos éjszakán Isten megnyitotta előtte a menny ajtaját, föltárta előtte a jövőt.

Forrás:

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/janos-napi-borszenteles/

http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/182.html#198

http://octo.blog.hu/2010/12/01/decemberi_nepszokasok

 

 

 István napja egészség és termésvarázsló nap. A legények, férfiak a mise után együtt járnak "istvánolni", az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Sok helyütt táncot is rendeznek. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése.

 ISTVÁN NAPJA A REGÖLÉS FŐ IDŐPONTJA.

regls.jpg
A 16.-17. században a kalendáriumok a vízkereszt utáni első hétfőt regölő hétfőnek nevezték. Karácsonyi népszokásaink közül  kitűnik az István-napi regölés, különösképpen a regösök által kántált énekszöveg, amiben a  téli ünnepkörrel kapcsolatos emlékek,  keresztény jelképek  keverednek az ünnepi köszöntővel és a házigazdának szóló jókívánságokkal.A regölés a karácsonyi és újévi köszöntés. István napjától,  azaz december 26.-tól újévig , néhol vízkeresztig  regölnek: a legények vagy a felnőtt férfiak is házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.
Sokan eredeztetik  e szokást az õsi hitvilágból,  a sámánizmustól. A regösénekben  ott van az õsi hitvilág : csodaszarvas, Nagyboldogasszony,Szent István ( István királyunk és a vértanú alakja sokszor bájosan mixelve)

Maga a regölés szó is vitatott eredetű. Egyesek a révülésre vezetik vissza, mások a rekeg szóra, ami a nyers elõadásmódra utal.  Érdekesség, hogy réges régen a regös foglalkozásnév is volt . A regösének szövege a XIX. századra már igen  eltorzult. 

A regösök  mindig kifordított báránybőr bundát viseltek,  láncos bottal és köcsögdudával felszerelve mentek a lányos házakhoz. Több szakaszos énekük a jöttüket bejelentő bevezetés után jókívánságokat halmoz a gazdára, s a fiatalok párosításával fejeződik be.

regoslancos.jpg

regosduda.jpg

Először a házhoz való megérkezéskor a regösök a házigazdától engedélyt kértek, hogy elmondhassák az éneket a „hej regő rejtem” refrénű termékenységvarázsló éneket. Ezután  köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvasról. Elmondták, hogy milyen messziről jöttek, és, hogy ők István király szolgái. Végezetül  a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak .  Legutolsó ténykedésükként  leányt varázsoltak el, azaz regöltek össze egy legénnyel.
 Távozáskor megveregették a gerendát, hogy áldás szálljon a házra.
Hittek a regölés erejében,  az ekkor felvert port bekeverték a vetõbúza közé  esetleg a tyúkok ételébe, hogy jól tojjanak a következõ évben.
A regölésért elvárták a jutalmat: sonkát, kolbászt, bort, pénzt, merthogy fele a gazdáé de fele a regösöké.

regos.jpg

 Regösének:
Szerencsés jó estét adjon Isten! Regösök vagyunk.
Amoda is keletkezik egy sebes patak,
Legeltetem juhaimat, csodaszarvas.
Csodaféle szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán
Ezer misegyertya
Gyulladván gyulladjék.
Oltatván aludjék.
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Itt is mondanának
Egy szép leányt,
Kinek neve volna,
Német Franciska volna,
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Amoda is mondanának
Egy szép legényt,
Kinek neve volna:
Varga Mihály volna,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Regöljük a gazdát,
Vele az asszonyát;
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Sarokban a zacskó,
Tele van százassal;
Fele a gazdáé,
Fele a regösöké,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!

Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk.
Tovább is kell menni, dohányt is kell venni; jó éjszakát!

regles.jpg

Na, itt egy somogyi változat:

Nem vagyunk mi rablók, Szent István küldöttje.
Refr. Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép tehenet, tejet-vajat eleget,
hadd süssenek rétest a szegény regölõknek! Refr.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ökröt, ökör mellé szekeret, szekér mellé kereket,
kerék mellé locsöt, a locs mellé vasszöget, a vasszög mellé faszöget! Refr.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ólat, száz koszos malacot,
az egyikbol kifussanak, a másikba befussanak! Refr.

 Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép kecskét, melléje menyecskét,
a menyecskéhez jó szerencsét! Refr.

Széken ül a gazda, bársonynadrág rajta.
Ezer forint a zsebében,
fele a gazdáé, fele meg a regöloké. Refr.

Rozit Isten meg ne mentse, kebelébe rejtse,
dunna alá takargassa, úgy rikassa,
mint a koca malacát, de még annál is jobban. Refr.

regolos.jpg

A Hahóton lejegyzett változat záró sorai pedig ezek:

 Emitt keletkezik

Egy szép kerek pázsit,

Abban legelész egy

Csodafiúszarvas.

Csodafiúszarvasnak

Ezer ága-boga,

Misemondó gyertya

Gyújtatlan gyulladjál,

Ojtatlan aludjál.

Haj regő rejtem!

Azt is megengedte

Az a nagy Úristen!

 Akkor most hallgassuk is meg a Ghymes együttes előadásában:

www.youtube.com/watch?v=e0YXGXWVFjs&feature=player_embedded

Mit is jelent ez a szép szöveg?!

Az ágas-bogas agancskorona ábrázolása a rajta égő gyertyákkal jócskán megelőzi a karácsonyfát, mint karácsonyi szimbólumot!

Az agancsát elhullató szarvast   jelképes „égi" fák állatalakjának tekintették. A  Csodafiúszarvas nevet  frissen kereszténnyé lett  őseink adták a Megváltónak, a szarvas úgy lett a magyaroknál Krisztus állatalakja, mint közismerten  a Bárány.

A  karácsonyi szarvas égi  világosságot hirdet, és jó hírt mond, mint karácsony éjszakáján a pásztoroknak. A regösének szövegváltozataiból kiderül, hogy a szóban forgó misegyertyák csillagok, s hogy az állat a szarván „a fölkelő Napot”hozza.

 

 
Dömötör Tekla:MAGYAR NÉPSZOKÁSOK( részlet)
 regölés

 

Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben, Udvarhely megyében volt szokásos a regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel. Hogy ezt milyen komolyan vették, annak az emlékét még most is felfedezhetjük. 1968 decemberében két idősebb embert kértem meg Egyházasfaluban (Győr-Sopron m.), hogy énekeljék magnetofonra a regöséneket. Szívesen megtették, de előzőleg tanakodtak, hogy milyen leány- és legénynevet említsenek az énekben, nehogy véletlenül össze nem illő párt regöljenek, vagyis varázsoljanak össze.

E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.

 
Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)
A karácsonyolás

December 26-án, Szent István napján a legények felköszöntötték a falu Istvánjait. E nap azonban a regölés-é is. – Ez az ősi napfordulati, jórészt ókori eredetű dramatikus alakoskodó tevékenység, illetve a párokat összevarázsoló művelet Európa új népeinél továbbélt. Az állati alakoskodók elleni állandó egyházi tilalom azonban az ősi bika és szarvas megjelenítését kikoptatta, szereplésük egyre inkább a szövegbe szorult. 

KI AZ A SZENT ISTVÁN, AKIT 26-ÁN ÜNNEPELÜNK?

Szögezzük le, nem Szent István királyt, hiába van utalás  erre a regös énekekben.

Szent István diakónus a kereszténység első vértanúja volt.  A görög nevű István (Sztephanosz) a zsidók és a keresztények közti vallási türelmetlenség első ismert áldozata volt.  Istvánt ugyanis a  jeruzsálemi Szanhedrin ( azaz  a legfelsőbb törvényszék) istenkáromlás gyanújával perbe fogta,mire válaszul  István a védőbeszédében  amellett érvelt , hogy Jézus a Megváltó és Isten Fia. Ezzel mondhatni kihúzta a gyufát, az istenkáromlás főbenjáró bűnét követte el. Ezt halálbüntetéssel   honorálták akkoriban.  Istvánt  ezért megkövezték .Szent István első vértanút diakónusi dalmatikában ábrázolják, mivel – mint történetéből megtudható – egyike volt az apostolok által kinevezett első hét diakónusnak. Így ő lett a diakónusok védőszentje.

Jellemző attribútuma a kő, ( azzal végezték ki).
István napja december 26-a, ezt az  időpontot az egyházatyák a Szent életének példázat-jellegét hangsúlyozó asztrológiai szimbólumok alapján választották meg.

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_istvan_diakonus

http://www.s4m4n.eoldal.hu/cikkek/regoles.html

Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON

tinnye betlehem.jpg

A képen a tinnyei betlehem látható.

 

A betlehemezésnek két fő típusa van:

Az egyikben élő emberek adják elő a jelenetet, a másik pedig a bábtáncoltató betlehemes. Írásomban mindkettőt bemutatom.

A többszereplős, dramatikus játék a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztérium-, illetve pásztor játéka. A karácsonyi játékok  először  hazánkban is a latin nyelvű liturgikus jelenetek voltak. Középkori ma­gyar nyelvű szöveg nem maradt ránk. A 17. és a 18. században főként iskolások és laikusok vallási előadásairól szólnak a tudósítások, az első magyar szövegek is a 17. századból származnak. A 19-20. századi betlehemes játékok részben az iskolák és a laikus vallási társaságok számára írt régebbi szövegek folklorizá­lódott változatai, részben pedig újabb keletű szövegek.

A 17-18. századi betlehemes szövegekben a szálláskeresés, a pásztor játék, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet  rendszerint együtt szerepel. A háromkirály-jelenet  különben  a vízke­reszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemes játékokban megmaradt a háromkirály-jelenet, az angyalo­kon, pásztorokon kívül a háromkirályok is szerepelnek . A betlehemezés és a vízkereszti háromkirályjárás része lehet az úgynevezett Heródes-játék, mely a napkeleti bölcsek látogatását mutatja be Jézusnál, és Heródes haragját; esetleg a betlehemi gyermekgyilkosságról is szót ejt.  A Heródes-játékok  főként vízke­resztkor kerülnek előadásra, néhol  azonban a karácsonyi pásztorjátékkal együtt a betlehemes játék részét képezik. A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran.külön szokásként adták elő. Így például a  Szállást keresést a Szent Család az advent időszakában, ennek egyik változatát bölcső járásnak nevezik .

A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható, valamint angyalok, állatfigurák. Nagysága változó, előfordul egy méter magas vagy ennél nagyobb betlehem is.

btlm.jpgA Magyar Népzene Tára m a betlehemes játékok fő típusait a nagy néprajzi tájegységek (Dunántúl, Felvidék, Alföld és Felső­Tisza vidék, Erdély) szerint csoportosítja.

Erdélyi betlehemes:

Az erdélyi típusú betlehemes hosszabb lélegzetű, misztériumszerű, liturgikus és epikus elemekkel átszőtt 12-20 szereplős játék. Rendszerint elő- és utójátéka is van, előadása különösen nagy előkészületet, betanulást igényelt. Legarchaiku­sabb jelenetei a 17., 18. századig vezethetők vissza. Az angyalokon, pásztorokon kívül szerepelhet Szűz Mária, Szent József, futár, király. Jellegzetes jelenete a szálláskeresés. Érdekessége, hogy a pásztorok állatálarcot is viselhetnek. Általá­ban felnőtt férfiak, legények játszották, akik a játékot kellő komolysággal, litur­gikus szolgálat igényével adták elő.

A betlehemi rendtartás előírja, hogy a bet­lehemezésben résztvevőknek: "nem szabad a kocsmahelységeken forogni, fonó­seregbe lányokhoz járni, az utcákon néma csöndben kell járni, továbbá nem szabad világi éneket énekelni. Mindezeket meg kell tartani attól a naptól, amikor próbálni kezdik egészen vízkereszt napjáig". Aki ennek nem tett eleget, azt megbüntették, bármilyen rossz idő esetén a templomot mezítláb, hajadonfővel háromszor meg kellett kerülnie .

Szerkezete:

- bekéredzkedés;

- szálláskeresés;

- pásztorok ébresztése;

- az öreg csobánnal, pakulárral folytatott párbeszéd;

- ajándékvitel;

- adománykérés.

 

Bábtáncoltató betlehemezés:

babanyisskicsi.jpg
A képen a Bábakalács Bábszínház betleheme látható.

A bábtáncoltató betlehemezés a betlehemezés egyik sajátos típusa. A kellék­ként hordozott betlehem belsejében egy rövid bábjáték is bemutatásra kerül. Ennek a·formának három táji központja ismeretes: a Balaton környéki és zalai falvak, Esztergom környéke és a Felső-Tisza vidéke.

A bábokat a betlehem aljába vágott járatban alulról mozgatják. A bábok elnevezései vidékenként változók: angyal, ördög, Heródes, kéményseprő, halál, pásztorok, Jutka, Marin­ka (női figurák) és egy adománygyűjtő báb: dékán vagy Kismiklós. A bábok táncát, mozgását a szereplők énekkel kísérik. Jelentősége azért is nagy, mert ez az egyetlen népi bábjátékunk.

A marosvásárhelyi bábtáncoltató betlehemezés szereplői: Szent József, ki­rály, angyal, két pásztor, turkács. A bábok  16-20 cm-es fanyelek. A fej részt fehér vagy rózsaszín vászonnal tekerik be. Erre rajzolják az arc részeit. A paku­láro129 fejét lapos deszkából faragják, nem csavarják be ronggyal, hogy az ös­szeütésnél koppanjon. Heródes feje egy szegen áll - egy vékony zsineggel a testhez erősítve -, hogy a veres vitéz könnyen lelökhesse. A turkács (adomány­kérő) zacskója rossz harisnyaszárból készül. A fejét nyúl vagy báránybőrrel vonják be. Állkapcsát hátulról zsineggel rángatják. A veres vitéz kardja a kézfejjel együtt a testhez van szegezve, mintha a kard markolatát szorítaná, így könnyen lelökheti Heródes fejét.

A bábtáncoltatóban  Heródes meg jelenik a színen, jobbra-balra hajol, keresi Jézust. Visszatér, ismét megfordul, ekkor találkozik a veres vitézzel, a HŐSSEL!

VERES VITÉZ Mit keresel itt te, Heródes?

HERÓDES Keresem az Úr Jézust, hogy imádjam.

VERES VITÉZ Hazudsz, kutya, meg akarod ölni! Ránts kardot!

HERÓDES Nem rántok.

VERES VITÉZ Ha te nem rántasz, rántok én!

(Azzal levágja a fejét. Szúrja a szíve tájékát, hogy biztosabb legyen a halála.)

Én vagyok az a kis Veres vitéz, aki levágta Heródes fejét!

(A pap, a harangozó, majd az ördög jelenik meg. Utóbbi testében horog van, ebbe akad bele Heródes, úgy viszi.)

ÖRDÖG Gyere velem! Ha nem jössz, viszlek!

Jó leszel Plutónak, csizmatakarítónak!

(A pénzevő Demeter, a Turkács, jelenik meg.) Tátsd ki Turkács a szádat, hozzák a piculákat, Tátsd ki Turkács a szádat, hozzák a piculákat.

TURKÁCS: (A Tátsd ki résznél kitátja, majd becsukja ütemesen a száját. Állkapcsai csattognak, ezután tátott szájjal várja, hogy tegyék bele a pénzt, mikor már nem tesz­nek bele többet, jobbra-balra néz, és elmegy.)

 Forrás: Marosvásárhely  1943. Gyűjtötte: Petelei József

Forrás:

Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON

 

BERBET.jpg 

Karácsony ünnepkörének és szokásainak  eredete még ősember korunkban keresendő.    Később is a  napfordulók éjszakái minden nép hitében az emberfeletti lények földön-járásának órái, kedvező alkalmai tehát az őket megnyerő, vagy legalább távoltartó, a varázsló és jövőkutató szokásoknak. Lakomás ünnep volt már a rómaiaknál és a halottak megvendégelésének estéje a germánok körében.

A keresztény  egyház a világosságot és az életet  egyszerre kapcsolta  Istenhez , ezért december 25-e Jézus  születésének. azaz  a " világ világosságának", a szeretetnek ünnepe lett.

Az első teendő a karácsonyi asztal megterítése a karácsonyi abrosszal. 

A karácsonyi esti vacsorához az asztalt ma is ünnepélyes módon terítik meg.  Hagyományosan először az erre a célra  készített  abroszt terítik fel.  Erre kistányérban magvakat tesznek, kosárkában hagymát, fokhagymát, krumplit, tálban sült húst, kolbászt, hurkát, szalonnát, frissen sült kenyeret, kalácsot, diót, mézet, bort. Az asztal alá a hagyomány szerint szénát szórnak, gazdasági eszközöket raknak. Ezek  mágikus célzatúak, biztosítják, hogy jó legyen a termés, az eszközök használhatók maradjanak,

 A  karácsonyi abrosznak   kizárólag a karácsonyi vacsoránál van helye.  karácsonyi abrosz varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy beteg embert -- gyógyulás végett -­megdörzsöltek az abrosszal, átkötötték, betakarták, stb. Másutt az abrosszal takarództak, hogy ne legyenek betegek. Néhol a jó termés reményében ebből vetették a búzát. Volt, ahol úgy tartották, ha ki mossák, következő karácsonyig elmegy a varázsereje; majd ismét karácsonykor kapja vissza. A karácsonyi abrosz mágikus alkalmazása Európa más területein is megtalálható. Színe általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. Néhol  a felterítés módja is meghatározott.  A karácsonyi étkezés alatt keletkezett morzsákat az állatok elé szórják.

Enni azonban majd csak az éjféli mise után szoktak, előbb semmi esetre sem. A gazdasszony kimegy a kertbe, megfenyegeti a gyümölcsfákat, hogy a következő évben sokat teremjenek . A lányok andrásolnak.

Az otthoni teendők elvégzése után készülőknek a templomba, de beharangozás előtt nem mennek be, mert úgy tartják, hogy ott, akkor egy halott pap tart misét a halott lelkeknek. Kint várakoznak tehát,harangozáskor bemennek a templomba.

 KARÁCSONYI IDEJÉN  DRAMATIKUS SZOKÁS A BETLEHEMES JÁTÉK:

Betlehemes játék : A karácsonyi játékokhoz kapcsolódó, énekelt és recitált darabok neve. A betlehemesek  változatosak lehetnek. Jellemzően szerepel benne az angyal ébresztője és híradás. A játék főbb szereplője a kissé süket öreg pásztor, akinek süketsége miatt tréfás félrehallásai, a humor forrása. A pásztorok félreértik az angyal latin beszédét, tudatlanok, de jó szívűek, táncolnak, furulyáznak, énekelnek.

Az éjféli mise után hazafelé  és a vacsora alatt továbbfolytatódnak a jóslások és a varázslások. Vacsora alatt a gazdasszony nem kél fel az asztaltól, hogy jövőre jó kotlósai legyenek.

 

Forrás:

Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, IV. kötet, Dömötör Tekla, regölés címszónál.

 SZ.jpg

December 24. - Ádám és Éva napja,  más néven karácsony szombatja, vagy karácsony böjtje Magyarországon ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát, és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok. A karácsonyfa-állítás egészen új szokás, mert csak a XIX. század ötvenes éveiben, akkor is csak  városon jelent meg először.
A  nép  ezt a napot karácsony szenvedőjének is nevezi, elég logikus, hogy miért. Ezen elnevezések találóan jellemzik azt a szigorú böjtöt, amely a nagypéntekinél csak annyival könnyebb, hogy estefelé már hal, főzelék, tészta és gyümölcs is fogyasztható. Ezek az ételek, ha szigorúan böjtösek is, semmi összefüggésben nincsenek a  keresztény vallás parancsaival. Valamennyinek megvan a maga  ősi gonoszűző, termés- és szerencsevarázsló, egészségjósló ereje. Fogyasztásuk tehát mély , ősvallási eredetű, mondhatni rituális tett. Az ünnepi evésszabályozás a   felsőbb hatalmak jóindulatának megszerzésére irányul. Az étkezésnél ugyanis a hagyomány szerint  a szellemek is jelen vannak, és az alkalmi ételek az emberi kívánságok szimbolikus előterjesztői.  Külön szerencse, hogy finomak ezek az ételek!

reglencse.jpg 

Érdekes az egyes ételek jelentése: karácsonyi  étkek a lencse, a hal, és valami  mákos étel, ami  sok helyen a mákos  bobajka. ( Receptje például : ww.mindmegette.hu/makos-bobajka.recept, e bejegyzés alján megtalálható). Ez azért van így mert a mák és a  lencse nem más, mint a pénz szimbolikus megidézése. Fogyasszuk bátran, hátha segít! A karácsonyi asztalon elengedhetetlen a sertéshús,  mert a szaporaság jelképe és bőségvarázsló étel.

reghalaszle.jpg

 

 NÉHÁNY ÁLTALÁNOSAN ELTERJEDT SZOKÁS:

Régen bizony nem örültek, ha  24-e reggelén  fehérnép ment a házhoz először ( már megint a nőkkel van baj!), mert a nő nem hoz szerencsét. Ha férfi megy, akkor sok tojás lesz a háznál a következő évben.

Katolikus vidékeken karácsonyi asztalt  készítettek Somogyban szénát borítottak az asztalra, a sarkaira pedig fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták az egészet.
 Sok helyen  a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csordásnál levő  csomóból, ahány tehén a háznál volt. Azzal aztán  megcsapkodta a csordás lába szárát.

 Néhol  mákos  bobajkát adtak a tyúkoknak, hogy jól tojjanak. A kakas  rosszabbul járt: hátsó fertályát fokhagymával és fekete borssal kenegették, hogy üzekedőbb kedvű legyen.

Úgy  mondták:  Jobban tojnak a tyúkok, ha  szenteste a gazdasszony a szoba sarkában guggol, kezében egy üveg savanyú káposztával, amit később megetet a tyúkokkal.

Karácsony  estéig  minden kölcsönadott holmit visszakértek, illetve e napon semmit ki nem adtak a házból, hogy együtt maradjon a gazdaság.

 Karácsony vigíliáján az erdélyi szász tűzhelyekben eloltották, s azonnal újragyújtották a tüzet.  Ennek a tűznek - hitük szerint -különleges ereje van, tisztító hatású, egészség- és termékenységi ereje van. Az új tűzből származó hamut szétszórták a termőföldeken és a kertben. Ez a mágikus erő átívelt az egész mezőgazdasági év ciklusán. Ezt a hiedelmet és szokást még az Alsó-Rajna vidékiek hozták magukkal, és évszázadokon keresztül megőrizték Erdélyben is.  A tűzgyújtásnak más formája is  előfordul. Van, ahol falu melletti dombon fáklyát gyújtanak, vagy a templom tornyából égő szalmacsóvát dobnak le, vagy szalmakötegből tüzet gyújtanak.

Mi az ünnep "forgatókönyve"?

Azt nem könnyű meghatározni, hogy  mely népszokás a karácsonyi ünnepkör melyik napján és hogyan történik. Azért nehéz  napokra  bontani a téli ünnepkörhöz tartozó  szokásokat, mert amelyik  szokás egyik helyen  egy bizonyos napon zajlott, másutt egy hétig is  eltartott. Vannak vidékek, ahol a kántálók  december 24-én  járnak, máshol egész héten  köszöntenek. Helyenként, ha nem hívják be a köszöntőket a házba, azok  csendesen  eloldalognak, annyiban hagyják. Másutt ezt sértésnek veszik.

regles.jpg

Bár a szokások egy része általánosítható, más része  azonban csak egyes területen dívik. Az állatokkal kapcsolatosak  szokások  értelem szerűen ott  hangsúlyosak, ahol az állattartás a létkérdés, és  nem számottevő  ott, ahol az állat csak  mellékes része a paraszti gazdaságnak. Hortobágy környékén például  igen fontos karácsony éjjelén az állatok etetése-itatása, mert "a karácsony éjfelén merített víz aranyos, gyógyító hatású.” Valamint, „ha az állatok nem kapnak rendesen enni-inni, karácsony éjjelén panaszkodni fognak”. Miután  majd’  minden gazdaságban van állat, jobb a békesség alapon ma is élnek e szokások.

Mik a karácsonyi dramatikus előadások?

regbab.jpg

Bábtáncoltató bábok láthatóak a képen

 

regls.jpg

A karácsonyi játékok legismertebbjének, a betlehemezésnek  két fő formáját ismerjük: az élő szereplőket kívánó pásztorjáték és a bábokkal előadott  bábtáncoltató karácsonyi játék két külön műfaj. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg ezekben a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok ugyan, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen  adnak a kis Jézusnak. A betlehemezést másféle színjátékos szokásokhoz hasonlóan  adománykérő formulák zárják le.
A betlehemes játékok mellett  a  Paradicsom-játék is közismert volt,  ez Ádám és Éva napján  bűnbeesésük történetét adta elő az érdeklődőknek.

 Bizonyos vidékeken a karácsonyesti lámpagyújtással kezdődik a kolindálás vagy  regölés. Ezek a rómaiak népüdvözlő énekeinek keresztény megfelelői. A regölő (ének­mondó), a magyar őstörténet kutatói szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak, ráéneklőinek egyik elnevezése lehetett. A magyar regüs szó a középkori oklevelekben, mint foglalkozási név, (királyi, főnemesi udvarban tartózkodó hivatásos énekmondó) fordul elő. A regölés a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása. A regösének szövegének és dallamá­nak  nyomai az egész magyar nyelvterületen jelen vannak. A regösének rítusének, amelyet a regölés alkalmával énekelnek a regösök.

A  kutatók s  a regölésben a finnugor kori  emlékeket és a téli napforduló megün­neplésének pogány nyomait   látják.  A regölést - a csoda­szarvas motívum, a refrén, s a dal­lam sajátosságai alapján - a sámánénekkel is összefügghet. A regös (énekmondó) a nyelvészek és őstörténészek véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A középkorban - latin!- a regus szó királyi jelentett. A 16.században Bomemisza Péter  jegyezte le a regös szót. Az első regöséneket 1838-ban közölték nyomtatásban.

A Dunántúlon  a legények köcsögdudákkal, csörgős botokkal ­néhol csengővel, regös síppal, furulyával - keresték fel elsősorban a lányos házakat. A  csörgős botot láncokkal praktikus  felszerelni, hogy  fülrepesztő zajt keltsen. A köcsögdu­dával és a láncos bottal hagyományosan  a refrént kísérik.

A regösök jellemző  öltözete kifordított bárány­bőr kucsma és bunda.

regoslancos.jpg


regosduda.jpg

A regös ének általában az alábbi részekből áll:

regos.jpg

1.) Bekéretőzés:

Megjöttek, megjöttek Szent István üldözött szolgái Elfagyott kinek keze, kinek lába, kinekfüle,farka,

A kendtek adományaiból szeretnők meggyógyítani ... Mondjuk-e vagy nyomjuk? (Már, mint az utat visszafelé.)

Vagy:

Nem vagyunk mi rablók, Szent István szolgái, Most jöttünk hideg kútról, hideg mezejéről, Elfagyott kinek keze, kinek lába,

Kinek füle, farka, szabad-e regöIni?

(A bekéretőzésnek több változata van.)

         Háziak:        Mondjátok, mondjátok!

2.) Beköszönés, bevezetés

Amodafolyik egy sebes folyó,

Sebes folyó partján csoda szőrű szarvas, Csoda szőrű szarvasnak ezer ága-boga, Ezer ága-bogán kilenc mise gyertya, Gyulladván gyulladjék, altatván aludjék, Hej, regö rejtem, azt is megadhatja

Az a nagy Úristen!

3.) Termékenységvarázslás

Adjon az Úristen, ennek a házigazdának Két kis ökröt, két kis bérest, Csöngős-pöngős szekeret,

Aranyos ostornyelet,

Hej, regü rejtem, azt is megengedte Az a nagy Úristen!

4.) Párosító rész, vagy összeregölés

Itten vagyon egy szép legény Kinek neve (Jóska!),

Itten vagyon egy szép leány Kinek neve (Róza!)

Isten meg se mentse, Kebelébe rejtse,

(Jsszecsöndöröclj'ék összepöndörödjék mint a cica farka!

Még annál is jobban:

Mint a kisnyúl farka!

Haj, regü rejtem, regü, regü rejtem, Mind a kettőt összeejtem.

5.) Adománykérés

Regüljük a gazdát, véle az asszonyát, Krumpli a sarka, fűzfa a talpa,

Botom a szivarja, nagy tök a kalapja. Amott a sarokban, van egy öreg zacskó, Tele ezüstpénzzeI, fele a gazdáé,

Fele regölőké.

Hej, regö rejtem, azt is megadhatja, Az a nagy Úristen!

6.) Elköszönés

Isten áldja meg e háznak gazdáját, Töltse meg az Isten, csűrét, kamoráját!

Adjon Isten bort, búzát, barackot, Kurta farkú malacot, Csutorámnak feneket,

Hadd ihassunk eleget!

Isten megáldja Kendteket!

 

( A bejegyzés szerzője is hasonló jókat kíván!)

 

BAOBAJKA.jpg

A MÁKOS BOBAJKA HAGYOMÁNYOS KARÁCSONY ESTI ÉDESSÉG:

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • 2 dkg élesztő
  • 2 db tojás sárgája
  • 1 teáskanál kristálycukor
  • 1,5-2 dl tej
  • 5 dkg vaj
  • csipet só
    A mártogatáshoz:
  • 6-7 dl tej
  • 2 csomag vaníliás cukor
    A szóráshoz:
  • 15 dkg darált mák
  • 10 dkg porcukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • kevés liszt
  • vaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítés:

Először elkészítjük a tésztát. Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, a sóval, a tojássárgájával, a felfuttatott élesztővel és az olvasztott vajjal robotgéppel bedagasztjuk, hogy sima, lágy kelt tésztát kapjunk. (Ha a tészta túl kemény lenne, egy kevés langyos tejet adhatunk hozzá.) A tésztát letakarjuk, és langyos helyen duplájára kelesztjük. Ha megkelt, lazán átgyúrjuk, és két részre osztjuk, a két részt hengerré sodorjuk. A két hengert egyenként 30 korongra vágjuk. A korongokat lisztben megforgatjuk, és a vajjal kikent tepsibe tesszük. Újabb 20 percig kelesztjük, majd előmelegített sütőben (160 fok) aranybarnára sütjük (kb. 30 perc).

A mártogatáshoz a tejet megforrósítjuk, belekeverjük a vaníliás cukrot. A kisült korongokat - kisebb adagokban - a tejbe áztatjuk, óvatosan, hogy el ne törjenek. Kivajazott tepsibe, vagy tűzálló tálba rakjuk, és rétegenként a porcukorral és a citromhéjjal elkevert mákkal meghintjük. Előmelegített, forró sütőben (200 fok) úgy 10 perc alatt készre sütjük.

 

Forrás:

Barna Gábor:A regös hagyományok földrajzi elterjedéséről

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

 GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, IV. kötet, Dömötör Tekla, regölés címszónál.

A népnyelv a a ma névünnepét  jegyző apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. Ez a  köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában.  Nem volt jelen, amikor  a feltámadt Jézus  megjelent a tanítványoknak. Amikor beszámoltak Tamásnak róla,  ő azt mondta, csak akkor hiszi el a történteket, ha saját szemével és kezével  bizonyítékot talál. Jézus  újra megjelent a tanítványoknak. Na,  ekkor Tamás is  ott volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. A tapasztalat hatására visszatért  a hite. Tamás     tapasztalata által akart meggyőződni  Jézus feltámadásáról, innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyokazaz akkor hiszem, ha látom. Ha valaki tamáskodik, akkor nem hisz el valamit.

Cavaraggio festményén így láthatjuk Szent Tamást:

TamasCara1.jpg

Tamást szívesen választották az ácsok, építészek védőszentül, de ennek nem a tamáskodás az oka, hanem az , hogy indiai uralkodó ácsa lett

A Gergely-féle naptárreform óta Tamás napra esik a "legsötétebb nap", a téli napfordulat csillagászati időpontja. ( Erről bővebben itt:

http://netfolk.blog.hu/2012/12/18/mi_az_a_napfordulo_a_teli_a_nyakunkon_van_akarmit_is_irtak_a_majak).

Nem  meglepő hát, hogy a Luca napi hiedelmek némileg Tamás napján is  tetten érhetőek.

 

E naphoz néhol férjjósló praktikák kapcsolódtak.

" Hitetlen" Tamás napjához számos  disznóvágással kapcsolatos  hiedelem  kapcsolódik. Az ekkor vágott  disznó  hája, a "tamásháj". Ez állítólag nem avasodik meg. Ezért aztán gyógyításra igen alkalmas:kelések, sebek,  egyéb bőrbajok   kezelésére használták. A disznó sózott vérével a köszvényt kezelték.    Tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve  is használták. A Mura vidékén viszont úgy  tartották,  hogy ezen a napon pont nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát. Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel az egész évben  megfelel baromfibetegségek gyógyítására. Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.

Időjárásjóslásra is felhasználták a Tamás napján leölt hízót:úgy tartották, ha nagy a mája,  hideg lesz a Karácsony. Jósoltak az ekkor leesett hóból is, mert ha Tamás reggelére beborította a tájat, boldog és békés Karácsonyt ígért. A férjre vágyó lányoknak  Tamás előestéjén  kívánatos volt az udvaron a vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak,  akkor kérőre számíthattak,  mi több, az ugatás irányából várhatták életük párját!  Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt ( ez igen kedvelt szokás volt, úgy látszik) rejtettek a párnájuk alá,  még  a  jövendőbelijük személyét is megálmodhatták.

 

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_hitetlen_tamas_apostol

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tam%C3%A1s_apostol

A Magyar Házak Mágikus Ereje.

 

Miközben a keleti térrendezés – a kínai feng shui és az indiai vasati – divatja egyre szélesebb körben terjed, már-már a feledés homályába merül az ezeréves magyar házépítési szokásrend, mely nemcsak a földrajzi adottságainkra épült, hanem a magyar lélek mágikus erejét is keretbe foglalta.

Van egy álmom… Ebben az álomban Magyarországon olyan házak épülnek, amelyekből teljesen egyértelműen kiderül egy idegen számára, hogy csakis Magyarországon járhat. Ezek a házak őseink tudása alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készülnek, és jó bennük élni. Nekünk, magyaroknak olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden utánzást fölöslegessé tesz, és amelyben az idegen elvek meghonosítása csupán zűrzavart okoz. – írja A magyar ház mágikus titka című könyv ajánlójában Színia, a szerző. Ez a könyv jó két évvel ezelőtt került a könyvesboltok polcaira, s szinte észrevétlenül simult a sok-sok feng shuit és egyéb keleti térrendezést dicsőítő, tanító kiadványok közé. Ebben a könyvben megtalálhatók azok az elvek, amelyek szerint őseink építkeztek, így az is kiderül, hogy a magyar ház szerkezete bizony olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amely a Teremtés folyamatának valós ismeretéből születtek. Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések, ugyanis a magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.

Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. A gondolat nagyon finom erőforma, és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Ezt az erőt még nem nagyon lehet mérni, a hatását viszont igen. A pozitív illetve negatív gondolatok megváltoztatják az izmok erejét, a bőr állapotát, amit a műszerek kimutatnak (lásd hazugságvizsgáló). A ház tehát egyéni gondolatok, illetve nagyon erős kollektív gondolatok együttes eredménye. A nagyon erős, régóta működő kollektív gondolat a HAGYOMÁNY. Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül „bevált” a magyarság körében. Ha valaki más nép hagyományrendszerét kezdi alkalmazni, annak meg kell ismernie teljes mélységében ahhoz, hogy valóban működjön.

Az ősmagyarok legfontosabb, szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló. A feng shuit hirdető kínaiaknál a kelet csak a második legfontosabb irány, színük a zöld, állatuk a sárkány. A fehér szín a kínaiaknál a nyugati irányt jelöli, a ló pedig a dél állata. Amennyiben tehát egy magyar térben a fehér színt a nyugati oldal erejének megerősítésére akarja használni valaki, azzal káoszt okoz, mert nálunk évezredek óta a fehér keleti erőt jelöl. Nem beszélve a sárkányról, mely negatív alakja a magyar népmeséknek.

Az égtájaknak minden népnél fontos szerepük, jelentőségük van. A magyar elnevezések sok mindent elárulnak:

KELET – az ébredést, a megújulást, a feltámadást, jelenti. Keletkezik igénk szintén valami új létrejöttét, megteremtődését mutatja.

DÉL – az éltető energia, feltöltő erő

NYUGAT – a megnyugvásra, pihenésre utal. Energiája összehúz, összetart, körülölel, biztonságot ad.

ÉSZAK – az éjszakával, a sötétséggel, mozdulatlansággal kapcsolatos.

A legtöbb régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt, amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak.

A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája. A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.

Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor „Napba öltözik”.) Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, elmondták a meséikben, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre.

A tető

A parasztházak teteje nagyon hosszú ideig kizárólag sátortető volt, amit kontyos tetőnek vagy süvegnek hívtak. Ezt később sokfelé felváltotta a nyeregetető, mert a ház alapterülete hosszában megnyúlt. Nemcsak azért ilyen a formája, mert a hó és a víz könnyen lecsúszik ezekről a tetőkről. A tetőt a ház hosszában minden esetben a mestergerenda tartja. Hogy mitől mester ez a gerenda? Mert fontos szerepe van a házban. Ha egy gyermek megszületett, arccal kelet felé, a mestergerenda alá fektették a bölcsőjébe. Ha valaki meghalt, ugyancsak a mestergerenda alatt ravatalozták fel, és éppen fordítva, arccal nyugatnak. A mestergerenda mutatta az utat a léleknek, hová érkezzen és merre távozzon. A „Mester” segítette az érkezőt és a távozót. A Mestergerendára csillagot, tejutat, szárnyas napot, illetve teremtés-szimbólumokat faragtak. Régen pontosan tudták azt is, hogy a gerenda melyik részére kell faragni azt a csillagot, vagyis pontosan ismerték a szimbólum jelentését.

Az apajogú nagycsaládok általában arccal kelet felé állnak be a világba, erre fordul a sátruk ajtaja is. Fő égitestük a Nap. Az észak-déli beállású rendszerek… még az anyajogú társadalmat képviselik, s a Hold tiszteletének nyomait találjuk körükben. (László Gyula.)

A csúcsjel

A tetőszerkezet tetején a legtöbb régi házon megtalálható valamilyen csúcsjel. Általában tulipánt, csillagot, keresztet, X-jelet, gömböket, kettős keresztet faragtak egymás fölé. (hogy miért épp ezeket a jeleket? Mert az ősi rovásírás első betűi egyben isteni jelképek. Az A betű az Anyaisten (4), a B betű az Atyaisten (X), a D betű pedig a testet öltött Atyaisten, vagyis a Fiúisten (+) és főnökük a Teremtő, vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte: „öregisten” – az ő jele az „Us+ (mint Ős).

A homlokzat

Hasonló szimbólumokat faragtak rá, mint a csúcsdíszekre, a szerepük is azonos. Nagyon gyakori a homlokzaton a Nap!

A bejárat

Magyarországon nagy hagyománya volt (és egyre inkább ismét van) a faragott vagy festett kapubejáratoknak. Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot „felvonultattak”, amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták. A kapuk boltíve természetesen itt is az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc a portát védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült.

Annak idején a kapura festett, illetve faragott jelek pontosan úgy olvashatóak voltak, mint ma bármelyik betűvel írt szöveg.

Régen létezett a magyar kapukon egy „lélektükörnek” nevezett domború, fényes Nap-forma. Aki belépett, először mindenképpen szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal jött-e. A kapura feliratok is kerültek, amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt. Mint például: „A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség.” Vagy: „Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz.”
A sok kapun ma is látható körbefutó hullámvonal-faragás eredetileg olyan kétfejű kígyó volt, amely védte-őrizte a portát. Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén.

Minden ember ismerje és becsülje saját műveltségét, hagyományait és azok szerint éljen boldogan. Azokat feladni nincs értelme. A magyarok kövessék a a magyar szokásokat hibátlanul, és a többi nép is a sajátjait… (Láma Ngawang, tibeti tanító)

A ház bejárata

A régi házak ajtaja köztudottan nagyon alacsony volt, aki belépett rajta, mindenképpen fejet hajtott és levette a kalapját. A ház másik neve egyébként a „hajlék”, amelyben egyértelműen megmaradt a meghajlásra, tiszteletadásra való utalás.

A Tűzhely

A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz – ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a „háztűz” az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte).

A magyar térrendezés a tűzhelytől indul. A tűzhely mögül kelet felé nézve látható a ház legértékesebb része. Ez után következik a jobb kéz felé eső rész, majd a bal kéz felé eső, és végül, a legkevésbé értékes az, ami a hátunk mögé kerül.

Ablakok

Ha a ház az ember testét, a kemence a lelkét szimbolizálja, akkor az ablak nem más, mint a ház szeme (azt is mondjuk: ablakszem).

Erőterek a magyar házban

Amikor a két alaperő – a férfi és a női erő – éppen megfelelő arányban van, akkor harmónia uralkodik, kiegyensúlyozott a ház.

  1. A szellem erejének gyűjtőpontja a házban a keletre, délkeletre és délre nyíló ajtók, ablakok, illetve a padlás. Erőformája a megtisztító, növekedést beindító, kelet típusú fa-energia és a déli feltöltő tűz-erő. Az ötletek, az ihlet, a tervek, az álmok mind a szellemi erő következményei. A teremtés első fázisa, a gondolatok keletkezése. A házban a szellemi erőt „katalizáló” helyek a keleti és a déli oldalak, illetve a tetőtér. Ezekre a részekre érdemes azokat a helyiségeket építeni, ahol alkotunk, szellemi munkát végzünk: dolgozószobát, műtermet, gyerekszobát.
  2. A lélek erejének központi helye: a tetőgerendák által alkotott térbeli kereszt metszéspontja, ezen kívül a tűz helye, a délnyugatra és északkeletre néző ajtók-ablakok, valamint a ház közepe. Erőformája kiegyensúlyozott, stabil földerő. Ide érdemes tenni a konyhát, étkezőt, nappalit, minden olyan helyiséget, ahol a társasági élet zajlik.
  3. A teremtő-megtermékenyítő erő: a házban nyugati, illetve az északnyugati és északi oldal – a pihenés, érlelődés, a befelé fordulás helye. A hálószobák, fürdőszoba és éléskamra legjobb helye.

Wanatka Gabriella

 

A glozeli rovásírásos kövek kora 15000 év!

15,000 éves rovásírás

A glozeli kövek becsült kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, viszont abban az időben még nem létezett írás…
Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes lelet…
A kavicson tökéletesen látszik a 15.000 évvel ezelőtti rovás írásunk, amelynek betűi, jelei ugyancsak megtalálhatók az alábbi honfoglalás kori kereszten! Az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni.
Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni.
Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól. Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van.
 
Így kaptuk a most bemutatandó “honfoglalás” kori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus ‘tudomány’ mindezekről még – tudtunkkal – semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak.
Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött “Az Éden írása” keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is. A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
 
 
 
“1961-ben Erdélyben, Tatárlakán, Nicolae Vlassza kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödrötröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú táblácskára bukkant. A csontok alapján a szénizotópos vizsgálat eredménye szerint a lelet 6-6500 éves.” – olvashatjuk Friedrich Klára – Szakács Gábor: “Kőbe vésték, fába rótták” című könyvében. ( Szakács Gábor kiadása, 2005) Az érdekes tanulmányból ezúttal grafológus kolléganőnk szedett össze számunkra egy kis részletet. A korongon írás és képírás, az egyik táblácskán csak képírás van, ezek a felső harmaduknál át vannak fúrva. A másik táblácskán két kecskének tűnő állat és egy növény képe látható.
 
 
 
 
A korongon és a képírásos táblácskán lévő jelek 1000-1500 évvel idősebbek a sumér képírás első emlékeinél, valamint helyi, tatárlakai agyagból készültek. E száraz, tényszerű adatok alapján különböző következtetésre jutottak a kutatók. Mindenesetre nézzük meg a Tatárlaka-i leletek írás jeleit, majd tekintsük meg Badiny Jós Ferenc sumerológus professzor táblázatát a Dzsemdet-Naszr és Uruk néven ismert sumir kultúrkörök írásának néhány jele látható. A Tatárlaka-i korongon protosumir képírású fogalomjegyek láthatók, szögezi le Dr.Hans E.Suess. Varga Géza is összehasonlító táblázatot készített a Bronzkori magyar írásbeliség című kötetében:
 

Kik voltak Tatárlaka ősi lakói, akik i.e.5.évezredben sumérul írtak,
amikor Sumér még nem is létezett?

 

 

Felső sorban a 6 ezer évvel ezelőtti ‘Sumér írás’, alatta a még ma is használt székely rovásírás ! Egészen különböző kultúrák: sumér, mezopotámiai, székely-magyar írása különös hasonlatossága nagyon is feltűnő. Más, egymástól nagyon nagy távolságra levő területeken is feltűnnek a rovásírás jelei.

Tegyük hozzá, hogy ekkor még nem épültek piramisok Egyiptomban, Sumér még nem létezett. Miért hasonlítanak olyan nagyon az ősi írások? Közös ősök tudása miatt? Kereskedők, vándor törzsek, vagy mások terjesztették ugyanazt a tudást? Vagy ugyanazon érzések, környezeti hasonlóságok, hasonló észlelések ugyanazt a képet indukálták az őskor lakóinak?

Talán sohasem derül ki, mi, vagy milyen igazságokat rejtett el az idő a szemünk elől.
Sok kérdés merül fel!

Köztük:

  1. A Magyar volt az első írástudó nép?
  2. Mikor is volt a “honfoglalás” hazajövetel?
  3. Kik és kinek az érdekében hamisítják a Magyar történelmet?
  4. Hogy is volt Széchenyi és a Tudományos Akadémia nézet különbözősége?
  5. Miért retteg a világ a Magyarok nemzeti öntudatától?

Forrás: Friedrich Klára – Szakács Gábor:
Kőbe vésték, fába rótták című könyv, (Megjelent: 2005)

Érdemes figyelni arra a tényre, hogy már Kőrösi Csoma Sándor expedíciója során Mongóliában ‘a székely rovásírásra emlékeztető sírfeliratokat’ talált. A baskírok, a kazáni tatárok, a közép-ázsiai karakalpakok, a kaukázusi balkárok, krími tatárok eredethagyományai a mai napig szívósan őrzik, hogy egyes nemzetségeik szoros kapcsolatban állnak a magyarsággal.

Ezen mondák sok hasonlatosságot mutatnak a legrégibb magyar mondakinccsel. Közös elemük, hogy mindannyian megemlítik, hogy valamikor régen a nyugatra költözött ‘madjarok’ vagy ‘madijarok’ népének baskír földön maradt törzseitől származnak. Több török népcsoport, mint például az özbegek, a kirgizek, a türkmenek, az anatóliai törökök stb. a magyarokat testvéreiknek tartják, illetőleg legközelebbi rokonaik közé számítják. 5 évvel ezelőtt a Törökország területén fekvő Anatóliai Kekovában beszélgettem egy 90 éves Török emberrel, aki ugyan kézzel lábbal, de Magyar nyelven mondta el, hogy a Török és a Magyar ember testvér, egy vérből, egy őstól valók, akik birodalmukban látták mindkét óceán partját!

 

Mi az a napforduló? Nyakunkon a téli!


 

Mivel közeledünk a TÉLI NAPFORDULÓhoz,  nézzük, hogy mi is a napforduló a néphagyományban!


Válaszként  álljon elsőként  itt a Néprajzi Lexikon meghatározása:

" A napforduló nem más, mint két asztronómiai időpont:

1.) a nyári napforduló idején a Ráktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb a nappal.

2.) a téli napforduló idején a Baktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb az éjszaka.

A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki."

A kereszténység kialakulása idején  a Római Birodalomban  már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.

A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték.

A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra  tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét .Krisztust (jelképesen) a " legyőzhetetlen nappal" azonosították.

Persze a napév szerinti időszámítással és a naptisztelettel függött össze a nyári napforduló is. Ezt ünnepi rítusokkal,  főként a tűzgyújtással ünneplik a mai napig . Az 5. századtól az egyház  a nyári napfordulót  is keresztény ünneppé tette, ebből lett Szent Iván nap, azaz Keresztelő Szent János ünnepe. A Közép-európai paraszti kultúrákban, így a magyaroknál is, a napfordulók körül  ünnepi  szokások alakultak ki, hiedelmek fűződnek hozzájuk, melyek  igen régre nyúlnak vissza. A karácsonyi regölések és a Szent Iváni rítusénekek megőrizték  az ősi szokásokat.

 Más  szokások egyházi eredetűek, és az  ősi hit "leváltását"  célozták meg.   Az európai népeknek  már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg  éjszakáit ünnepelték.

 

 

A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra   nyúlik , mint a nyári napforduló ünnepi időszaka.  Azért, mert  a természet télen  pihen,  s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt.   Ráérősen ünnepel, de  figyelme    már   a következő évi termés és az állatszaporodás körül  jár.  Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni  a természet erőit.

Katona Lajos  ( http://mek.niif.hu/04700/04798/html/katona_folklor0015.html) A karácsony-ünnep történetéhez című művében így ír erről: "A görög-római pogányság talajára helyezkedő kereszténységnek még ... jó sokáig kemény tusát kellett vívnia az etnikus hitrendszer tanai, hagyományai, szokásai, erkölcsei ellen. Teljes kiirtásukra mindig csak elméletben törekedett, ennél tovább - az emberi természet ismerete és számbavétele után - nem mehetett. Be is érte ... a szellem fokozatos nevelés útján való becsepegtetésével. ...Így tett az egyház  a napfordulati ünnepekkel is. A téli napforduló ideje az, amely... kényelmesen megülhető ... A nyári napforduló ugyanis a legnagyobb munkaidőre esik, tehát már ezért sem lehet ekkor dologtalansággal és lakomázással áldozni. A téli napforduló már a termés betakarítás a és értékesítése, sőt részben feldolgozása után következik. Vagyis azzal az idővel vág egybe, amikor a gazdaember éppen bővében van mindennek ... A nyári napforduló még csak ígéret, és a tetőpontjára jutott áldásosztó istenséget állítja a természetimádó ember lelki szeme elé. Ám a diadalmas fényforrás innentől kezdve már csak fogyatkozást szenved, nem gyarapodik erejében. A téli napfordulóban azonban (végső elgyengülése után) újjászületik; s ezzel az ellenséges hatalmakon aratott diadalát látja a vele együtt érző lélek ... Ilyen felfogás mellett minden olyan népnél, amely a gazdasági évkör szerint rendezte be életét, igen fontos és nevezetes ünneppé válik a téli napfordulat. ..

 



 

Csoda-e tehát, ha az egyház elfogadta a pogány ünnep több külsőségét, de azokat saját tartalommal és jelentéssel  töltötte meg?

Így lett a legyőzhetetlen Nap újjászületésének ünnepe Jézus születésének ünnepévé  anno Rómában.  Ott, ahol  a téli napfordulat idején a Saturnáliákat tartották. Megmaradt a régi ünnepekből mindaz, a kereszténységgel megfér, mint a kölcsönös ajándékozás, szegények megsegítése, gyermekek megörvendeztetése.

 

Mai napig fennmaradt a téli ünnepkör szokásaiban a koleda-járás (koledálás - téli napfordulat idején való házról-házra járás, köszöntés, termés- és szaporodási jókívánság adományért, vagy csak a mulatság kedvéért.

Bartók Kolindák itt:

http://youtu.be/N-YetRGpGXQ?t=37s

 




 
A karácsonyi és újévi hagyományos  ételek,  meghatározott alakú és ízű kalácsok, és a szerencsét hozó malac is  ősi eredetű. Ma is együtt élünk a régi korok hagyományaival, legfeljebb nem gondolunk rá..

 

Összeállította: Tánczos Erzsébet

   

 

De jó a dió!

 

 

 

dio.jpg A dió a karácsonykötelező kelléke, az kényeztető csemege azonban nemcsak finom, hanem még egészséges is.

A diófa pedig a kertek olyan dísze, melyet köztudottan az ember az unokájának ültet. Szinte minden része hasznosítható: fája bútorok alapanyaga, a levele és zöld burka pedig gyógynövények.

A dió latin neve azt jelenti: "Jupiter makkja", azaz isteneknek való eledel. 

A dió szimbolikája is érdekes, a népművészetben sűrűn felbukkan. A dió a bölcsesség szimbóluma, a "kemény dió" nehezen megoldható feladatot jelent vagy nehéz természetű emberre utal, a "diófa alatt kötött házasság" pedig a titkos kapcsolat megnevezése. 

De jó a dió… de mire is?


Főként finom, ez már magában elég lenne, de a dió ennél sokkal többet " tud".  A memória megőrzését segíti,  csökkenti a depresszió kialakulását. – a dió ugyanis melatonint tartalmaz,  ezért  a jó álmot is elősegíti Tudományosan bizonyított, hogy napi 1-2 szem  dió rendkívül hatékonyan segíti a szellemi frissesség megőrzését.  Rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy vérnyomásunkat egészséges szinten tartsuk

Székrekedésre nem csak az áztatott aszalt szilva ajánlott, hanem néhány gerezd darabolt dió is, reggelire.
 Különféle bőrbetegségek, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma  kezelésében hatásos. A dió főzetével lemossák, borogatják a problémás területet.

Azoknak érdemes visszafogottan, megfontoltan  csemegézni a dióbélből, akiknek a bőrén a dió magas zsírtartalmai miatt pattanások alakulnak ki.

A  napi  néhány szem- de nem több - diót tartalmazó étrend megelőzi az elhízást.
A népgyógyászat  többnyire külsőleg használja. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják. A dió  gyógyítja az  anyagcserezavarokat, jó hatással van a székrekedésre
és a májműködésre.

Nagyon sok  „jó” zsírsavat tartalmaz, ezért aztán a dió fogyasztása jótékony  hatású. A dió magában is csemege, legtöbbször mégis süteményekben fordul elő, a karácsony nem is érvényes dió nélkül.




dio1.jpgHogyan gyűjtsük?



 A népi gyógyászatban a növény gyakorlatilag minden részét felhasználják. Ez jelenti a levelét, termésének külső húsos burkát(diókopács), és a terméseket elválasztó hártyát.  A diótea fertőtlenít, összehúzza a gyulladásban lévő nyálkahártyát elöli a kórokozó baktériumokat. A teához a leveleket akkor érdemes leszedni, amikor a diók már fele nagyságukat elérték. Szellős helyen, lazán szétterítve A levelét nyáron a fáról kell gyűjteni, csak az ép és egészséges felel meg!
A diókopácsot a dióverés idején tudjuk gyűjteni. A 
kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, csak az ép és egészséges használható fel!

DLEVEL.jpgA levélből készült tea vérnyomáscsökkentő, vértisztító, nyugtató hatású: jó idegesség, álmatlanság, kimerültség, vagy túlhajszoltság kezelésére. Amíg maga a dióbél koleszterincsökkentő hatású, addig a dióbeleket elválasztó lágy héjból készült tea a koszorúér betegséget segít megelőzni.
A népi gyógyászatban teáját főleg bőrkiütés, bőrgyulladás  esetén 
isszák, de gyakrabban borogatásként alkalmazzák.

Hogyan használjuk?


Így készítsünk teát diólevélből: 2 teáskanálnyi levélre 1 deciliter vizet öntünk. Ezt összefőzzük, és negyed óra állást követően leszűrjük. dll.jpg
 

A dió  festőnövény!

Festő tulajdonságát is ősidőktől fogva felhasználja az ember, s ma is kihasználják  ezt az adottságot. A régi ismeretek  szerencsére nem mentek feledésbe, és ma is születnek módszerek.

Milyen színű festéket ad a diófa?

 dio2.jpgSárgásbarnától a barnás feketéig tart a választék. A festékkészítési eljárástól, és a festék sűrűségétől függ az eredmény. Szép, meleg színeket kapunk.

 

A szín  intenzitása főként a festékanyag mennyiségétől függ, de attól is, hogy a diófa mely részéből nyert a festék. Főként  a dióburkot főzik ki.  A dió leveléből világosabb színt kapunk. A diófa kérgéből barna festék nyerhető, a kifőzött dióhéjból pedig drapp színhez jutunk.  

Mit festhetünk diófestékkel?

Szinte mindent. Bármilyen textilanyagot, fonalat,  leginkább gyapjút festenek diófestékkel, de pamutra, lenvászonra ugyanolyan jó, bőrárut is, faanyagot is színezhetünk vele.

Hajfesték dióból?  A dió természetes alapanyagú, vegyszermentes hajszínező, hajöblítő a barna hajúak számára. Nemcsak színezi a hajat, hanem fényessé és   csillogóvá is teszi. És igen olcsó is, mondhatni ingyen van. A dióval barnított haj nem mai találmány. A diókopáncs festő-hatása régóta ismert. Már a római korban is használták hajfestésre, hajmosás formájában.

 dlv.jpgA hajszínező  dióból házilag  így készül:

Két evőkanál diólevelet tegyünk egy csésze vízbe, forraljuk fel,   majd hagyjuk állni egy napig.  Közben egy másik csésze forró vízbe tegyünk világos színű tealevelet. Ezt is  hagyjuk állni egy napig. Másnap öntsük össze és forraljunk rajta egyet!  Hűtőben tarolható. A törülközőszáraz  hajat úgy fessük meg, mint a hajfestékkel. A beáztatott hajat  egy ócska törülközőbe bugyoláljuk, és hagyjuk a hajon legalább 40 percig.  Ezután öblítsük le és szárítsuk meg a hajat.

 

Forrás:

 http://www.bien.hu/a-dio-8-pozitiv-hatasa-a-szervezetre,egeszseg,taplalkozas,113615

http://dioskonyv.bionuss.eu/28-01/1.htm

http://www.szabadfold.hu/kertunk/gyogyit_a_diolevel_tea

http://www.kulinarisvilag.hu/hun/cikkek/dio-dioeves-titkos-csodaszer

 

http://fuveszblog.blogspot.hu/2012_11_01_archive.html

Összeállította: Tánczos Erzsébet

 

A Magyarság Ösi Gyógyítási Módjai.

 



 

A Kárpát-medencébe keletről visszatérő magyarság igen magas gyógyító kultúrával rendelkezett. Ennek egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka a koponyalékelés ismerete és használata. őseink szinte minden bajra tudtak gyógyírt. Számukra teljesen természetes volt az a szemlélet, hogy a betegséget mindenek előtt a lélek baja, legyengülése okozza, s ez válik később testi tünetté.


Őseink tudták, hogy ha az ember nem a világ rendje, a természet tanításai szerint él és cselekszik, előbb-utóbb megbetegszik. Vezérlő elvük a mértékletesség volt. Korabeli feljegyzések alapján bizonyos, hogy tudásuk része volt a testnedvek vizsgálata alapján való betegség-megállapítás, a gyógyírok (viasz, vaj, faggyú, szurok, méz, tej stb.) használata, a hővel, melegítéssel, izzasztással való gyógyítás, a szem szivárvány hártyájából következtetés a testi bajokra (íriszdiagnosztika), a vízgyógyászat, iszappakolás, agyagte-rápia, színterápia, köpölyözés, ásványokkal való gyógyítás, gyógynövény terápia, gyógyító étkek alkalmazása. Használatos volt a hanggal, hangszerekkel, énekkel gyógyítás, de a masszázs, csontkovácsolás és a sebészeti beavatkozások is ismertek voltak. Mindent átszőtt és megerősített a ráolvasás, az ima, fohász, a különféle „módosult tudatállapotokban” való gyógyítás, gyógyulás.

A régi magyarság a természeti elemeket isteni őselvként tisztelte. Ezekben az őselemekben – tűz, víz, föld, levegő - rejlő erő betegségeket okozhatott, de gyógyíthatott is attól függően, hogy az embernek milyen viszonya volt a természet rendjével. Belesimult-e az isteni törvényekbe, vagy azok ellenére próbált élni.

Gyógyírok

Szembetegségeknél a tavaszi szőlő levét, fülfájásra a kövirózsából sajtolt levet, kisbabák csipássága ellen anyatejes lemosást használtak.

A fokhagyma igazi csodaszer volt, minden bajra használták! Árpa ellen a szemre kenték, fülfájásra a fülbe dugták, torokfájásra teáját itták, s kifőtt szárát a nyak köré tekerték.

A langyos méz a savtúltengésben szenvedőket gyógyította, semlegesítette a gyomorsavat, bevonta a nyálkahártyát, elpusztította a baktériumokat. Segítette az emésztést, a májműködést, méregtelenített és erősítette idegrendszert.

Terápiák

Saját vizelet-terápia: pattanások, szemölcsök, sebek, csípések, viszketegség, torokfájás, tüdőbaj és gyomorfekély gyógyítására használták.

Érvágás: magas vérnyomásnál használták, vagy a testre piócákat tettek. Erős fejfájásnál a homlokon eret vágtak.

Hővel, melegítéssel gyógyították például a fülfájást, forró iszappakolással a görcsös izmokat és a reumát.

Izzasztó kunyhóban, gyógyító szertartás közepette élték meg a négy elemmel való közvetlen kapcsolatot. Ott volt a föld, amin ültek, a levegő, a gőz, amit belélegeztek, a víz, amit a kövekre locsolt a szer vezetője, és a tűz, melyben a köveket felforrósították. A szertartás megtisztulást, újjászületést jelentett. Mindhárom szinten (test, lélek, szellem) gyógyított.

A ráolvasás azon az ősi tudáson alapszik, hogy minden kimondott szónak (sőt még a gondolatnak is) teremtő ereje van. Régi szavaink, az igéz, megigéz, arra utalnak, hogy szavaink által el tudjuk távolítani az ártó erőket, így a betegséget is.

A hanggal, zenével gyógyítás azon a felismerésen alapszik, hogy a hang - rezgés, a világegyetem lényege pedig szintén a rezgés. Minden, ami él, az rezeg. A betegség rossz rezgés. A hanggal gyógyító táltos „ráhangolódott” a beteg rezgésére, kisugárzására, s a megfelelő gyógyhatású rezgés (hang, ének) előidézésével gyógyított.

A csontkovácsolást, maszszázst („kenést”) igen régen használják már a kificamodott, fájó csontok, testrészek helyrerakására, a csigolyák mozgásának felszabadítására.

Az ima, a fohász minden gyógyítás alapja. Kezelések előtt, alatt, után alkalmazták, de önállóan is teljes értékű gyógymódnak tekintették, amely a lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra.

A magyarság „tudó emberei"

Legmagasabb tudással a Táltos (régiesen Tátos) bírt. Tát szavunk, jelentése nyit, vagyis a Táltos megnyitja lelkét, szellemét, tudatát, és e nem hétköznapi tudatállapotban sokkal tisztábban észleli a kézzel meg nem fogható, nem látható világ erőit, energiáit. A Táltos tehát képes arra, hogy a környező világ mások számára rejtett erőit, minden lény, ember, állat, növény, tárgy által kibocsátott rezgést, mint információt érzékelje, és így szerzett többlet-tudásával választ kapjon olyan kérdésekre, melyek hétköznapi szinten – „józan paraszti ésszel” nem megválaszolhatók. A Táltos birtokolt minden olyan képességet, melyet a továbbiakban felsorolt gyógyítók bírtak és használtak.

A Látó - „Igazlátó” szintén olyan ember volt, aki látott, érzékelt szemmel nem látható, a hétköznapi ember számára nem észlelhető erőket. Kezeléssel, gyógyítással ritkán foglalkozott. Hozzá elsősorban tanácsért fordultak, hogy segítsen megfejteni, megtalálni rejtett dolgokat.

A Rejtező a révülés ősi technikáit alkalmazva lépett kapcsolatba a hétköznapi érzékelésen túli erőkkel. Szintén tanácsért, információért fordultak hozzá, illetve jeles napokon, szertartásokon segített kapcsolatba lépni a nem hétköznapi világgal.

A Tudós - „Tudákos” ember, Javas ember olyan bölcs volt, aki értett a gyógynövényekkel, állati eredetű anyagokkal, mondókákkal, imákkal, fohászokkal való gyógyításhoz. Ismerte a csillagok járását és üzenetét, illetve szintén érzékelt olyan erőket, energiákat, melyek a hétköznapi ember számára elérhetetlenek voltak. Jósolt, javasolt és értett a rontások levételéhez.

A Füves ember gyógynövényekkel gyógyított. Ismerte a régóta gyógyításra használt füveket, fákat, és az azokból készíthető teákat, főzeteket.

A Garabonciások befolyásolni tudták az időjárást. Nevük gara=kara= fekete, és bonc=bontó összetételét úgy értelmezhetjük, hogy fekete erőkkel bontó, vagy rontó. A régi lovas-nomád időkben „csatabűvölőnek” is nevezték őket, mert az ő feladatuk volt az ellenség erejének gyengítése, elsősorban rossz időjárás, jégeső, forgószél rájuk zúdításával. Sok monda él a nép ajkán a hajdan vándorló Garabonciás diákokról, akik mindenféle varázslatot tudtak csinálni.

A hagyomány szerint a boszorkány nem tudással született, nem révülés során kapta tudományát, hanem tanulta, örökölte azt. Elsősorban rontással foglalkozott. Jellemző magyar jóslási és rontási mód volt a babolás, melyhez megfelelő számú fekete-fehér és rajzos száraz babot használtak szitában, rostában forgatva. A babok (bábok vagy babák) a rostában „elevenként” mutatták a választ feltett kérdésekre.

Sólyomfi-Nagy Zoltán

 

"Nem lesz mákunk az Úniós csatlakozással!" -  pánikolt  a magyar ember, mikor szárnyra kapott a rémhír:  a mák nem  lehet többé élelmiszer.

aamakfeher.jpgTény, hogy  már 7 éve a  fehér virágú változata Magyarországon is drognak számít. Azóta szabadon csak a lilás-rózsaszínes virágú termeszthető. De az igen.

amákvirág.jpgMagja   olyan  kulináris örömök forrása, mint a mákos guba vagy a  bejgli. A mákmag kedvelt élelmiszer. Jó minőségű olajtartalma miatt étolajat is nyernek belőle, mely az  olívaolajjal egyenértékű élelmiszer. A mákszemekből kinyert halványsárga olaj sokoldalúan felhasználható.  Segít megelőzni a csontritkulást is.

 

A mákmag  története:




makpor.jpgA mákmag  ártalmatlan és egészséges élelmiszer, s bizony, már a görög és római birodalomban is élvezték jó ízét. Ők mézzel ízesítve fogyasztották.  Jelentős mennyiségben  csak a kelet-európai konyha használja. Nálunk régóta   ismert növény. Elterjedtségét mutatja, hogy nyelvünkben  számos szókép kapcsolódik a mákhoz: a bódító, mérgező italt, sőt átvitt értelemben minden "narkotikumot" mákonynak neveztek; a mákszem a kicsinyég mértéke, pernahajder  embert  "jó mákvirágnak "  nevezzük  LEGINKÁBB PEDIG:HA MÁKUNK VAN, AKKOR SZERENCSÉSEK VAGYUNK!

A bőséges, édes töltelék csak mifelénk fordul elő. Szinte mindenki ismer olyan városi anekdotát, melyben hazánk fia kábítószer- birtoklás gyanújába keveredett valamely határon,  pedig csak mákot vitt magával a nyaralásra. Nyugati rossz hírére magyarázatot tehát az ópiumtól való félelem ad. Vagy az elhízás réme, hiszen a mákból készült tömény, cukros töltelék kifejezett kalóriabomba. Magas olajtartalma miatt  a mák könnyen avasodik, de jó hír a spejzolóknak: mélyhűthető. Hogy kibír-e annyi időt a fagyasztóban, mint Han Solo hibernálva arra csak fogadást tudnék kötni, nálunk hamar igény támad újabb és újabb mákos élvezetre.

 


 A rosszhírű tejnedv

 

aamak.jpgA narkotikumok a  mák tejned­vében találhatóak, ebből sok fontos   gyógyszer készül..Ám pont ez a tejnedv árnyékolja be a növény jóhírét. A beszáradt  tejnedv ugyanis  maga az ópium, ebből  nyerik  ki a morfint.   Hogy a száraz mákgubóból is ki lehet nyerni a hatóanyagot, az Kabay János  érdeme, ő dolgozott ki erre eljárást. A máktea  talán a legrégebbi ópiát azaz  "mákony" – már a neve is beszédes. A mákteától  különben már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is bódultak, Kínában pedig  legalább négyezer éve isznak  a mákteát és szívják az  ópiumot. A mákos tésztával sokkal jobban járnának!  A máktea helyett javaslom a gyümölcsteákat, van is ilyen blogbejegyzésem. A népi gyógyászatban a  „nehéz eset”  csecsemőket „nyugtatták” a zöld terméstok teájával, hát elég elmerengőek is lettek tőle a kölkök egész életükre. Míg nekünk a mák  a mákos tésztát juttatja eszünkbe,  a többi országban az ópiumot  és  a morfiumot.


Miért is félelmetes az ópium?

 Bódító, álomhozó, sőt gyilkos hatását a benne található alkaloidnak köszönheti, mellyel l már időszámításunk előtt tisztában voltak. Az ópiumot kezdetben  gyógyszerként, majd később kábítószerként alkalmazták.  Az ópium fizikai, lelki függőséget okoz,  számos mellékhatása van.

 Stresszoldás beiglivel?

abeigli.jpgFONTOS: Sem saját ünnep előtti stresszünk, sem a főnök vagy a rigolyás rokon  feszültségének kezelésére  ( szerencsére) nem alkalmas a mákos  beigli vagy a mákos guba !  Mire a mag beérik, a kábító hatású anyagok , hála az égnek, eltűnnek belőle:a darált és megsütött mák az eredeti koncentrációnak csupán 3%-át tartalmazza Ha a főnök testtömegének többszöröse mennyiségű beiglit meg is eszik – te jó ég, hogy fog kinézni utána   -  ki fog ennyi sütit keleszteni meg dagasztani?  Stresszoldás beiglivel  mégis lehetséges a kényeztető íz miatt, de óvakodjunk a túlzott kalória beviteltől. Az elhízás újabb stressz tényező!

Mák az ebédlőasztalon:


guba.jpgÖnmagában a mák  elég száraz, ezért adjunk hozzá lazító anyagot. Hagyományosan reszelt almával, forró tejjel  vagy tökkel vegyítik. Ettől puhábbá, krémessé válik. Számos étel készíthető belőle, például magyar különlegesség a beigli vagy a mákos guba, mákos tészta, rétes, fagylalt, palacsinta töltelék, tészta és számos más étel alkotóeleme.

Rengetek " tökéletes beigli " recept létezik, íme egy ahttp://www.life.hu/bejgli/20101203-a-tokeletes-makos-beigli-titka.html alapján. Az enyémek  különben az idén szépen megrepedeztek. Tudom is az okát,  " túl"  finomat akartam, túl sok tölteléket tekertem a rudakba. Szépségversenyre nem nevezek velük, de ízre... hm... alig bírtam elrejteni  a repedt rudakat a fiaim elől!

A tökéletes mákos bejgli receptje

Hozzávalók: 

A tésztához 


50 dkg liszt
25 dkg vaj
3 tojás
2 dkg élesztő, 1 teáskanál porcukor
1,5 dl tejföl
csipet só

A töltelékhez

25 dkg darált mák
20 dkg porcukor
0,5 dl tej
1 citrom reszelt héja 
fél rúd vanília
1 dl rum

 

iStockPhoto


Elkészítés:

Az összemorzsolt élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Egy nagyobb tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a puha vajat, a tejfölt, a felfuttatott élesztőt a tejjel, pici sót, és alaposan összedolgozzuk. Ha a tészta már elválik a táltól, akkor négy cipóra osztjuk, és legalább 3-4 órát pihentetjük hűvös helyen vagy a hűtőben. 
Elkészítjük a máktölteléket is: egy edénybe tesszük a mákot, a cukrot, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét, a reszelt citromhéjat és a rumot, majd a tejet is. Összekeverjük, és néhány percig lassú tűzön, folyamatos kevergetéssel főzzük. Hagyjuk kihűlni.
A megkelt tésztacipókat téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a töltelékkel úgy, hogy a széleken 2-2 cm-t kihagyunk. A tésztát hosszanti irányban feltekerjük és ügyeljünk arra, hogy a hajtások a rúd aljára kerüljenek. Kivajazott, lisztezett tepsibe helyezzük, és a tetejüket megkenjük tojássárgájával, ha megszikkadt, átkenjük a villával fellazított tojásfehérjével is. A rudakat hústűvel megszurkáljuk,és 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt aranyszínűre sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.

Ezért repedeznek be a rudak sütés közben:
- a tészta vagy a töltelék túlságosan puha
- túl sok a töltelék
- túl sok cukrot adtál hozzá

Forrás:

http://www.eletestudomany.hu/content/aktualis_20081219_Opium_es_bejgli___a_sokoldalu_mak

http://egeszseg.origo.hu/cikk/0843/680382/20081022_mak_opium_makgubo_heroin_vitaminok_makolaj_makmag_maktea_1.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kerti_m%C3%A1k

https://www.google.hu/search?q=m%C3%A1kos+guba&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&um=1&ie=UTF-8&hl=en&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&ei=pQLKUMqBO8jb4QTo84GwDQ&biw=1280&bih=821&sei=qALKUN72PMaitAa2q4CoCw

Összeállította: Tánczos Erzsébet

 

Talpakupresszúra.

 

Hol találhatóak lábadon a kulcsfontosságú nyomáspontok?
 

Egy reflexológiai tábla hasznos forrás lehet azoknak, akiket érdekel a lábmasszázsozás. Ez a tábla a talpon és lábfejen található különböző nyomáspontok látható térképe és megmutatja hogy hogyan kapcsolódnak a test különböző részeihez. Például a nagyujj tetején lévő kis rész közvetlenül kapcsolódik az agyhoz, miközben a talppárna alatt lévő rész a gyomorhoz és a léphez kapcsolódik. Ha ezen területeken egészségügyi problémákat tapasztalna, hasznára válhat egy lábmasszázs, ami ezeken a kulcsfontosságú „reflexzónákra” koncentrál.

A lábmasszázs fő előnyei
A Hagyományos Kínai Gyógyászat tanait a testen belüli energiaforrás javítására használó lábmasszázs segíthet a stressz csökkentésében és az átfogó jóleső érzés javításában. A különböző pontok megnyomása a lábmasszázsban segíthet:

- kezelni a látási problémákat
- kijavítja a hormonális egyensúlytalanságokat
- elősegíti az emésztést
- javítja az alvás minőségét
- mély nyugodtság állapotát idézi elő
- csökkenti az alsó háti fájdalmat
- javítja a testtartást
- csökkenti a magas vérnyomást
- megszünteti a migréneket
- csökkenti az idegességet

Bárki olyan végezhet otthon lábmasszázst, aki megtanulja az alapvető lábmasszázs technikákat és megérti hogyan kell megtalálni a nyomáspontokat a lábon. Különböző mértékű nyomásokat és egyszerre csak egy területet kezelve számos egészségügyi problémát lehet kezelni és javíthatjuk az egészséget és a szellemi jólétet.

 

 

luca2.jpgA magyar néphagyomány  kétféle Lucát ismer: ajóságost és a boszorkányost. Az e napon ünnepelt szentet az egyház is legendabéli alaknak tartja ( ezért a szentek közül is kiebrudalta),  mint jelkép igen érdekes. Luca akkor lett keresztény, mikor ez még elég életveszélyes vállalkozás volt. Főleg, hogy közölte pogány vőlegényével:  nem megy hozzá,  mert apáca életet akar élni.  A kikosarazott fiatalember nem talált jobb módszert a hölgy szívének meghódítására, minthogy följelentse a hatóságoknál. Miután Lucia jottányit sem változtatott az elhatározásán, a helytartó bordélyba akarta vitetni. Akarta, de nem tudta, mivel Lucia teste úgy elnehezült (?), hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a kor szokásainak megfelelően megkínozták, ennek részletezésétől el is tekintek.

LUCA.jpgLuca jellemzője egy tál, benne két szem, ez  elég furcsa dolog. Ennek  is van azonban magyarázata. A Luca név  a LUX azaz fény szóból ered,  szeme világa, szeme fénye"  kifejezéseket meg mind ismerjük. A  halottakért is így imádkoztak: Lux perpetua tuceat eis ( „Az örök világosság fényeskedjék nékik"). Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók  és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.

 Luca napja eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része  volt.  

A  néphagyományban   tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett  ott van a rettegett, banyaszerű „Luca", „luca-puca", „lucaasszony". Őboszorkány,  aki  a napfordulatot megelőző téli sötétség  szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan  a gonoszok, varázserővel bírók „munkaideje", akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon egyre  aktívabban tevékenykedhetnek.

 A néphit szerinti Luca névnapján tilos sok asszonyi munka:fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés. Aki megszegi e tilalmat, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Ezzel kapcsolatban sok monda ismert.

Íme egy, hogy ma egyikőnk se mosson: Luca napján egy asszony mosott. Amikor rászóltak, így felelt: Ó, mire Luca-puca eljön, én hatszor kimosok!  Ezt persze csak szerette volna, mert azon nyomban kővé vált.

A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új  esztendőrevonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás  - mert az szinte mindig van.

Országszerte  szokás volt a legények kotyolása.  Először is a legények olyan hosszú gerendát  vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba.  Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a  kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és  nem volt szabad közbeszólni sem , mert akkor megtörik a varázslat! Ezek ugyanis termékenységvarázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben.

lucakoty.jpgKotyolók láthatóak a képen.

Íme egy kotyoló vers:lucakotta.jpg

Íme egy kotyolóvers  felnőtt olvasóknak:

Kitty-kotty, kitty-kotty, Annyi csirkéjük legyen kendteknek, Ahány csillag van az égen, Ahány fűszál van a földön.

Kitty-kotty, kitty-kotty, Száz malacot egy ólba.

Úgy álljon a kendtek fúrója, fejszéje a nyelibe,

Mint az én pajtásom ............... a tUvibe.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora csöcse legyen a kendetek lányának, Mint a szakajtó, mint a bugyogós korsó.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora legyen a segge neki,

Mint a kemence szája ..”( tovább is tart, de olyat én már nem írok le, nézzen utána , akit annyira érdekel).

 

Itt egy szalonképeset meg is  hallgathatunk: http://www.youtube.com/watch?v=2WygPdxOBhI

Itt meg is nézhetünk egy  mai, hagyományteremtő kotyolást mai ifjak előadásában mai ötödikesek előadásában : http://www.youtube.com/watch?v=4WJdByHZjR8

 

 

lucakotyol.jpgAmikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondva: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát. ..” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.

Néhol Luca napján férfiak acélt vittek és így  „lucáztak”:

Jó napot! Hoztam maguknak acélt, Hogy fazekaik, táljaik ne törjenek kancáik, teheneik elljenek.

Ahány verebük van, annyi fiút a lányuknak, Ahány tányérjuk van, annyi szeretőt a lányuknak, Ahány bicskájuk van, annyi kérőt a lányuknak!”

Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan  tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig balkézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőről.

Máshol a gazdasszony levetkőzött  egy ingre, háttal beiramodott  az ólba, s a tyúkokat sorba leverte a helyükről.

A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „ dögöljön meg a szomszéd tehene is " logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni.

 E  praktikák között különleges hely illeti meg alucakalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Egy nap egy hónapnak felel meg.  Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő  mágikus tizenkét nap jelentőségét.

luca_szeke.jpegEz alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke", melyről a karácsonyesti éjféli misén a  lokális „lucákat" ismerhetni föl abból a célból, hogy leszámoljanak a leleplezett banyákkal.

Népszerű  a  „lucabúza"   hajtatása  Lucától karácsonyig . Ekkor  egy  kis tálban  búzát csíráztatunk.  A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára. A  „ lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt .LCBZ.jpg

 


A Luca napitizenketted varázsló- és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget. (A 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenketted­nek nevezzük.) Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette, úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra.  A Gergely-­féle naptárreform előtt ugyanis  Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap. A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például  a lucaszék elkészítésével. hiszen ezgonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának.  Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben  efféléket mondogattak: 'A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!'


 

 Luca kultusza sok vidéken igen jelentős!

lucalany.jpgKépzeljük csak el,  a messzi északon,  mostanság a nappal  néhány órányi derengést jelent, december 13-án kora hajnalban a leányok fehér ruhát öltenek. Fejükre égő gyertyakoszorút tesznek ( a tűzoltók mind készen állnak a bevetésre), és énekszóval ébresztik kora hajnalban a szendergő  szüleiket.

 Lombardiában Mikulás helyett Luca az ajándékozó!  A Luca napot megelőző napokban a gyerekek levelet írnak az ajándékok listájával, majd az ajtókra, ablakokra szénából készült csokrokat függesztenek ki, hogy Luca szamarát megetessék, miközben az ajándékokat szétosztja a gyerekek közt. December 12. és 13. közötti éjszakán körbe jár szamara hátán  és megajándékozza a gyerekeket.  A  gyerekek egy kis csészében  tejet meg egy kis kekszet tesznek ki neki az ablakba.

 


 


 

 

Forrás:

http://bergamott.blogspot.hu/2010/12/luca-napja.html

Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Bp. 1979. Akadémia. 8 Szabó László gyűjtése.

Guzsalyas Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/index.php/fooldal/magazin/hagyomany/32/

Szerző: Tánczos Erzsébet

 

 

Téli népszokások.

 


 

1.1. Téli asszonyi ünnepek
Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejüknek jelentős részét fonással töltötték. November második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján. A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban men

t a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő alkalma. A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes "színpada" is a fonó volt.
November-december hónapban egy sor, női munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

1.2. Luca napja (december 13)
A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.
Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.
Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

1.3. Karácsony
A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az "aranyos csikó" hozta a gyermekeknek az ajándékot.
A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.
A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is. Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.
Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).
Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

1.4. A regölés (december 26)
A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.
A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.
A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.
A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt. Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket. Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

1.5. Hejgetés (dec.31 - Moldvai csángók)
A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

1.6. Névnapi köszöntés (december 26-27)
December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást, és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak.

1.7. Aprószentek napja (december 28)
Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.
A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.
Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

 

napfor.jpg

 

Mivel közeledünk a TÉLI NAPFORDULÓhoz,  nézzük, hogy mi is a napforduló a néphagyományban!

Válaszként  álljon elsőként  itt a Néprajzi Lexikon meghatározása:

" A napforduló nem más, mint két asztronómiai időpont:

1.) a nyári napforduló idején a Ráktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb a nappal.

2.) a téli napforduló idején a Baktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb az éjszaka.

A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki."

A kereszténység kialakulása idején  a Római Birodalomban  már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.

A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték.

A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra  tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét .Krisztust (jelképesen) a " legyőzhetetlen nappal" azonosították.

Persze a napév szerinti időszámítással és a naptisztelettel függött össze a nyári napforduló is. Ezt ünnepi rítusokkal,  főként a tűzgyújtással ünneplik a mai napig . Az 5. századtól az egyház  a nyári napfordulót  is keresztény ünneppé tette, ebből lett Szent Iván nap, azaz Keresztelő Szent János ünnepe. A Közép-európai paraszti kultúrákban, így a magyaroknál is, a napfordulók körül  ünnepi  szokások alakultak ki, hiedelmek fűződnek hozzájuk, melyek  igen régre nyúlnak vissza. A karácsonyi regölések és a Szent Iváni rítusénekek megőrizték  az ősi szokásokat.

Más  szokások egyházi eredetűek, és az  ősi hit "leváltását"  célozták meg.   Az európai népeknek  már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg  éjszakáit ünnepelték.

napfo.jpg

 

A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra   nyúlik , mint a nyári napforduló ünnepi időszaka.  Azért, mert  a természet télen  pihen,  s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt.   Ráérősen ünnepel, de  figyelme    már   a következő évi termés és az állatszaporodás körül  jár.  Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni  a természet erőit.

Katona Lajos  ( http://mek.niif.hu/04700/04798/html/katona_folklor0015.html) A karácsony-ünnep történetéhez című művében így ír erről: "A görög-római pogányság talajára helyezkedő kereszténységnek ­még ... jó sokáig kemény tusát kellett vívnia az etnikus hitrendszer tanai, hagyományai, szokásai, erkölcsei ellen. Teljes kiirtásukra mindig csak elméletben törekedett, ennél tovább - az emberi természet ismerete és számbavétele után - nem mehetett. Be is érte ... a szellem fokozatos nevelés útján való becsepegtetésével. ...Így tett az egyház  a napfordulati ünnepekkel is. A téli napforduló ideje az, amely... kényelmesen megülhető ... A nyári napforduló ugyanis a legnagyobb munkaidőre esik, tehát már ezért sem lehet ekkor dologtalansággal és lakomázással áldozni. A téli napforduló már a termés betakarítás a és értékesítése, sőt részben feldolgozása után következik. Vagyis azzal az idővel vág egybe, amikor a gazdaember éppen bővében van mindennek ... A nyári napforduló még csak ígéret, és a tetőpontjára jutott áldásosztó istenséget állítja a természetimádó ember lelki szeme elé. Ám a diadalmas fényforrás innentől kezdve már csak fogyatkozást szenved, nem gyarapodik erejében. A téli napfordulóban azonban (végső elgyengülése után) újjászületik; s ezzel az ellenséges hatalmakon aratott diadalát látja a vele együtt érző lélek ... Ilyen felfogás mellett minden olyan népnél, amely a gazdasági évkör szerint rendezte be életét, igen fontos és nevezetes ünneppé válik a téli napfordulat. ..

napfordulo.jpg

 

Csoda-e tehát, ha az egyház elfogadta a pogány ünnep több külsőségét, de azokat saját tartalommal és jelentéssel  töltötte meg?

Így lett a legyőzhetetlen Nap újjászületésének ünnepe Jézus születésének ünnepévé  anno Rómában.  Ott, ahol  a téli napfordulat idején a Saturnáliákat tartották. Megmaradt a régi ünnepekből mindaz, a kereszténységgel megfér, mint a kölcsönös ajándékozás, szegények megsegítése, gyermekek megörvendeztetése.

 

Mai napig fennmaradt a téli ünnepkör szokásaiban a koleda-járás (koledálás - téli napfordulat idején való házról-házra járás, köszöntés, termés- és szaporodási jókívánság adományért, vagy csak a mulatság kedvéért.

Bartók Kolindák itt:

http://youtu.be/N-YetRGpGXQ?t=37s

 

napf.jpg

 

A karácsonyi és újévi hagyományos  ételek,  meghatározott alakú és ízű kalácsok, és a szerencsét hozó malac is  ősi eredetű. Ma is együtt élünk a régi korok hagyományaival, legfeljebb nem gondolunk rá..

 

Szerző: Tánczos Erzsébet

 

Egy Igaz Magyar Ember, a meghamisított történelmünkről.

 

www.youtube.com/watch?v=zjtM46W4jag

 

 

 

 

A solymászat is az UNESCO listán!

 

Rostás Attila az egyesületünk solymásza

 

Kedves Barátaim!

Ez úton tájékoztatlak Benneteket, hogy amennyiben 2012. december 5-én (szerdán) az UNESCO listájára kerül a magyar solymászat (az osztrákkal együtt), akkor 2012. december hó 8-án szombaton Budapesten kerül sor ennek hivatalos bejelentésére a 1088. Budapest, Múzeum utca 7. szám alatti Kossuth Klubban (a Nemzeti Múzeum melletti utcában lesz).
A Klubban 14-től, 19 óráig Halasi csipke bemutató is lesz.
A bejelentés sajtótájékoztató keretében fog megtörténni, a kultúráért felelős államtitkár részéről a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója és munkatársai szervezésében. A rendezvényre a két új UNESCO listára jelölt örökség (Matyók és a Solymászok) képviselői hivatalból meghívást kapnak. Lehetőség van további résztvevők jelenlétére is, ezért jó lenne, ha a solymászok részéről többen mennének. Néhány vadászmadár emelhetné a sajtótájékoztató színvonalát, mint volt ez a magyar SZKÖ oklevél átadásánál is.
Amennyiben részt szeretnétek venni a rendezvényen (vadászias öltözékben, vadászmadárral a kézen) kérlek Benneteket, hogy jelentkezzetek nálam a 06-30-8690871 telefonszámon.

Solymászüdvözlettel
Duhay Gábor

Frissítés: A SOLYMÁSZATOT FELVETTÉK AZ UNESCO SZELLEMI ÖRÖKSÉG LISTÁJÁRA.
(Részletekről később.)

A Világörökség része lett....

 


 

Az UNESCO emberiség szellemi örökségének listáján a "Matyó örökség - a hímzés, viselet, a folklór továbbélése". Gratulálunk!
Bemutatásul idézem Hofer Tamás tanulmányénak részletét:
"A matyó hímzés erőteljes, merész színeiben, szabadon szerkesztett, zsúfolt mintáiban élesen, határozottan kifejeződött az a paraszti bizakodás, öntudat, újfajta pompa, ami országszerte fölhajtó ereje volt az új népműv

észeti stílusoknak.(...)
Kövesd ebben is talán a legvégletesebb az egész országban. A legsúlyosabb szegénységgel itt szegeződik szembe a leggazdagabb népművészet, amely bármennyire nagyok voltak is a Kövesden belül a vagyoni különbségek, bármennyire eltérő szinteken valósultak is meg a viselet és a hímzés közös eszményei, mégis csak össze tudta fogni a város egész népét“

 

mikuered.jpg

Szent Miklós élete kész regény,

és ha ezt írom, kicsit sem túlzok. Azutóélete pedig-  na, erre nem is találok  megfelelő szót. December hatodikán jön el a Mikulás a mi kultúrkörünkben. Közismert, hogy az ünnep  Szent Miklóshoz fűződik , aki a III. vagy a  IV. században  ( a források nem egyeznek ebben meg) élt  Myra városában. Ez ma Törökországban van. Miklós gazdag szülők gyermekeként született, de korán árvaságra jutott. Apja testvéréhez került, aki érsek volt.  Így  hamar megismerte a papi hivatást, s maga is pap lett.  Telt múlt az idő, és Miklós Myra püspöke   lett.miklos.jpg

Ez is igen különös módon következett be:  vérre menő küzdelem folyt a püspöki szél megszerzéséért, a vele járó hatalomért.  A tanácskozók között volt egy igen nagy tekintélyű püspök,  aki egy éjjel hangot hallott, álmot látott, miszerint: „Az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun és Miklós a neve”. Miklós, a  fiatal pap éppen  visszatért  egy zarándokútról, s még  az utcán   kérdőre vonta a a Püspöki Kar, hogy hogyan hívják. Mondta, hogy Miklósnak.  Ekkor,  legnagyobb meglepetésére - még libaólba bújni sem maradt volna ideje, ha eszébe jutott volna ez a lehetőség -  azonnal  Myra püspökévé választották. Ezt a  tisztséget aztán 52 évig töltötte be. Az emberek igen megszerették püspöküket, aki ez idő alatt  a hatalommal többször szembe került - pont jó lelke és adakozó hajlama miatt. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért halála után egy időre ki is tagadták az egyházból!  Halála után Myra  városa az középkor egyik legnépszerűbb zarándokhelyévé vált.

 Magyarországon mindig nagy tiszteletnek örvendett Szent Miklós.

Számos legenda fűződik nevéhez, mindben ajándékosztóként találkozunk Miklóssal. Én  most csak a Mikulás szempontjából fontos  legendákra koncentrálok.

Ilyen a három szegény parasztlány története.

 Ennek értelmében élt Myrában három szegény leányzó.  Mindhárman eladósorba kerültek,  de semmijük sem volt, s így esélyük sem a házasságra.  A legidősebb lány már rátalált élete párjára,  de hozomány nélkül  nem gondolhatott esküvőre. A lányok azt latolgatták, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy a befolyt összegből a testvérei sorsát könnyíthesse.

Miklós püspök véletlenül meghallotta ezt a beszélgetést, és  azonnal tervet eszelt ki a leányok megsegítésére.

Az akciót több változatban is olvashatjuk, persze mindegyikben titokban történik a jótétemény. Kedvenc variációm szerint Miklós bedobott egy pénzzel teli zacskót az ablakon, majd elinalt, s így nem derült ki, hogy ki volt a titokzatos jótevő.Miután a nagyobbik testvér férjhez ment, még kétszer megtörtént a csoda.  Harmadik alkalommal a kisebbik lány látott a távolban egy vörös palástot meg  egy hatalmas süveget.  Ebből következtette ki, hogy a jólelkű püspök segített rajtuk

A   történet  másik változatában egy  elszegényedett nemes három leányát prostituáltnak akarta adni, hogy az így szerzett jövedelemből el tudják tartani magukat. Miklósnak tudomására jutott  az apa  ötlete,  s hogy megakadályozza annak  kivitelezését, aranyat rejtett egy kendőbe, és a csomagot titokban bedobta a házba.  Háromszor tett így, végül  az  apa  Miklós után eredt, utolérte és felismerte. A  püspök kérte , hogy jótettét senkinek sem mondja el, de a tette  nem maradhatott titokban.

Kiknek a védőszentje szent Miklós?

 Magamtól nem találtam volna ki, de azt olvastam, hogy  a pálinkafőzők Szent Miklóst választották védőszentjüknek. Nem tudom, hogy miért éppen őt, de tény, hogy  azóta is pálinkát reklámoznak vele mint itt:miklospalesz.jpg

Szent Miklós kultusz:

Nem tudni, hogy mikor vált szokássá az ajándékosztás Miklós napján. Egyes források  halála után az emberek utánozni kezdték Miklós tetteit, és  halálának napján (azaz  december 6-án) titokban ajándékokat adtak  egymásnak. Más források szerint először   a  XII. században  francia apácák ajándékozták meg a gyermekeket Miklós  névünnepén. A szent ünneplése és a személyéhez kapcsolódó ajándékozás a 16. században terjedt el,  Európa - szerte különböző változatok figyelhetők meg.

Magyarországon a Mikulást 1856-ban említették először írásban,  az ajándékozás szokása sem  túl régi s nem is faluhelyen, hanem  a városokban   jött először  divatba. A Mikulás szó cseh  eredetű , maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. Az ünnepnek azonban  voltak előzményei, hiszen a középkorban a diákok Miklós napja környékén elég sajátosan szórakoztak. Maguk közül püspököt választottak,   kinek a többiek  engedelmességgel tartoztak.  A  fiatalok házról-házra járva ijesztgették az embereket. Ez a hangos-zajos játék veszélyeztette az adventi időszak  szentségét,  ezért  Csepreg város például határozatban  tiltotta be a szokást. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a fiatalság nem vette komolyan a tilalmat.ne.jpg

A  képen látható a német eredetű és  zord külsejű  Knecht Ruprecht Mikulás-ős . Alakja összeolvadt Miklóséval,  néhol a  püspök szolgájaként  a gyerekeket riogatta. A német Szent Miklós a jutalmazása mellett büntetett is: a jók ajándékot kaptak, a rosszaknak virgács járt némi veréssel.  Ezt   a szolga rótta ki, Mikulás keze " tiszta maradt". A Mikulás hagyományosan két kísérővel érkezik: egyikük a krampusz  azaz ördög, másik az angyal. A krampusz  ijesztget és  büntet.   Rémisztő is meg  mókás is, ezért aztán  igen népszerűvé  figura lett.  A Mikulás-járás szokása is ismert volt: házról-házra járt, s a gyerekeknek kérdéseket tett fel, vagy együtt imádkoztak.kr.jpg

 

 A  Mikulás mértékletesen ajándékoz, gyakorlatilag a karácsony kedves " nyitánya":  a jutalom édesség, gyümölcs,  kisebb játék. A  csizmákat gyermekeink kitisztítják, és az ablakpárkányra teszik, mivel a mi Mikulásunk  nem repül, és nem a kéményen át érkezik, hanem fehér ló húzta szánon.  ( Érdekesség, hogy a legenda hogyan alakul  a helyi jellegzetességeket is magában foglalva: Ausztráliában fehér kenguruk húzzák a szánt.)

 Nálunk a világháború előtti hiedelem szerint a Mennyben élt a Mikulás és onnan figyelte a gyerekek viselkedését. A XX. század elején még  piros vagy  lila öltözéket viselt, utóbbi a püspöki eredetre is utalt ( tehát ez nem a Milka nagy ötlete). A globalizáció hatására  Magyarországon is közismertté vált a  Finnországban élő  Télapó  személye, meg az amerikai eredetű  piros  " szabadidőruha" a palást helyett. Tartja magát azért, hogy nálunk  december 6-ra virradó éjjel jár titokban a gyerekekhez, s a kifényesített  csizmába helyezi ajándékait és a virgácsot.

Ma már alig lehet virgácsot kapni!  Nekünk, magyaroknak jogunk van a virgácshoz! Érdekes különben,hogy a gyerekeim hogyan vélekednek arról, hogy az amerikai Mikulás karácsonykor érkezik: mivel hosszú az út, csak karácsonyra ér oda.  Én sem tudok ellenállni, minden évben elképzelem Mikulást, amint a radiátor csöveiből próbál szabadulni és eljuttatni a kölkeimnek a megérdemelt ajándékot- amit én nagy titokban zizegtetek az ablakban. Nagy a változatosság abban, hogy hol ki hozza az ajándékot, de a mágikusan gondolkodó gyermeket ez nem zavarja meg, mint ahogy az utcán lődörgő Mikulások sem, a boltok polcain roskadozó figurák sem. Bár mi, felnőttek is ilyen biztosan tudnánk hinni dolgokban!

Mekkora az út Szent Miklóstól a Coca Coláig?

 

 mikulcola.jpgAmerikában 1810- ből való  egy fametszet, amely Szent Miklóst ábrázolta. Alatta egy holland vers volt olvasható, amely a Sancte Claus címet kapta. 1821-ben William Gilley költeményében is megjelenik  az  ajándékhordó „Santeclaus”,  aki  rénszarvas által vontatott szánkón közlekedik .Abban, hogy Amerikában Santa Claus alakja nem december 6-ához, hanem  a karácsonyhoz kapcsolódik,   bizonyos feltevések szerint Clement Clark Moore költő    is  " felelős" ezért.  Divatteremtő művének  eredeti címe   még így hangzott: Szent Miklós látogatása  ( Twas the night before Christmas).  1822 vagy 23 volt az az év, mikor   Clement ClarkMoore  saját gyermekei számára papírra vetette a verset. 

Sok forrásból merített,  hatott rá  például az orosz Fagy nagyapó figurája  is, aki szánkóval és rénszarvasokkal utazik.    Santa Claus az kandalló  kéményén át jön-megy az éjszakában december 25-re virradó éjjel, és a kandallópárkányra kiakasztott zoknikba helyezi az ajándékait. A gyerekek tejet és süteményt készítenek ki neki. A műhöz  Thomas Nast rajzolt képeket, az egyik itt látható:

mikunasts.jpgEgy magazinban jelent meg először az illusztrált mű.  Nast és Moore  közös alkotásának  eredményeképpen kerültek olyan  részletek aköztudatba, mint hogy a Mikulás  műhelye az Északi-sarkon található vagy, hogy  hogyan is  hívják a rénszarvasait.

Így hívják  a rénszarvasait:

Comet - Üstökös, Cupid - Íjas,Vixen - Csillag, Dancer - Táncos,Prancer - Pompás, Blitzen - Villám,Dasher - Táltos, Donder - Ágas, Red Rudolph - Rudolf.  A  legismertebb persze Rudolf, aki 1935-ben tűnt fel és „ragyogott ki” világító piros orrával. Ő Robert L. May egyik történetében szerepel először, mivel ő találta ki a karaktert. Johnny Marks dalt is írt  Rudolfról.  melyben őt kérte meg Santa Claus, hogy legyen a rénszarvasok között is a vezér.

 

 

 mikusnast.jpgA "Szent Miklós látogatása " című kultusz-vers Nast illusztrációjával:

 
A karácsony előtti éjjelen, mikor az egész ház elpihen
 Nem moccan még egy egér sem.
 
 
Tetőtől talpig csak szőrme a ruhája,
 Korom és hamu a fényét megtépázza;
 Hátára feldobva játékkupac,
 Mint egy házaló, ha zsákjában kutat.
 
 Arcán víg gödröcske, a szeme meg nevet,
 Rózsa a bőre, orra, mint cseresznye.
 Szájacskája, mint íj, húzódik tréfára,
 És hószerűen fehér pofaszakálla.
 
 Fogával szorosan tartja a pipáját
 füstjéből készíti feje koszorúját.
 Széles a hasa, a pocakja kerek,
 Zseléként rázkódik, amikor nevet.
 
 Pozsgás és kövérkés, jókedvű vén Elf,
 Amikor megláttam, muszáj volt nevetnem.

Később a címet Karácsony előtti éjjelre változtatta, és még bővítette is a művet.

Ebben a változatban   lép színre  az a pirospozsgás öreg úr, akinek szánját rénszarvasok  húzzák. 

mikukola63.jpgA városi legenda szerint  a közismert piros-fehér  overall jellegű öltözéket 1931-ben találta ki  Haddon Sundblom grafikus a Coca Cola Company megbízására.   Sundblom a cég egy nyugdíjazott szállítóját állította modellnek és   öltöztette a  Coca-Cola színeibe. Santa Claus innentől püspöki öltözet helyett piros- fehér szőrmével szegett kabátot és buggyos piros nadrágot kapott, olyan kezeslábast, vastag fekete övvel. Habár  régebben  is  elő-előfordult a Mikuláson  piros köpeny, ettől  kezdve ez lett az etalon, öltözéke azóta nem is  változott.

 Egy amerikai vers és illusztrációja, valamint a Coca-Cola hatására alakult volna  ki a ma is ismeretes Mikulás bácsi? Szeretném hinni, hogy ez tényleg csak urbán legenda, és nem a multicégek alakítják a meséinket! Én  rendületlenül hiszem, hogy nem a farok csóválja a kutyát.

Hol lakik ma  a Mikulás?

 Magyarországon a múlt század elején még a Menny volt megjelölve lakhelyéül. A  Clark - féle mese folytatása szerint a Mikulás Lappföldre, ott is Fül-hegyre költözött, ahol teljes állásban  gyártja  a játékokat  segítő  manóival. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy a gyerekek jók voltak-e avagy rosszak. A  lappföldi Rovaniemi városába, ami Svédország, Norvégia és Finnország északi részén van, még levelet is írhatunk neki ide:Santa Claus’ Main Post Office
Santa’s Workshop Village, Tähtikuja 1, Rovaniemi,  96930 ARCTIC CIRCLE.   A képen az " igazi " finn Mikulás látható:

mikulasfinn.jpgAkárhogy is, érdemes jónak lenni!

 

 

 Felhasznált irodalom:

http://hajnalhasadas.hupont.hu/120/telapo-es-ami-mogotte-rejtozik-1

:http://www.kzs.hu/tudastar/emberestarsadalom/mikulas/A%20Mikul%C3%A1s-kultusz%20kialakul%C3%A1sa%20a%20k%C3%B6z%C3%A9pkorban.htm

http://www.kzs.hu/tudastar/emberestarsadalom/mikulas/A%20mai%20Mikul%C3%A1s-alak%20kialakul%C3%A1sa.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikul%C3%A1s

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Szerk.: Madas Edit. Bp., 1990
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. II. Szeged, 1998

Szerző: Tánzos Erzsébet

Köszönjük Erzsébet, az írás megosztását!

 

Egy felettébb érdekes összehasonlítás!

 

auto.indavideo.hu/video/Hyundai_a_nyilvesszo_ellen 

 

"BÍZZATOK, MAGYAROK!
A rabság és szenvedés napjai megszámláltattak.
A SZABADSÁG HAJNALA DERENG.
Vigyázzátok a mustármagvakat!"

"... az Úr ... megszabadítani csak akkor fog benneteket,
amikor visszatértek az Ő törvényéhez s egymás szeretetében,
egymás támogatásában nemzetté váltok újra.
Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben tántoríthatatlan,
s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté,
kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya.
A szeretet ereje mindenekre képes,
de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."
(idézet Wass Albert Hagyaték c. regényéből)


 

 

Paradigmaváltás a magyar őstörténeti kutatásokban

Cser Ferenc és Darai Lajos tanulmányával - MTF-12: Kárpát-medencei magyar ősiség - megnyitjuk a Magyarságtudományi Füzetek olvasói által a legnagyobb izgalommal várt, második tematikai osztályt: A magyar nép etnogenezise, amelynek feladatául a magyar nép eredetének megfejtését tesszük.

Azért választottuk a sorozat első közlésévé ezt a magyarság Kárpát-medencei eredetét bizonyító és hirdető tanulmányt, mert a nemzetközi tudomány interdiszciplináris kutatásai leginkább ezt az elméletet valószínűsítik. Ezt követően megpróbáljuk ismertetni mindazokat az elképzeléseket, amelyek értékelhető érveket szolgáltatnak egyik vagy másik származáselmélethez anélkül, hogy - ex-katedra - valamelyik mellett letennénk a voksunkat. E szándék fogalmi szinten történő érzékeltetésére a sorozat további füzeteinek szóhasználatában nem a magyar nép ilyen, vagy olyan eredetéről fogunk értekezni, hanem a magyar népet egyik, vagy másik néphez, illetve egyik vagy másik térséghez fűző kapcsolatról. Lesz indiai, egyiptomi, közép-ázsi- ai, sumér, szabir, kelta, etruszk, örmény, kazakh, kínai, japán, koreai és sok más kapcsolat, amelyeket megpróbálunk közösen feltárni.

Sorozatunkban nem szándékozzuk a magyarság eredetének kérdését megfellebbezhetetlenül lezárni. A kérdés teljes körű kiértékelése és lezárása sokkal inkább annak a nemzedéknek a feladata lesz, amelynek tagjai a Magyarságtudományi Füzeteknek most megnyitott tematikai osztályát már iskoláskorban megismerik.

Cser Ferenc és Darai Lajos tanulmánya sokoldalúan bizonyítja a magyarság Kárpát-medencei eredetét: genetikai, embertani, régészeti adatokkal, nyelvének, művelődésének, társadalomszerkezetének beható elemzésével.

Valamennyi bizonyíték közül kiemelkedik az a tudományos közlés, amelyet 2000 novemberében a világ első számú tudományos közlönyében, a SCIENCE című folyóiratban tett közzé tizenhét genetikus, az olasz kutatónő, Ornella Seminovezetésével. A nemzetközi kutatócsoport - amelynek egyetlen magyar tagja sem volt - minket, magyarokat alapvetően érintő, döbbenetes eredményre jutott. Az elvont, szakmai fogalmakkal írott tudományos közlést magyar szakemberek értelmezésében értheti meg a laikus.

Dr. Papp Lajos szívsebész professzor egy előadásában így összegezte az Ornella Semino vezette kutatást:


A 17 tudós föltette azt a kérdést:
Európa őslakossága, az ős európai gének különböző ma élő népek fiaiban milyen arányban szerepel? Az ős- gén, ami nem mást jelent, mint Krisztus előtt 35 - 40 ezer évvel ezelőtt itt élők genetikai kódját az európai népességből mely népek hordozzák legmagasabb arányban? Magyarul a kérdést úgy lehet föltenni: kik képezik Európa őslakosságát?
A vizsgálat Y kromoszóma meghatározással történik. A férfi kromoszóma jobban kutatható, mert bármilyen sejttöredékből meghatározható. A női kromoszóma vizsgálathoz ép mitocondrium kell.
Itt be is fejezem a szigorúan tudományos tények boncolgatását.


Az eredmény döbbenetes.

Az Y kromoszóma kutatás alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a ma, itt, a csonka Magyarországon élő, tehát a teremben jelen lévő sokadalom 95 %-ában jelen van az európai ősgén.

Ez azt jelenti, hogy
genetikus vonatkozásban a magyar lakosság 95 %-ban őseurópai gént hordoz.

 

www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=rNJH-QWUEvI#!



 

Legalább olyan érdekes, hogy vajon a többi európai népesség milyen arányban hordozza az európai ősgént? Kik hordozzák az európai ősgént a magyarok után magas százalékban?

A lengyelek, a horvátok és a Keleti-Kárpátokon túli ukránok. (50-60 %) A többi népcsoport töredékében sem hordozza az európai ősgént"

Dr. Czeizel Endre neves genetikus A magyarság genetikája c. könyvében így ír a Semino-tanulmányból levonható következtetésekről: "A magyarférfiak 60%-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3%-a az EU-18, 11%-a az EU-7, és 8,9%-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3%-a négy ősapától ered, és 73,3%-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja."


Tekintettel e tanulmány kiemelkedő jelentőségére, alább közzétesszük valamennyi szerzőjének nevét és kutatásainak helyszínét: Ornella Semino,1,2 Giuseppe Passarino,2,3 Peter J. Oefner,4 Alice A. Lin,2 Svetlana Arbuzova,5 Lars E. Beckman,6 Giovanna De Benedictis,3 Paolo Francalacci,7 Anastasia Kouvatsi,8 Svetlana Limborska,9 Mladen Marcikiae,10 Anna Mika,11 Barbara Mika,12 Dragan Primorac,13 A. Silvana Santachiara-Benerecetti,1 L. Luca Cavalli-Sforza,2 Peter A. Underhill2


The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective ; SCIENCE VOL 290. 10 NOVEMBER 2000.

Cser Ferenc és Darai Lajos hatalmas tanulmányos apparátust vonultat fel, több mint négyszáz címet számláló jegyzetanyaggal. Számunkra nem kétséges, hogy ez a füzet, miként az általa megnyitott sorozat is, paradigmaváltást eredményez a magyar nép eredetét vizsgáló őstörténeti kutatásokban.

Budapest, 2011. április 8-án
Patrubány Miklós István Ádám



1Universitá di Pavia, Pavia, Olaszország,
2Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
3Universitá della Calabria, Rende, Olaszország
4Stanford Genome Technology Center, Palo Alto, USA
5International Medico-Genetic Centre, Donyeck, Ukrajna
6University of Umeá, Umeá, Svédország
7Universitá di Sassari, Sassari, Olaszország
8Aristotle University, Szaloniki, Görögország
9Russian Academy of Sciences, Moszkva, Oroszország 10Clinical Hospital Center Osijek, Eszék, Horvátország
11Regionalne Centrum Krwiodawstwa i Krwiolecznictwa, Zamosc, Lengyelország
12Samodzielny Publiczny Szpital Wojwodzki im. Papieza Jona Pawla II., Zamosc, Lengyelország
13University Hospitál Split, Split, Horvátország

 

www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=be_L7uR9MbA#!

 

 
 
MAGYAROK ISTENE óvja nemzetünket!


Több mint ezer éve elszakították a kárpát-medencei magyarságot a turáni testvérnépeitől és ezek ellen fordították. A magyarság utat tévesztett amikor a nyugati "civilizáció"-hoz csatlakozott. Az ezer éve követett nyugati szellemi és politikai irányzat rendkívül károsnak bizonyult a magyarság számára és a mai válságos helyzetébe vezette. A magyarság kényszerített Európába illeszkedése, és a turáni testvérnépeitől való elszakítása, valamint ezek ellen fordítása a magyarság leigázását, szétdarabolását, elnyomorítását és pusztítását eredményezte. A magyarságot a pusztulás fenyegeti ha tovább ragaszkodik a hanyatló nyugati "civilizáció"-hoz, éppen amikor a keleti turáni testvérnépek hatalma növekszik. Ezekből az következik, hogy a magyarság egységét és független fennmaradását az őseredetig visszanyúló nemzeti öntudatra és a turáni népek összetartására kell újra megalapozni.

A Magyarok NEM azért jöttek a Kárpát-medencébe, hogy a nyugatnak meghódoljanak, hanem azért, hogy a hun es avar birodalmakat helyreállítsák és hogy az Atilla által létrehozott turáni népek egységét visszaállítsák. A magyarságnak e turáni irányzatot kell folytatnia hogy fennmaradását biztosítsa. Itt az ideje hogy a veszélyes helyzetben álló magyarság több száz milliós turáni testvérnépei felé visszaforduljon. A turáni népek rokonságának és közös érdekeinek tudata már régóta létezik. A volt "kommunista tömb" állandó válságai és bizonytalanságai alkalmassá és szükségessé teszik a turáni népek közötti szorosabb politikai, gazdasági, és műveltségi kapcsolatok létrehozását.



A turáni irányzat nem azt jelenti hogy a Magyaroknak el kell fordulni Európától és hogy el kell szigetelni magukat a szomszédos népektől. Az utóbbiak tulajdonképpen részben turáni származásúak, vagyis turáni népekkel keveredtek (Padányi Viktor: Dentumagyaria), csak az idegen hatalmak befolyása őket a Magyarok ellen fordították. A magyarságnak e népeket vissza kell nyernie a turáni eszme alapján. A "nacionalizmus" a népeket egymás ellen uszítja a felületes különbségek mesterséges hangsúlyozásával. A turáni eszme nem egy hamis és gyűlöletet szító fajelmélet mint a finnugor, pánszláv, dáko-román, árja, stb. elméletek. A turáni eszme a különböző népek közös gyökereinek kimutatásával lenne alkalmas az ellentétek megoldására. Tudományosan bebizonyított tény, hogy az Ősturánok az emberiség műveltségének megalkotói. A turáni eszme e műveltség megóvásán és gyarapításán keresztűl a népek közötti egyetértésre és kibékülésre törekszik.

Nem volna szerencsés ha Magyarország nemzetközi kapcsolataiban nyugatra fektetné a hangsúlyt. Gazdasági, biztonsági, és műveltségi szempontokból előnyösebb lenne egy többoldalú, kiegyensúlyozottabb külpolitikai irányzat. Ebben fontos szerepet töltene be a magyarság keleti rokonnépeivel való kapcsolatok kifejlesztése és megerősítése. E népek nagy létszámban, hatalmas és természeti kincsekben gazdag területeken élnek, mint pl. a török-mongol népek, vagy erős és gazdaságilag fejlett országokban, mint pl. a japánok.

A turáni eszme tehát korszerű folytatása ősi nemzeti küldetéstudatunknak: Atilla Hun Birodalmának jogos örököseiként foglaltuk vissza ősi földünket azért, hogy ősi nagy népünk hatalmas birodalmát visszaállítsuk. E turáni irányzat a turáni népek jogos érdekeinek és a magyar nemzeti érdekek mindenek fölötti és feltétlen érvényesítésére törekszik, nemzeti egységünk, függetlenségünk, biztonságunk, műveltségünk és öntudatunk megóvására:
- a tudományosan bebizonyított, több ezer éves szumír-szittya-hun-avar-magyar folytonosság és azonosság, valamint kárpát-medencei őshonosságunk általános elismertetéséért,
- a hamis, idegen és magyarellenes érdekeket képviselő, -hivatalos- finnugor származási elmélet, valamint a Vajkot (Szent Istvánt) államalapítóként beállító történelemszemlélet felszámolásáért,
- nyelvünk tisztaságának megörzéséért, valamint ősvallásunk és ősi rovásírásunk helyreállításáért,
- az erkölcstelen, lélek-, társadalom-, nemzet-, és környezetromboló, anyagias és önző nyugati kapitalista fogyasztó embertelen rendszer megsemmisítéséért, - a hagyományos nemzeti értékeket ápoló, erkölcsös, fegyelmezett, szorgalmas, család-, nemzet-, és országépítő, egészséges társadalom létrehozásáért, a rendet és közbiztonságot megteremtő nemzeti állam keretein belül,
- a turáni népek felszabadulásáért mindenféle idegen fennhatóságtól, gyarmatosítástól, vallástól, és befolyástól, a teljes államigazgatási (politikai), gazdasági és műveltségi önrendelkezésükért, és a turáni népek államszövetségben való újraegyesítéséért. 




SUMER

3200 BCE
Beginning of the Bronze Age: Height of the Sumerian civilization; development of numerous cultural and technological inventions (writing, the wheel). First Sumerian Empire extends from the Eastern Mediterranean to Western Iran, including all of Mesopotamia.

SUMERIAN KING URNAMMU, 3rd MILLENNIUM BCESUMERIAN SHRINE FIGURINES, 3rd MILLENNIUM BCESUMERIAN TABLET, 3rd MILLENNIUM BCESUMERIAN GODDESS INANNA
  SUMERIAN EMPIRE, 3000 BCE


3000 BCE - 2000 BCE
Sumerian colonies are established from the Atlantic Ocean through the Mediterranean and Danubian basins to India and Central Asia (Turan), and from the Caucasus to Northeast Africa. The vast belt of Eurasian grasslands stretching from the Carpathian mountains to the Altay range, bordered in the North by the Eurasian forest belt and in the the South by the Caucasus and the Iranian plateau, is gradually settled by Sumerians and Sumerian-related peoples from Mesopotamia, Transcaucasia and Iran. These Near Eastern settlers of the Eurasian grasslands became the peoples which were later referred to as the Scythians, Huns, Avars and Magyars among others, and collectively known as the Turanians. The Turanians were therefore the descendents of the Sumerian-Mesopotamian peoples, and the inheritors of this ancient Near Eastern culture. The Turanian peoples had a profound cultural impact on their Celtic, Germanic, Slavic, Finnic, Siberian and East Asian neighbours, which have preserved numerous Turanian ethno-linguistic and cultural elements.

3000 BCE - 2455 BCE
First appearance of nomadic Semitic tribes in Sumerian Mesopotamia. Semitic peoples begin to settle in increasing numbers in Mesopotamia. The Sumerian civilization exerts a dominant influence upon the development of later Semitic cultures.

2455 BCE - 2356 BCE
The Semitic Accadians impose their hegemony upon the Sumerian city-states. Mesopotamia is devastated by wars, the population is decimated, oppressed and enslaved by the Accadians. Many Sumerians flee to their colonies.

2356 BCE - 1900 BCE
The Sumerian city-states and their allies overthrow the Semitic Accadian hegemony, liberating themselves from foreign oppression.

1900 BCE - 1733 BCE
The Semitic Babylonians impose their hegemony upon Mesopotamia.

1733 BCE - 1163 BCE
The Kassites, one of the Sumerian-related peoples inhabiting Western Iran, overthrow the Semitic Babylonian hegemony and establish their rule over Northern Mesopotamia. A Sumerian dynasty rules over Southern Mesopotamia from 1860 BC to 1492 BC.

1115 BCE - 612 BCE
The Semitic Assyrians impose their hegemony over the Near East after centuries of warfare. The ensuing devastation, decimation, deportations and oppression alter the ethnic composition of the Near East, including Mesopotamia, as the Semitic element increases and the Sumerians decrease.

THE SCYTHIANS

612 BCE
The Sumerian-related Chaldeans, Medes and Scythians annihilate the Assyrian Empire.

The Scythians dominate the vast Eurasian grasslands from the Carpathian Basin to the Altay during centuries.

  SCYTHIAN DOMAINS 6TH-4TH C. BCE (Inset: Scythian gold clothing ornament, Kul Oba Kurgan, Crimea)


THE AVARS

562
The Avar-Huns establish their empire in Central and Eastern Europe, with the Carpathian Basin as the centre of power. The Avars continue their centuries-long struggle against the encroaching German and Byzantine empires.

AVAR WARRIORSAVAR GOLD TREASURE OF NAGYSZENTMIKLÓS, HUNGARYAVAR BRONZE BELT BUCKLE, HUNGARY, 8th C.
  AVAR EMPIRE


THE MAGYARS

9th c.
Following the settlement of Jewish refugees from the Near East in the Khazar Empire, the ruling dynasty of the Khazars, another Turanian people, is converted to Judaism and seeks to impose this religion upon all its subjects. This precipitates a civil war which leads to the collapse of the Khazar Empire. Several rebel Khazar tribes join the Hungarian tribal federation which was led by the Magyar tribe. At that time the Hungarians were established in their own independent state of Dentumagyaria, between the Avar and Khazar empires.

  MAP SHOWING THE HUNGARIAN STATE OF DENTUMAGYARIA FOUNDED BY THE MAGYARS


Hasznos linkek a fenti témában:
Rácz Péter: VILÁGOSSÁG
SUMÉR Mitológia 


A MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNETE

GRANDPIERRE K. ENDRE A MAGYAROK ISTENÉNEK ELRABLÁSA

AVAGY

A MAGYAR FAJ NAGY ELÁRULTATÁSA HITELES TUDÓSÍTÁSÁT BETŰHÍVEN KÖZÖLJÜK:

1. (A magyarok) "Ősrégi népek (antiquiores gens),

2. Valaha igen bölcsek voltak.

3. Jószerivel semmilyen bűn nem fordult elő köztük.

4. Arany, ezüst, (igaz)gyöngy annyi volt nekik, mint a földjük folyamaiban található kavics.

5. Nem kívánták a másét, mindnyájan jólétben éltek.

6. Nem paráználkodtak, egynejűségben éltek."

7.

Szkítia népét -
"dentumogeroknak nevezik a mai napig és soha semmiféle hatalomnak az igáját nem viselték".



"A szkíta nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá."
"Dáriust, Cirust és Sándort nem számítva, a világon egyetlen nemzet sem merte lábát az ő földjükre tenni."
Ez a három támadó is megsemmisítő vereséget szenvedett a szkíták földjén.
"Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megkergeték, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített s nagy rettegve szaladt Perzsiába.
Ugyanazok a szkítiaiak Cirust, szintén a perzsák királyát háromszor harmincezer emberével együtt megölték.
Nagy Sándort Fülöp királynak és Olimpiádisz királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították."

8. Az igazságos szkíták - magyarok - ókori édeni állapota és vele szelíd jámborsága is levedlett a rájuk törő ádáz ellenség háborúi során.

9. Ugyanis a szkíták keményen bírtak minden fáradalmat meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.

10. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.

11. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak dicsőséget kerestek maguknak ezen az úton.

12. A fenntnevezett szkíta nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon: a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül bármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaikról is megismerhetitek."

 

Egy az Isten!


"Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy "EGY"-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.

ÍZ "volt" a Kezdetben és "van" örökké a Minden felett.

ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben - az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.

Így lett nekünk a "kezdet": ÍZ-TEN."



(részlet a Magyar Bibliából - a "Magyar Ószövetségből")

 

 Barbara ( vagy Barbara, hiszen a két név eredete közös) életéről több változatban terjedtek elszóló legendák.


borba.jpg

 Nézzük dióhéjban a legendában közös motívumokat:  apja pogány volt és elég különös figura.

  Úgy akarta szépséges  lányát megóvni a kérők zaklatásaitól, hogy egy toronyba záratva nevelte.   Így sem tudta elzárni a világtól,  valahogy Borbála kereszténnyé lett.  Ez még a keresztényüldözések idején történt, s  bevallotta apjának, hogy keresztény. Ez akkoriban  életveszélyes vállalás volt, és nem kapott túl sok támogatást.Apja már kihúzta kardját, hogy megölje, de Borbála  csodás módon megmenekült. Apja  mégis elfogta.

A törvény elé vitte lányát, aki t megkínoztak, de Borbála hű maradt a hitéhez. Újabb és újabb csodák történtek.

Végül  az apja fejezte le. Szép kis szülőapa! Az ő büntetése sem maradt el különben, tette színhelyén villám sújtotta halálra.

 petofibnya_1.jpgBorbála  a bányászok életét is megmentette egy alkalommal- beomlott a bánya, de javaslatára egy bányász sem dolgozott éppen- ezért atüzérek és tűzoltók védőszentje. Számos bányászváros - a képen Petőfibánya címere látható- címerében szerepel az alakja. A középkori városokpuskaporos tornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai:

Ezek hasonlóak a Luca-napéhoz,  bár  nem mindenhol terjedtek el.

 Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette.

Más szerelmi jósló eljárás is fűződött e naphoz:a lányok András napján az eresz aljába dugott almát Borbála napján a másik felére fordították, s magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére. Ott pedig  várták,hogy  ki szólítja meg őket először, mert annak a rokona lett a megszólított lány férje.  Másutt  más-más ház 13 sarkáról vakolatot, meszet vakartak ( na ezt is megnézném, hogyan zajlott)  Borbála napjának estéjén. A vakolatot aztán   a tyúkokkal etették meg, hogy sokat tojjanak, de azt nem találom sehol, hogy a vakolat hogyan hat a szaporulatra

Tiltott volt a női munka:

Asszonyi dologtiltó nap, ismerek olyat, aki ennek visszahozatalát szorgalmazza, gyűjtsünk aláírást?

borb.jpgTüzet  Borbálakor csakis férfiak rakhattak.  E napon  nem szabad fonni, azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának. Tehát ennek a tilalomnak a jogossága jóé belátható.

Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét.  Az egész téli ünnepkörben, tehát Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató (maradjunk szépen otthon, van munka elég...), ha mégis odatévedne a női személy,  akkor seprűvel vernék ki a kedves vendéget. A boszorkányok rontása miatt tilos ezen a napon ruhadarabot kint hagyni. Az ajándékozás, kölcsönzés is elvinné a szerencsét a háztól. Nem szabad varrni, akárcsak Lucakor, mert bevarrnák a tyúkok fenekét. Borbála-napkor is jártak kotyolni a fiúk. Mondókájuk végeztével leguggoltak a következő felkiáltással: „Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!” Az alábbi kotyolóvers szövegében keverednek a lucázó, a farsangköszöntő és a regölés szövegtöredékei:

     Bara, Bara kity-kotty,
Gelegunya kettő,
Három,
A pálinkát várom.
Ha nem adnak pálinkát,
Letöröm a gerendát.
Adjon az uristen
Ennek a gazdának,
Két szép tehenet,
Tehén mellé szekeret,
Szekér mellé jármot,
Járom mellé vasszeget.
Adjon az uristen két szép malacot!
Egyik ólból kifusson,
Másik ólba befusson.
     (Eperjessy E. gy. 1959)

Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol. Ugyancsak e napon is szoktak gyümölcságat vízbe tenni, hogy karácsonyra kizöldülve a leány férjhezmenetelére jósoljon. A Középső-Ipoly mentén, Paláston gyümölcságat tettek vízbe, ha karácsonyra kivirágzott, a leány közeli férjhezmenetelére jósolt. Doroszlón ugyan virágoztattakborbálaágat, de nem kötötték hozzá a férjhezmenetelre való jóslást. Ha karácsonyig kihajtott, a következő év jó termésére jósolt.

Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/182.html

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/182.html

Szerző: Tánczos Erzsébet

Köszönjük Erzsébet, az írás megosztását!

 

Világszenzáció!

 


Világszenzáció látott napvilágot a tegnapi nap (2012, 12, 03.) folyamán, ám semilyen média nem számolt be róla, holott a magyarság ügyét régen látott módon ragyogja be ez az új remekbe szabott régészeti felfedezés. A világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik most már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, a mag (tudás) urai építették. A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő: a szénizotópos mérések alapján 34.000
évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már
egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is, melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely ABC jeleinek vonásaival. A helyi régészek azonnal kapcsolatba léptek a rovásírás-kutatás honi mestereivel, nemsokára pedig megindul a rendkívüli izgalmat, s talán historikus paradigmaváltást hozó pontos vizsgálódás. Remélhetőleg nem fogják elhallgatni, eltüntetni a valós eredetünket ország-világ elé táró, kárpát-medencei életterünk ősiségét bizonyító táblákat és rovásmaradványokat a szélsőséges globális eszmeiség jegyében cselekvő főideologizátorok csicskacsatlósai.

Ősink legnagyobb fennmaradt csodája: a hun-magyar Nap Piramis Boszniában A monumentalitásával szemeket lenyűgöző Kínai Nagy Fal alig több, mint kétezer éves, a gízai piramisok még nincsenek ötezer évesek, s a Stonehenge kövei is csak maximum pár évszázaddal idősebbek Egyiptom csodáinál. A mi pompázatos piramisunk azonban közel 30.000 évet ver az
összes előbb felsorolt földi remekre, ami egyenesen lenyűgöző, nemzeti büszkeségünket sokszorosára duzzasztó adat. A nonplusszultra pedig a megtalált rovásírás kora. A hivatalos, vaskalapos és mega-materialista "tudomány" szerint a legrégebbi ismert írás Mezopotámia területéről származik, s az i.e. IV. évezred végén, avagy az i.e. III. évezred elején alakulhatott ki. Erre előkerül egy amazoknál majd tízszer ősibb székely rovásírás... atomcsapásszerű pofon lehet ez a finnugor blődlit szajkózók számára éppúgy, ahogy a "majomemberes", "Mezopotámia az első civilizációs" sületlenségeket sulykoló mesekutatók lelkületének is. Ismét a vadliberális körökben csak "sumerpárthus nagymagyaroknak" csúfolt tudós hazafiak igazsága bizonyosodott be a ténynek hazudott műanyag agylúgozó elméletkupacok ellenében! Félő azonban, hogy a mai liberális nevelés atyaúristenei elhallgatják ezt a szenzációs felfedezést.
A legrégibb ismert földi írás!
Ha valamikor a Jóisten kegyelméből igazi nemzeti kormány kerül majd sokat szenvedett Magyarországunk élére, akkor az első feladatai egyikeként kell majd a történelemoktatást korrigálnia, hogy a műveletlen retekklubita rétegek ne fitymálhassák többé le ezt a neoliberálanarchista szavakkal élve "kurva országot". Ne a kétszáz éves mammonimádó multikulti-fellegvár, a tenyérbemászó antihumánus törtetés Mekkája, a háború- és terrorpárti USA legyen a példa gyermekeink előtt "demokratikus és modern" berendezkedésével, sokkal inkább őseink ideológiája és remekei! Vona Gábor történész végzettségű személy, így remélem kulcskérdésként fogja kezelni a problémát. Szeretném, ha a magyar őstörténet nem Árpádnál, esetleg az "uráli
őshaza" felemlegetésénél kezdődne, hanem a Kárpát-medence hungár életterének ősiségénél. Szeretném, ha a históriaoktatás szempontjából fontos tankönyvek címoldalán a Nap Piramis, valamint a rovásírás virítana, s ugyancsak ezen magyar csodák ismertetésével kezdődne a történelemtanítás a fiatal magyar gyerekek számára. Várom a Nap Piramis kutatásának újabb eredményeit, s bízom továbbra is a szebb magyar jövőben!

 

eliglo botticelli.jpgDecember az ősi  latin kalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: „tizedik". Nézzük a hazai hagyományok előtt kicsit a latinokat! Mindjárt jön a lóláb is, ami a fenti Botticelli képen is látható

 Ekkorra minden  számottevő paraszti munka befejeződött, a falusi nép  ekkor tartotta a  Saturnalia  ünnepségsorozatot,  mely  több elkülöníthető ünnepből állott.  Az ünnepi időszakban bezártak a közhivatalok, az iskolákban szünidő volt, leállt a közúti forgalom, a fegyverek is pihentek.

A vallási szertartás során sertést áldoztak Saturnusnak. Ezt  mértéktelen lakoma követte - főfogása a  szerencsét, termékenységet jelképező  malac volt. Ezt azért írom le, mert lám, a malac még ma is , nálunk is a szerencse jelképe!

Decembert borongós arcú, feketébe öltözött ifjú  jelenítette meg. Bal kezében  szarvasgomblát,a római ínyencek  kedvencét, jobbjában a hónap jegyét, a Bak csillagkép jelét tartotta.

Hogy jön ez a magyar hagyományokhoz? Úgy, hogy december régi magyar neve Bak hava volt.

Mint minden évnegyed- és újév kezdőnap egyúttal gonoszjáró nap is, ezért  december elsején elzárták a házakat és az ólakat. Aki az utcán járt, nem nézett hátra és a száját sem nyitotta ki, bárkivel találkozott is. Ekkor fogták hÍzóba a karácsonyi pulykát, AMI MÉG MINDIG NEM A LÓLÁB, AMI KILÓG.

Az első névnap decemberben  Elza napja, isten éltessen minden Elzát, de én most nem róluk írok.

  A VII. században élt  francia származású szent Eligiusról  avagy Longinusról jóindulatú szülők manapság nem neveznek el magyar gyereket, na az ő napja is van ma.

A szentnek  sok köze van a kilógó lólábhoz,  tehát aki eddig elolvasta írásom, most már várja meg azt a lábat! Az  alacsony sorban született  Eligius előbb patkolókovács, fémműves volt, majd a király  ötvösmesterévé, sőt, a  tanácsadójává emelkedett.  A király halála után pap lett. Térített,  a püspökségig vitte.

Korábbi foglalkozására való tekintettel az aranyművesek és kovácsok védőszentje volt. Képmásain felváltva hol püspöki díszben, hol bőrkötényben meg.

 Jelképei:  az aranykehely, mely ötvösmesteri,  de a papi hivatásra is utal. Jelképe még  a kalapács, fogó, fújtató és üllő, de mivel a kovácsok lódoktorok is voltak levágott lólábbal is ábrázolták.

 elig.jpgÍme a  lólábhoz fűződő legenda:

 Egyszer  egy  vad, az  ördög által megszállott lovat kellett megpatkolnia. Hogy ne kelljen a bestiával vesződnie, Eligius fogta magát és nyissz, levágta a ló lábát, s úgy végezte el a  munkálatokat.

Az ördög  emiatt hátrányban érezte magát, és azonnal  elhagyta a  fogyatékossá vált lovat. Eligius mester  ekkor visszaragasztotta  (!)a megpatkolt lábat. A  „kikezelt" állat olyan jámbor lett, mint  még soha.

Forrás: Tánczos Erzsébet

 

Hogyan lettem katolikus? – egy egykori boszorkány vall megtéréséről

 

A hit évéhez kapcsolódóan néhány személyes megtérés történetét ismertetjük, egykori ateisták, újpogányok, buddhisták, muzulmánok, zsidók, protestánsok interneten közzétett tanúságtételei alapján.

Libby Edwards

Névleg protestáns családban születtem, de kamaszkoromban már messze elkerültem mindenféle templomot. Nem szerettem vasárnap korán kelni, és az istenkapcsolatnál sokkal fontosabbnak tűnt, hogy mindenkinél jó legyek. Ám azért érdekelt a vallás; keresztény barátnőim révén több protestáns gyülekezetben megfordultam. A Katolikus Egyházat csak olyan horrorfilmekből ismertem, mint Az ördögűző, mégis volt benne néhány dolog, ami izgatott. Például a rózsafüzér. Máig emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egy katolikus családnál először láttam igazi rózsafüzért. Nem tudtam, hogyan kell vele imádkozni, de éreztem, hogy van benne valami különleges.

Húszéves voltam, amikor egy alkalommal a könyvesboltban a New Age/Asztrológia polcon megakadt a szemem egy boszorkányságról szóló könyvön. Erős vágy élt bennem valamiféle spiritualitás iránt, így mélyen rezonált bennem a hátsó borítón olvasható ajánlás: a boszorkányság nem mese, nem is sátánimádat - csak vegyem meg a könyvet, és belőlem is igazi boszorkány válhat.

Megvettem. Lenyűgözött. Elkezdtem kitanulni. Az első, „bűvészkedős" időszakon - amikor kizárólag feketében jártam és több kiló pentagramos láncot hordtam - hamar túlestem. Komolyan kezdtem tanulmányozni a boszorkányságot, újpogány barátokkal vettem körül magam, tapasztalt mesterektől tanultam, és faltam a témával kapcsolatos könyveket. Volt egy-két dolog, amivel nem tudtam tökéletesen egyetérteni - a keresztény neveltetést nem tudtam még tökéletesen levetni, váratlanul elő-előjött -, de idővel egyre könnyebben tudtam szőnyeg alá söpörni a felmerülő kételyeket, kérdéseket.

Tizenöt évig műveltem és tanítottam másoknak a boszorkányságot. Újpogány rendezvényeket szerveztem, és kiterjedt hálózatot építettem az interneten. Fejlesztettem okkult „talentumaimat"; úgy tűnt, a jósláshoz és a halottidézéshez különös tehetségem van. Megtanultam gyógyítani és átkot mondani, bár az utóbbiban jóval több sikert értem el. Ez nem véletlen: az újpogány boszorkányság híveinek egyik legfőbb érve az, hogy fehér, azaz jótékony mágiát művelnek - ez azonban csak mese. Hamar kiderül, hogy „a boszorkány, aki átkozni nem tud, gyógyítani sem tud."

A boszorkányság voltaképpen vallási köntösbe burkolt hédonizmus, melynek szabadosságához foghatót azóta sem találtam. Életem e sötét időszakában minden határt feszegetni kezdtem, s miközben el voltam szánva, hogy felrázom a szűk látókörű keresztény többséget, erkölcsi gátlásaimat könnyedén tettem félre az újonnan megtalált „szabadság" szellemében.

Isten azonban sohasem hagyott el; különös utakon közeledett felém. Sok horrort olvastam és néztem, és feltűnt, hogy ezekben a könyvekben és filmekben, ha nagy baj van, nem a protestáns lelkészhez vagy a pogány papnőhöz fordulnak, hanem a Katolikus Egyházhoz. Nem is gondoltam, mennyire megmaradt ez bennem, mígnem egyszer azt mondtam egy barátnőmnek, hogy nagy bajban katolikus papot fogok hívni, nem boszorkányt. Volt valami tekintély, valami hatalom a Katolikus Egyházban, amit öntudatlanul már akkor éreztem.

A képregényeket is szerettem. Egyik kedvenc szereplőm lett az X-Menből Nightcrawler, aki elkötelezett katolikus, szereti Istent, és ez láthatóan boldoggá teszi. Rajta kívül talán nincs is más ilyen szereplő a képregények világában. Szerepjátékban is alakítottam őt. Később magam is írtam fantasy és horrortörténeteket, és eredeti szereplőim közül a végére többen katolikusok lettek - jóval többen, mint amennyit annak szántam. Színésztársaim és az olvasók közül sokan rákérdeztek, hogy mi motiválhatta e szereplőket. Kénytelen voltam hát katolikus hitvédelmi írásokban utánanézni, hogy megfelelően tudjam indokolni a szereplőim viselkedését.

Ekkor már sokat foglalkoztam az Egyházzal, de az első komoly kétségek akkor fogtak el, amikor igazán behatóan kezdtem tanulmányozni a katolikus hitvédelmet és a Katekizmust. Ekkor harmincöt éves voltam és tizenöt éve boszorkány. Az Egyház külsőségei, a harangszó, az illatok, a képzőművészet, a zene, a szertartások méltósága már korábban is lenyűgözött. Most azonban kezdtem felfedezni a hitvédelmi írásokban az igazságot. Mellette árnyékszerűvé halványultak a boszorkányság rítusai és igazságai, s én valami valóságosra éheztem.

Katekumenátusba jelentkeztem a helyi katolikus plébánián, és egy évet adtam magamnak. Sokkal gyorsabban ment, pedig nem volt könnyű eljutnom a teljes szabadosságból egy olyan vallásig, amely komoly követelményeket támaszt. De megpillantottam valamit az Igazságból, és a lelkem mind többre vágyott.

Nagyböjtben egy nagyon mély, személyes élményben volt részem. Katolikus hitem egészen addig pusztán olvasmányaim ésszerűségére épült. A nagyhéten azonban a szívemmel is katolikus lettem. Valóságosan, sorsfordító módon megtapasztaltam Istent a Szentlélekben, és abban a pillanatban örökre elhagytam a pogányságot. Azóta is voltak hasonló élményeim, de azt a pillanatot őrzöm a szívemben. Akkor szerettem bele Istenbe, és soha többé nem akarok elszakadni tőle.

2010 húsvét vigíliáján kereszteltek meg. E sorok írásakor egy éve vagyok katolikus. Nem volt mindig könnyű, hiszen tizenöt évnyi pogánysággal szakítani olyan, mint egy szenvedélybetegségből kigyógyulni - de Isten mindig megadta a kegyelmet a küzdelemhez. A szabados pogány boszorkánysághoz képest hihetetlenül nehéz elkötelezett katolikusnak lenni, az életem mégis egyszerűbb, szebb és nyugodtabb, mint pogányságom idején bármikor. A boszorkányság hihetetlen szabadságot ígér, de ez bizony csak ügyes hazugság. Az igazi szabadság Istennél van.

 

 

"Az ünnep azé, aki várja." (Szabó T. Anna)

adventi.jpgAz  advent szó latin eredetű,  a megérkezést jelentő adventus szóból ered.

  Az ünnepet megelőző várakozás,  felkészülés időszaka.

MIKOR KEZDŐDIK AZ ADVENT?

Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hét  ez az időszak.  Kezdete november 30-a vagy a hozzá legközelebbi vasárnap. Karácsonyig tart.

MIÓTA LÉTEZIK AZ ADVENTI IDŐSZAK?

Az  5. század óta tartják. A karácsony ünneplésével együtt terjedt el, a kezdetektől összetartozik a két fogalom: karácsony és advent, a  felkészülés és az ünneplés.  Eleinte négy,  később öt hétnyi időszak volt. VII. Gergely pápa rendelte el a négy vasárnapból álló időszakot.

Az adventi időszakban lakodalmat, zajos mulatságot nem tartottak - akárcsak nagyböjtben. 1611-ben a nagyszombati zsinat meg is tiltotta advent első vasárnapjától vízkeresztig az esküvők, zajos mulatságok tartását. A korábban kialakult nagyböjthöz hasonló bűnbánati és készületi időszak volt az advent, de nem olyan szigorú, mint a nagyböjt.

 

Pilinszky János: A várakozás szentsége

 

(részlet)

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

 

Az advent az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka, az ünnepei előkészület lelki jellegére helyezte a hangsúlyt a kor, melyben az advent szokása kialakult. Szent idő: a várakozás és a reménykedés ideje.  Magyarországon a  Messiást váró hangulat alapja a hajnali  roráte volt . Magyar hagyomány  ugyanis a  roráte,  melyet angyali vagy aranyos misének is nevezték.

MILYEN ŐSI SZOKÁSOK KAPCSOLÓDNAK EHHEZ AZ IDŐSZAKHOZ?

Mint minden ünnephez, az adventhez is kapcsolódtak kereszténység előtti varázslatok,  főként a szerelmi varázslásokat kell megemlíteni.  Egy példa: ha egy eladó sorban levő leány hajnalban, a mise előtt három  pici darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején számíthatott arra, hogy bekötik a fejét ( a kötéllel együtt?).  

Milyen gyakran kellett vajon új harangkötelet venni? Roráte előtt  jártak a boszorkányok, ezért  ólat, istállót be kellett zárni még a  harangozás előtt.

Advent időszakához kapcsolódóan sok szép népi szokást ismerünk. Ilyen a Szállást keres a Szentcsalád vagy szentcsalád járás azaz  szentcsaládkilenced. Ez a szertartás a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődik   .A szálláskereső  szent család tiszteletére  kilenc  család összeáll, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a szent családot  ábrázoló képnek szállást adjanak, s  imádkoznak. A szokás Szlovéniában is él: a család ott is ünnepélyesen várja Mária szobrát. Más helyeken az ikon házról házra jár. Fogadására a család kimeszeli, kitakarítja a házat, előző napon böjtöt tart.

MIÓTA KÖTÜNK ADVENTI KOSZORÚT?

adventik.jpg
A koszorúkötés igen régi szokás.  Már a régi görögök is, mondhatjuk, hiszen Zeuszt tölgylombbal, Apollónt babérkoszorúval,  Démétert búzakalászokkal, Dionüszoszt természetesen szőlőkoszorúval ékesítették az antik világban, de már az óegyiptomiaknál is az istenek szenteltség jelképe volt  a koszorú.

A magyar néphagyományban Szent Iván napján virágokból kötöttek koszorút.  Az  aratás  végeztével az aratókoszórúval köszönték meg a munkások, ha  a gazda jól tartotta őket. A szüret végeztével szőlőből készült el a koszorú. 

adventhagy.jpgAz első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Láthatjuk, elég friss ez a hagyomány, és bizonyítja, hogy  születnek új jó szokások!  A leleményes hamburgi lelkész egy  gigantikus fenyőkoszorút függesztett a plafonra.  24 gyertyát tett rá, ezzel  utalt az ünnep valamennyi napjára.

Az adventi koszorút  kezdetben német protestánsok készítették, majd Ausztriában a katolikus lakosság körében is is népszerűvé vált. Magyarországon  is osztrák közreműködéssel került annyi más dologhoz hasonlóan. Hazánkban a rendszerváltás utáni években  alakult ki az adventi koszorú hagyománya.

 A kezdetekhez viszonyítva át is alakult, az ünnepi asztal ékessége lett, s a  gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent.  Eredetileg három lila és egy rózsaszín gyertya alkotja, de ma már  számtalan  stílusban készülnek adventi koszorúk.Az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma lett, rengeteg változata létezik.

MIÓTA KÉSZÜLNEK ADVENTI NAPTÁRAK?

advn.jpgManapság közismertek az adventi naptárak, minden gyereknek " JÁR"  egy. Nem volt ez mindig így, ez egy  kifejezetten új szokás.

Honnan ered?

1851-ben egy kreatív  édesanya, Lang asszony  „találta fel“ az adventi naptárt. A kisfia ugyanis   folyton azt kérdezgette , mikor lesz már végre karácsony. Az anya, hogy lecsillapítsa a kisfiút, kis dobozkákat készített számára, melyek mindegyikébe  egy apró finomságot rejtett el. Minden nap egyet lehetett kibontani, megenni, s lehetett várni a másnapot.

 A kisfiú, Gerhard Lang  időközben felnőtt. Nem felejtette el a kis  meglepetés dobozokat. Arra gondolt, hogy más gyerekek is örülnének neki.  Igaza volt.   Amikor a  Reichold és Lang képzőművészeti intézmény résztulajdonosa lett,  elkészítették az első eladásra szánt naptárakat. A  kekszek helyett színes rajzokat használtak, amelyeket ki lehetett vágni és egy kartonra felragasztani. Ez úgy 100 éve történt.  Ma már könyvekből is meríthetünk ötleteket a készítéséhez. Az adventi naptár is biznisz lett, de az alkotó anyák is szárnyalnak, nagyon sok jó ötlettel kedveskednek a csemetéknek. Szükség is van a szülői leleményre, mert  a mai kölkök pont olyan türelmetlenül várják a karácsonyt  mint akik 100
éve voltak gyerekek. Mi hasonló  csizmácskákat töltünk meg, mint ezek itt:adventi_naptar__1.jpg

 

http://www.katolikus.hu/szentek2/SZENTEK/00000003.HTM

 

http://lexikon.katolikus.hu/S/szentcsal%C3%A1d-j%C3%A1r%C3%A1s.html

Szerző: Tánczos Erzsébet

 

 

 

andr_1.jpg Novembert Szent András havának nevezik a népi kalendáriumban ( Enyészet hava is, persze, de az olyan lehangoló, nem?).

Szent András  életéről roppant  keveset tudunk.  Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy  Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait a hagyomány szerint  nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek azt a vasúti átjáróknál látható formát.

  Szent András népszerűsége a  néphagyományban névünnepének  naptári helyéből  származik. András  nap ugyanis  az adventi időszaknak, illetőleg az egyházi évnek kezdete. A  téli napfordulat  közelébe esik, emiatt   igazán alkalmas mindenféle bűbájosságra,  leginkább  pedig az eladó leányok szerelmi praktikáira. ( És a legények, hol itt az esélyegyenlőség?)

Andrást termőnapként is emlegetik - van összefüggés a házassági varázslatokkal. Ezen a napon párosították a disznókat, ültették a fákat.

András napján ( egyébként Katalin napján  is)  házasságjóslással foglalkozott minden érintett személy.  András és Katalin élettörténetében   igen bajos olyat találni, ami a házassággal kapcsolatos. Alexandriai Szent Katalin szűzi élete és vértanúsága nem kecsegtet olyasmivel, ami a házasságra áhítozókat reménnyel kecsegtetné.

Feltételezhetjük  ezért, András és Katalin  neve is  úgy került a házasság és szerelemvarázslatok közé, hogy ünnepük   olyan pogány istenség emléknapjára esett, akinek  bőven volt köze  a szerelmi varázsokhoz. (Ilyenek még  az évet záró Szilveszter,  így járt Antal január 17-én, Bálint pedig  február 14-én. Szent Iván  a nyári napfordulatra eső ünnepe ( már az időpont miatt is) az ősi  napfordulati szokások  gyűjteménye lett.

A  téli napforduló pedig, csakúgy mint a nyári,   ősidők óta  jóslások kedvező ideje. Ezért aztán "andrásoltak" a lányok, míg férjhez nem mentek. Én ezeket kihagytam, pedig némelyik igen jó móka lehet. Kár, hogy a legtöbb csak akkor érvényes, ha nem neveti el magát az ember lánya. A varázslás komoly dolog ugyanis.

 Az alábbi  szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel   az ifjakat is  foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.  13 cédulára leány/ fiú  neveket írtak, s  Luca-napig egyet-egyet kivettek belőle. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét. ( Gondolom nem volt érvényes 13 lapra ugyanazt a keresztnevet vésni.)

 andrs.jpgÍme néhány  András – napi varázslat, szokás, hiedelem:

 Az alábbi  szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel   az ifjakat is  foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.  13 cédulára leány/ fiú  neveket írtak, s  Luca-napig egyet-egyet kivettek belőle. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét. ( Gondolom nem volt érvényes 13 lapra ugyanazt a keresztnevet vésni.)

  A kedvencem:

András éjszakáján az eladó lánynak meg kell rugdosni a malac ólajtaját. Ahányat röffent erre a disznó, a leány annyi év múlva megy férjhez.

Ez lehetett a  kíváncsi a legények kedvence:

András estéjén a leány kilenc galuskát főzött, betálalta az asztalra, kést, villát tett mellé. Aztán meztelenül kilencszer körülfutotta a házat úgy, hogy minden kör után benézett az ablakon. A kilencedik kör után ott látta leendő urát, amint vacsorázik.

A többi sem akármi:

András estéjén a leányok kendermagot szórtak, és közben ezt mondták: " András, neked kendermagot vetek... András, neked 'kendermagot vetek ... Mondd meg nekem kihez megyek?"  Ezek után megálmodta az illető, hogyan fogják hívni a jövendőbelijét.

 Néhol a  lányok kendermagot szórtak szét a szoba közepén ( Na, eladó lányok, aztán elő a porszívóval!), és azt mondták: "András, neked kendermagot vetek. Adja Isten, hogy megtudjam, kivel nyűvöm fel?"Ezután a magot egy férfigatyával elboronálták, s ha közben nem nevettek, akkor éjjel álmukban kendert nyűttek, és leendő férjüket megláthatták. (Kölcse)

Másutt a kendermagvetés alkonyatkor történt.  Több  leány is összejött s , amikor besötétedett, kezükbe vették akendermagot, kimentek az udvaron lévő favágó tőkéhez. Itt mindenki elszórta a kendermagot, miközben mondta: 'András, András, kendert vetek. Adja Isten, hogy megtudjam kivel nyüvöm fel.' Amikor elszórták a magot, kezükbe vettek egy szennyes  (!)férfi gatyát, s azzal beboronálták. Ha többen voltak a lányok, mindenkinek kellett fogni a gatyát. Ha magvetés és boronálás ideje alatt nem kacagtak( biztos nem bírnám ki nevetés nélkül, s többet nem is hívnának engem), éjjel álmukban a komoly leányok meglátták jövendőbelijüket.

 Néhol a  lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt. András napját, ha megböjtölte a leány, reggel, délben és este csupán egy-egy szem búzát evett egy pohár vízzel leöblítve, álmában megjelent majdani férje.

András napján csaknem mindenütt böjtöltek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Rigmust is mondtak: Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.

Zsobokon e zen a napon a lányok sok almát ettek. Ha közben olyant találtak, amiben kilenc mag volt, gondosan papírba göngyölték, este a fejük alá tették, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.

A felsőmocsoládi lányok kartonpapírból csillagot vágtak ki, melynek sarkaira férfineveket írtak. Este lefekvéskor 77-szer megforgatták párnájukat. A forgatás alatt tilos volt nevetni ( na, már megint ez a komolyság, de nehéz is lehetett). Majd a csillag egyik ágát behunyt szemmel behajtották. Másnap megnézték, milyen név szerepelt alatta, s olyan nevű lesz a férje.

Másutt az eladó sorban lévő lány  sok-sok legény nevét felírta cédulákra, éjjel a feje alá tette. Ébredés után találomra kihúzott egy cédulát, az lett a férje, akinek a nevét olvasta.

András napján 7-féle fűből teát főzött a kíváncsi lány ( Sajnos a receptet nem találtam sehol, aki tudja, ossza meg velem). A teát az ágya alá tette hűlni, de közben hétszer megforgatta. Amikor kihűlt, megitta, akivel álmodott, az lett a férje.

Tökölön a leányok megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket a lehulló szalma alá tartották. Úgy vélték, ha közben búzaszál is esett a köténybe, akkor gazdalegényt-, ha rozs-szál, akkor zsellérlegényt kap férjnek.

 Ugyanott más is volt szokásban: a lányok rossz kanálban ólmotolvasztottak és egy régi kulcs fülén át a vízbe öntötték. A vízben meghűlt ólom, különféle figurákat mutatott, amiből leendő férjükmesterségére következtettek.

Sok hasonló van még, ez csak egy válogatás.

 A farkashoz  elűzését is praktikákkal igyekeztek hatásossá tenni:

farkuv_1.jpgAndrás napján  farkas ellen  fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és homlokukra.

A házban lévő összes ollót, és eltették. Úgy hitték, hogy a farkas ekkor nem viszi el a juhokat, mert ezzel a technikával a farkas száját is összezárják.

Görög katolikus falvakban az András nevűeket úgy köszöntik, hogy ablakukra egy marék búzát szórnak. Ezt nevezik andráshányásnak.

A Maros-parti öregek kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt és leszúrták a földbe. Leültek és megvárták a napkeltét. Ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta a vesszőket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak.

 Forrás:

 http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/172.html#178

 Szerző: Tánczos Erzsébet

                                                                                         Köszönjük Erzsébet az írás megosztását!

 

 

A Maják időszámításáról, naptárjukról.

 

 

 

Egy kis összefoglaló:

2012. december 21. egy 26 000 éves csillagászati időszak végét és egy új korszak kezdetét is jelzi. Azon a napon ritka együttállás lesz megfigyelhető a Föld és a Nap között. A múltban ilyen együttállások esetén szerencsétlenségek és kataszt
rófák következtek be az emberiség alacsony tudatossága miatt.

Ez alkalommal azonban lehetőségünk nyílik egy új és dicsőséges korszak megteremtésére – de mindenkit arra kérnek, hogy vegye ki ebből a részét, mert a végeredmény még nem biztosított. Lady Gaia, a Földet felügyelő hatalmas Lény elrendelte, hogy a Földnek és minden rajta élőnek fel kell emelkednie.

Ez azt jelenti, hogy mindenkinek és mindennek fokoznia kell a rezgésszámát. Ha készen állunk,akkor 2012 egy csodálatos, új életforma kezdete lehet mindannyiunk számára.

A húszéves átmenet az Aranykorba

2012. december 21. egy új, húszéves átmeneti időszak kezdete, amely eljuttat bennünket 2032-be. Ekkor valóban kezdetét veszi az új Aranykor.

2012 téli napfordulóján a Neptunusz, a Plútó és az Uránusz úgy helyezkednek majd el, hogy kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra. A Neptunusz a felsőbb spiritualitást jelképezi, a Plútó az átalakulást, az Uránusz pedig a változást.

Amint az energiák együttműködnek, erőteljes hatással lesznek a bolygó tudatosságára. Lehetséges a rezgésszám óriási megváltozása- egyénileg és kollektíven – mindaddig, míg bölcsen használjuk az energiát. A tervezett változás olyan rendkívüli, hogy az ősi bölcsek nem tudták megjósolni, mi fog történni e dátumot követően.

A régiek előrejelzései:

A MAJÁK 2012. december 21-ét a Teremtés Napjának nevezték, és azt jósolták, hogy az aznap beérkező energia aktiválni fogja a kundalíni-erőt az egyénekben és a bolygón. A jóslatok azt állítják, hogy stimulálni fogja az elmúlt életeinkkel és a valódi énünkkel kapcsolatos genetikai emlékeket, és sok ember megvilágosodását és felemelkedését mozdítja majd elő.

Azt is előrevetítik, hogy a bolygószintű kundalíniereje segíteni fog az összes piramis aktiválásában és ki-igazításában, ami összeköt bennünket az univerzumon belül minket megillető hellyel, és azt is, hogy ez a szoláris tudatosság újjászületését fogja eredményezni az emberiségben. A piramisok (maja, egyiptomi stb.)kozmikus számítógépek. Emellett az univerzális energia generátorai és alállomásai is.

AZ INKÁK szerint 2013 előtt egy aszteroida fogja elősegíteni a Föld megtisztulását.

AZ AZTÉKOK szerint a jelenünk a világ ötödik napja vagy „korszaka”, amely egy 26 000 éves időszak vége.

A BENNSZÜLÖTT AMERIKAI bölcsek közül sokan egyetértenek abban, hogy 2012-ben kezdődik az ötödik világ.

A HOPIK azt állítják, hogy 2012 egy korszak vége – hogy egy 25 éves megtisztulási időszak után az általuk „Felemelkedésnek” nevezett kor következik majd.

A CSEROKIKNAK saját naptáruk van, amely 2012-vel befejeződik. Egyetértenek abban, hogy a korábbi világok kataklizmákban értek véget, és talán ez a világ is erre a sorsra jut.

A SZENEKA INDIÁNOK szerint 2012-ig lesz egy 25 éves megtisztulási időszak.

A MAORI hagyomány szerint 2012-ben felemelkednek az illúzió fátylai, és egybeolvadnak a fizikai és a spirituális síkok.

AZ AFRIKAI SÁMÁNOK is beszélnek 2012-ről. Például a zuluknak van egy meséjük a 2012-es katasztrófáról.

AZ EGYIPTOMI mítoszok arra utalnak, hogy 2012 vége egy bolygószintű tudatosságváltozás előhírnöke.

A PLEJÁDOK NAGY NAPTÁRA, amely egy, a Plejádok mozgására alapozott kozmikus naptár, 2012. december 21-én ér véget. Jelenleg a más galaxisokból a Földre érkező, magasabb energiák a Plejádokon keresztül érkeznek. Most sok csillaggyermek egy ideig a Plejádokon marad – amely a megtestesülés előtti pihenőhely – annak érdekében, hogy felkészüljenek a Föld lassúbb frekvenciáira.

2012 után minden ilyen csillagember közvetlenül egy fizikai megtestesülésbe érkezik majd, átalakító nélkül, és így magasabb rezgést fog hordozni. Magas rezgésszámú anyát kell majd választaniuk, aki képes ezt befogadni.

A TIBETI ÉS A ZSIDÓ NAPTÁRAK azt jelzik, hogy 2012 egy hosszú ciklus vége. A Védák szerint a visszaemelkedés a fénybe 2012-ben kezdődik. Sok HINDU hisz abban, hogy Kalki, akit avatárnak és Visnu úr utolsó megtestesülésének tekintenek, 2012-ben jön el.

Ha képes megvilágosítani 60 000 embert a téli napforduló előtt, akkor elindíthat egy megvilágosodás-hullámot. Ha nem, akkor a Földön elmulasztjuk ezt a rendkívüli lehetőséget.

BRAHMA KILÉGZÉSÉRŐL úgy vélik, hogy 26 000évig tart. A kilégzés végén van egy kozmikus pillanat,amelynek során megnyílnak az ég kapui. Ebben a né-ma időpontban csodás dolgok történhetnek, beleértve az emberiség átalakulását is.

A 25 éves megtisztulási időszak

A bölcs öregek szinte mind belefoglalták jóslataikba azt a tényt, hogy 2012 előtt egy 25 éves megtisztulási időszak fog bekövetkezni. Kecalkoatl nevéhez fűződik a„13 mennyország és 9 pokol” nevet viselő jóslat.

Azt állította, hogy az 1987. augusztus 16-án véget érő „Pokol-ciklus” után egy békés időszak következik majd.1987. augusztus 17-én következett be a Harmonikus összerendeződés néven ismert bolygóegyüttállás, 2012 előtt 25 évvel. Aznap több ezer fényküldött ment fel hegytetőkre vagy szent helyekre, hogy szeretetért és békéért imádkozzon, illetve meditáljon a Földön.

(Diana Cooper – 2012 és azután c. könyve nyomán)

A Magyar hajviseletről.

 

 

Magyar hajviselet- A varkocs
 

A varkocs a fejtetőn vagy tarkón szorosan összekötött, ezen túl egyébként lazán lógó hajfonat. A keleti (ázsiai, kis-ázsiai, indiai, sőt amerikai őslakos) népeknél is igen gyakori hajviselet, gyakran úgy is, hogy a fej többi részét kopaszon hagyták.
Régi magyar szó, sajnos manapság a németből eredő copf szót használják helyette, pedig a lengyel nyelvben is a magyar

szóval azonos hangértékű "warkocz" jelenti ezt a hajviseletet, és az üstökös csóváját is. Ez sem véletlen, a magyar üstökös szó is a fej (azaz üstök) mögött, csóvaszerűen hordott hajhoz hasonló égi látványosságra utal.
A magyarság kopaszra nyírt varkocsos keleties hajviselete a "pogány" világot elevenítette meg a "művelt" nyugattal szemben. Mindazonáltal, hogy a magyarok igyekeztek beilleszkedni a nyugati világba, a hajviselet terén sem adták fel eredeti szokásaikat. Még az 18. század végén is gyakori hajviselet volt a székelyeknél a varkocsba fogott haj. Rendszerint úgy nyírták, hogy csak a fejtetőn lévő részt hagyták meg és azt szorosan ősszefogva összefonták, és a ezt a csóvát nevezték üstöknek. Az üstököt nyírták többféleképpen is, valamikor a halánték feletti részeket is összefonták, vagy éppen az üstököt nyírták le, a többi részt szabadon hagyták lógni.

A lengyeleknél is elterjedt e hajviselet, sajátos formában, még Báthory István lengyelországi uralkodása idején. A hajat csak a halánték feletti vékony csíkban, és a tarkón nyírták kopaszra, a többit meghagyták, és mindehhez hosszú lekonyuló bajszot növesztettek.Borotvált üstökű tar fejet századunk elejére már csak a világtól elzárt moldvai csángó férfiak viseltek, köztük maradt fenn a lengyel változat is. Később a hosszú hajjal együtt, a polgáriasodás és a katonáskodás szerepének megváltozása miatt, módosult ( csimbuk) - praktikussági okok miatt, majd később felváltotta a rövid haj ( még az 1848 as szabadságharc alatt is harcoltak olyan székelyek akiknek csimbukba volt kötve a hajuk).

Őseink konyhájáról.



Őseink sokféle fűszernövényt ismertek. A Belső-Ázsiában megismert és használt fűszereik nagy részét őseink minden bizonnyal magukkal hozták. Az erős ízeket sajátos gyömbérekkel cayennel érték el, húsaik pácolásához kakukkfüvet, rozmaringot, tárkonyt használtak, de ismerték a fokhagymát, a medvehagymát és a paprikának egy egészen apró és igen erős belső-ázsiai változatát. 

Őseink 

áldozati ételeiben feltehetően a tárkonynak és a csombornak nagy jelentősége volt (a tárkonyt őseink hozták be Európába a IX-X. században).

A „gyöketek” ősi konyhák ízvilágának a lelkét alkották. 

„Ízesítő koncentrátumoknak” is nevezhetjük őket, amelyeket különböző zöldséggyökerek, zöldséglevelek, friss- és szárított fűszerfüvek, gyógynövények és trópusi fűszerek keverékéből állítottak elő, majd ételeikkel összefőzték.

A vadon termő fűszernövények és ízesítőik a következők voltak: gyökfű (petrezselyem), hagymafű (metélőhagyma), tündérfű (rozmaring), vizitorma, csombor (borsikafű), kapor, zeller, tárkony, lestyán, kakukktorma, csabaire, citromfű, zsálya, bazsalikom, ánizs, izsóp, szurokfű, komló, rózsaszirom, vasfű, kapor, turbolya, mirhafű, fehér üröm, fehér mustár, áfonya, ibolya, hungyök (koriander) , kömény, körömvirág, bársonyvirág, kerti sarkantyúka, napkirályvirág (krizantém), turfű (majoránna) és fekete ribiszke, pipacs, vöröshere, galagonya, őszi vérfű, borág, boldogasszony tenyere, martilapufű, cickafark, vizimenta, kálmosgyökér, bojtorján, csalán, szentlászlófű, deréce, veronika, mezei katáng, lucerna, saspáfrány, fekete nadálytő, tyúkhúr, kövér porcsin, borbálafű, kamilla, pitypang, réti bakszakáll, vizitorma, ragadós galaj, terebélyes laboda, mezei zsázsa, vadrepce, galambbegy, sziksófű, medvehagyma, aszat, mezei sóska, kányazsombor, erdei mályva, angyalgyökér citromfű, turbolya, kömény, ánizs, torma, vizitorma, kakkufű és koriander.

Itt ki kell térnünk egy magyar életkultúra szempontjából igen fontos kérdésére; a paprikára. Először is le kell szögeznünk, hogy a magyaros pörkölt nem a paprikától pörkölt.

A ,,magyaros pörköltalap” a felvágott hús és hagyma összepirítása összepörkölése (például borsos tokány).

"A geológiai kutatások szerint Ázsia és Amerika az Aleut-úton összeért, tehát nyitva állt a paprika vándorlásának a lehetőség. Régészeti kutatások egy négyezer éves ázsiai sírban paprikamagot találtak. Lehetséges, hogy a paprika Ázsiában valamely betegség hatására az őshazában kipusztult, de az üzenetet generációk hosszú során, évezredeken keresztül magunkban hordoztuk, és amikor a paprika ismét megjelent, magától értetődő természetességgel vettünk föl ismét konyhánk alapvető nyersanyagai közé. Ez magyarázatot nyújthatna arra is, hogy a magyar konyhát és a paprikát miért azonosítják egymással” (Cey-Bert Róbert Gyula 1988). 

Gyulai Ferenc botanikustól írt arról, hogy honfoglalás kori magyar sírban is találtak paprikamagot, melynek publikációja Svédországból folyamatban van. 
Így a ,,paprika-miniszéruma” könnyen megoldódna. 

Lássuk mit ír a paprikáról Kolumbán Sándor:


Szóbonctan

"PAPRIKA – Halványsárga vagy zöld, éretten piros termésű fűszernövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb-horvát] A lexikonok dél-amerikai eredetű növényként írják le, melyet elsőként Kolumbusz orvosa hozott Európába. Hogyan lett magyar különlegesség? A mára már nyilvánvalóvá vált igazság, miszerint az inkák, kecsuák, sziúk, dakoták magyar nyelvű népek voltak, tehát alkati, belső szervi felépítésük hozzánk hasonló, s mivel ők szerették, kívánták, használták, szervezetüknek, belső szerveiknek szükségük volt rá, így a magyarság rálelvén, és ugyanolyan belső szervi felépítéséből eredően rendkívüli szükségét érezte, meglepő gyorsasággal általánosan átvette, konyháját teljesen erre építette föl. Úgy tűnik, mintha ez már megvolt nekünk valaha (akár a kukorica, pityóka), de ekkor találtunk rá újra, s mivel élettani igény volt rá, villámgyorsan terjedt a magyar konyhákban. Ezt a megnevezést nem is torzítják el más nyelvekben sem, mivel meghatározó magyar konyhaművészeti szakkifejezés, magyar konyhára jellemző, úgynevezett hungarikum. A nevéről írtak, mondtak már ilyent-olyant. A MÉKSZ szerkesztők eredet megállapítása szándékos ferdítés, mellyel teljesen lejáratták magukat, e szempontból nem szabad komolyan venni őket. Az ősmag-nyelv, mint megtervezett nyelv, vázszerkezettel rendelkezik, melybe illeszkednie kell a jellemzők alapján megadott megnevezéseknek. Van sajátos hangzástörvénye (ez minden más nyelvnek is), melybe illeszkednie kell a kifejezésnek, különben nem rögzül. A PR párost véve alapul kapcsolatba hozható a tűzzel, PeRzsel, (románul a paprika = ardei, az arde = ég), a színnel: PÍR. (A PR az aPRó szó tengelye az őrölt, aPRított, PoRított értelmét is adja.) Az R hang, sőt a PR páros ösztönösen ajakra törő hang az eRős dolgok tapasztalásánál. Az IK gyök jelenléte gyors mozgásra (csípés) utaló: IKlat. Tulajdonképpen a P.R teremtőgyök, mellyel oda-vissza építhetők szavak. A RIPakodó PARázs hangulatban, haragosan, csípősen kiabál. Székelyföldön aki RIPpadozik: ujjongóan vagy fenyegetően kiáltozik. Vagyis PERzselő paPRikás hangulatban. A szegedi ferencesek, tehát PAPok kertjéből terjedt el az országban, és mondják, hogy csípőssége miatt pap ríkató-nak nevezték. Pap ríkató? Egyszerű, de meglehet. Az összes elnevezéseket nyelvünkben egyszerű emberek adták ötletszerűen, pillanatnyi benyomás, látvány, érzés alapján, a megtervezett nyelv, vázszerkezetébe és hangzástörvényébe illeszkedően, mint mindennek a történelem folyamán, nem hívtak tudálékos, okoskodó nyelvészeket. Nem volt szükség rájuk. A nyelv belső, íratlan hangzástörvényei, meghatározott kereten belül megfelelő teret adtak a szóképzésre, és csak az oda beillő maradhatott meg a használatban."

Más forrásból:
A máig használatos fűszernövények közül kettő is van, melyekről francia botanikusok feltételezik, hogy a X. században- a magyarok hozták be Európába. Ez a tárkony és a csombor (borsikafű), de a „fűszerszámok” egész tárházát ismerték. Kakukkfüvet, a köményt, a fokhagymát, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát, lestyánt, a citromfüvet, a fehér mustárt, a zsályát, a gyömbérgyökeret.

Sok vadon termő fűszerfüvet, ízesítőt is használtak, pl. vizitorma, galagonya, pipacs, cickafark, bojtorján, csalán, mezei katáng, tyúkhúr, kamilla, pitypang, mezei zsázsa, medvehagyma.

Trópusi füvek közül a szerecsendió, kardamon, sáfrány, szegfűszeg, fahéj, vanília, szezámmag, babérlevél, csillagánizs került őseinkhez.

A Kárpát-medence gazdag volt erdőkben és vizekben, tehát vadhús és hal is bőven kerülhetett az üstökbe. Ugyanúgy a gyűjtögetéssel szerzett gombák és vadgyümölcsök is terítéken voltak, pl. som, csipkebogyó, de virágokat is használtak (ibolya, körömvirág, rózsaszirom).

Számos olyan alapanyagot használ a mai magyar konyha, melyek szimbolikus jelentésük, vagy ízük miatt évszázadokon át, szakács (háziasszony) nemzedékeken keresztül öröklődtek, s maradtak fenn. (pl. vörös hagyma, káposzta) Jó néhány közülük máig csak nálunk használatos. (Pl. fehérrépa)

Konyhakerti növények: zöldborsó, csicseriborsó, lencse, lóbab, vöröshagyma, fokhagyma, káposzta, sárgarépa, petrezselyem, sóska, spenót, cékla, karalábé, torma és zeller.
Gyümölcsök: alma, körte, meggy, cseresznye, szilva, szőlő, csipkebogyó, som, kökény, szeder és áfonya.
A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő-, vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában sem használatos. S bár a tejszínt másutt is használják, de a magyar ételekben éppen a pentaton ízharmónia révén egész más jelentőséget kap.

A ma használatos tejtermékek nagy részét (joghurt, kefir, sajtok és kumisz) elsőként Közép-Ázsia lovas és állattenyésztő népei fedezték fel és állították elő. Használatos volt a borecet. Őseink ételkészítési (tartósítási) módszereire utal vissza a magyarok savanyúság szeretete, melyek elkészítési módjai közül néhány mindmáig egyedülálló (pl. kovászos uborka). Az ételeket szabadtűzön cserépbográcsban vagy a kemencében, cserépfazékban főzték, illetve nyárson sütötték. A kovász nélküli lepényeket kemencében vagy szabadtűzön átforrósított köveken sütötték. A változatos étrend sűrű húsos-zöldséges levesekből, köles-, árpa- vagy búzakásákból, sültekből és lepényekből állt.

 

Hogyan lőhetünk, célozhatunk a történelmi ijjakkal?

 

 

Mottó:

„Arra a kérdésre, hogy hogyan kell célozni, én mindig nagyon részletes, és mindent átfogó választ szoktam adni: SEHOGY.”

/Kassai Lajos/

Tekintettel arra, hogy a magyar történelmi íjászhagyományok eltűntek a múlt évszázadainak homályában, a történelmi íjjal történő lövés technikáját három forrásból ismerhetjük meg. Korabeli műalkotások ábrázolásainak tanulmányozásával, ma élő, az íjat generációk megszakítása nélkül használó, úgynevezett természeti népek íjászatának kutatásával, valamint saját tapasztalataink által.

A mai történelmi íjászok lövéstechnikájában alapvetően két megoldással találkozunk. Az ösztönös lövéssel, és a célzott lövés leadásával.

 1.      Ösztönös lövés

 A Kassai Lajostól kölcsönzött mottó állítása – bármennyire furcsán is hangzik első pillanatban – alapvetően igaz állítás. Az ösztönös lövés lényege ugyanis abban rejlik, hogy az íjász – tudatosan – nem céloz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem céloz! Csupán azt, hogy a mozgásfolyamat olyan szintű készséggé fejlődött, hogy abban a tudatos agyi kontroll helyét és szerepét az izomkontroll veszi át.

Az ösztönösen lövő íjász mindkét szemével a célra fókuszál, alapvetően a közte és a cél közötti teret érzékeli, a megfeszített íj és a nyíl a periférikus látómezejében jelenik meg, természetesen a célhoz viszonyítva elmosódott kép formájában. Az íj és a vessző helyzetét nem kontrolálja tudatosan, de saját testhelyzetéből, valamint izomzatának feszültségi állapotából és módjából tudat alatt érzékeli, hogy hova fog lőni az íja, s milyen korrekciókat kell elvégeznie ahhoz, hogy ez a pont azonos legyen a célfelülettel.

A fentiekből az ösztönös lövés oktatására és elsajátítására vonatkozóan az alábbi, alapvető következtetések adódnak:

1.      Az ösztönös lövés helyes kivitelezésének ugyanúgy alapkövetelménye a helyes lövéstechnika elsajátítása, mint a célzott lövés esetében.

2.      Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a térérzékelés fejlesztésére, ami alatt nem azt kell érteni, hogy az íjász centiméteres pontossággal tudja megmondani, a közte és a cél közötti távolság méretét, hanem azt, hogy az íjász azt érzékelje, hogy az íjának és nyílvesszőjének mekkora ez a távolság. A dolgot úgy kell elképzelni, mintha valakinek azt a feladatot adnánk, hogy egy 1 méter széles, majd egy 3 méter széles, mély árkon kelljen át. Az illető aligha fog nekiállni megmérni az árkok szélességét, s azon sem fog eltöprengeni, hogy az árkok keskenyek avagy szélesek-e. Saját képességei ismertében, mozgásának tudatos kontrollja nélkül az első árkot valószínűleg helyből átlépi, míg a másodikon való átjutáshoz kisebb-nagyobb lendületet vesz, nekifut az ugrásnak.

3.      Rendkívül fontos emiatt az, hogy az ösztönös lövő az íjat minél inkább, mint saját testrészét érzékelje. Ezt kizárólag egyazon íjjal különböző távokra történő lövések ezreivel lehet elérni. Ezért helytelen történelmi íjászatban az eredmények javítása érdekében a gyakori íjcsere – általában a még erősebb irányában –, vagy a vesszők sűrű váltogatása. Gyakori, hogy új íjával az íjász kezdetben valóban jobban lő, ha ez azonban kizárólag az újdonság motiváló erejének köszönhető, akkor az újdonság erejének elmúltával versenyzőnk lőeredménye leromlik, s esetleg hónapokba telhet, mire eléri a régebbi íjával produkált szintet.

4.      Ösztönös lövés esetében gyakorlatilag nem létezik a célzott lövési technikát alkalmazó íjászatból oly jól ismert fix pont. Ennek ugyanis az a lényege, hogy a vesszővéget mindig az arc meghatározott pontjához húzva az íjász „megtaláljon egy fix pontot”, amihez képest a másikat a célzóberendezésének pontja, vagy esetleg a vessző hegye szolgáltatja. Ez a két fix pont jelöli ki azt az egyenest, amely mentén haladva, bár ívelt pályán, a vessző a célba csapódik. Egyetlen fix pont azonban nem jelöl ki semmiféle egyenest. Hiába húzok ugyanis fix pontba, ha íjat tartó kezemet egy kissé megemelem, a vessző már nem a célba, hanem fölé fog csapódni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fix pontnak nincs szerepe az ösztönös lövésnél. Itt azonban csupán arra szolgál, hogy az íjász lehetőleg mindig azonos húzáshosszra feszítse meg az íját, és nem a célzást segíti.

5.      Az ösztönös lövés elengedhetetlen feltétele, hogy a mozgásfolyamat ritmikus legyen. Ez a ritmus az íjász temperamentuma, életkora szerint lehet lassabb vagy gyorsabb, ám mindenkor a légzés ritmusát kell követnie.

6.      Az ösztönös lövés elsajátítása lényegesen hosszabb folyamat, sokkal több gyakorlást igényel, mint a célzott lövésé, ugyanakkor az íj- és térérzékelés fokozatos fejlődésével elméletileg végtelenített. Íjászaink, versenyzőink nem torpannak meg egy szinten, hanem – ha egyre lassuló ütemben is – de állandóan fejlődnek, egyre jobb lövési eredményeket produkálnak.

 2.      Célzott lövés[1]

 

   A célzott lövés a történelmi íjászatban, mivel a versenyszabályok minden más esetet kizárnak, a vesszőhegyes célzást jelenti.

   Ennek lényege, hogy az íjász tulajdonképpen csak egy szemmel céloz, fix pontját vagy a szeméhez közel, vagy az álla alá próbálja helyezni, hogy minél inkább képes legyen a vesszőn végigtekinteni, s annak hegyét a második fix pontként a célzásnál felhasználni. Érdekes módon a legtöbb így lövő íjász tagadja, hogy céloz, mintha a vesszőhegyes célzás szégyellni való, elítélendő dolog lenne, noha a szabályok egyáltalán nem tiltják. Legfeljebb a lovasíjászatban bizonyul teljesen használhatatlannak, mivel ott az íjásznak a célzott lövés leadására egyszerűen nem jut ideje. Milyen előnyei és hátrányai vannak az ösztönös lövéssel szemben?

1.      Elsősorban sokkal gyorsabban elsajátítható, mint az ösztönös lövés. A kezdő íjász viszonylag gyorsan érhet el vele látványos eredményeket, ha a technikát sikerül a kellő szinten begyakorolnia, készséggé fejlesztenie.

2.      A kezdeti siker olyan motiváló tényező, amely nagyban befolyásolhatja az íjász további versenyzői pályafutását. Gondoljunk itt arra, hogy minden kezdő egyik első kérdése, miután sikerül a nyilat valahogyan kilőnie, az, hogy hogyan kell az íjjal célozni. A „sehogy” válasz önmagában is elkedvetleníti, mivel nem értelmezhető információ. Márpedig egy mozgásfolyamat elsajátításának alapja annak megértésében rejlik. Ha nem lehet célozni, akkor értelemszerűen a célzást nem is lehet megtanulni. A kezdő íjász tudatában ugyanis a pontos lövés és a célzás fogalmai korábbi ismeretei alapján összekapcsolódik.

3.      A vesszőheggyel célzó íjász egyszerre próbálja meg élesen látni a vesszőt és a célt, ami azonban anatómiai képtelenség, az emberi szem ugyanis nem képes egyszerre két, egymástól távol lévő pontra fókuszálni. Terepen zajló versenyeknél ilyenkor még a vessző erezettsége is zavaró tényező lehet.

4.      A vesszőheggyel célzó versenyzőknél kevéssé vagy egyáltalán nem fejlődik a térérzékelés. Emiatt válik fontossá a számukra, hogy lehetőleg pontosan tudják a közöttük és a cél közötti távolságot, hiszen ehhez képest próbálnak a heggyel a célpontnak jobban, vagy kevésbé alá célozni.

5.      Az íjászat teljes mozgásfolyamatát kénytelenek végig tudatos kontroll alatt tartani. A lövésfolyamat nem ritmikus, mert azt hosszabb vagy rövidebb időre maga a célzás megszakítja. Könnyen alakulhat ki emiatt görcsösség, vagy úgynevezett oldáskényszer.

6.      A viszonylag könnyen és gyorsan elért sikereket követően az íjász fejlődése lényegesen lelassul vagy stagnál, hiszen az edzések sem jelenthetnek mást, mint az egyszer már jól elsajátított lövéstechnika finomítását, csiszolgatását.

 

 

3.      Húrfogások (archaikus, mediterrán, apacs, mongol, egyiptomi[2])

A történelmi íjjal történő lövésnek fontos részét képezik a különböző húrfogási technikák. Már említettük, hogy az apacsnak nevezett húrfogás alkalmazói általában célzott lövést adnak le, s azt is, hogy ez a technika a lovasíjászat céljaira alkalmatlan, ill. bizonyos versenyszabályok kifejezetten tiltják használatát.

 Kutatásaim során öt, egymástól jól elkülöníthető húrfogási módszert találtam, és bár a versenyszerű íjászat céljainak nem mind felel meg, bizonyára hasznos velük megismerkedni.

 

1.      Archaikus húrfogás[3]

Az elnevezés teljesen önkényes, tőlem származik. Aki adott már gyerek, vagy teljesen kezdő felnőtt kezébe íjat, az nagyon jól megfigyelheti ezt a technikát, melynek lényege, hogy az íjász a hüvelyk- és a mutatóujjával a vesszővéget szorosan összenyomva próbálja meg az íjat megfeszíteni. Gyakorlatilag nem az ideget feszíti, hanem az ujjaival szorosan összenyomott vessző végét húzza. Tekintettel arra, hogy ezt a módszert általában semmiféle előzetes magyarázat, szemléltetés nem előzi meg, joggal feltételezhető, hogy ősi, archaikus beidegződés nyomán jelentkezik, vagyis az emberiség legősibb húrfeszítési módszeréről van szó. Csak nagyon gyenge feszítőerejű íjaknál alkalmazható, vagy abban az esetben, ha az íjász ujjaival átlagon felüli szorítóerőt képes kifejteni.

 

2.      Mediterrán húrfogás

Vajmi kevés köze van a Mediterráneumhoz, szerte a világon a legelterjedtebb, a sport íjászatban is általánosan használt technika. Lényege, hogy az íjász mutatóujjával a vesszővég felett, középső- és gyűrűsujjával a vesszővég alatt feszíti az ideget. Előfordul, hogy csupán a mutató- és a középsőujját használja. Így lőttek a százéves háború során elhíresült angol íjászok, a kinyújtott, V betűt formáló két ujj az ő köszöntésük volt.

 

3.      Apacs húrfogás

Egyértelmű, hogy az amerikai íjász szakirodalomból terjedt el az elnevezés szerte a világon, holott két ujjal kivitelezett variációját a Képes Krónikánkban is meglelhetjük. Ennek miniátora ugyanis a második tatár betörés illusztrálásakor jól felismerhetően ábrázolja a kun viseletbe öltöztetett tatárt, amint mutató- és középsőujjával a vesszővég alatt feszíti az ideget.

 

4.      Mongol húrfogás

Az elnevezés ebben az esetben is megtévesztő lehet. A módszert már asszír domborműveken is megtaláljuk. Lényege, hogy az íjász a húrt hüvelykujjával feszíti, amelyet középső ujjával lefog. A vesszővég e két ujja fölött helyezkedik el, s a vesszőt a mutatóujjával fölülről rögzíti. A technika kivitelezéséhez speciális, a hüvelykujjra húzható íjászgyűrű szükséges. A szakirodalom szerint a módszer alkalmazói a vesszőt az íj jobb oldalán lövik ki. Ez többnyire igaz, ám az Íjász Lap egyik címlapfotóján jól látható egy mongol íjász, aki ezt az íj bal oldalán teszi meg. Az asszír domborművek azonban a technikához tartozó még egy íjászgyűrűt is megmutatnak. Ezt az íjász az íjat tartó kezének hüvelykujjára húzta, s jobbról kilőve a vesszőt, kifutóként használta.

A mongol húrfogás nem alkalmas a vesszők gyors ütemű kilövésére, így a Kassai-féle lovasíjászat céljaira. Gyalogosan is csak kevesen kísérleteztek vele eddig hazánkban. A legjobb, már figyelemre méltó eredményeket több éves gyakorlás után a hatvani Tusor Béla érte el.

 

5.      Egyiptomi húrfogás

Nevezhetném „Ishi-féle” húrfogásnak is. Ishi, az Észak-amerikai indián, a vadászíjász sport atyjának tekintett, s a történelmi íjászatban máig megfellebbezhetetlen szaktekintélynek számító Saxton Pope tanítómestere volt. Amennyire Theodora Kroeber Ishi, az utolsó vadember című könyvének fotója alapján kivehető, a módszer lényegében két ujjas mediterrán fogás, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az íjász hüvelykujjával ráfog a mutatóujjra. Miért nevezem mégis egyiptominak? Nos, az ókori egyiptomi ábrázolásokon ugyanez a módszer látható, és II. Ramszesz fáraó pár ezer évvel korábban alkalmazta, mint Ishi, vagy Mr. Pope.



[1] A könyv megjelenése után, főként az Interneten terjedt el az az állítás, hogy az ösztönösen lövő íjászok is céloznak, legfeljebb nem a vessző hegyével, hanem egy úgynevezett „rés-technikát” alkalmazva. Ennek az lenne a lényege, hogy a cél és a vesszőhegy közötti „rést” használják fel a célzáshoz viszonyítási alapul. Meggyőződésem, hogy az technika „feltalálója” sosem adott még le valóban ösztönös lövést, ezért nem hitte, hiszi el annak megvalósíthatóságát.

[2] A könyv megjelenése után néhányan átkeresztelték ezeket az elnevezéseket. Így ma már párthus, magyar, stb. húrfogásokkal is találkozhatunk az Interneten vagy a szakirodalomban.

[3] Elképzelhetőnek tartom, hogy ennek a húrfogásnak köze lehet a keleti jógából ismert, a koncentrációt elősegítő módszerhez, amikor a jógázó összeérinti három ujját.

 

A történelmi íj hahgolása. 

 

Mottó:

„Ha túl feszes a húr, azért nem, ha túl laza, azért nem tudsz a hangszereden játszani:”

/Buddha tanítása/

 

Ma arra, hogy a történelmi íjat is hangolni kell, szinte senki sem gondol. Pedig e nélkül komoly eredményt elérni a történelmi íjakkal ma már éppen annyira lehetetlen, mint az olimpiai vagy csigás íjak esetében.

De mit is kell összehangolni?

Az íjászt, az íjat és a vesszőt.

A folyamatot az íjásszal kezdjük, hiszen az ő testalkatához, erejéhez, húzáshosszához kell a megfelelő íjat megtalálnunk. Ideális esetben van egy olyan, különböző súlyokkal terhelhető csigás erőmérőnk, vagy rugós mérlegünk amellyel lemérhetjük sportolónk feszítőerejét. Pihenők közbeiktatásával egyre nagyobb feszítőerő megtartását követeljük meg tőle 30 másodpercig. Erőlködése könnyen megfigyelhető a húzó kéz könyökének remegésén. Olyan íjat válasszunk a számára, amelynek 30 másodpercig tartó megfeszítésére minden erőlködés nélkül képes! Nagyon fontos, hogy a kiválasztásnál legyünk figyelemmel az íjász húzáshosszára, s arra a sajnálatos tényre, hogy íjkészítőink egyrészt más-más húzáshosszra adják meg íjaik feszítőerejét, másrészt ezek az adatok sem bizonyulnak minden esetben megbízhatónak. (46 fontos Kassai Szarvas íjam a saját húzáshosszomon 40, míg 40 fontos Grózer Magyar íjam ugyanekkora húzáshossznál 46 fontosnak bizonyult!)

Következő lépés, hogy olyan íjtípust válasszunk, amelynek húrhossza az íjász 90%-os húzáshosszának legalább a duplája.

Ha beszereztük a megfelelő íjat, következhet a megfelelő vessző kiválasztása.

Amennyiben az íjász balról lövi ki a nyilat lágyabb (vékonyabb, pl. 8,2-es, 50 font felett esetleg 8,6-os), ha jobbról, akkor merevebb (vastagabb, pl. 8,8-as, 60 font felett esetleg 9,2-es) vesszőt válasszunk, 8 grammos heggyel, egyet tollazás nélkül, kettőt 4 hüvelykes tollakkal feltollazva.

A hangolás előtt ellenőrizzük, és számozzuk meg a vesszőket! Görbe vesszővel eleve ne kísérletezzünk, s arra is figyeljünk, hogy a nyílvég (nyílajak) nincs-e esetleg ferdén felhelyezve!

Fontos az is, hogy az íj jól legyen felajzva, vagyis a húr az íj középvonalában fusson.

Ezt követően mérjük meg íjászunk vállmagasságát, majd egy 40-es FITA lőlapot úgy helyezzünk el a vesszőfogón, hogy középpontjának magassága azonos legyen az íjász vállmagasságával.

Majd az íjász 3-3 lövést adjon le a lőlapra 6, 9, 12, 15, 18, és 21 méterről.

Ha a próbalövések során (jobbkezes íjászt feltételezve, aki vesszőit az íj bal oldalán lövi ki) 12 méter alatt a csupasz vessző balra tér el a tollazottakhoz képest ha lehetséges vékonyabb, rugalmasabb vesszőt válasszunk. Ha jobbra tér ki, vastagabbat, merevebbet.

Ha a kitérés 15 métertől jelentkezik, a balra történő kitérésnél hosszabb vesszőre van szükségünk nehezebb heggyel, jobbra történő kitérésnél rövidebb vesszőt használjunk, könnyebb heggyel.

A hangolás során végezhetjük el a göb megfelelő beállítását is. Ha csupasz vesszőnk a tollazottak alá csapódik, a göb magas, ha fölé, a göb alacsony.

Az íj és a vesszők megfelelő összehangolása természetesen aligha sikerülhet elsőre, még igen jó íjászt feltételezve sem egyszerű feladat. Akár hónapokig tartó kísérletezgetés, próbálkozások sora hozhatja meg a kívánt eredményt. Mégis érdemes vele foglalkozni, hiszen általa jelentősen csökkenthető a szórás, javítható a lőeredmény.

A módszer gyakorlott íjászaink felszerelésének ellenőrzésére is alkalmas. Ebben az esetben nem kell feltétlenül a csupasz vesszőt is használnunk. Mindössze három lőlap felhasználásával lövessük íjászainkat háromszor 6-9-12, 15-18-21, 24-27-30 méterről. Az összesen 81 lövés találati értékei a lőlapban megfelelő eligazítást nyújthatnak arra vonatkozóan, hogy az általuk használt vesszők mennyire felelnek meg az íjuk erejéhez, húzáshosszukhoz viszonyítva, illetőleg, hogy a göb megfelelő magasságban van-e az idegen. Számozott vesszők esetében minden egyes vessző viselkedését figyelemmel kísérhetjük, megismerhetjük, és ez komoly előnyt jelenthet a versenyeken is.

A felszerelés összehangolásának paradoxona abban rejlik, hogy helyes lövéstechnikát csak jól összehangolt felszereléssel tudunk tanítani a kezdőknek, ugyanakkor, mivel a helyes lövéstechnikát még nem sajátították el, a felszerelésük összehangolását nem képesek elvégezni. Éppen ezért számukra az íjhoz való vessző kiválasztásához olyan jó lőképességű íjásztársunk segítségét kérjük, akinek a húzáshossza a lehető leginkább megegyezik a kezdőével.

Az alumínium, karbon és A/C/E vesszőkön kódszámok jelölik a vessző rugalmasságát. Valami hasonlóval próbálkozott a Szalóky-Kelemen cég is, amikor az általuk gyártott fa vesszőkön római számokkal jelezték, hogy az adott vesszőt hány font feszítőerejű íjhoz javasolják használni. Bár az ötlet alapjában véve jó volt, azt sajnos nem vették figyelembe, hogy a legtöbb íjász a saját húzáshosszához alakítandó két-három, sőt akár négy hüvelykkel is rövidített a vesszőn, és ezáltal az lényegesen merevebbé, „balra hordóbbá” vált.

Aki igazán eredményesen kíván a történelmi íjászattal foglalkozni, annak a számára elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb ne maga állítsa össze a nyílvesszőit. Ez jelentheti azt, hogy külön vásárol vesszőt, hegyet, tollat, nyílvéget, és otthon saját maga készíti el a nyilait, de jelentheti azt is, hogy speciális igényeivel keresi fel valamelyik vesszőkészítőt. Tapasztalataim alapján a vesszőkészítők nem zárkóznak el az ilyen igények elől, többségük azt szívesen és pontosan teljesíti. Hiszen ennek révén egy megbízható törzsvásárlót tudhat a magáénak. Nem árt azonban figyelembe vennünk, hogy hazai vesszőkészítőink közül hol egyik, hol másik felkapottabbá, divatosabbá válik, valósággal elborítják a megrendelések, amelyeket nyilvánvaló okokból nem szívesen mond le. Ilyenkor pedig az „átfutási idő” jelentősen megnőhet. Speciális igényeinknek megfelelő vesszőinket tehát ajánlatos mindig időben megrendelni!

Az íj és a nyílvessző összehangolásához az alábbi táblázat nyújthat segítséget.

 

Végre egy Őszinte kisfilm, amit "világgá merünk kiáltani"!

Nézzétek, és terjesszétek!

 

 

www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=745650&pid=1036283
 

Négyezer éves kurgánok a Tiszántúlon


 

A rézkor végén, i. e. 2000 körül keletről a füves pusztákról a Kárpát-medencébe benyomuló pásztornép törzsei északon és nyugaton a Tisza vonaláig, délen az Al-Dunáig leigázták az itt lakó rézben és aranyban gazdag bodrogkeresztúri kultúra ugyancsak állattartó népességét. A hódító pásztornép – akiket etnikumhoz még nem tudunk kötni – jellegzetes temetkezési helyei a kurgánok (közismertebb, de helytelen néven kunhalmok) azóta hozzá tartoznak a Tiszántúli táj arculatához. Több száz süvegcukor alakú kurgán őrzi még ma is temetkezésüket. Később más népek is felhasználták ezeket a mesterséges halmokat temetkezőhelyként, illetve a XI. századtól templomaik építési helyéül.

Az utóbbi évtizedekben sok halmot elhordtak, mert útépítkezésekhez s nagy építkezésekhez földnyerő helyként használták. Pedig védelmük már a Millenium idején megkezdődött, amikor ezeknek a halmoknak nagy részét fával telepítették be. Ezek a kis erdők, jóllehet a fa gyökerei károsították a halmot, némi védelmet biztosítottak. Az utóbbi másfél évtizedben védelem alá helyezték a halmok nagy részét. Ennek ellenére a megyei múzeumoknak sok gondot okoz a védelem betartása, a kurgánok megóvása a felelőtlen pusztítástól. Hajdú-Bihar megye területén az elmúlt 20 év alatt igaz csak két kurgán feltárására került sor, mégis e megyében van a legtöbb feltárt halom Zoltai Lajosnak köszönhetően, aki 1905 és 1927 között 11 halmot tárt fel.

1969. május 7-én a püspökladányi Karacs Ferenc Iskolamúzeum vezetőjétől érkezett a leletbejelentés a debreceni Déri Múzeumba, hogy a Budapest-Záhony vasútvonal püspökladányi szakasza mellett emelkedő Kincsesdombban „alagútra” bukkantak. A helyszínre érkezés után nyomban megállapíthattuk, hogy a halom északnyugati oldalában valóban egy 120-140 cm átmérőjű, boltíves mesterséges üreg tátong. Ez az üreg egy alagútszerű földalatti járatba nyitott utat. A Kincsesdombot az útépítő vállalat földnyerő helynek használta a 4-es műút új, Püspökladányt kikerülő szakaszának építéséhez. A földgép a halomból kb. 3,5-4 méter vastagságú réteget gyalult már le, amikor beszakadt az üreg. Miután a gép utat nyitott egy földalatti járatba, az ott dolgozók közül többen be is mentek abba, még a helyszínre érkezésünk előtt. A későbbiekben feltárt járható alagútrészek közül ez a főjárat nevet kapta. Részben azért, mert a legszélesebbnek és legmagasabbnak bizonyult, részben pedig mert 11 méter hosszúságban valóban járható volt. A járatok rendszerezése során az „A” jelzést nyerte. Az vagy főjáratból balra ágazott el egy vakjárat s ennek a jobboldali falából nyílott egy kisebb és keskenyebb újabb járat, mely a halom közepe felé tartott. Ezek a „B”, illetve „C” jelzéseket kapták. A halom járatrendszerének feltárását az útépítő vállalat gépi földkitermelésével párhuzamosan azonnal elkezdtem. Először délkeleti irányban tűztem ki egy 20×7 méteres szelvényt. A kitűzés helyét az határozta meg, hogy a már ismert és felmért főjárat, valamint a két keskenyebb oldaljárat beleessék a munkába vett felületbe. (A, B és C járatok) A kitűzött szelvény teljes kiterjedésében ásónyomonként haladtunk lefelé a járatok gerince irányában. A harmadik ásónyomnál beomlott a föld. Láthatóvá vált egy 1 méter átmérőjű üreg. A beomlott föld kitermelése után bizonyosodott be, hogy ebből három irányban is tovább lehet haladni. Két irányban a már ismert főjáratból balra vezető elágazásokhoz (B és a vakjárat) csatlakozott. Ez a földomlás melletti járat kapta a „C” jelzést. A járat falában, ahol elválóan omlott meg a föld, egy koponya körvonala vált láthatóvá. A járat felől a sírhoz vezető eredeti beásást a leomlott földtömeg miatt nem tudtam lefényképezni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy az az általam 1. számúnak jelölt sírhoz tartozott. A beásás előtt a C járat összeszűkült. Ez arról tanúskodik, hogy a járat végét tudatosan el akarták választani annak előző szakaszától. Erre törekedtek azzal is, hogy a járat iránya is megtört. A beszűkülés után a járat baloldali falába vájták a sírnak szánt üreget és ebbe lábbal csúsztatták be a tetemet. Itt helyezkedett el egy hanyatt fekvő csontváz, amelynek tájolása NY-K. Eredetileg felhúzott lábai oldalra dőltek, ú.n. “békaterpeszben” találtuk meg. A csontvázat néhol eredetileg a tetemet fedő gyékény maradványai borították. Ez a tulajdonképpeni “halotti lepel”, alapszíne sárga volt, amelyet 4 cm széles fekete csíkozás díszített. A sír földjében talált néhány okkerrög volt minden melléklete.


Amikor az A, B és C járatok fölötti szelvény mélyítése meghaladta az 1 métert, szépen kirajzolódott a Kincsesdomb elsődleges szintvonala és a később ráhordott magasítás. Ennek a magasításnak az általam rögzíthető vastagsága 20 – 100 cm között volt mérhető. Ha számításba vesszük, hogy a leletmentő ásatást megelőzően már igen nagy mennyiségű földet szállítottak el, a magasítás 1969-ben mérhető vastagsága 3,5-3, 8 méter lehetett. Ez azonban még mindig nem adja meg a halom eredeti magasságát – és így a magasítás mérvét sem – hiszen a Kincsesdombról hordták a földet a jelenlegi, Debrecen-Budapest vasúti töltés emelésekor is. Mindenesetre a metszetből egyértelművé vált, hogy a halom felső része egy jelentős magasítás, mely véleményem szerint minden kétséget kizáróan az 1. számú sír betelepítésével kapcsolatos. A halom magasításának keresztmetszetét az A járat 15. méterénél felvett metszetrajz meggyőzően mutatja. A C-járat eredeti falának kutatása során egy 2,5 méter és 0,9 méter széles kamra nyomára bukkantunk, melynek alját és oldalát fával bélelték. Sikerült megfigyelni, hogy a vékony tölgyfa pallókat a nyers földbe szinte belenyomták, így készült a faburkolása a kamrának. Az elkorhadt faburkolaton sárgásbarna elszíneződés mutatkozott, rajta hosszanti fekete csíkozással. Az elkorhadt fapadlón szanaszét elkorhadt embercsont-töredékek voltak. Tehát a faburkolatos kamra sír befogadására készült. Ezt később kirabolták és teljesen feldúlták. Az objektum, amely pontosan K-NY-i tengelyben feküdt, a 2. számú sír jelölést kapta. Melléklete az 1. számú sírhoz hasonlóan, nem volt. Az I. és 2. számú sírok a főjáratnak (A járat) egyazon oldaljáratában helyezkedtek el.
Az A-járattól északkeletre, az elsőnek húzott 20 x 7 méteres szelvényünkön kívül, leletmentésünk idején a földgép, mely a kitermelést az általam kijelölt helyeken folytatta, újból beszakadt. Így vált feltárhatóvá egy újabb, az A-B-C járatokkal azonos mélységben elhelyezkedő, de attól független járatrendszer. Ennek a részei a D, E, F és G jelöléseket kapták. Azt a második járatrendszert is teljesen feltártuk, de a nagyjából a fő égtájaknak irányított folyosó-rendszerben sem sír, sem állatcsontok, sem más lelet nem került elő, mely bármelyik korban ennek az objektumnak a használatát bizonyítaná. Hogy ez a második „alagút-rendszer” az A-B-C járatokkal egyidőben készült, azt két tényre alapíthatom. Egyrészt a két járatrendszer azonos mélységben helyezkedik el, másrészt a folyosók kiképzéséhez ugyanazt a földkitermelési technikát. A feltárt hat járat oldalfalait és mennyezetét – ahol megvolt épségben – mindenütt gondosan megvizsgáltam szinte méterről-méterre. Megállapítható volt, hogy a folyosókat nem ásóval, hanem egy viszonylag keskeny vágófelületű kapaszerű eszközzel készítették, melynek a földben maradt „lenyomatok” alapján hasonlónak kellett lenni az erdei munkások gyökérvágó kapájához.
Leletmentő ásatásunk 1969. évi első szakaszának utolsó fázisában a Kincsesdomb északkeleti felén folytattuk a módszeres halomkutatást nagy felületen. Itt egy újabb – az előző kettőnél jóval kisebb, amazokkal össze nem függő – járatra bukkantunk. Ennek az elhelyezkedése viszont azonos mélységben volt mérhető az A-B-C, illetve a D-E-F -G járatrendszerrel. Ezt a harmadik „alagutat” H-val jelöltük. Ennek a járatnak az aljában feltártunk egy 170 x 80-100 cm-es szabálytalan téglalap alakú gödröt. Ez pontosan megfelel egy nyújtott helyzetű csontvázas sír nagyságának. Vázat vagy csonttöredékeket nem leltünk. Véleményem szerint azonban a H-járatnak ez a szabályos gödre sírhely volt. Olyan síré, melyet már a temetés után nem sokkal kiraboltak. A tetemet az aknás bejáraton keresztül eredeti helyéről kihúzhatták. Ezt a véleményemet támasztja alá az, hogy az első járat (A) felfedezése és a leletbejelentés előtt jóval a halomnak erről a részéről a földgyalu egy koponyát és néhány hosszú csontot nyesett ki. Ezeket, mivel belekerültek az elszállított földbe, már a feltöltés helyén sem sikerült megtalálnunk, de a helyszínen dolgozók határozottan emlékeztek a csontmaradványokra. Azt feltételezem, hogy ezek a H-járat „szabályos gödrében” elhelyezett sír vázának a temetés után nem sokkal történt kirablása során másodlagos helyzetbe került maradványai voltak. Így a Kincsesdomb földbe vágott járataiban tulajdonképpen három temetkezés volt: az 1. és 2. számú sírok és a járatban elhelyezett sír.
A Kincsesdomb fent leírt járatrendszereinek módszeres feltárása, a sírok környékének alapos vizsgálata és a feltárt rész bemérése után megindult a halom földjének elhordása. Ezt a munkát állandóan a helyszínen tartózkodva kísértem figyelemmel. A már kitermelt föld elszállítása során nem kerültek elő sem embercsont-maradványok, sem állatcsontok, sem régészetileg értékelhető leletek. A földgyalu a halom általunk nem kutatott oldalain dolgozott tovább, itt sem bejárati „üregek”, sem újabb járatok már nem kerültek elő. Így teljesen megnyugtató módon lehetett összegezni az 1969. évi munka eredményeként: a Kincsesdombon három azonos mélységben elhelyezkedő, de egymással össze nem függő járatrendszer volt, mindegyik egy, vagy két jól járható főággal és néhány kisebb, több esetben vakjáratnak bizonyult oldaljárattal. A földalatti járatrendszer feltehetően három sírt foglalt magába, de ezek közül a harmadiknak (a H-járat gödrében) a létét csak következtetni lehet. 1970-ben kerülhetett sor annak tisztázására, hogy volt-e a halom alatt centrális elhelyezkedésű sír. A halom bázisának szintjéről csak két ásónyomot kellett haladni s ebben a mélységben megtaláltuk az igen rossz megtartású csaknem szétporlott, északkelet – délnyugati tájolású, bal oldalán fektetett, zsugorított vázat. Ez a halom alatti temetkezés – az alaptemetkezés kapta a 3. számú sír jelölést. Az elhunytat kecskebőrbe csavarták, mellékletül csupán néhány okker-rögöt helyeztek mellé. A halom alatti ú.n. centrális temetkezésnek külön érdekessége a sírtól észak-nyugatra húzódó negyed körív alakú árok, amelynek a temetési szertartásnál lehetett szerepe. Belőle állatcsontok és okker-rögöcskék kerültek elő. A kurgánunkat is létrehozó ú.n. gödörsíros kultúra népe Ukrajna és Moldva felől kis időeltolódással, de több hullámban érkezett a Tiszántúlra.
A Kincsesdombból előkerült sírok kronológiai vizsgálata s a Zoltai Lajos által feltárt halmok anyagával való összevetése is ezt bizonyítja. Tizenhat év elteltével 1986 nyarán újabb nagy halomrombolás jutott tudomásunkra. Sárrétudvari és Szerep között a Körtvélyes ér mellett megbontották s elhordták egy 4-5 méter magas kurgánnak közel egy negyedét. A helyszínen talált ember- és állatcsontok arra hívták fel figyelmünket, hogy sírokat is megsemmisített a markológép. Leletmentő ásatásunk során egy honfoglaló temető töredékét sikerült feltárnunk, amelynek a halom eredeti temetkezéseihez természetesen semmi köze sem volt. Évekig tartó leletmentésünk során a kurgán teljes feltárásakor a rézkor végi alaptemetkezésre hordott halom szélén körben, egymástól nagyjából azonos távolságban, 15-18 méterenként 5 sír került elő, mindegyik kora bronzkori. s a halom magasításában a hatodik. A halom alap-, vagy centrális temetkezését, amelyre az első kurgánt emelték, még nem sikerült feltárni, ugyanis a halom tetején elhelyezett magassági pontot anyagiak hiányában nem tudtuk áttetetni.
A halom feltárása során előkerült sírok mellékletanyaga igen gazdag. A feltárások során sikerült megfigyelni és rögzíteni a halom szerkezetét is. Pontosan nyomon követhető a metszetfalakban az első, rézkor végi halom felszíne és az erre ráhordott magasítás. A lelőhely kulcsfontosságú a rézkorból a bronzkorba való átmenet kérdéseinek megválaszolásában.
Dr. M. Nepper lbolya, régész, a debreceni Déri Múzeum osztályvezetője, 25 éve dolgozik a megye régészeti feltárásain.



kiralyikozpont

Mi is lehet ez?

 

 

 

Amerikai és francia felfedezők tettek egy monumentális felfedezést. Egy részben áttetsző, kristály-szerű piramis emelkedik ki a Karib-tengerfenéken, kora és célja teljesen ismeretlen. Valószínűleg Atlantiszból megmaradt energia központ óriási méretű, megközelítőleg akkora, mint a boszniai piramis, vagyis nagyobb, mint a Kheopsz piramis. Rengeteg anomáliát okozott a környéken, Bermuda-háromszögként híresült el ez a része az Atlanti-óceánnak.
Forrás: Valóság amit tudnod kell

Sumér-Magyar Nyelvtörténet

 

 

Dr. Novotny Elemér
 

A tudomány mai állása szerint - a magyar nyelv az u r a l i (finnugor) nyelvek származéka, s így - egy fiktív - urali alapnyelvre vezethető vissza.
Ezt az „öröklött” - immár 200 éves koncepciót azonban - a tények - erőteljesen cáfolják.
A tények ugyanis azt mutatják, hogy a magyar nyelv ling-visztikai (különösen etimológiai) problémái az urali (finnugor) nyel-vek alapján nem oldhatók meg.
Le kell szegezni, hogy már nagy írónk, Jókai Mór által is erőszakoltnak ítélt - szófejtések ellenére; ősi szókincsünk nagy tömege megfejtetlen maradt; más felől pedig a finnugor nyelvek alapján meg nem oldható - ősi szavaink jelentős részét, mint „jöve-vényszavakat” - valósággal odaajándékozzák a török, iráni, szláv és egyéb népeknek.
A legfejlettebb nyelvekben is szép számmal találhatók meg-fejtetlen és jövevény szavak. Ez nem szégyen - ez természetes! De a tudomány célja az objektív igazság felderítése, már pedig jelen esetben - ez nem fedi a valóságot - illetve igazságot.
A magyar nyelvtudományok - az urali genetikus rokonság alapján felrajzolt térképén igen nagy és sok a fehér foltok száma. Ha ez így van - már pedig így van - akkor meg kell állapítanunk, hogy az urali rokonság körül valami nincs rendjén. Ez esetben viszont tovább kell kutatnunk egy olyan nyelv után, - olyan valóban genetikus rokonság után, - mely nyelvünk egész területére kiterjed s melynek segítségével a lingvisztika térképén - a fehér foltok - fokozatosan eltűnnek!
De hát van ilyen nyelv? I g e n v a n!
Ez az ő s i s u m e r n y e l v !

A világ első történelmi népének, az emberi civilizáció megte-remtőjének nyelve! Ez tükrözi nyelvünk ősállapotát, s ez a mi anyanyelvünk!
Immár 20. éve foglalkozom a sumér-magyar kapcsolatok ku-tatásával. Alaptételem - kezdettől fogva az volt, hogy: „a magyar nyelv - az ősi sumér nyelvnek egyenes és töretlen folytatása”. Vagy más szóval a sumér és a magyar nyelv - egyazon nyelvnek egy ősi és kései formája. Ezt a tételt többrendbeli nagyobb és kisebb tanulmánnyal kívántam bizonyítani.
Az 1973. évben a párizsi XXIX. Orientalista Világkongresz-szusra: „Latin fonetikával és betűkkel írt sumér szövegek a XI. - XIII. századbeli magyar nyelvemlékekben” - címen egy előadást készítettem. A kongresszuson személyesen megjelenni nem tud-tam, de az előadás angol szövege a kongresszusi iratokhoz lett csatolva.
Előadásomat - az 1977. évben a svájci „Duna” Könyvkiadó adta ki magyar nyelven „Sumér = magyar” címen. (: egyenlő-ség jellel :) A könyvem ily címen megtalálható, az Országos Szé-chenyi és az Akadémia könyvtárában is.
Egyébként az előadás - korábbi tanulmányaimnak összefog-lalója.
Ebben bizonyítom a következőket:
1.) Nyelvemlékeinkben és ezeréves földrajzi neveinkben láncolatban - megtaláljuk a sumér „Pantheon” főbb isteneinek ne-veit, valamint a sumér királyok, különösen az utolsó III. U r - i di-nasztia királyainak neveit. Ez aláhúzza, hogy a Kárpát-medencében az a nép van jelen, amely az i.e. III. évezredben ezeket az isteneket imádta, s ezeket a királyokat tekintette uralkodójának. (L u g a l, P a t - e - s i) vagyis s u m e r n é p - illetve ivadékai, akik magukat m a g y a r (m a h g a r) néven nevezik.
2.) Ezeket a ma is használatos több ezeréves neveket - ma már senki sem érti - és ősi szavainkat - a legkiválóbb nyelvész sem tudja analizálni és etimonjait feltárni, mert ehhez a sumér nyel is-merete és tudása feltétlenül szükséges!
A tihanyi Alapító levél szórványaiban a „m u n s r a u k e r e k - u” n e m „mogyoró erdőt”, hanem k e r e k - i malmot és a „m u n a r a u b u k u” nem „mogyoró bokrot”, hanem f o k i (fuk-u) m a l m o t jelent.
Az e m e s e név valójában főpapnőt - szó szerint „kegyes anyát” jelent.
A honfoglaló Á r p á d neve nem Árpácska, hanem - U r - p a d - e-ből származó nevezett urat /pásztor, pásztorkirályt jelent.
A székelyek által ma is használt „l u f ő” (l u - u u - u) szó nem „l ó f e j ű t” jelent, hanem rangot jelző f ő e m b e r -t.
3.) Ismertetve a sumér nyelv sajátosságait és gazdag hang-történetét, bemutattam a mássalhangzó változásokat s az ebből előálló fejlődési vonalat, pl:
(g vagy k → h → 0, vagy h → j → gy, vagy h → v)
Ez a szófejtés során ad útmutatást s annak helyességét tá-masztja alá.
4.) Bemutattam és bizonyítottam nyelvemlékeinkből ki8emkelt szövegek (teljes mondatok) egyezését - persze fejlesz-tett alakban - az ősi sumér szövegekkel.
Ez annyiból fontos, mert ez nemcsak a lexikális (szókincsbeli) és nyelvtani (grammatikai), hanem a mondat szerkezeti azonosságot is bizonyítja, amit semmi más nyelvben kimutatni nem lehet, - csakis a magyarban
Véleményem szerint ezek sokkal súlyosabban esnek latba, mint az alapszókincs egyezései vagy a lexiko-, statisztikai illetve a glottokronológiai módszer százalékban kifejezett szóegyezések.
Az utóbbival - vagyis a Hymes - Swades féle glottokronológia (lexikostatisztikai) módszerrel kapcsolatban, - mint arra Róna-Tas András kiváló altájistánk - Nyelvrokonság című művében felhívja a figyelmet - magának D.H. Hymesnek az volt a végső konklúziója, hogy ez a módszer csak ott alkalmazható, ahol a genetikus rokonság már bizonyított.
Időközben megjelent I.M. Djakanov professzornak az ókori nyelvek kiváló specialistájának egy tanulmánya a sumér rokonság kérdéséről. Ebben leszögezte, hogy a sumér nyelvnek - más nyelvvel való rokonsága - eleddig még nincs kimutatva. Edig ugyanis nincs bizonyíték arra, hogy a sumér nyelv alapszókincse - valamely más (élő) nyelv alapszókincsével - egyezne. Megjegy-zem, hogy I.M. Djakonov professzor alapszókincs alatt a testré-szek és rokonsági fokozatok szavait, valamint a számneveket érti.

„A sumér és magyar alapszókincs egyezéséről”

Ebben a tárgykörhöz tartozó testrészek, rokonsági fokoza-tok, mintegy 65 szó egyezését - mutattam ki, illetve bizonyítottam. Számneveink eredete c. (Bpest 1970.) tanulmányomban a sumér-magyar számnevek egyezéséről számoltam be.
Mindezek csak részeredményeknek tekinthetők, mert a ling-visztikai vizsgálódásnak csupán egy leszűkített és körülhatárolt körére és nem az egész nyelvre terjednek ki.
Ez pedig a genetikus rokonság megállapításához nem ele-gendő. Tehát az összehasonlító vizsgálatnak - ki kell terjednie az egész nyelvterületre.
Erre legalkalmasabb - a becses nyelvtörténeti adatokat tar-talmazó - nyelvemlékeink vizsgálata.
N e v e z e t e s e n :
1.) T i h a n y i A l p í t ó l e v é l magyar szórványai (1045. év)
2.) I. A n d r á s - k o r i i m a (1047. év)
3.) H a l o t t i b e s z é d (1200. év)
4.) Ó m a g y a r M á r i a - s i r a l o m
5.) K ö n i g s b e r g i T ö r e d é k
6.) G y u l a f e h é r v á r i S o r o k

Több mint húsz éves kutatásom során a nyelvtörténet segít-ségével - megállapítottam, hogy az előbb felsorolt nyelvemlékeink - szókincse és grammatikai elemei mintegy 90 százalékban s u m e r eredetűek, s ami talán a legfontosabb - egész mondatok, illetve s z ö v e g e k vezethetők vissza az ősi sumér nyelvre.
Jelen tanulmányomban - több mint 400 - török, szláv, stb. „jövevény” és „megfejtetlen” szó sumér szófejtésével foglalkozom. Majd bizonyítom a jelek, a képzők és ragjaink sumér eredetét is. Végül csatolom a magyar számnevek eredetéről 1970-ben írt rövid tanulmányomat is.
Ezuttal bemutatok - tanulmányom szóanyagából - kiemelés-re kívánkozó jó néhány fontos szót. Megjegyzem, hogy itt csak a mai magyar szónak megfelelő sumér szó - szószerinti jelentését közlöm.

a.) T ö r ö k (fn.) jövevényszavainkból

k e n d e (kündü) = kegyes úr (szemet nyitó)
k e n d = népies megszólítás - azonos eredetű, de már leértékelt jelentéssel.
G y u l a fn. (tört) = utónév, eredeti jelentése elmosódott
Á l m o s v. A l m á d i = Nagy „Magasztos” (=Isten) fia
J e n ő = l á b (A magyar törzsszövetség hadi felállásában az emberi testrészek szerint tagozódott.)
B u l c s u =vezérnév = Magas tudású; azonos a
b ö l c s (fn. és mnév.) = kiemelkedő tudású
b ö l c s ő (fn.) = testet mozgató (ringató)
b á t o r (mnév.) = kiemelkedő hős (herosz)
b o s z o r k á n y = titkos dolgokat művelő
v a r á z s l ó (fn.) = távolbamenő (t.i. a lelke)
g y e r m e k (fn.) = nemzedttje - gyermeke
g y a r l ó (fn.) = gyermekként járó, (gyenge, esendő)
G y a r m a t (törzsnév) = N a p (Isten) gyermeke

b.) S z l á v jövevényszavak

Ezek jelentős számából a következőket emelem ki:

u n o k a (fn.) = fiának a fia (Vegyes 28/ gyermekének a gyermeke)
m u n k a (fn.) = hasznos tett - művelése
r a b (fn. és mnev.) = megbilincselt, megbéklyózott fogoly
p a l á n k = átkelőhely (a kerítés másodlagos)
n y o s z o l y a = n á s z h e l y e (nászágy)
m o s t o h a =másik (második) anya
p o k o l = sötétség (ti. országa)

p a r i t t y a = kő - eltávolító
b a r á t = testvérként cselekvő
p a r á z n a = testvérrel háló (alvó)
m i s k á r o l = női ivarszervet eltávolít
p á l c a = felettes botja (ferula)
g a t y a = l e n ruha
g ú n y a = felső ruha
p a l á s t = királyi ruha
B a l a t o n = Bél (Isten) tava
P a n n o n = fényes ég fejedelme
m e g y e = rendeletet csináló (szerv)
n á d o r i s p á n = magas udvar fő embere
W a z u l (Vaszil) = Isten (ul, il) fia, (Beŝ-il - ből)
s z e n t = kegyes tekintetű (szende)
n é m a = nem beszélő
b á n y a = k ő daraboló (kőfejtő)
t i s z t e s = teljes becsületű

c.) M e g f e t e t l e n s z a v a k

E szavak nagy tömegéből kiemelem a következőket:

y s a (isa) H.B. = i g a z á n (valóban)
h i s z e n (hisz) ua. = igaz levő
ő s = első, előd
U r i s t e n = Halál (és) élet ura (őre)
i m a = fennkölt (magasztos) beszéd
l á t = teljes tekintés
f e l e d = fejéből kimegy
e n g e d = utat nyit
ö r d ö g (urdung) = mélység ura (őre)
p a r a d i c s o m = mező dísze (eleje)
s e g í t = kezét megragadja
r é s z = neki járó
t e m e t = földhordást csinál
u n u t t e i (H.B.) = ő g (menny) - szülöttei
h á b o r u = szembe menés (szembeszállás)
b é k e = együtt (vele) menés
t a l a p (talapzat) = láb vége (talpa)
a l a p (előző, kopással) = fundamentum
a k a r a t = cselekvés irányát csináló (cselekvést irányító)
t o r o n y = eredetileg törvény háza
t a n y a = pihenő ház
k ö z é p = közép hely
a g y a f u r t = csavaros eszű
k ó r = változás (ti. egészségben)
b o l o n d (bal-and) = ellentétesen cselekvő
b a l g a = ugyanaz, mint fent
k e z d = elsőként csinál
n é p (níp) = é g gyermeke (sumér nép)
N a p (égitest) = é g gyermeke ( a Hold is)
h o l n a p = születő nap
t e g n a p = befejezett nap
s i r a l o m = fokozott sírás
b ú s = bánatos, szomorú
c s i l l a g = fényt csináló, fénylő, ragyogó
g ö n c ö l = fényes járású =ti. szekér)
m a g y a r (népnév) = magasztos (Isten) gyermeke
b é k a = árok (csatorna) hala
e b i h a l = ua.
p o r o n t y = vízben született
m e z = ruházat
m e z t e l e n = ruhanélküli
i n g = lenruha
v a d o n a r (új) = levő időben készült
m o s = vízzel tisztít
k ö s z ö n t = kezét mozgatja (kézzel int)
k ö v é r = erős testű
k e n y é r = kiterjedt (általános) étel
j á r o m = járó fa
b ö r t ö n = mély verem
D e b e l l a = B é l (Isten) lánya, templomi prostituált
t e k i n t = szem nyitást csinál
t í z (10) vége, befejezés (ujjon számolásnál vég-ső szám)
h a t (6) = v é g e (60-as számrendszerben)
t u c a t = kettős hat = 12
h í d = á t (keresztül) járó (ti. hely)
e g y e n e s = egy menetű ige > ge = 1
a z o n o s = egy menetű a ŝ > = 1 gy (1)
v e n d é g = házába jövő
t e s s é k = legyen a tevése (cselekvése)
i g e n (helyeslés( = í g y v a n (egy - van)
n e m (tagadás) = n e m l é v ő
v a n = l é t e z i k ( ő levő)

E b b ő l  t a l á n  e l é g  e n n y i !

A szemantikai (jelentéstani) vizsgálatok azt mutatják, hogy a sumérok valóságos művészei voltak a szóalkotásnak és a fenti szószerinti fordítások javarésze megállná a helyét (Értelmező” szótárunkban is.
Az itt felsoroltakon kívül - egyeztettem a névmásokat (sze-mélye, kérdő, vonatkozó) és igen sok határozószót is.
folyt.köv...

Titkok és összefüggések (amit minden magyarnak ismerni kell)

 

 

A Magyarság története meghamisításának kizárólag egy célja volt - jelentette ki egy német történész csoport:
Megszerezni, és elvenni a Magyaroktól a Kárpát medencét !!!!???
Magyarország a földi paradicsom!

A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét. A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva !

Az energiaközpont: A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben (Pólus) található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő
szerepük van. Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak. Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura. Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe.

A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló. A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll. A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi. 2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik!

Ezt a hatalmas mértékű jövedelmet mi nem az olaj kitermelésének busás hasznából értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye. A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület. Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence
megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt.

A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében. És ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott. Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították. A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni. Privatizálás: A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a
magyar anyaföldet. Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását. Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kalapácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével.

Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek
hitelfelvételre, földművelő gazdáknak több tízmilliós hiteleket adnak
gépvásárlásra, majd manipulálják a jövedelmezőségüket a mezőgazdaságból, mindezt az EU kézi vezérlésével, aminek eredményeként az elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni. A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között
nem mondtak volna le. 2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát. Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés. A 2007 évi kevés termést látva, a magyar gazdák abban bíztak, hogy a maradék 2006-os termést (amit az állam és az EU 2500 Ft-ért vásárolt fel és tárolt be) feletetik az állataikkal, a kevés megtermettet pedig 5-7 ezer forintért el tudják adni, amivel fellélegezhettek volna az EU megsemmisítő nyomása alól. Ehelyett az illetékesek azonnal utasítást adtak a 2500 Ft-os gabona erőművekben történő elégetésére, tették mindezt akkor, amikor tudták, hogy néhány hónap múlva ugyanezt dupla áron eladhatta volna a paraszt!

Bizonyára abban gondolkodtak, hogy a hús árának meghagyása mellett a paraszt ember képtelen a háromszoros áron adott gabonából egy disznót is megtartani! De ez azt okozta, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csődbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket, házaikat, autóikat. A szőlősgazdákat arra buzdítják, illetve kapnak EU támogatást, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket. A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a
földterületek is idegen kezekbe kerülnek. A gazdálkodók tudatos
ellehetetlenítésére az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek
köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a
barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni . Ez egy újabb olyan trauma a földtulajdonosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet.

A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában teljesen ártatlan. Helyette bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek. Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat.

Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle. Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70 % -ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!). A génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és kozmetikumként magára ken az emberiség, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb. Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, - hatalmas összegeket áldozva - reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok. Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el-és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, ill. nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn
belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet! A felvásárlások
gőzerővel történnek. A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit! Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek. Somogyban már van olyan terület, ahol falustól együtt külföldi tulajdonban vannak még az utak is! A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni! Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte!

Mi a baj velünk, miért fél tőlünk a világ? Könnyen megkapjuk a választ.

A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelőtt (1960-65 között) megbízatást kapott a Rockefeller alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be melyik a földünk alapvető génje. A ki nem mondott valódi célja a kutatási feladat-adásnak az volt, hogy a szemita (felsőbbrendű) gént találják meg.

Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet! Kettőt!

Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy az egyik az
amerikai Indián vidékeken, a másik tisztább vérvonal a Kárpát-medencében élő, magukat magyarnak nevező népcsoport, de hozzátette végső jelentésében, hogy ez a vérvonal Japántól Kínán át Afrika felső részéig, majd Közép Európa és az Uralon inneni terület egészen Skóciáig megtalálható! Ez - a szemita barát - Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte
a támogatását. Megvonta a szubvencióját, 40 évre pedig megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását.

Érdekesek a közelmúltban napvilágot látott történelemhamisítások is, melyeknek elsőrendű célja a Magyarságtudat megsemmisítése! A történelemtudósok azt tanítják, hogy a Magyar nép pusztai vándorló műveletlen faj és a kárpát medencébe 896-ban érkezett. Ennek ellenére az 1961-ben talált Tatárlaki leleteken, melyek már bizonyítottan legalább 6000 évesek, és az ősi Magyar rovásírással írottak! Ne felejtsük, ekkor még a piramisok sem léteztek!

De máris 15000 éves Magyarságnál tartunk, ha a glozeli köveket tekintjük induló pontnak, melyek kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, hiszen abban az időben még nem létezett írás!

Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes
lelet........de meddig?

Talán fél a világ a Magyarok dominanciájától, fél a magyarság alapvető képességeitől, nehogy azokkal más népek fölé kerekedjen. Gondoljunk csak arra, hogy a Magyar találmányok érvényesülését éppen a mindenkori kollaboráns magyar vezető réteg akadályozza meg! Gondoljunk csak bele, a sok Nóbel díjasunk közül hányan érvényesültek Magyarországon!

Ott van a világszenzációnak számító mű-vér, Dr. Horváth István professzor találmánya, vagy a szintén világ szenzációnak számító antigén, mely a vérerekből 5 hét alatt eltávolítja a koleszterint, ami az érszűkület, magas vérnyomás, azaz a halálozás 67%-os okozója! E kettő találmányból Magyarország annyit profitálhatna, hogy a teljes adósságát pár év alatt képes lenne visszafizetni!

Ez viszont ellentétes lenne a globalizmus szándékával, ugyanis a Magyarság elnyomására megkezdődött a betelepítés: A közelmúltban hazánkban nyilvánosságra hozott betelepítési terv és a milliós-több milliós nagyságrend valós információ. A keletről érkezőkre való hivatkozás miatt sokan, túlnyomóan csak a kínaiakra gondolnak és ez eltereli a figyelmet arról a fajról, melynek betelepítése már megkezdődött. Az 500.000 zsidó betelepítésére vonatkozó megállapodást Medgyessy Péter, Mádl Ferenc, Hiller István, Dávid Ibolya, és Kovács László Izraellel 2004. április 14-én aláírta. Jelenleg ennek a számnak többszörözése a tényleges terv. A milliós nagyságrend erről szól. Szó nincs arról, hogy itt bárki is a magyarság 50 év múlva esedékes nyugdíjellátását akarná megoldani az újonnan betelepítettek munkájából. A 2007-es betelepülési törvény szabad utat biztosít ezeknek a bevándorlóknak. Az erdélyi magyarság mégis ki van zárva, számukra különböző előírásokkal gátolják és nehezítik a betelepedést.. Népirtás:
Ahhoz, hogy ma idegen népek letelepedéséhez alkalmassá váljon ez a terület, az őslakosság számát különböző megszorító intézkedésekkel, konvergencia programmal, a gazdaság, az egészségügy teljes romba döntésével csökkenteni kell.. A hiányt a betelepítendő idegenek fiatal generációjával szándékoznak feltölteni. Már Horn Gyula és a jelenlegi kormány is nyilvánosan kijelentette, hogy a Kárpát-medencében túl sok a 10 millió magyar.. Senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy az Unió majd megvéd minket. Olyan szekeret tolunk, mely minket akar elgázolni!
Simon Peresz: Izraeli miniszterelnök 2007. október 10-én a Telavivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen kijelentette: Mára az izraeli gazdaság olyan hatalmas eredményeket ért el, hogy az izraeliek többek között fölvásárolják Magyarországot. Tervek: Az elkövetkező 15-20 évben több millió zsidó betelepítését tervezik. Vagyis a tervek szerint 15-20 év múlva az országban izraeliek, kínaiak és a romák tömegei lesznek. Az izraeliek megkapják a magyar állampolgárságot (az erdélyi magyarok pedig nem!), a letelepedési engedélyt és ideérkezésükkor az Izraeli kormány
támogatásával ingyen kész lakásokba költöznek. A maradék magyarság pedig az izraeliek kiszolgálásához és eltartásához szükséges. A hazai lakosság még ma sincs tudatában annak, hogy attól, hogy valaki magyarul beszél, még koránt sem biztos, hogy gondolkodása és szíve is magyar. A korábbi betelepülések miatt az új zsidó generációk már itt születtek, tudják, ismerik és beszélik nyelvünket. Egyetem után azonnal pozicióba kerültek és ma már jórészt ők irányítják a bankokat, a külföldi cégek mögé bújva a
maradékokat privatizálják, vidéken vásárolják fel TV felvétel kíséretében a földek tömegét! Bőrük színe is fehér és többnyire nem hangoztatják származásukat. Ezzel tévesztik meg a naiv magyarokat.

Természetesen senki nem ítéli el a becsületes munkából élő és nem elnyomó szándékú zsidó közösséget! Milyen jövő vár ránk, ha a fentieket továbbra is közönnyel nézzük és beletörődve elfogadjuk? Valószínű az erőszak és a bűnözés elterjedése. A munkahelyek hiányának fokozódása, tömeges kizsákmányolás, az egészségügyben a még fennmaradt kórházakban az izraeliek védelme mellett a magyarságnak alig jut majd ellátás, ezért már
1-2 évet is kell várni egy műtétre! Számukra nem munkalehetőséget kínálnak, hanem a saját kiszolgálásukra alkalmaznak bennünket, gondoljunk a kíméletlen és zsarnokként viselkedő cégvezetőkre, irányítókra. Az életben maradó és nem disszidáló magyarságnak a szolganép szerepét szánják. A már agyongyötört magyar lakosságot ez alapjaiban rendíteni meg,
minden tekintetben. És ha valakinek ez nem tetszik, annak el lehet menni ebből a k. országból! Mondta ezt az őslakosságnak egy olyan valaki, akinek nem volt elég a rabolt vagyona, vezér is akart lenni, és mindegy hogy jobb-, vagy baloldalról beszélünk. Egy kalap alá tartoznak és egy tányérból esznek mindannyian. A kormány tagjainak zsidó származására a Kossuth téri események során hosszú, percekig tartó névsor felsorolásával próbálták a jelenlévők figyelmét felhívni. Ez a médiában botrányos visszhangot váltott ki. Itt nem antiszemitizmusról van szó, hanem a valóság és a tények nyilvánosságra hozásáról. Az igazsághoz minden embernek alanyi joga van. Magyarország ma a külföldiek számára még mindig
a legjobb befektetési lehetőség. A Kárpát-medencében más államokban befektetett tőkéikhez viszonyítva, szinte minden ágazatban a legnagyobb hasznot, bevételt, jövedelmet termeljük mi, a legtöbbet dolgozó és a legtöbb adót fizető magyarok. A privatizálás eredményeként a külföldiek zsebét tömjük zsírosra szorgalmas munkával, az EU bérezés 10 %-ért, mialatt az árakat már sok helyen magasabbra emelték mint magában a régi EU
országokban van! Nyugaton 800.000 - ból fizetik a 40 ezres gáz számlát, míg Magyarországon 80 ezerből! Még ekkor van képe sokaknak kiállni a nép elé és azt mondani, hogy még sok mindenben nem értünk el az EU áraihoz! A keresetekről aljasul hallgatnak, miközben ők és a kiszolgáló udvarház népe jóval meghaladja az EU felsővezetőinek átlagát!

Kereskedelmi, pénzügyi központtá váltunk, mely intézmények többsége izraeli kézben van. Több bank van ma Magyarországon, mint a lakosság létszámához viszonyítva bárhol a világon. Nálunk a legmagasabbak a hitel kamatok. Ezzel nem a jobb kiszolgálást teszik a részünkre elérhetővé, hanem a maguk számára, saját hasznukra a hatalmas mértékű uzsora kamattal a minél nagyobb "népnyúzást" valósítják meg. Már autóra, vásárláshoz nincs önrész, a pénz kölcsönöket pedig minden mérlegelés nélkül ömlesztik a lakosságra jelzálog terhe mellett. Kiépítették ezért a behajtó rendszert, amihez már az állami hatóságokat is igénybe veszik. Vehetik, hiszen ők éppen ebből a körből kerülnek ki, és ezt a kört hívatottak szolgálni! Egy utunk lehet , mely előre visz. Ez a jobb-, vagy baloldal teljes kizárásával, kizárólag a magyarság érdekeinek szem előtt tartásával történhet. Magyarellenesség: Tisztában kell lennünk azzal, hogy a lecsatolt területeken folyó és az utóbbi időben felerősödő magyarellenesség nem a véletlen, hanem szándékos uszítás eredménye. A jelenlegi kormánnyal rokonlelkű osztrák vezetés még mindig nem mondott le a magyar területekről, már lassan felvásárolták zsebszerződések és
különböző kiskapuk által a fél Dunántúlt! A szlovákok maguknak követelik csonka hazánk északi, hegyvidéki tájait. 2006-ban szlovák vezető nyíltan hangoztatta, hogy tankokkal kell bemenni Budapestre, és porig kell azt rombolni.. A magyarverések rendszeresek. Az EU pedig alattomosan hallgat, hiszen érdeke, hogy a magyar földeket megszerezzék.

Nemzetgyilkosság és népirtás:

A lakosság csökkentésére bevezetett néhány módszer példaként: Védőoltások alkalmazása már kicsi, csecsemőkortól kezdve. Ma már több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az oltások milyen mértékben károsítják a kisgyermek immunrendszerét és csökkentik saját védekező rendszerének energiaszintjét. Olyan betegségek ellen adják, melyek ma már nem léteznek, vagy előfordulásuk a világ távoli helyein is igen ritka. Vagyis a népesség túlnyomó többsége soha életében nem lesz veszélyeztetett, de szervezetét
már életének kezdeti szakaszán legyengítik.

Elterjesztették az ingyenes védőoltásokat a megfázásos megbetegedések ellen. Ezeket ingyen adják a gyermekek és a nyugdíjasok részére. A lakosság nincs tudatában annak, hogy a szervezetet ezek az anyagok is nagymértékben mérgezik és gyengítik. Ha kevesebben élik meg egészségesen a felnőttkort, az kedvező a világuralmi helyzetben lévőknek , az egészségügyi maffiát működtetőknek. A Magyar orvosokat naponta tömegével
induló repülőgépeken viszik tréningekre, ahol idegen nyelvű apró betűs kötelezvényeket iratnak alá velük, a gyógyszerek alkalmazására, majd az orvos látogatók keresik fel az akció folytatásaként az alul finanszírozott orvosokat. Ezt tudja a kormány, mégsem tesz ellene, hiszen a gyógyszer gyárak tulajdonosai éppen az általuk szolgált pénzvilág. Ezek kezükben tartják hirdetésekkel, a médiát, aki rendszeresen szárnyai alá vesz 1-2
megfázásos esetet, és erre a néhány példára hivatkozva, rémhírként ijesztget azzal, hogy az influenza valamelyik vírusa rövid időn belül megtámadja a teljes ország népességét. Hosszú évekre visszamenően bizonyított, hogy nagy, esetleg néhány áldozattal járó járványok kb. 37 évenként fordulnak elő. De ebben az esetben sem a lakosság kihalásáról van szó! A lábon kihordott, kezeletlen megfázásnak lehetnek szövődményei. Ezek az előfordulások mégis, csak töredékei azoknak a tragikus eseteknek, melyek az oltások mellékhatásai miatt rendszeresen előfordulnak. Lebénulás, egyéb idegrendszeri, vagy más megbetegedés több esetben is előfordult. Azt is világosan lehet látni, hogy a beadott injekciók
ellenére minden évben vannak járványos időszakok és megbetegedések.

Dr.Papp Lajos
szívsebész professzor és spirituális író / magyarság kutató/

 

Magyarországi Ley-vonalak
 

Igen sok ismeretet sikerült összegyűjteni az angliai felfedezőről elnevezett Ley-vonalakról, vagy ahogy a Föld különböző tájain nevezik: istenek ösvényeiről, sárkány-vonalakról, tündérösvényekről vagy ugarvonalakról. A nevek sokfélesége egyúttal számos, egymástól messze eső helyszínt jelöl. Megpróbáltuk a magyarországi fővonalak elrendeződését megtalálni, és ehhez alapvetően a szent helyek elrendeződése adott kiinduló pontot. Hazánk ezen pontjai általában búcsújáró helyek, vagy csodálatos látomások, jelenések, illetve gyógyforrások helyszínei. (Az összefüggések felismerése után kiderült, hogy a fővonalak a repülő csészealjak repülésének is kitüntetett irányai, valamint az ufóélmények és ufóesemények nagy része is ezen vonalak közelében történtek és történnek.)

A fővonalak meghúzása után néhány mellékvonal is előbukkant, ekkor mutatkozott meg az összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a kunhalomként (más vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok között. Ugyanis kiderült, hogy ezek az olykor tízezer évvel ezelőtt mesterségesen emelt halmok olyan rendszert alkotnak, ami pontosan beillik a korábban említett fővonalak rendszerébe. Ráadásul, amikor a vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok felé, azt tapasztaltuk, hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a Daniken és mások kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. A kérdéseket mi is feltettük: Mi ez? És mi ennek az egésznek az értelme?

 

Az országos fő- és mellékvonalak a szent helyek alapján.
 

Már korábban is használtunk különböző típusú sugárzásmérőket ufóleszállási nyomok helyszínének, gabonaköröknek de a Hartmann-háló (földsugárzási háló) vizsgálatára is. Az eredeti (nem hamisítvány) nyomok mindig fokozott háttérsugárzást mutattak, mely sugárzásnak sem keletkezését, sem pontos viselkedési módját, sem minden egyes összetevőjét nem ismerjük pontosan, ám tulajdonságaiban annyira jellegzetes, hogy egyértelműen megkülönböztethető, és a rendelkezésre álló fizikai ismeretek alapján ilyen típusú sugárzás sem mesterséges sem természetes keletkezéséről nem tudunk.

A sugárzásmérőkkel aránylag pontosan fel tudtuk deríteni azokat a tartományokat, ahol a műszerek dolgoztak (elektromágneses - mikrohullámú, infravörös és ultraibolya tartomány -, valamint alfa, béta és gamma) A Ley-vonalak szélessége olykor a 200 métert (!) is elérte, a jellemző érték ennek az értéknek tizedrésze körül volt, de egész keskeny vonalakkal is találkoztunk. A vonalak mentén elektromos töltésáramlást is kimutattunk, ami jó magyarázat lehet a gyógyforrások kialakulására. (A töltések folyamatos jelenléte miatt a kőzetek piezoelektromos tulajdonságai megváltoznak, emellett a felfakadó forrás ionösszetételében is bekövetkezhetnek változások, emiatt a víz gyógyvízzé válhat, révén egyes beteg sejtek nem tudják elviselni a normális vízétől eltérő ionösszetételt.) A síkvidékeken a dombok, a hegyes vidékeken az ingókövek jelzik a vonalak haladási irányát, egyben gyakran erősítőkként is működnek. (Nem feltétlen minden domb és minden ingókő, hiszen azoknak csillagászati, temetkezési és egyéb szerepük is volt.)

 


A Szentes közelében tapasztalt fő-Leyvonalak. Jól látható, hogy egyikük városunk főutcájával egybeesik, s öt templommal is közvetlenül érintkezik.
 

A mérésekből az derült ki, hogy a Ley-vonalak rendszere szorosan összefügg a földmágneses térrel, annak mintegy felszíni megjelenése. Habár a naptevékenység, a földmágneses viselkedések olykor gyorsan változnak (a vonalak energiatartalma igen széles határok közt ingadozik, még az időjárás hatására is!), a fővonalak helye hosszútávon megmarad, miközben egyes kisebb energiájú alhálózatok időlegesen megszűnhetnek, illetve újra kialakulhatnak. Ha a fővonalak megmaradnak - márpedig így tesznek - akkor felfoghatók állóhullámokként, és mivel a mellékvonalak rendszere változik az összenergia mennyiségétől függően, a fővonalak ráadásul minimál-potenciálfelületet is alkotnak (hasonlóan a szappanbuborékokat egymástól elválasztó síkokhoz). Tehát kimondható: a Ley-vonalak nem mások, mint a földmágneses tér földfelszínen tükröződő alakzatainak minimál-potenciálfelületei.

 


Az ország egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka közvetlen közelében, a Pilisben. Közel hasonló jelentőségű csomópont található Gyulán és Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból kitüntetettek.
 

Az egyes nagyobb csomópontokban impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul ez a tér asszimetrikus és a felharmonikusok igen nagy frekvencián oszcillálnak. Ez a fajta tér nemcsak az agyra és a viselkedésre hat (jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a szerkezetére is. Ilyen helyeken - adott időpontokban - nyílik meg az időkapu, tárul fel a jövő vagy a múlt. De a térkapu is megnyílhat, vagyis ha valaki ismeri ezen helyek titkát, a tér egy másik pontján is meg tud jelenni, esetleg egy párhuzamos világban is. Vagy térben vagy időben lehet utazni, a kettőben együtt sohasem. A tér és az idő kapcsolatában hasonló az összefüggés az Einstein által felismert anyag-energia ekvivalenciához azzal a különbséggel, hogy az idő és a tér vonatkozásában még helyet kap a dimenziószám, valamint néhány egyéb érték.

Az idő és térkapuk helyes használatával a természet szinte korlátlan uraivá válhatunk. Kérdés: alkalmasak vagyunk-e már erre?



A cikk származási helye: Tudományos tanulmányok

 

Elhallgatott nyelvi emlékeink 
 

 

A Pálinkás József vezette Finn-Ugor Tudományos Akadémia szerint a legkorábbi magyar szórványemlék -arab, perzsa, bizánci, görög, latin- közül a legjelentősebb, a Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül, görög nyelven írt: A birodalom kormányzásáról című művében található. Ebben az Álmos, Árpád, Tarján, Etelköz, Tisza, Maros neveket olvashatjuk. A hazai szórványemlékek közül a legismertebb az 1055-ös tihanyi alapítólevél, amely közszavakat, szószerkezeteket és egy latin betűkkel gyatrán leírt, és így az akkor beszélt nyelvünk szempontjából megtévesztő „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra) mondattöredéket is tartalmazza. Ugyancsak megtévesztő nyelvemlék az Ómagyar Mária-siralom „Volek Syrolm thudothlon Syrolmol Sepedyk” kezdetű vers is. Az első összefüggő szövegű magyar nyelvű emléket a Halotti beszéd és könyörgés-t egy a 12. század utolsó évtizedeiben írt latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben találták meg.

Az elmúlt évtizedekben és napjainkban azonban egyre több és több olyan, Krisztus születése előtti időkből származó tárgy kerül elő a kurgánok mélyéről és a letűnt városok romjai közül, melyekre a székely-magyar ábécében is megtalálható írásjeleket rótták. Habár a finnugor nyelvrokonságot képviselő akadémia szerint kizárt dolog, hogy magyar nyelvű emlékek ebből az időszakból előkerüljenek, ennek ellenére a legtöbb esetben egyes rovások magyarul olvashatók. Ezek az elhallgatott, számunkra felbecsülhetetlen értékű nyelvemlékek bizonyítják népünk több ezer éves írásbeliségét, a magyar nyelv ősiségét s egyben cáfolják azt az elképzelést mely szerint szavainkat lopkodtuk a körülöttünk élő szláv népektől.

Az Isszik ezüst ivócsésze

Az ezüst kelyhet 1969-ben Kazahsztánban találták, egy Kr.e. 4-3. században élt szkíta herceg temetődombjának a feltárása közben. Ebből a sírból 4000 aranytárgy került elő, többek között egy aranyozott kard és egy tőr, több száz arany ruhadísz, valamint egy különleges fejdísz. A kurgánban megtalált csészén két sor írás látható, helyenként betűösszerovással. A csésze feliratát sokan próbálták már elolvasni, de ezek mind hibásak, mert az adott tárgyra írt mondatok, szavak, és az eszköz rendeltetése, használata között, mint az alábbi tárgyak esetében is majd látható, szoros kapcsolatnak kell lenni.



A felső sor



Az alsó sor

Az olvasáshoz szükséges magánhangzókat és az olykor lemaradt mássalhangzókat -pl. kettőzés, vagy íráshiba- a szövegbe kell olvasni. Az eredetileg lerótt jeleket nagybetűvel, a pótolt hangokat pedig kisbetűvel jelölöm. A szavakban egyes hangok, a zöngés-zöngétlen hangpárok alapján (b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s) felcserélhetők. A betűk korábbi átrajzolása több helyen téves, de a csészéről készült kép segítségével a hibák egy része orvosolható. Az olvasás jobbról-balra történik. A szöveg eleje a rácsozás miatt nehezen értelmezhető, ezért a mondat első két szavának az olvasata nem teljesen bizonyos.



szétbontás után -> ; ->

Az első jelcsoport a I+R+J, a második pedig az A, az A betű dőlése miatt az SZ valamint az NY betűk összerovásából áll. Az első szó IRiJ-nek, azaz ERéJ-nek olvasható, de takarhat egy személynevet is. A második jelcsoportból az ASZaNY=ASSZoNY szó olvasható ki.





Ezeket a betűket két egymással szembe fordított N betű és egy AK jel követi. Olvasata: aNNAK.



->

A következő szó az SZ, és a T-G betűk összerovása. Olvasata: iSZaTaG=iSSZáToK.



->

Ezt követi a C-AK betűkapcsolat. Ezt így olvassuk: CAK=CsAK



A következő szó négy betűből áll, ezek a T, ZS, T és az R. A hangzósítás utáni olvasata: TiZSTiRe=TiSZTéRe.

->

A második sorban lévő rovás első szavának betűi az SZ, a T-O összerovás és a B. Ezeket összeolvasva a SZáTOBa=SZáTOkBa szót kapjuk.



->

A következő két szó közül az első a J-ZS összerovásból áll, amit a T betű követ. A hangzósítás után a Jó őZS aTa=Jó őS aTya szavakat kapjuk.



Az ezt követő szó az F, az SZ és a T betűkből áll. Hangzósítva ezt így olvassuk: FiSZéT=ViZéT.

Ezután ismét megjelenik a felső sorban már bekarcolt C-AK összerovás, azaz a CsAK szó.



->


A következő szó már öt betűből áll, ezek a T, R, S illetve a ZS-G összerovás. Hangzósítás után a TaRS-ZSáG=TaRtSáK szó olvasható.



->


A mondat következő szavai a J-Ó-E betűk összerovásából és a G, illetve a B betűkből állnak. A J-Ó-E betűkapcsolatot egy helyütt G-S-G-nek olvasták, de a kinagyított fényképen jól látható, hogy a szó első két betűjének a felső szára ugyanarról a helyről indul ki, tehát J-nek és Ó-nak kell olvasni. A baloldalra mutató ferde párhuzamos vonalak pedig az alsó vonal miatt nem G-ét hanem egy E betűt jelölnek, amit a következő szóhoz kell kapcsolni. Az összerovás után következő jelet szintén hibásan másolták le, mert a nagyított képen a felső lefelé mutató vonal alatt, vele párhuzamosan egy másik vonal is látható, így ez a jel a G hangot jelöli. A betűk szétbontása és a hangzósítása utáni helyes olvasat tehát a következő: JÓ ÉGBe.

A mondat az összerótt C-AK betűkapcsolattal, a CsAK szóval zárul.

A több mint kétezer éves szöveget tehát teljes egészében így olvassuk:

IRiJ ASZaNY aNNAK ISZaTaG CsAK TiZSTiRe SZaTOBa Jó őZS aTa FiSZéT CsAK TaRS-ZSáG JÓ ÉGBe CsAK.

Mai nyelven ez így szól: Erély asszonynak isszátok csak tiszteletére szátokba jó ős atya vizét csak tartsák jó égbe csak. Úgy is mondhatnánk, hogy emeljük poharunkat erély asszonyra.


A tiszalöki szkíta korsó


Ezen, a Kr.e. 5. századból származó korsón szintén egy betűösszerovás látható.








Egy-egy jelcsoportba két E betűt róttak. Az E betűk szárának dőlése következtében létrejött egy sátor alak, amibe az O hang rovásjelét helyezték el úgy, hogy az érinti az egyik E betű szárát, így létrehozva egy újabb betűt a G hang rovásjelét. Ezt a feliratot tehát, mely négy különböző betűre bontható (O, E, G) JÓ ÉG-nek kell olvasni.




JÓ; É; G

A jemeni Baran templom

A Jó Ég szókapcsolat részben más jellel, de megtalálható az egykori Sabaean Királyság ősi fővárosában is, a Kr.e. 8. században épült Baran templom egyik falára vésve.




-> Ég

Az alábbi képen szintén ezt a Jó Ég jelet rótták, a Hevesen megtalált kődarabra.




-> Ég

;;;

A tiszalöki és a hevesi, valamint a több mint 4 ezer kilométerre lévő isszik-i és a jemeni, Jó Ég összerovás

Mondanom sem kell, ha váratlan dolog ér bennünket, vagy valamire rácsodálkozunk, valaminek örülünk, még napjainkban is használjuk ezt a kifejezést és így kiáltunk fel: Te jó ég!


Az Etióp kőoszlop



Ez az egykor hat méter magas, ma már ledöntött és részben összetört, erősen megkopott kőoszlop, a hétjófiai Matara nevű falu határában állt, egy keskeny sík mezőn. Az oszlop legfelső részébe két szemet, alá pedig a Nap és a Hold képét vésték. Ezen az oszlopon szemmagasságban négy sor haboshoni írás is látható, amelyeket balról-jobbra kell olvasni. Az emlékmű Baráth Tibor, A magyar népek őstörténete című könyvében is megtalálható, kisebb olvasási hibával.











Az első sorban a Z, M, V, L, T, J, Z, É, G, B, N betűsor látható. Hangzósítás után a sZeMéVel LáTJa aZ ÉGBeN szavakat kapjuk.
A teljes szöveg tehát így szól: sZeMéVel LáTJa aZ ÉGBeN. EGaZ JeLe eBbe Van FáJVa. SzeMe PIRoS, MeZőT éJEl VéDi. ELőD NeJe VáJTa Be LáN(yával).

Mai helyesírással: Szemével látja az égből. Igaz jele ebbe van vájva. Szeme piros, mezőt éjjel védi. Előd neje vájta be lán(yával).



Etruszk lábas



Egy albán honlapon leltem rá erre az írásjelekkel ellátott kincsre. A lelet megtalálási körülményeiről, koráról adatokat sajnos nem találtam, az írásjelekből azonban megállapítható, hogy ez a tárgy az etruszkokhoz köthető. Ez a népcsoport valószínűleg a mai Törökország területéről hajózott Toszkána és Umbria területére a Krisztus előtti 12. és 10. században. Ez a származási elmélet összeköthető az Aeneis-féle eredettörténettel, mely szerint az etruszkok Trója elfoglalása után új hazát keresve maguknak, Olaszország középső területén telepedtek le.

A Kr.e. 5. század kezdetéig az etruszkoké volt Olaszország északi és középső részén az uralkodó hatalom. A görögöktől elszenvedett vereség után Kr.e. 474-től, az etruszk uralom azonban hanyatlásának indul, amit a kelták inváziója gyorsított fel. Az etruszkok, a Kr.e.-i 3. század elejére politikailag a rómaiak szövetségesei lettek, és kétszáz évvel később római polgárokká váltak. Az ezredforduló után már nem keletkeztek etruszk feliratok, és a beszélt nyelv használata is fokozatosan megszűnt. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy ez a lábas megközelítőleg kétezer éves.

A betűk helyenként nehezen felismerhetőek és az sem teljesen világos, hogy egyes mondatokat a lábas melyik oldalára írták. Ezek a hiányosságok azonban a betűk olvasatát nem befolyásolják, a szöveg teljesen érthető és egyértelmű.





A legelső dolog, amire felfigyeltem és a lelet vizsgálatának tovább folytatására ösztönzött, az a fogantyún lévő szöveg volt, ami természetesen magyarul olvasható.

Ezt a mondatot jobbról balra olvassuk.




Az első betű az L amit az A, B/P, I, S, E, M, E, L, I betűk követnek. A betűk összeolvasása után a következő mondatot kapjuk: LÁBIS EMELI, azaz LÁBAS EMELŐ.





A külső felületre írt betűk, a jobb oldalról kiindulva így követik egymást: V, N, A, ZS, L, E, F, E, ZS, A, M, I, R, T, S, V, K, N, E, S, V, K. Ebbe a mondatba csak két betűt kell beolvasni. A lábas oldalára ezt írták: VaN AZS LEFEZS AMÍRT SVKaN ESVK, azaz VaN AZ LEVES AMÍRT SOKaN ESszÜK.







A következő, az egyes számmal megjelölt szöveg betűi sorrendben a következők: A, N, I, L, A, T, V, N, I vagy J, F, A, M, L, E, G(?). A szóközök megállapítása és az elmaradt betűk hozzáadása után a mondat így szól: vAN ILlAT VaN Jó FÁM eLÉG.





Az utolsó, a kettes számmal megjelölt mondat szintén balról jobbra haladva az E, F, A, I, T, I, J, V, N, J, V, L betűkből áll és így olvassuk: E FA IT IJ VaN JVL. Pontosabban, E FA ITt ÍJ VaN JÓL.

Az ízes tájnyelven írt teljes magyar szöveg így szól: VaN AZ LEVES AMÍRT SOKaN ESszÜK. vAN ILlAT VaN Jó FÁM eLÉG. E FA ITt IJ VaN JÓL. LÁBIS EMELI.

Mai magyar nyelven mindezt így mondanánk: Itt van ez a leves, ezért sokan esszük. Van illat, van jó fám elég. Ez a fa itt jó helyen van. Lábas emelő.

Ez a három, a magyar nyelv szempontjából jelentős nyelvemlék magával hozza azt a kérdést, hogy miért nincs az állítólag magyar irányítás alatt működő akadémiának, Magyar Nyelv- és Rovásemlék Kutató Intézete. Ugyanis a világ számos pontján ezerszámra vannak megfejtetlen és hibásan értelmezett több ezer éves írásemlékek, melyeket csak azért nem sikerült még megfejteni, mert azokat nem magyarul olvasták. Ez a sorozat ezt a hiányt és hibát hivatott orvosolni.

A Pálosok

 

III. Imre koronázása

 

Amikor az Árpád-ház kihal, az ősi tudást stafétabotként tovább kell adni, és ez a Pilisben lévő pálosokra hárul. Mintha egy kihunyófélben lévő láng továbbvitelét szerveznék meg! Ezért, amikor a pilisi központban működni kezd a rend, a királyokat találjuk legfőbb támogatóik között. Amikor az alapító, Özséb, 1270-ben meghal, éppen abban az évben hal meg IV. Béla királyunk is, a Szent Kereszt feltalálásának napján. Özsébet a generálisi székben Benedek követi egészen 1290-ig, és ugyanabban az évben hal meg, mint IV. László király! Szinte az "együtt élünk, együtt halunk" teljesedik be. A magyar királyok és a pálosok élete összekapcsolódik.

Az Anjou-k bejövetelével, 1304-ben a Szent Kereszt tiszteletére épített pálos főkolostor megszűnik működni. Az intézményben olyan tudás volt jelen, amit egy idegenből behívott királyi család, még akkor is, ha oldalágon az Árpád-házzal állt rokonságban, már nem tudott működtetni. Ezért létesíteni kellett egy könnyebben működtethető központot Buda fölött, Budaszentlőrincen, ahol Thébai Remete Szent Pál holttestét őrizték. A Szentszék 1308-ban engedélyezte az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította a pálosokat.

Amikor az Anjou-k bekerülnek Magyarországra és már ténylegesen úgy hívják a pálosokat, hogy Thébai Remete Szent Pál rendje, nagyon lényegessé válik, hogy hol van a szent teste. Ekkortól mintha egy különös, borzongató történet kezdődne: mindenki Szent Pál testét akarja megszerezni.

Először Bizánc kezébe kerül. Manuel bizánci császár pontosan tudja, hogy ez a magyar királyok számára mennyire fontos, és megszerzi a holttestet, majd Bizáncba viteti. Itt pedig, hogy a magyarság soha ne jusson hozzá, levágja a fejét, és elküldi Rómába, ahonnan később Prágába kerül, majd pedig Velencébe. A későbbi uralkodó, Nagy Lajos szabályosan megújító szerepkörben lép fel. Hazahozza Remete Szent Pál testét, mire az egész országban zarándoklatokat tartanak és menetekben járulnak fel Budára. Vajon miért ekkora ünnep ez? Mert ez a szimbólum a nemzettel, a magyarsággal függ össze; a királyok igazgatják a nemzet életét és sorsát, és mellettük mindig ott vannak a támogatók, a pálosok.

Hunyadi Mátyást a pálosok következetesen hollósnak, Mátyás pedig a pálosokat szintén hollósnak nevezi. Kölcsönösen tisztelik és támogatják egymást. Bonfini leírja, hogy a király mindent megtett életében, szinte nem hagyott maga után rendezetlen kérdéseket. Egyetlen egy dolgot nem tudott megvalósítani: terve szerint a fehérvári királyi központot és temetkezőhelyet akarta megújítani, még életében.

Majd következik, egy fiatal király, II. Lajos. 1522-ben II. Lajos elmegy Prágába. A pálos atyák megbízzák őt, ha már Prága városában jár, akkor hozza haza Remete Szent Pál fejét. Haza is hozza Budára, ahol megismétlődik az ünnepségsorozat.
A XV. századra az országban 900 pálos élt. A rend Európában is sok helyen elterjedt: Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt még Palesztinában is. Erre az időre a világon 8 provinciában kb. 300 kolostoruk volt, melyek mindegyikében átlagosan 12-20 szerzetes élt.

Majd elérkezünk 1526-hoz. Ekkorra a török már elfoglalta Magyarországon a királyi központ területeit, bár Budát épségben hagyták, a királyi várat nem pusztították el. Amit viszont a földdel tettek egyenlővé, az a budaszentlőrinci pálos kolostor! A pilisi pálos kolostorokat szintén a földig rombolták. A török a fő csapást nem is Buda felé mérte, hanem Budaszentlőrincre, a Szent Kereszt-kolostorra, és a sokat emlegetett klastrompusztai romegyüttesre. A pálos atyák az isteni szertartásoknak minden fontos eszközét és tárgyát eldugták a török elől. Ezekre a kincsekre eddig még nem találtak rá, de mind a mai napig folyamatosan keresik, kutatják őket. A török hódoltság ideje alatt az atyák missziós tevékenységet folytattak a szinte teljesen pap nélkül maradt, s ezért a protestáns prédikátorok által uralt területeken.

Buda felszabadulását követően, az újjászervezés nehézségeinek megoldása után a Pálos rend ismét fejlődésnek indult. 1770-ben a rendet a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták. A tudományok és az irodalom területén az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjai jelentős szerepet töltöttek be, köztük a legismertebb költők: Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek, akit az irodalomtörténet a magyar Horatiusként emleget. Az újabb virágzást II. József 1786-os feloszlató rendelete tiporta el, amely után csak Lengyelországban maradt meg egy kis mag.

A pálos rend feloszlatása után 150 évig nem sikerült újraéledniük Magyarországon, hazatelepülésükre csak 1934-ben nyílt lehetőség. A rend kibontakozását azonban megakadályozta, hogy a kommunista államhatalom 1950-ben feloszlatta őket. Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38 volt. A tagok toborzása azonban titokban folytatódott, ekkor alakult a "klandesztin" pálosok szervezete.

A "rendszerváltozás" után négy kolostorban indulhatott meg ismét a pálos élet, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson. Napjainkban hazánkon kívül Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az USA-ban, 54 rendházban kb. 400 szerzetes él.

A rend a remeteség hármas jellegét vallja: ez az imádság, a magány és a vezeklés szeretete.
Az ima vezeti el őket a legmélyebb istenismeretre, itt gyullad ki leginkább a szeretet tüze, s ez a legtökéletesebb szolgálat az Úr előtt. A mély magyarságtudat mindig is a rend jellemzője volt.
A pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel.
Az ősi igazság mindegyikük tudatában él: "Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis." (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.). A rend életében központi helyen áll a Mária (Nagyboldogasszony)-tisztelet. E tisztelet kifejezéseképpen a pálpsok fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal ülik meg a Mária-ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. Monostoraik többsége Mária-kegyhelyeken épül fel.

Azonban vannak olyan szerzetesek, akik úgy érzik, hogy a hosszú, kényszerű szünet után már nem az a pálos rend tért vissza Magyarországra, amelyet Boldog Özséb alapított. Ilyen Vince atya is, aki most a renden kívül teljesít szolgálatot, de élete fő céljának Istentől kapott küldetésből a Boldog Özséb alapította ősi pálos rend újjászervezését tartja. Ő fordította le a Gyöngyösi Gergely által latinul írt pálosok történetéről szóló művet. Kívánjuk és segítsük, hogy a pálos rend tovább erősödjön és működjön Boldog Özséb egykori szellemisége szerint, mert a Pilisben született rendet és a magyarságot erős, szakrális kapcsolat köti össze! Ezt bizonyítják Pázmány Péter egykori esztergomi érsek sorai, aki így írt a pálosokról:
"Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van."

Gyógyítja a rákot a pécsi tudós

 

 
 
 
2012. november 9. -> Abszolút Pécs  
 
Nem dicsekedni való tény, hogy a daganatos betegségek Európa országai közül nálunk szedik a legtöbb áldozatot. Ezért sem hangsúlyozható eléggé a megelőzés fontossága, s az új, bizonyítottan hatásos készítmények megjelenése. Egy pécsi találmánnyal kapcsolatos klinikai vizsgálat eredménye most új reményt adhat a betegeknek.
 
Kulcsár Gyula biokémikus tizenéves korában elhatározta: kutató lesz. Két téma érdekelte különösen: az öregedés és a rák elleni küzdelem. 1987-ben az utóbbi mellett döntött.
 
- Az volt a hipotézisem, hogy nem csak az immunrendszer véd a daganatok ellen – meséli. – Feltűnt ugyanis, hogy az AIDS-esek körében, az erősen leromlott immunrendszer dacára nem jelentkezik nagyobb arányban rákos megbetegedés sokféle daganat esetében. Feltételeztem tehát, hogy létezik egy természetes tumorellenes védelmi mechanizmus. Sok-sok kísérlet eredményeként ezt sikerült is bebizonyítanom.
 
- Mi a folyamat lényege?
 
- A ráksejtek egy fontos tulajdonságukban, a táplálkozásukban eltérnek az egészségesektől: míg ezek a keringésünkben lévő molekulákból szigorúan csak annyit vesznek föl, amennyire szükségük van, addig a tumorsejtek ebben nem ismernek határt. Feltételeztem, hogy azon molekulák között, amelyeket a beteg sejtek fölvesznek, lehetnek olyanok is, melyek egy védelmi rendszer részei, és el tudják pusztítani a ráksejteket. Annál is inkább, mert szervezetünk egyes molekulái többféle szerepet is betölthetnek. 89 alkotóelemet vizsgáltam meg, közülük 16 bizonyult hatásosnak, vagyis ezekről derült ki, hogy egymás hatását fokozva, s bejutván a tumorsejtekbe, képesek azokat megsemmisíteni.
 
 
Gyógyítja a rákot a csodagyógyszer?
 
Akkor van baj, ha több beteg sejt keletkezik, mint amennyit e természetes védelmi rendszer le tud győzni. Kulcsár doktor készítménye, az aktív ráksejtpusztító keverék az említett 16 hatóanyag kombinációja, zömében aminosavakból és vitaminokból áll, vagyis a szervezetben egyébként is jelenlévő, természetes anyagokból. Épp ennek köszönhetően semmiféle káros mellékhatása nincs, miközben eredményesen veszi föl a harcot a tumorsejtek ellen.
 
Az elmúlt másfél évtizedben sokan nyerték vissza egészségüket, s javították életminőségüket a felfedezés nyomán kifejlesztett tabletta révén, most pedig a nagy dózisú italportól remélhetnek gyógyulást a betegek. Egy uniós támogatással megvalósított klinikai vizsgálat ugyanis egyértelműen igazolta a magyar készítmény biztonságosságát és hatásosságát.
 
- Daganatos betegségben szenvedők és egészségesek fogyasztottak egy hónapon át napi száz tabletta hatóanyag-tartalmával megegyező mennyiségű italport – avat a részletekbe a kutató. – Az utóbbiak semmiféle mellékhatásról nem számoltak be, a betegek, akik a hagyományos kezelés mellett szedték a szert, szignifikáns javulást tapasztaltak: jobb lett a közérzetük, csökkent a fájdalmuk, javultak a laboreredményeik, enyhültek a kemoterápia kellemetlen velejárói.
 
Komoly szakmai presztízst jelent, hogy Európa egyik legrangosabb tudományos folyóirata, az International Journal of Cancer az elmúlt hetekben beszámolt a pécsi biokémikus nevéhez fűződő kutatási programról, s annak legújabb eredményeiről. E nemzetközi figyelem fontos állomás lehet a gyógyszerré minősítés hosszadalmas és rögös útján. Vannak, akik Nobel-díj esélyesnek tartják a felfedezést. Az Országos Szabadalmi Hivatal mindenesetre Albert Einsteinnel, Puskás Tivadarral, Szilárd Leóval és Szent-Györgyi Alberttel egy társaságban említi Kulcsár Gyulát.

Idegenek véleménye Árpád ősi nápének, ősi nyelvéről

 

 

Sir Bowring John (1792-1872) 

 

"A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és szerkezete visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos erős hangzatokkal. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen az idők viharai a legcsekélyebb karcolást sem hagytak. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt mellőzik, mind a nyelvkutatásban, mind a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezete - mely egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan. Senki sem tudja, honnan származik, melyik hegységből vágták ki ezt a furcsa, bámulatos tömeget. Hogyan szállították és emelték fel a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb tünet. Aki megfejti, isteni titkot kutat, és a titok első tétele ez: 

 

Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." 

 

Sir Bowring John (1792-1872) angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet "Poetry of the Magyars Preceded by a Sketch of the Language and Literature of Hungary and Transylvania" címen, amelynek előszavában írta az itt közölt megállapítást. Sir Bowring el volt ragadtatva a magyar nyelvtől, és észrevette, hogy születése valahol a történelemelőtti idők homályában tűnik el. 

 

Dudás Rudolf negyven éven keresztül minden nyomot felkutatott, hogy Sir Bowring prófétai meglátásának a nyitját megtalálja. Hamar rájött, hogy ilyen messzi távlatokba visszamenő ősiségben Sir Bowring titkába modern nyelvészeti eszközökkel nem képes betekintést nyerni. Kutatásai eredményeként megállapítja: 

 

"A magyar nyelv korát felbecsülni még megközelítőleg sem lehet; lehet, hogy egykorú a Vértesszőlősi emberrel, 350,000 év, vagy még idősebb. Bizalommal hívhatjuk MAGYAR ŐSNYELV-nek is, mert kezdetben, a Biblia szerint az emberiség összessége egy nyelven beszélt." (Dudás Rudolf, A teremtés ősmagyar nyelve, Szikamber Kör, Vancouver, 1999) 

 

Csőke Sándor nyelvész hasonlóan nyilatkozik (Három tanulmány, Eberstein, 1977, 63.o.) 

 

"A magyar nyelv magyar eredetű. A magyar nyelvet az idők végtelensége szülte. A magyar nyelv szókincsének kilencvenöt százaléka magyar eredetű. Transzcendentális mélységekből - önmagából - eredő ősnyelv... szerkezeti rendszerében is." 

 

(Badiny Jós Ferenc, Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig, Orient Press Kft., Budapest, 1996) 

 

Sir John Bowring (1792-1872) eredeti angol szövege a magyar nyelvről: 

 

"The Magyar language goes far back. It developed in a very peculiar manner and its structure reaches back to times when most of the now spoken European languages did not even exist. It is a language which developed steadily and firmly in itself, and in which there are logic and mathematics with the adaptability and malleability of strength and chords. The Englishman should be proud that his language indicates an epic of human history. One can show forth its origin; and alien layers can be distinguished in it, which gathered together during the contacts with different nations. Whereas the Hungarian language is like a rubble-stone, consisting of only one piece, on which the storms of time left not a scratch. It's not a calendar that adjusts to the changes of the ages. It needs no one, it doesn't borrow, does no buckstering, and doesn't give or take from anyone. This language is the oldest and most glorious monument of national sovereignty and mental independence. What scholars cannot solve, they ignore. In philology it's the same way as in archeology. The floors of the old Egyptian temples, which were made our of only one rock, can't be explained. No one knows where they came from, of from which mountain the wondrous mass was taken. How they were transported and lifted to the top of the temples. The genuineness of the Hungarian language is a phenomenon much more wondrous than this. He who solves it shall be analyzing the Divine secret; in fact the first thesis of this secret: 'In the beginning there was Word, and the Word was with God, and the Word was God." 

 

* * * Giuseppe Mezzofanti (1774-1849) bíboros, a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a magyar az, amelyet legkifejezőbbnek tart.

 

Egy osztrák költőnek pedig ezt mondta: 

 

"Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában..." 

 

A következő idézet is Mezzofantitól származik: 

 

"Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar..."(1836) 

 

* * * Henry John Temple Palmerston (1784-1865) angol politikus (magyarországi angol nagykövet 1848-ban) a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomata véleménye: 

 

"... a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép... nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni. Sir Boyle azt is tudni vélte, hogy népi nyelvük rendkívül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieninknél." 

 

* * * Chevalier de Berris (1817-1865) francia nemes ezt írta a magyar nyelvről: 

 

"Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanultam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni." 

 

* * * Machik, a zágrábi egyetem magyarbarát tanára, 1842-ben zenének mondta a magyar nyelvet: 

 

"Bizonyára, ki csak hallja, ha nem is érti, lágy hömpölygését, fenséges zengését, erőteljes hangját, vágyat érez, hogy megértse". 

 

* * * George Bernard Shaw (1856-1950) angol írófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta: 

 

"... egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)" 

 

* * * Schott Vilmos 

 

"Olyan sok szép lágy mássalhangzója van, például bizonyos hangok oly jóleső jésítése (ny). Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyújtottságra, szóval a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei... és zengő hangjai kiválóan alkalmassá teszik... a költészet minden ágára." 

 

* * * Brockhaus Lexikon 

 

"A magán- és mássalhangzók szép aránya, a hangok finom árnyalása, minden szótag egyenletes és tökéletes képzése és a magánhangzó-illeszkedés harmóniája pompássá és férfiassá teszik ezt a nyelvet." 

 

* * * Romains Jules 

 

"Mivel a magyar nyelvet nem értettem, minden erőmmel azon iparkodtam, hogy megérezzem. A színházban, ahol két estét töltöttem, az idegen szavak áradatát nemcsak közönyös zajként engedtem magamra hatni. Tőlem telhetőleg figyeltem, amint zenét hallgatunk, vagy helyesebben, amint a vakember végigtapogat egy érmet, hogy legfinomabb körvonalait is megkülönböztesse. Aztán, mivel jól tudtam, hogy nyelvészeti atyafiság fűzi össze a finn meg a magyar nyelvet, emlékezetembe idéztem egyik hasonló kísérletemet, melyet Helsinkiben tettem, s próbáltam rájönni, vajon ez a nyelvészeti rokonság megnyilatkozik-e az én fülemnek érezhető hasonlóság által. Be kell vallanom, hogy ilyesmit nem észleltem. A két nyelv zenéje külsőleg merőben másnak tetszett. A finn nyelvnek van valami sajátos varázsa: állandóan cseng, mint a drágakőfüzér, melyet egy kéz mozgat a mellen, vagy a fürge csermely, mely kavicsokat görget. Csillingelésében van valami semmihez hasonlítható frissesség. Minden nyelv közül, melyet hallottam, a finn nyelv érzékelteti meg leginkább a gyermekkor kellemét, egy ősi tavaszi ünnep vidámságát. Ezzel ellentétben úgy éreztem, hogy a magyar nyelv csupa erő. Nem ismerek ehhez fogható férfias nyelvet. Szenvedelmesen férfias. 

 

Az önök szótagjaiban van valami az izmok kemény nekiduzzadásából, néha rekedt és rövid lihegés emeli fel őket, amint a szilaj indulat felemeli a mellkast. Hát én legalábbis ezt éreztem, amit egy másik kísérletem is megerősített, mikor meghitt társaságban elszavaltattam magamnak a klasszikus és jelenkori költészet néhány darabját." 

 

(21 47 145 - Nyelvtan-nyelvművelés 306-321 o.) 

 

* * * Barry Dave 

 

"A számítógép-világnak sajátságos nyelve van, akárcsak Magyarországnak. A különbség az, hogy ha elég sok ideig tartózkodik az ember magyarok között, előbb-utóbb kezdi megérteni miről is beszélnek..." 

 

(Get With the Program, Reader's Digest, 1996) 

 

* * * Gschnitzer Oswald, Heidelberg 

 

"Amikor német barátaim meghallják, hogy megtanultam magyarul, csodálkozni szoktak. Hiszen ők úgy tudják, hogy ez egy rettenetesen nehéz nyelv. Semmi köze a némethez, és több mint harminc főnévesete van! (Itt nyilván egy túlbuzgó nyelvész összeszámolta a főnévi ragokat, a ládába-tól egészen a pávává-ig.) Megnyugtatom őket, hogy ezekben a "főnévesetekben" már az elöljáró is benne van. Melyiket nehezebb megtanulni, a -ba, -bet vagy az in + accusativot? Ami pedig a rokonságot illeti, az igaz, hogy a magyar és a német szavak, néhány kivételtől ,eltekintve, nem hasonlítanak egymásra. De az összetett szavak és az állandó kifejezések igen! Aki valaha próbálta megértetni magát Angliában a német Sackgasse szó szerinti fordításával: sack alley, az igazán értékelni fogja a magyar zsákutca szót. Hasonlóan kézenfekvő a német auf der Hand liegend (kézenfekvő) fordítása. Egyébként, szoktam folytatni, a magyarban csak három igeidő van, nincsenek nemek - a feministák paradicsoma! -, és a helyesírás fantasztikusan egyszerű. 

 

Ennyit a reklámból! Magunk között bevallom, hogy magyarul tanulni mégsem fenékig tejföl. Például igaz-e, hogy csak három igeidő van? Ha lovastul és karácsonykor külön főnévesetek, akkor kotorászik, olvasgat, zuhog mind külön igeidők! Hiszen hasonló szemléleteket fejez ki így a magyar, mint a francia a híres-hirhedt imparfait-jával (befejezetlen cselekmény) és az angol az I will have been, having been, having had-féle dadogásával! 

 

A magyarul tanulónak különös ínyencfalatok a hangulatfestő szavak. Megszámolhatatlan seregük keresztülballag, -baktat, sőt -hömpölyög a magyar nyelv birodalmán. (Kevésbé finomkodva azt is mondhatnám: nyüzsögnek benne.) Magyar-német szótáramban ezek nagyrészt nem találhatók meg, nyilván azért, mert túl sokan vannak. Hát forduljunk segítségért a Magyar Értelmező Kéziszótárhoz! Az például a retyerutya szót a következőképpen magyarázza: cókmók, motyó. Már a menni, járni hangfestő rokonai, barátai és üzletfelei önmagukban véve megtöltenének egy egész szótárt. Így fölszerelkezve, egyetlen szóban le tudjuk írni valakinek a járásmódját, és ezzel együtt elmesélhetünk sok érdekes dolgot az illető életkoráról, testi- és lelkiállapotáról, jelenlegi kedvéről és annak okáról. Sőt, egy kis nyelvérzékkel és némi rosszindulattal még hitvese hűségére is tehetünk célzást. 

 

Hasonló kifejezőerejük van az úgynevezett ikerszavaknak. Ilyen például a retyerutya és cókmók mellett a huzavona. Nézzük csak meg ezt a szót fönt említett forrásunkban: "Valaminek az elintézésében ellentétes szempontok érvényesülése miatti halogatás." Persze csodálatos, hogy a magyar egy-egy Grimm-mesét el tud mondani egyetlen szóban, ám a magyarul tanulóknak a feladatát ezzel aligha könnyíti meg. 

 

Remélem, az aligha szót jól használtam. Az efféle szavakkal mindig bajban vagyok. Írjunk csak föl egy kis szótárt: de = igen, dehogy = nem, dehogynem = igen. Tulajdonképpen egyszerű: mínusszor mínusz az plusz. Csak beszéd közben egy kissé nehéz mindezt végiggondolni: Nemde? - Hogyisne! - mondja most alighanem megvetően az Olvasó. 

 

Az szokták mondani, hogy a magyarok túl kevesen vannak. A magyar igekötőkről viszont ezt nem állíthatnám. Vegyük például a mosni ige nagycsaládját: mosni, megmosni, elmosni, felmosni, lemosni, kimosni, bemosni... és ez még csak a vérszerinti rokonság; csatlakozik hozzá a beházasodott mosogatni, és mosdatni is, az összes rokonukkal együtt. Főleg az el/meg ikerpárt tévesztem el gyakran, bár szerintem inkább ők tévesztenek meg engem. Durva tréfa ez, mert például megpatkolni és elpatkolni mégsem ugyanaz. 

 

És ha végre elhatározta (vagy meghatározta) az ember, melyik igekötő kell neki, még azt is el kell döntenie, hová rakja: el kell dönteni, eldönteni kell, vagy kell eldönteni? Döntse el a kedves Olvasó! És ezzel máris rábukkantunk a soron következő nehézségre. 

 

A magyar nyelv legszigorúbban őrzött titka a szórend. Még a saját feleségem sem árulta el. Ő azt mondta, hogy a magyar szórend szabad. A tankönyvemben olvastam egyetlenegy egyszerű szabályt. Csak az a furcsa, hogy azzal nem találtam el többször a helyes szórendet, mintha nem olvastam volna. A kivételek ugyanis nem voltak benne a könyvben, mert túl bonyolultak. A magyar nyelvművelő irodalomban meg azért nem találhatók meg, mert egy magyarnak úgysem okoz nehézséget a szórend. 

 

Aztán egy könyvtárban végre kezembe akadt egy magyar nyelvtan németek (persze még a keletnémetek) számára. A könyv végefelé, két oldalon - kiemelés nélkül összezsúfolva - ott voltak a kivételek. Azóta nem láttam a könyvet. Nyilván a magyar titkosszolgálat rájött az árulásra és eltávolította... 

 

Kis híján elfelejtettem a kiejtésről panaszkodni. Az indogermán beszélő minden szónak csak a hangsúlyos szótagját ejti hosszan, a többit többé-kevésbé elnyeli. Ezért persze idegesíti: a magyar ragaszkodik ahhoz, hogy minden szótagot tisztán ki kell ejteni. Néha még éppen a hangsúlyos első szótag rövid, a többi pedig hosszú. Ezeket fordított szavaknak nevezném, például fehér, kerék. Aztán vannak még a gépfegyver szavak, mint az elengedhetetlen, a fékező szavak, mint hólapátolás. Persze akad még sok más kemény dió, például a tárgyas igeragozás, az egyes szám használata a számok után, az ny és a ty kiejtése, és így tovább. És ez jól is van így, mert ami olyan érdekessé és vonzóvá teszi a magyar nyelvet, az éppen a gazdagsága és az egzotikussága, egyszóval: a nehézsége." 

 

(Nehéz-e a magyar nyelv?, Tárogató, Vancouver, 2001 március, 29. o.; eredetileg az "Élet és Tudomány"-ban jelent meg) 

 

Gschnitzer Oswald német matematikus és sakkozó. Magyar felesége indíttatására 1989 őszétől kezdett magyarul tanulni. Látszólag csipkelődik a nehézségeken és furcsaságokon, de sok szépet és érdekeset talált legdrágább nemzeti örökségünkben, ősi magyar nyelvünkben. 

 

* * * Teller Ede (1908-2003) 

 

Teller Ede ugyan nem idegen, de figyelemreméltó, amit mondott a magyar nyelvről Pakson (Fontos megjegyezni, hogy életének 95 évéből 77-et külföldön élt, de még közvetlenül halála előtt is tökéletesen beszélt magyarul):

 

"...új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." 

 

(Mai Nap, Budapest, 1991.9.) 

 

Idézet Patrubány Miklós újévi köszöntőjéből (2003): 

 

"Teller Ede mondta, hogy amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismerte volna meg a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tarnárnál."  

Összegyűjtötte Kerkayné Maczky Emese 

Szerkesztette : 

 

Robert Rajnak Budapest,AUG12,2010

Márton nap

 

 

 

November 11. Szent Márton napja, aki a legenda szerint a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában, a mai Szombathelyen látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római elöljáró fiaként.

A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus koldus alakjában. Ettől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett, sok jót cselekedett.

Az árulkodó libák

Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint, amikor Márton ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt, nehogy megtalálják. Azok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja. Ilyenkor kóstolták meg az új bort, és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.)

Időjóslás

A népi időjárásjelzés szerint, ha november 11-én kemény fagy van, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” – szól a népi bölcsesség. Aki pedig november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz – így tartották.

Varázserőt tulajdonítottak Szent Márton vesszejének: ezt a pásztorok adták az állataikat legelőn hizlaló gazdáknak, akik az ajándékba kapott köteggel megveregették állataikat, bízva abban, hogy következő évben sok borjú, bárány születik.

Márton-tüzek

Hollandiában, Németországban és Ausztriában fáklyás felvonulásokat szerveztek, és Márton-tüzeket gyújtottak. Manapság a gyerekek sötétedéskor maguk készítette lampionokkal járják az utcákat, miközben régi Márton-napi dalokat énekelnek. A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll. Az ünnepség befejezéseként Márton-tüzet gyújtanak, és a gyerekek finomságokat, perecet, Márton-kiflit, fánkot, liba alakú kalácsot, cukorkát kapnak ajándékba, éppen úgy, mint nálunk Mikuláskor.

Szent Márton nyara

Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családok és barátok gyűlnek ilyenkor össze, sültgeszetnyét esznek, és bort isznak. Itt úgy tartják, hogy Szent Márton, miután a köpönyege felét odaadta egy koldusnak, folytatta útját, és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek. A hideg időben hosszú útnak nézett elébe, de csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett. Mivel ez novemberben igen furcsa, isteni közbenjárásnak vették. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.
A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották.

A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. Időszámításunk után 397-ben hunyt el. Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.
forrás: mult-kor.hu

Nátrium-glutamát (E-621) hatása az idegrendszerre

 



A nátrium-glutamát széles körben elterjedt ízfokozó adalékanyag, érdekessége, hogy teljesen íztelen. Ízfokozó hatását úgy éri el, hogy stimulálja az ízlelőbimbókat. Nem az ételre, hanem az agyra hat, de az intenzív íz mellé fizikai tüneteket is kap a gyanútlan fogyasztó.

Mi a gond vele?

********************************
A Na-glutamát egy neurotoxin, vagyis IDEGMÉREG. Tönkre teszi az agysejteket és többek között az agyalapi mirigy által irányított funkciókat.
********************************

A következő tüneteket okozhatja: migrénes fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, asztmás rohamok, egyensúlyzavarok, mellkasi fájdalmak, erős szívdobogás, gyerekeknél viselkedési zavarok. Jelentkezhetnek allergiás tünetek is: bőrpír, orrfolyás, kiütések. Egyéni érzékenységnek megfelelően van, akinél a legkisebb mennyiség is azonnali reakciót vált ki van, akinél csendesen a felszín alatt munkálkodik. A gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mert náluk a vér-agy gát fejletlenebb állapota miatt a mérgező anyagok könnyebben találnak utat az agyba. A legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, hanem idegi elváltozásokat is pl. Parkinson, vagy Alzheimer -kór. Káros hatásáról már 1968-ban lehetett cikket olvasni egy neves amerikai orvosi lapban, azóta számos kísérlet bizonyította sejtméreg mivoltát.

A glutamát ingerületátvivő aminosav, az agyi neuronok közötti információ átvitelben játszik szerepet. Ma már ismert, hogy a leggyakoribb daganatfajtáknak: mell, prosztata, bőr, vastagbél, tüdő, petefészekrák, valamint a fej és nyaki tumoroknak vannak glutamát receptoraik. Ha ezek a daganatok sok glutamátot választanak ki, sokkal gyorsabban nőnek és terjednek, valamint a szokásos kezelési eljárást is megzavarják.

Mégis minek köszönhető töretlen lendülete?

Ahol csillapíthatatlan a profitéhség, ott könnyen eltűnnek a tömeges fogyasztói panaszok és könnyű szőnyeg alá söpörni a kutatási eredményeket. Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A nyugati orvosi modell nem veszi figyelembe az élelmiszer bevitelt és az élelmiszereken keresztül felhalmozódott kémiai anyagok hatását, ezért sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget mondván, nincs tudományos bizonyíték a glutamát egészségügyi kockázatára. A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nem látok, figyeljünk az összetevőkre.

*****************************
Ma már sokan tisztában vannak a glutamát káros hatásával, ezért A GLUTAMÁTOT CSELESEN KÜLÖNBÖZŐ NEVEK ALATT REJTIK EL az ételek összetevőiben. Ha ezekkel találkozik, ne vegye meg: E-621, hidrolizált növényi fehérje, élesztő kivonat, autogénezett élesztő, ízfokozók, kálcium kazein, nátrium kazein, texturált fehérje. Ha ezeket látja az élelmiszer címkén, akkor biztos, hogy glutamáttal akarják megetetni.

Árpád neve

 


 

Árpád Apánk a vezér II. - Ára értéke rangja becse sebhely (részlet)
Amikor a neveket vizsgáljuk, például az Árpád nevet, akkor egyúttal sajátos tömörítésnek vagyunk tanúi. Mégpedig olyannak, ami a név viselőjét kívánja tömören, de mégis pontosan bemutatni. Tehát eredetileg minden névnek ezért van külön jelentése. Igaz, nem mindegyiket lehet pontosan értelmezni. Főként azért nem, mert szűk térben és időben kutakodunk. Az Árpád név jó példa arra is, hogy bátran kell vállalni az évezredekbe nyúló jelentéseket, az időben meglehetősen távolra mutató szálakat.

Több éves élőkészület után alakult ki kutakodási utam-módom az Árpád vezér nevének körüljárására, illetőleg arra, hogy a jelentés gyökereit, kapcsolódásait elemezzem. Az első ezzel foglalkozó dolgozatom, a Tiszatáj című folyóirat 1975. szeptemberi számában jelent meg, majd ... kis módosítással 1984-ben a "Játék és törvény című könyvemben. Akkor a magyar mellett a finn és török szavak jelentéseit hívtam segítségül, e "törökösnek" vélt név értelmezéséhez. Miközben meggyőződésem, hogy ez a név alapvetően és teljességében magyar eredetű. Bár nem fogadom el magam sem Pais Dezső névképzési magyarázatát, amely az "Árpácska" szón alapul.
.... Óvakodjunk attól, aki szüntelen azt hiszi, hogy tudja a választ, a végleges megoldást. Most mégis azt állítom, hogy az általam fölvázolt lehetőség sokkal közelebb lehet a valódi magyarázathoz, mint az "árpácska"... A tanulmány első változatát elküldtem László Gyula régészprofesszornak, aki válaszában azt írta, hogy bár nem nyelvész, ő is tiszteli Pais Dezsőt, de az Árpácskát, mint a név eredetét némi kétellyel fogadja. A "d" csatlakozása az "árpa" szóhoz, mint birtokos ragé, ez alkotta volna meg az Árpád nevünket? A Buzád mintájára? Nem nagyon fogadható el, azért sem, mert viselője törzsekből önként és kinyilatkoztatva nemzetté vált népnek vezére, első embere lett. A "d" persze lehet a magyar nyelvben sajátosan kicsinyítő, ha úgy tetszik déd-elgető képző. Íme a kisded, édesded, kerekded - tojás-dad! - vagy hasonló jelentéssel a déd, dédi, dada, didi, duda, dundi, kisded és így tovább, ám ez sem erősíti azt a tételt, hogy így fejezi ki a név a vezérséget. Sőt, inkább kizárja! Ráadásul Attila hun király örökösének tekintették. Ezt a tényt egyaránt megerősítették azok a szavak, amelyek a finn nyelvben, majd a törökben s végül a szanszkrit nyelvben találhatók.

S bármennyire szokatlan vagy váratlan ez az "ugrás" időben, térben - akkor még nem is említem a Közel-Keleten hajdan volt Árpád városát! - bizonyosra vehetők az összefüggések. Mert történelmileg végül is nem nagy az út, nem lehetetlen a kapcsolat. S ha így van, akkor kötelességünk szólni róla. De mielőtt ezt tennénk, jegyezzük meg, hogy a mássalhangzók azonosságát vettük figyelembe. Így az Árpád szavunkban megtalálható az "r", a "p", és a "d". Illetőleg két szótagból áll ez a szó, ez a név. Az "ár"-ból és a "pad"-ból... A Vámbéry Ármin által is lejegyzett török szó, az "alput", a következőket jelenti: fejedelem, herceg, kormány, tehát méltóság és hatalmi-uralmi gyűjtőnév. A török alp=hős, lovag, bátor, vitéz, valamint a volgai török nyelvben az alpaut jelentései: uralkodó, herceg, uralom, felsőbbség. Ha jól megnézzük, akkor az Árpád szavunkban említett mássalhangzók - r, p, d, - megtalálhatók az utóbbi török szóban, mégpedig azok rokon hangzóiként is. Íme L, P, T. Mivel az "l" az "r" lágy változata, megtaláltuk mindkettőben, a "p" jelen van, a "t-d" ugyancsak egymás zöngétlen és zöngés változatai, így hát mindkét szóban azonosnak vehető mássalhangzók találhatók. Kőrösi Csoma Sándor emlegetett szótárában mintegy ötszáz szó között ott van, éppen a végén, a másutt is emlegetett Loma-pada, azaz Anga királya, Anga uralkodója. (Kőrösi Csoma: "Loma-pâda Anga királya. N.B-Árpád". Nagy S betűvel jelzi, hogy szanszkrit kifejezésről vagy szó.) Az Ár-pád szavunk második szótagját találtuk meg s ebből alakult a padre, pater, padisah, de még a Vater, father stb. is. Mivel a finneknek nem voltak királyai, az alábbi példaszavak köznapiak. De érdemes megfigyelni a jelentésüket. Különös tekintettel arra, hogy eredetileg két szóból forrott eggyé hajdanán az Árpád szavunk, még Árpád apánk, a honfoglaló vezér előtt?!

A finn nyelvben mintegy három-négy tucat olyan szóra bukkantam, amelyek szótöve az "ar", köztük éppen arra az "arpa" szóra, amelynek jelentése máris megállít bennünket, hiszen sorsot jelent! S a többi "ar" szótövű finn kifejezés is figyelemre méltó. Érdemes bemutatni közülük néhányat.
Íme:

arpinen = forradásos, sebhelyes, (Talán ez a honfoglaló vezér forradásos, sebhelyes volt?!)
arpoja = sorsvető, sorshúzó,
arpallipu = sorsjegy (lippu = lap, figyeljük a mássalhangzók azonosságát!)
arpi = forradás, heg,
arvo = érték, becs, tisztelet, tekintély, (A rendes p-v váltásról van szó!)
arvoinen = érő, értékű, rangú, érdemes, méltó stb.,
arvokas = értékes, becses, nagy értékű, drága, tekintélyes, tisztes, méltóságos, méltóságteljes, érdemes, méltó, - a magyar jelentéseket abban a sorrendben írtuk, amint a kitűnő és lelkiismeretes Papp István követett a szótárában.

.... ennyiből is látszik, hogy e szavak olyan jelzők, amelyekkel körül lehet írni Árpádot, a vezért. Hát még ha meggondoljuk, hogy az "ár" egyik jelentése az "értékkel" is összefügg s mindez az "úr"-ral is, akkor nagyon fontos az, hogy a szanszkrit nyelvben is hasonló szavakra lelünk.

Kőrösi Csoma Sándor mintegy ötszáz szóból álló szótárat hagyott hátra, "mellékesen", ám fontosnak tartva azokat, mert a biztonság kedvéért odaírta az angol jelentéseket is. Valamint megjelölte a szavakat H, azaz hindi, ebből volt kevesebb, vagy S, tehát szanszkrit származásuk alapján.

Lássuk is mindjárt a nevezett szanszkrit szavakat.
argha = ár, becs, (price, value)
artha = érték, (price)
arha = ár, becs, (value, price)
arhati = becsül (values)
arthaka = érték, gazdagság, (wealth)
arthajna = értelem, (Akárcsak a magyarban, azonos a szótő! Angolul: understanding.)
artham = -ért, (Mint a magyarban, s angolul: for.)

Atila = előkelő, győzelmes, foglaló, de nem bizonyos abban Kőrösi, hogy szanszkrit szó-e? De angolul a következőket írja- "adi-la, successful, great chief, conqueror." Egyéként ide kell írnunk az érdekesség kedvéért - noha Kőrösi Csoma Sándor mind a csaknem ötszáz szót a rokonság valószínűsítésével írta le -, hogy például a szanszkrit âtâ jelentése, atya, de a tâta is az, (father). Bizony mondjuk, hogy öreg tata, vén tata stb.

Lássunk néhány török szót is. Az az érdekes, hogy a török nyelvben, az "r" helyett inkább a lágyabb "l" hangzót találjuk. Ez azonban teljesen szabályosnak és természetesnek vehető hangzóváltás.

altin = arany, az ar-any szavunkban ott van az "ár"ra utaló szótő, így hát az ér-téket is képviseli, már az arany magában is értékjelző,
alp = hős, lovag, bátor, vitéz, tehát rangos,
alput = fejedelem, herceg,
âlâ = magasabb, felsőbb, legfelsőbb, kitűnő, remek, kiváló stb., jelentések jelzik az irányultságot, s az az érdekes, hogy az irány éppen úgy, mint az arány, egymásnak útmutatói, s egyúttal föltételezhetjük, hogy az ar, ár, er, ér, úr, valamint az él (élen az első, az első a fő, a fontos, s az "al" nemcsak alul-t, alsó-t jelent, hanem föntről, magasból lefelé való irányt is és például ezt fejezi ki az alku szavunk, amikor is le akarjuk szorítani az árat).
arsidük = főherceg,
artirma = érverés, áremelés, - tehát megvan az "ar"-"ár" kapcsolat itt is,
alpaut = uralkodó, uralom, herceg, felsőbbség,
alper = hős férfi,
alptigen = hősnek nevezett,
oran = arány, mérték

Ha benevezünk valahova, valamire - vagy beneveznek bennünket -, akkor mindenek előtt a nevünket adjuk meg, azt írják be, az veszik számba. De azt is mondhatjuk, akit számba vesznek, azt megnevezik s csakis névvel vehető emberszámba mindenki. Név szerint számolnak vele. Mint ahogy név szerint keresik, ha le akarnak vele számolni. S minden bizonnyal összefügg ezzel a nevel-növel szavunk, illetve akit nevelünk, azt a nevesítésekhez is hozzá segítjük. Hiszen ... a nyelv lényeges tevékenysége a megnevezés, nevezetesen a névadás. S az Árpád név lehető jelentéseinek körüljárása, a névadás lehetséges összefüggéseire mutat példát. Ide még kívánkozik valami. Ott látjuk a finn szavak között a forradást és a sebhelyet (arpi), amelyből még valami érdekesre, fontosra lehet következtetni. Talán nem is alaptalanul.

Nem ismeretlen az a szokás, ami még a múlt század elején is divat volt.
Azt tartották férfiasnak, akinek az arcán kardvágás sebhelyei voltak. A sebhely, másként heg arról tanúskodott, hogy az illető férfias, mert bátor, párbajokban - vagy korábban, éppen harcokban - szerezte a sebhelyeket. Nomád népeknél ezt mintegy kitüntetést, megkülönböztetést viselték a férfiak, a harcosok. Mivel a finneknek nem voltak királyaik, így jelentős vezéreik sem, (Bár a nevezetes "hakkapeliták" - hakka pällä = üsd fejét - itt voltak Buda visszavételénél!), akiket, mint nevezetes katonákat számon tart a világ, maradtak a köznapi szavak, köznapi jelentések. Mi azért arra is következtethetünk, hogy e jelentések oldalhajtásai kapcsolatban vannak az Árpád szóval, vagyis Árpád talán sebhelyes, forradásos arcú férfi volt? Egyrészt, minden bizonnyal bátor volt. Magyarán híres, jó harcos volt, másként nem is választódhatott volna ki a fontos szerepre. Aztán az is lehetséges, hogy neki volt valamilyen eredendő neve. Azonban, amikor fejedelem lett, vezér lett - vez-ér! - ezeket az ér-tékeit nevébe is belevették. Tehát emiatt volt ÚR és KIRÁLY, illetve értékes és: uralkodó. A kapott neve megmaradt, mint az indiánoknál - Gyorsláb, Sasszem stb., - a tulajdonságai és helyzete következtében, de az eredeti megszólítását elfeledtük. Vagy addig nem is számított embernek, nem vették felnőtt számba, emberszámba, amíg nem kapott nevet, rangot. ... Nép, nemzet uralkodójának különösképpen nem lehetett véletlenszerű a neve! A neveknek szerepe van a származásban, abban, hogy ki kinek a fia. (Ki fia-borja?) Ezáltal lehetett mindenkit számon tartani. ... Végül szóljunk néhány régi magyar névről, illetve azok jelentéséről. Például az Aba, Abád, Abod stb. jelentése apa.

Gondoljunk Juhász Gyula emlékezetes versének címére, ami nem más mint Tonuzoba, azaz Tonuz apa, - akit pogányságáért feleségével együtt, élve eltemettek - az abádi révnél. Gondoljunk Kemál Atatürk nevére, ez a szó azt jelenti, hogy a törökök atyja. Láttuk, hogy a szanszkrit nyelvben is előfordul ez a szó és apát, atyát jelent, valamint aligha véletlen az utolsó inka uralkodó nevében (Atahualpa) az "Ata" szótag? Az előbbiek nyomán gondolható, hogy a magyar Alpár név jelentése hős férfiú. ...

A nyelv tehát a legnagyobb közösségi alkotás, a világ dolgainak hangok által való pontosítása megnevezése. Ezért a magyar nyelvet nemcsak szókincstárnak, hanem tudás- és ismeretek tárházának kell tekinteni.

Kutakodásaink szerint, összehasonlíthatatlanabbul jelentősebben, mint a nyelvek többségét. A név azonban sokkal jobban hozzánk tartozik, mint bármely más szó, kifejezés. Személyiségünk része, ezért kötelező vigyázni a nevünk becsületére, arra, hogy ne essen folt a nevünkre és ne hozzunk magunk se szégyent rá! A név mi vagyunk, bennünket kép-visel! S az is, amit a nép visel.

Összegezve: az Árpád név két szóból tevődik össze. Az egyik az "ár", ami magába foglalja, ráadásul több nyelven az "ér-ték", "ér-dem", stb., valamint "ér"-vényesen az "úr" jelentéseket. Az "ar"-anytól, az "ar"-ányon át az "ár"-ig "ér" ez az "ér"-dekes, tehát "ér"-deket képviselő szó jelentése. Ebből az "ér" benne van a vez-"ér" szóban is, és még láthattunk több, közvetve ide kapcsolódó "leágazást". A szó - név - másik fele a "pád" pedig, ahogy kiderült, igencsak az uralkodás képviselője, a padisától a pádreig vagy akár a páterig-fatherig. Az Úristen is Atyaisten egyúttal. De Szentisten és Egyisten is, valamint Nagyisten. Újra "összejön" az "egy" és a "minden", tehát, erő, uraság, nagyság, tekintély, azaz az isteni mindenhatóság jelentése. Hiszen az Úristen a Mindenható is! És mindez közvetlenül és közvetve, többszörösen benne van a magyar Árpád szóban, megnevezésben, névben. Ahogy az Attilában benne lehet az ata, atya, lám, Atyaúristen milyen csoda nyelvünk is van nekünk?! ...

E rész végére ide írjuk azt a kevesek által ismert tényt, amit Borbola János új könyvéből tudunk. A könyv címe Királykörök.

Borbola János a hieroglifák magyar olvasatát közli új könyvében. Ő maga is megtalálta az Árpád nevet a hajdani, azóta eltűnt, nem sémi nép által hátrahagyott szövegben. Ők voltak az időszámítás előtt, mintegy 3700 évvel élt piramisépítők! És ő idézi a neves, világhírű A. H. Gardinert, méghozzá ekként: "Ide kívánkozik Gardiner megjegyzése, az egyiptomi Árpádról azt állítja, hogy Árpád volt Egyiptom első királya. Őt követte Ozirisz, majd Hórusz..."


Az kétségtelen, hogy az Árpád eredeti magyar név! Más mai nyelvekben - népeknél - nem található meg ez a név. Az is valószínű, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban tapasztaltunk, szintén az ősvalóság része. De hogy miféle tájakra és időkbe gyökerezik eredete, azt most még ne döntsük el.

 

Kiss Dénes

Ki volt Réka királyné?

 

 

A Réka név  azt jelenti: úrnő. Amúgy régi török név.Attila hun király fő- fő- fő  feleségét  a történetírók szerint Arykánnak hívták, azaz Rékának hívták.Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényében  szerettette meg és tette népszerűvé   a   Réka nevet.

 

A Mecsekbe Réka várának romjaihoz el is kirándulhatunk:.

 


 

Egykori monda szerint a ma már alig látható. Valamikor erős, büszke vár állt ott, állítólag maga Attila építtette Rékának. 

István király a várat a hozzá tartozó területtel együtt  két angol királyfinak adományozta, akiket befogadott országába.  Edward királyfi István király Ágota leányát vette  nőül. Margit nevű leányuk  atyja halála után anyjával együtt Angliába költözött, és Malcolm skót király felesége lett. Ő a későbbi skóciai Szent Margit. 

Réka-vár Mecseknádasdon

 

Réka-vár (Mecseknádasd) 5.jpgRéka-vár (Keleti-Mecsek)valójában  vármaradványokat jelent. 1963-ban Papp László régész  megállapította, hogy többszintes öregtorony és egyéb épületek maradványait is megtalálta. Nem zárta ki a Szent István kori keletkezés lehetőségét.

Réka-vár (Mecseknádasd) 4.jpg

Az alábbi monda forrása itt található:monda.jpg

 

 Székelyföldöntalálható a Rika-erdő, mégpedig a Vargyas és a két Homoród-patak közti vízválasztó hegységet hívják így.  Arra  néz egymásra a két szomszédvár: Attila  és Réka vára. Az előbbi a Hegyes-tetőn, utóbbi pedig az attól nyugatra lévő nyeregben. Ugyanitt Réka királyné sírját is felismerni vélték.

 

Réka királyné sírjáról ez a monda szól: PDF

 rka_hun_kirlyn_srja_bnyai_jnos_felvtele.jpgAttila, a hunok nagy királya, csaták után rendszerint a Rika erdejében pihent meg. Ott volt a Hegyestetőn hatalmas nagy vára. Ott lakott a felesége is, Réka királynő, és három szép dalia fia.

 

Egyszer Réka királyné befogatott négy tüzes csikót aranyos, bársonyos hintójába, s hajtatott keresztül a Rika erdején, árkon-bokron által.

Amint éppen a Bikás-tetőn vágtattak a paripák, egy megvadult bika szörnyű bömböléssel szaladt a hintó felé. A paripák megijedtek, vágtattak hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül, s egyszerre csak a hintó felfordult, s Réka királyné belezuhant a Rika-patakba, s meghalt.

rikapatak.jpgRika- patak a képen.

Gyász borult Attila udvarára: meghalt a királyné, kit a népek olyan erősen szerettek.

 Halála utáni negyedik nap temették el  Réka királynét, de  azon a napon népeknek mind el kellett széledniük a Rika erdejéből, hogy ne lássa, ne tudja senki, hová temetik  a királynét. Hármas koporsóba tették a testét: tiszta színaranyból volt az első, szép fehér ezüst a középső, s érc a legkülső. Aztán négy rabszolga felvette a hármas koporsót, s levitte a Rika-patak partjára, s Rika-patak partján az alá a rengeteg nagy kő alá, mely most is ott van - megnézheti, aki arra jár -, ástak mélységes mély gödröt, s beleeresztették a hármas koporsót. Aztán szépen betemették a gödröt, gyepes földdel a tetejét behantolták: nyoma se lássék, hogy valakit ide temettek.

Ezalatt Attila állt a Hegyes-tetőn, egyedül, s szeme láttára a négy rabszolga a kardjába ereszkedett.

Alhatott nyugodtan Réka királyné, nem bántotta sírját senki. Mire emberek vetődtek ide, az erdő vadjai elpusztították a négy rabszolga holttestét, hírük-poruk sem maradt ottan.

Az a rengeteg nagy kő most is ott van a Rika-patak partján, alszik alatta szépen, csendesen Réka királyné, senki meg nem háborítja csöndes nyugodalmát.

Történt egyszer,hogy a királyné befogatott hat tüzescsikót a hintajába, a szélnél is sebesebben hajtatott át a Rika erdején. Amikor a Bikás hegyen vágtattak a csikók, hirtelen-váratlan egy megvadult bika száguldott szembe velük. A paripák megriadtak, félre ugrottak, a hintó felfordult. Réka királyné beleesett a Rika patakjába, s ott halt meg szörnyű halálnak halálával.

  Hej, nagy bánat borult Attila király udvarára, nagy bánat az egész országra! Felkeredtek a népek mindenfelől, jöttek a nagy királyné temetésére, hogy lássák még egyszer. Három napig volt kiterítve a királyné. A negyedik napon volt a temetés, de a gyászoló gyülekezetnek el kellett távolodnia a Rika erdejéből. Nem volt szabad látniuk, hogy hova temetik el Réka királynét.

   Hármas koporsóba zárták Réka királyné holttestét; színarany volt a belső, ezüst a középső, vas a külső. Aztán négy rabszolga a vállára vette, a várból levitte a Rika patak partjára. Ott egy feneketlen mély gödörbe eresztettek a koporsót  s ráhengerítettek egy nagy mészkövet. Attila a temetést a varból nézte végig, s szeme láttára ereszkedett kardjába mind a négy rabszolga. Így Attilán kívül senki más tanúja nem maradt annak, hova temettek a királynét.

   Az a nagy kő, amely alá a királynét temettek, meg most is ott hever a Rika patak partján. Senki lélek nem háborítja a királyné nyugalmat.Mindezek nem szemlélhetők a hun-székely-magyar mese- és mondavilág, a 19. századi romantika természetének ismerete nélkül.
Van a Mecsekben is egy Rékavár Mecseknádasd fölött az erdőben. Egy vitatott hagyomány szerint a 11. század közepén ott éltek volna Edmund és Edward angolszász hercegek, Vasbordájú Edmund király (1016) menekültként ide vetődött fiai. Ami biztos, az Árpád-kor végén a várat a Kórógyiak használták, egy főúri család.

Így élheted túl a szívrohamot, ha egyedűl vagy!

 

 


 



Tegyük fel, hogy este 6 óra van, és te éppen hazafelé sétálsz, persze teljesen egyedül. Egy különösen nehéz napon vagy túl, nagyon fáradt vagy és ideges is. Hirtelen éles fájdalom hasít a mellkasodba, ami kiterjed a karodra és az állkapcsodra is. Körülbelül 8 kilométerre van a legközelebbi kórház az otthonodtól, és biztos vagy benne, hogy ilyen fájd

alommal képtelen leszel gyalog odajutni. Azt tudod, hogy kell szívmasszázst alkalmazni valakin, de az orvos, aki megtanította nem készített fel arra, hogy hogyan alkalmazd magadon…

NOS, EZT HOGYAN FOGOD TÚLÉLNI? ELMONDJUK.

Egy átlagos ember, segítség nélkül körülbelül 10 másodperc után eszméletét veszti, ha szívrohama van, és, ha egyedül van, akkor ez elkerülhetetlennek tűnik. De szerencsére ezek az emberek segíthetnek magukon, ha bekövetkezik a legrosszabb. Csak annyit kell tennie, hogy 2 másodpercenként nagy levegőt vesz, és minden levegővétel között egy hosszút köhög. (Mint amikor fáj az ember torka, és fel akarja lazítani az ott lerakódott nyálkát.)

Ezzel a módszerrel eszméleténél maradhat az, akinek szívrohama van, mivel a nagy sóhajtások elegendő oxigént juttatnak a tüdőbe, a köhögés pedig összepréseli a szívet, és így nem áll le a keringés, valamint segít helyreállítani a helyes szívritmust is. Ezzel a módszerrel van esélyük eljutni egy kórházig azoknak, akiknek szívrohama van.
De amit sose feledj: Mindig hívni kell a mentőket a 104-es számon!
Kérlek NE vicceljétek el a dolgot, ez nagyon is komoly… Minden megosztás életet menthet!

Régi Magyar, és Székely udvarlási szokások.

 

Képeslap Székelyudvarhelyről, 1900 körül...
 

 

Milyenek is voltak a régi fiatalok?
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején falun az évszázadok alatt kialakult és megtartott, a mainál sokkal merevebb, az akkori élet familiárisabb társadalmának szokásai működtek, amelyek nagyobb hangsúlyt fektettek a lányok tisztességére. Aranyszabályként működött a falusi társadalomban, hogy lányok legnagyobb értéke amelyet a házasságba magukkal vihettek az a szüzességük volt. A szülők, mint valami testőrök árgus szemekkel figyeltek erre, és a lányok többségének sikerült is ezt megőriznie a férjhez menésig. Abban az időben a fiatalok nem rendeztek maguknak diszkókat, partikat, zajos, italos és cigarettafüstös házi bulikat. Szórakozási alkalmak csak a családi ünnepek és a nagy ritkán megszervezett bálok voltak, ahol a jómodor és jólneveltség, a helyes viselkedés kötelező volt.

Hogyan is zajlott akkor az udvarlás?
Az udvarlás nagyobb része a téli időszakra esett, mivel nyáron a mezőgazdasági munkák fáradtsága megkövetelte a korai lefekvést.
Falusi környezetben a fiatalok nyáron csak hétvégén, vasárnap találkozhattak, mert hétköznap a földeken vagy a gazdaságba dolgoztak.Találkozásra adott alkalmat a nagyobb lányok és fiúk esetében a délutáni közös séta. Este a fiúk csak olyan lányokhoz mentek, akikkel komolyabb érzelmi kapcsolatban voltak. Az udvarlási napok is meg voltak határozva, szerda, szombat és vasárnap. Ezen a napokon a fiúk nyáron kilenc óra körül, télen hamarabb bekopogtattak a lányos házakhoz, ahol hellyel kínálták ott szíves vendég volt. Nem volt illő sokáig húzni az időt. A család jelenlétében elbeszélgették az estét fél tizenegy -tizenegy óráig. Közben az anya végezte az esti teendőit, legtöbbször az apa beszélgetett az udvarlóval. A lány ritkán szólt bele a beszélgetésbe, inkább ült a széken vagy a kanapén és kézimunkázott. A testi érintkezés, az ölelkezés a csókolózás a szülők előtt szentségtörésnek számított. Ha eljött az a bizonyos tizenegy óra körüli idő, a legény vette a kalapját, kezet fogott az apával és távozott a háztól.
Azért, hogy a fiatalok is kapjanak egy kevés intim pillanatot, a lány a fiút kikísérhette a bejárat előtt levő lépcső aljáig vagy a tornácra. Itt az esti sötétség leple alatt beszlgethettek, adhattak egymásnak néhány ölelést vagy csókot, attól függően, hogy mennyi ideje ismerték egymást. Ha tizenöt-húsz perc elteltével a lány nem ment be a házba, megtörtént, hogy az anya kiszólt az ajtón és a lányt beparancsolta.

A bálok és a testőrként funkciónáló édesanyák:
Valamivel szabadabb volt a fiatalok közti kapcsolat az évente két három alkalommal megrendezett bálok alkalmával. Ám ott is voltak jól meghatározott szabályok.
Minden bálra a lányt édesanyja kísérte el, és amikor az anya úgy gondolta, hogy elég volt a mulatságból a lánnyal együtt hazatávozott. Ilyenkor amelyik lánynak komoly udvarlója volt ő is elkísérhette őket, és éppen úgy, mint más udvarlási napokon a lány kint maradhatott a fiúval tizenöt-húsz percig. A bálok alkalmával az anyák és a lányaik a falak mellé helyezett padokon ültek, amikor a táncra hívó zene megszólalt, a lányok türelmesen vártak, amíg megjött a táncra hívó fiatalember. Illetlenségnek számított a táncra